Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-28 / 23. szám

18 DÉLMAG YARORSZÁG 1912. január 25. mára. Tindyrc Marcelle asszony La Rebelíe legnagyobb szabadságot követelik a nő szácimü regényének hősnője újságírónő, aki tipikus 'alakja a maga sorsát bátran intéző modern feministának. Egy másik érdekes feminista regény, a Nietzschéenne szerzője, Lesueurné asszony, egyike a legelőkelőbb francia Írónőknek, aki mint a Societé des Gens de Lettres alelnöke hatalmas támasza a szüfrazsetteknek. A 'mozgalom különösen nagy tért hódított a mult esztendőben. Erős propagandát csináltak a feministák ama régi óhajának, hogy a nő községi 'választói jogot nyerjen. Ha ezt sikerül elérniök a szüfrazsetteknek, módjukban lesz megmutatni, hogy milyen okosan tudnak vele élni. Nem egy francia politikus attól fél, hogy a nő szavazati jogával újra föltámadnának a klerikális kérdések, mások viszont azt hiszik, hogy ha arra kerülne a sor, minden francia asszony rojafeta lenne. Ausztrália és Új-Zéland példája ellenben azt mutatja, liogy az asszony politikai meggyőződését nem köti ile valami meghatározott élv szerint, hanem ép ugy pártokra szakad, mint a férfi. Gsak annyit lehet az említett országokban határozottan megállapítani, hogy a középosztály asszonyai tartózkodnak a szavazástól, a (munkásosztály női ellenben annál tömegesebben járulnák az urnák elé. Kétséges, hogy Franciaországban is ugyanez lenne-e az eredmény, az (azonban bizonyos, hogy a szüfrazsettekre sok érdekes probléma megoldása hárulhatna. Tőlük vár elsősorban megoldást a fülemére szomorú problémája. A imüvelt, modern Franciaországban nagyon is aktuális kérdés ez, s nem egy megrendítő drámát Jehetne megakadályozni, ha a törvény venné oltalmába az elhagyott anyát és gyermekét. Nem kevésbé fontos kérdés a fiatál munkásteány helyzetének javítása. Rosszul fizetik, agyondolgoztatják őket, s a holt szezonban ezrével vannak munka nélkül. Ugyancsák sürgős megoldásra vár a férjes asszony tulajdonjogának szabályozása is, mert ebben a tekintetben a férfival szemben való helyzete még mindig nagyon kedvezőtlen. Mindezekkel és még sok imás fontos kérdéssel, okvetlenül számolbiok kell ma már a franciáknak. A francia nő az utolsó két évtizedben többet haladt, mint bárhol a világon. A Sorbonne egyformán ósztja diplomáit férfi és nő között; sehol annyi ügyvéd és orvos nem kerül ki a gyengébb nem soraiból, mint Franciaországban. A párisi diplomácia igen ügyes tisztviselője Du Gast Kamilla, akit nemrég Marokkóba "küldtok fontos megbízatással. Myropolski és CIumvin kisasszonyok, úgyszintén Mme Petit máris fényes sikerekert értek el a törvényszéki tárgyaló teremben. Ilyen körülmények között biztosan lehet rá számirtani, hogy a szüfrazsettek győzelme uj és eleven irányt szabna a parlament működésének. A francia asszony jobb hazafi még mint a férfi és ha egyszer megnyitják az utat előtte, a kötelességét bizonyára a legnagyobb ambícióval teljesítené. KOZMETIKA. Rovatvezető: Varró A. Béla. fi kozmetika föladata. A kozmetika testvértudománya a parfiméria. Mig az illatszerekkel inkább külső hatásokra törekszünk, illatot árasztva, — addig a kozmetika intenzivebb, bensőbb hatásra van hivatva. Nehezen választhatók el e testvértudományok egymástól, sőt találkoznak a szerek, módok és a szerek használatának megválasztásában. Néha a parfiméria egész önállóan lép fel. Akinek alkalma van ezzel foglalkozni, igen sokszor lát olyan előírásokat e téren, amelyek tartalmuknál fogva ártalmasak az emberi organizmusra, néha meg teljesen hatástalanok, még a nyomdafestékre sem érdemesek. Az észszerűen |kezelt /kozmetika hivatása lesz e túlkapásokat megakadályozni és a jó közül a legjobbakat kiválogatni. Hivatva van felülbirálni azokat a szereket, amelyeket a nagy reklám a piacra ad és boncolgatni, széjjel szedni azokat, tartalmára, annak bizonyítására, liogy a kivánt hatást szolgálja. Hivatva lesz a kártékony szereket értéktelenné tenni és megjelölni a helyes utat, amely szem előtt tartásával a kivánt eredmény elérhető és ajánjani azokat, amelyek kártékony anyagokat és hatásokat fel nem mutatnak. Ezek alapján taglaljuk a kozmetikát a higiénia, az esztétika és az értékes, helyes kozmetikai szerek alapján. A higiénikus szempontból a kozmetika az orvosi tudománnyal karöltve jár és tekintettel vagyunk a szerek hatására, amennyiben azok az emberi organizmus működését befolyásolni képesek, de tekintettel vagyunk ezek szerint arra is, liogy a használandó szerek kártékony hatásokat magukban ne rejtsenek. Ezen szempont figyelembe vételével káros következményekkel nem találkozunk és igy a kezdők higiénikus szempontból vezettetve, csak kedvező eredményeket érhetnek el. A másik szempont az esztétikai. Egyes testrészeknek széppé tétele a higiénia szemmel tartásával az esztétikai kozmétika feladata. És épen ez az a terra incognita, ahol a kontárok tévelyegnek és csak külső muló, de káros hatásokra vezetnek. Az értékes és helyes szerek megválasztása a harmadik szempont, amely mérlegelendő és megbecsülendő és amelyet, lia követünk és észszerűen müvelünk, széppé tesszük egész testünket, kellemessé általános érzésünket. Ezen bárom szempontból fogom a kozmetikát tárgyalni, részletesen a bőrápolást, a hajnak, a fogaknak, a szájnak stb. rendben tartását ós ápolását. A legrégibb korban is ismerték a szépség ápolását, ahol még a véletlennek, a babonának nagy és tág tere nyilott, nekünk a kifinomodott és kényes modern Ízlésre lesz gondunk, noha nagy segítségünkre lesznek az előrehaladott és kifejlődött kémiai tudományos kutatások. Feminizmus és romantika. (Saját tudósitónktól.) A női jogok vándor és nem vándor apostolai és közkatonái egyaránt nagyra vannak vele, hogy a feminizmusban a kor reális szükségletei és ,az elmék elfogulatlan racionalizmusa nyilatkoznak meg. Érvben és támogató példákban épenséggel nem szűkölködnek erre nézve, de ebben a beszédben mégis van egy jókora adag liálátlanság. Megfeledkeznek az elődökről és figyelmen kivül hagyják az ősöket, akiknek keresése egyenesen odavezet, ahol reális felfogásról és racionalizmusról a legkevésbé való beszélni: — a német romantikusokhoz. A feminizmusnak és a romantikának erre az összetalálkozására érdekesen és mélyrevilágitóan mutat rá egy német irónő: Mohr Vilma/aki maga — liogy is lehetne másként! — szintén feminista, de akit meggyőződései nem akadályoznak meg abban, hogy nieszszebb, vagy inkább: hogy élőbbről lásson, mint társnői. A feminizmus genézdsére ós eszméinek jelentésére nézve a legfontosabb a nő természetes mivoltáról és a nőnek a férfihoz való vszonyáról alkotott felfogás ós ebben a tekintetben a mai nőmozgalom teljesen ölelkezik a romantikusok álláspontjaival: Csak a stilizálás más, a gondolat azonban ugyanaz. Ebner-Eschenbach asszony mondta: A nő emancipációja akkor kezdődött, mikor az első asszony megtanult olvasni. E megjegyzés a kultura cimén hivatkozik a női jogokra, amivel szemben a feminizmus a természetes méltányosság alapján követeli a nőknek a férfiakkal való egyenjogúsítását. Hasonlót mond a romantikusok képes beszéde is, melynek a biblia a textusa. Ádám sóvárgást érzett a nő után és saját testéből tépte ki Évát. Ettől fogva a két nem örökkön az egyesülésért küzd. Az ember egész törekvése, egész vágyódása odairányul, hogy e monda titkát, a férfi és a nő tereintésének rejtélyét megoldja. És e megoldás — az androgyne, az a magasabb emberi tipus, mely férfiban, nőben egyaránt egyesiti a férfiúi és a női princípiumot, anélkül, hogy az egyiket a másiknak feláldozná. A természettől rendelt és a fejlődéstől beteljesített ez egyenlőség a romantikusok ideálja, ép ugy, mint a. feministáké. Ez elsődleges megjegyzés mellett ne hagyjuk azonban figyelmen kivül a — másodsorban következő -— eltérést. Nevezetesen azt, hogy mig a inai feminizmus a társadalmi berendezkedés szempontjából és szociális következmény képen kívánja a nők egyenjogúsítását, addig a német romantika — hiven költői eredetéhez — a szerelem nevében emelt szót ugyané eél mellett. Annyi bizonyos, hogy az összes romantikusok a nőemancipáció mellett kardoskodtak és valamennyien a szerelem szabadságát követelték. Ebben a tekintetben a feminizmus asszonyai lépésről-lépésre együtt tartanak a romantikusokkal. összetalálkoznak, mert nagyra tartják a szerelmet. Azonban melyik szerelmet? Azt, amely — Schlegel Frigyes szavaival szólva — utalás „a magasabbra, a végtelenre, hieroglifje az örök szerelemnek és a természet szent életgazdagságának". Ebben a felfogásban a nemi ösztön nem az egyedüli éltetője a szerelemnek, hanem más is van benne. Amiként a romantikusok egy másik fejedelme, Tieck mondja: „megérzése a halhatatlanságnak, a kimondhatatlannak és ennek minden csodájának". Ne ijedjünk meg e dagályos szavaktól. A kifejezés csak jelmez, melyet a kor izlése tett kötelezővé. A beléje öltöztetett gondolat jóval egyszerűbb és közelről érintkeznek a mai feminizmus eszmekörével. A romantikusok fennen liangzó szavai a szerelem bizonyos átszel lem i esitéséről tanúskodnak és az alapjuk: fokozott követelés a nő elmebeli tulajdonságaival szemben. A romantikusok szemében — irja e korszak életének kitűnő ismerője: Huch Ricarda — „a legszebb nő se számított, ba nem volt egyszersmind eszes is". Látnivaló, hogy a romantikusok nemcsak misztikus hangzású dagályossággal, de a mai feminizmus világos nyelvén is tudtak beszélni. Még jobban kitűnik ez azokból a beszédekből, melyeket a romantikusok egyik eleven lelkiismerete: Schleiermacher, a berlini udvari hitszónok Schlegel „Lucinde" cimü regényének taglalásaképen irt. E levelek előszavában nyomatékosan hangoztatja a müveit osztályok leányainak azt a jogát, liogy a családi boldogság kikóvácsolásában szabadabban, behatóbban és egészségesebben járjanak el. Itt a finom lelki vágyódás, a romantikus sóvárgás már a társadalmi követelés magaslatára emelkedve, jelentkezik és mint a hid az egyik partról a másikra, átvezet a mai feminizmus területére, hol minden, amit a romantikusok az egyéni szükségletek sorában hirdettek, a szociális követelmény jelszavával lép fel. Bizonyára ez is változás; de inkább a szavakban, semmint az alapvető eszmékben az.