Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-25 / 20. szám

25 250 DÉLMAGYARORSZAG 1912. január 26. m százat. De a mai államot a szociáldemokraták se nélkülözhetik. Legalább egyelőre nem. S igy valószinü, hogy ők sem fosztják meg máról holnapr+a maga hadseregétől és flottájától Németországot. Bizonyos, hogy Béthmann-Hollweg helyzetét nagyon megnehezítette a választások eredménye. Mert ha a kancellár nem is felelős a birodalmi gyűlésnek, de azért nem lehet olyan politikát folytatni, amely ellen az egész német nép összefog a legközelebbi választásnál. Már Bülow, akit a fekete-kék blokk lemondásra kényszeritett, megjósolta, hogy az egész német nép ö^sze fog a legközeelbbi választáson a reakció ellen s Bülow kitűnő jósnak bizonyult. Bülow megmondta, hogy a régi konzervatív kormányzás a maga ridegségében tovább nem folytatható, nem lehet a politikai, hatalmat, a közigazgatást s a hadsereget egyetlen kasztnak kiszolgáltatni, hanem a liberalizmusnak is lehetővé kell tenni az érvényesülést. A választások eredménye igazat adott BüJownak s Bethrnann-fiollyveg vagy megfogadja utólag azt a tanácsot, melyet három évvel ezelőtt Bülow adott, vagy pedig ezzel a birodalmi gyűléssel egyáltalán nem lesz képes kormányozni. Valamennyi választás, még nem történt meg s még csütörtökön.. is lesznek pótválasztások. De ma ugy ált a hely zet, hogy eddig az ellenzéknek.. 171, a fekete-kék blokknak 158 mandátuma van. Tehát a fekete-kék többség eddig kisebbségre jutott. A csütörtöki pótyálasztás ugyan némileg változtathat még. a helyzeten, de kétségtelen, hogy azt a nagy többséget, melylyel a mult birodalmi gyűlésben rendelkezett, vissza nem szerezheti s hogy a kormányzás irányának jobban a baloldal felé kell fordulnia. Arra, amerre a harcos többség akarja . . . ylem tudnak irni-olvasni a szegedi szerb iskolában! (Saját tudósítónktól.) A szegedi szerb egyházközségben az utóbbi időben zavarok dúlnak. Viszálykodik az elöljáróság, a pap és a tanitó. Elégedetlen az egyházközség. Különösen az iskolára panaszkodnak. Nivótlan az oktatás, tudatlanok a tanulók. Ennek az elégedetlenségnek adott kifejezést Jankovics Sándor gépkereskedő a mult év januárjában tartott egyházmegyei választmányi ülésen. Az ülésen a szegedi szerb népiskola ügyéről tárgyaltak. Arról volt szó, hogy államositsák-e az iskolát vagy pedig felekezeti jellegű marad továbbra is? Vita közben hirtelen fölállott Jankovics Sándor és indulatosan kiabálta: — Államosítani kell az iskolát! Most rossz az oktatás, rossz a tanító, a gyermekek nem tanulnak semmit! Irni-olvasni sem tudnak! Javítani kell a lehetetlen állapoton. Erre nagy lárma kerékedett. A tagok izgatottan csapkodták a padokat. Mindenki helyeselte a fölszólalást. — Nem csak a magam nevében beszélek, — folytatta Jankovics, — sok aggódó szülő kért föl erre! Az ülést föl kellett függeszteni, olyan forró volt a hangulat. A tanitó, Tyoszits János tiltakozott a fölszólalás ellen. — Az oktatásra nem kérek senkitől sem tanácsot! — utasította vissza a támadást. A viharos választmányi ülésnek a mult év szeptemberében a szegedi törvényszéken volt a folytatása. A tanító ugyanis hivatalból üldözendő rágalmazás vétségeért bűnvádi följelentést tett Jankovics ellen. A tárgyaláson beigazolódott a gépkereskedő vádja. Fölvonultak a hiányos képzettségű tanulók panaszos szülei. Szomorú kulturkép volt az a törvényszéki tárgyalás. A szerb egyházközség szervezetlensége is visszatükröződött benne. A biróság a bizonyítékok alaoján fölmentette Jankovics Sándort. Az itélet abban az időben nagy föltűnést keltett. Az egyházközségben csak fokozta a viszálykodásokat. A törvényszék ítéletét megfölebbezte a tanító. A fölebbezést szerdán tárgyalta a szegedi Ítélőtábla fölebbvrteli tanácsa Ringhoffer Lajos dr elnöklésével. A táblai tárgyaláson nem volt ujabb momentum. Az ítélőtábla helybenhagyta a törvényszék fölmentő ítéletét. Ennek az Ítéletnek súlyos következménye lesz. A szerb egyházközség fegyelmi eljárá'st indít a tanitó ellen. Ha alaposnak találják a vádat. Tyoszits Jánost elmozdítják állásából. A belső viszályok különben még most sem szűntek meg. A tanitó a napokban például lármázott a templomban, amiért a pap, Sévity Lázár rendreutasította. Sévity az esetről jelentést tett az újvidéki .görögkeleti püspöknek. Kijelentette, hogy egyiküknek távozni kell az egyházközségből. Általános a hangulat, hogy amig ezt a tanítót el nem mozdítják, addig se a népiskolában, se az egyházban nem lesz rend ós béke! Az appropriációs vita. A képviselőház legközelebbi ülése csütörtökön lesz. Napirenden van az appropriációs vita folytatása. A kérdéshez iholnap a nóncárt részéről Rakovszky István fog fölszólalni, csütörtökön pedig Polónyi Géza. Az a hör, hogy Tisza István gróf is föl fog szólalni, nem felel meg a valóságnak, mert már le is utazott geszti birtokára. Vaüószinü azonban, hogy Lukács László pénzügvminiszter 'is fölszólal pénteken s az appropriáció vitáját minden valószínűség szerint a jövő hét elején letárgyalják. A Neue Preie Presse maii esti lapja azt irja, hogy beavatott körökben beszélik, miszerint bár Lukács föl fog szólalni >a kormány részéről, de nem fog felelni Apponyi Albert gróf mondani jó tulajdonságairól — amikor hirtelenül elhunyt Turiri karjaiban. A kereskedő lassan földre fektette a holttestet és elgondolkozva távozott el Mandanika házából. Egy utkeresztezésné! IkoCsiisor zárta el az útját és Turiri már türelmetlenkedett, amikor, mint Valami varázslat behatása folytán, a kocsisok lefordultak a bakról a lovak pedig földre buktak, mintWa tarlóival kaszálnák le a búzát. Zavartan, megfélemlítve a színházba ment Turiri. Ott vitatkozásba-kezdett Cawilákával, az iróval, aki azt állította egy versről, hogy Nisani irta, mig Turiri röviddel ezelőtt a rózsák költőjének, Saadinak könyvében olvasta azt. De mennyire.elképedt az erkölcsös Turiri, amikor Cawilaka a vita közepén váratlanul lefordult és szájából patakokban ömlött a \ér! A vígjáték, amelyet előadtak, nagy tetszést és sikert aratott. Turiri is épen tapsolni készült kollegájának. egyben riválisának is, amikor értesítették, hogy a szerző váratlanul elhunyt. Teljesen lesújtva mént haza Turiri. Megértette, hogy bárhova lép, mindenütt halált és pusztulást visz. Szörnyetegnek tekintette magát és meggondolás nélkül szivein szúrta magát. Ugyanez éjszakán meghalt Maitréja, az aszkéta is. \ két lélek egyszerre jelent meg Ormund biró széke előtt. Az aszkéta kárörvendve ekóp gondolkozott: — Most alaposan le van leplezve az álszenteskedő Turiri. Hiszen az ő hazug erkölcseit csaknem egyre becsülték a perzsák az én érdemeimmel ! Minő szörnyeteg! A legelső napon hatszoros gyilkosságot idéztek elő az ő első érzelmei. De Ormuzd jóságosan mosolygott Turirira: — Becsületes szolgám! — mondotta, — Igazán nemes és hűséges ember! Vonulj be paradicsomom békességébe! — Pompás tréfa! — dörmögte gúnyosan az aszkéta. — Komolyan beszélek! — szólt szigorúan Ormuzd. — Te Turiri halált kívántál a feleségednek, mert házsártos, csúnya és vén volt; a koldusoknak, mert zaklattak, a kurtizánnak, mert buta volt és hazudott. Elátkoztad a kocsisokat és a lovakat, mert feltartóztattak, Carvilaikát, az drót, mert feleselt veled-; a szerzőt, mert nagyobb sikereket aratott, mint te. Mindez emberi. Azokat a gyilkosságokat, amiket Maitréja vet a lelkiismeretedre, te öntudatlanul követted el. Első felindulásod pillanatának következményei lettek. Ezeket ember nem irányithatja. Mindent meggyűlöl, ami útját állja és a gyűlöletnek pusztulását kívánja. Maga a természet a legnagyobb egoista. Pusztulás csak más kifejezése az egoizmusnak. A legerkölcsösebb ember első érzelme gyakran vad és csúnya. Ha minden halandónak megadatnék az a félelmetes hatalom, amelyet egy napra ruháztam reád, Turiri, a világ csakhamar néptelenné válnék. A második érzés már szabad az egyes személyek akaratától, jellemétől függ csupán. És valamennyi további érzésed, kedves fiam, jó volt, nagylelkű és nemes. Ezt akartam bebizonyítani a halandóknak, én, az Isten, és csakis ezért teljesítettem a hamis Maitréja kérelmét. Neked Turiri csak minden szépre, jóra és nemesre törekvő akaratodat számítom be és ama buzgó fáradozást, hogy saját és embertársaid lelkét az isteni tökéletességhez közel viihessed. Ezért nyitom fel előtted paradicsomkertem kapuit! — Ez ugyan elég furcsa! — szólt közbe Maitréja, — akkor én, érdemeimnél fogva, bizonyára . . . . . . szintén a paradicsomba jutok, noha csak kegyélemből, — felelte jóságosan Ormuzd. Téged szentnek tettek, pedig kevesebb voltál az embernél. Csakis a büszkeséged volt emberi, túlontúl emberi. Noha te le tudtad küzdeni a bűnös első érzelmeket. Ha azonban mindenki hozzád hasonlóan élne, — mert még mindig hisznek bennem, mint Ahrunánban. Még a te igyekezeted, — balga aszkéta, nem volt minden nagyság hijján és ezért megbocsátok kegyesen a rövidlátónak, aki elté\esztette az eszközt. Turirit szivemhez emelem, mert igazságos vagyok, téged befogadlak, miivel jóságos vagyok és elnéző,. Igy akarja ezt az isten!