Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-23 / 18. szám

226 DÉLMACIYARORSZÁO 1912. január 24. hogy: a) hü oltalmazója és védője lesz a hamisittatlan magyar alkotmánynak, b) hogy a- szentesitett törvényeket tiszteletben tartja, c) hogy hü alattvalója lesz a koronás magyar királynak, d) hogy támogatni és szolgálni fogja az egységes magyar nemzeti állam érdekeit és e) hogy törvényhozói kötelességeit hiven fogja teljesíteni. Az eskü letétele előtt képviselői jogait nem gyakorolhatja. Alkosson a Ház az országgyűlési képviselőkből, főrendiházi tagokból és kúriai birákból a Ház elnökének elnöklete alatt egy bíróságot, amelyhez a Háznak 40 igazolt tagja panaszt emelhet, ha azt hiszi, hogy egy képviselő hüség-esküjét szóval, tettel vagy Írással megszegte. Az igy feljelentett képviselő jogai szüneteljenek addig, mig a biróság rövid határidő alatt nem döntött és ha e döntés reá nézve kedvezőtlen, legyen joga a birságnak a mandátumot megsemmisíteni és a hűségesküt megszegőt büntethesse választói cselekvő jogának örökös elvesztésére is. Járulhasson ugyanezen biróság elé az illetékes választókerületnek igazolt pl. 200 választója is olyan panasszal, hogy képviselőjük nem tesz eleget törvényhozói kötelességének (az eskü e) pontja), mely esetben a biróság ugyancsak az esküszegés alapján hozhasson Ítéletet. A panaszszal igy megtámadott képviselő jogai azonban az Ítélethozatalig érintetlenek maradnak. Mindezek mellett legyen választói cselekvő jogosultsága minden állandó lakással biró 24 éves honpolgárnak. Ezen választói jogosultság gyakorolhatása azonban szüneteljen: a) a tényleges katonai szolgálat, b) büntető eljárás tartama alatt, e) csőd alá helyezés idejében, d) addig, mig hallási, látási vagy beszélő tehetségétől meg van fosztva és e) addig, mig állandó lakása, menház, kórház, szegények háza vagy más jótékony intézetben van é^ pedig nem mint fizetés vagy bérkiegészítés. Azon időponttól kezdve, melyben az általános népoktatás államilag akként rendeztetett, hogy minden tanköteles akadálytalanul teljesítheti közoktatásbeli kötelességét, lehetne a választóktól külön még bizonyos népoktatási osztályok eredményes végzését és a magyarul irni és olvasni tudást is megkövetelni. A törvény mondja ki, hogy a választás községenként titkosan eszközöltetik, de az eljárási nyelv az egész választáson át kizárólag a magyar. A szavazási rend ugy lenne megállapítható, hogy a szavazó-lapokat és hozzávaló borítékokat mindkettőt a vármegye cimerével és egyenlő, az egész megyére kiterjedő íolyószámmal ellátva a vármegye készitteti és a választást megelőzőleg a kiadott folyószámok nyilvántartása mellett, az egyes községeknek kellő mennyiségbwti megküldi. A szavazó-helyiségben a szavazatszedőbizottság előtt kellőleg elkorlátolt, (hogy mások által hozzáférhető ne legyen) de a szem elől el nem zárt helyen álló asztalnál kell a szavazónak a bizottságtól átvett számozott szavazólapra szavazatát ráirni és azután a hasonszámu boritékba elhelyezvén, leragasztva a bizottságnak visszaadni. Csakis ezen, a vármegye által készíttetett és esetről-esetre valami mottóval is külön megjelölhető, szavazólapra és a hasonszámu boritékba leragasztva elhelyezett és magyarul irt szavazat érvényes. A választói jog módosításához tartoznék ,a kúriai bíráskodásról, a képviselői összeíérhetlenségről és a mentelmi jogról szóló törvényes intézkedések reviziója is, ide tartoznék a képviselők díjazásának ujabb rendezése és olyan általános szabályok megteremtése, melyek a parlament munkaképességét minden eshetőséggel szemben biztosítják. Ez volna részletesebben körvonalozott utja a kibontakozásnak, melyet az általános, titkos, községenkint gyakorlandó egyenlő szavazati jognak hivei, ha őszinte meggyőződésből sorakoztak a zászló alá, el kell, hogy fogadjanak, mert a tervezés az egyenlő, az általános, a községenkint titkosan gyakorlandó szavazati jogot megvalósítja és csak azok vannak a szavazás lehetőségétől elzárva, kik a tiltó akadályt önmagukban hordják, mert pl. kétségei nem szenved, hogy az, aki irni nem tud, titkosan, szavazó cédulával nem szavazhat, de ez nem esik az egyenlő és általános választói jog rovására, mert joga az illetőnek megvan és arról, hogy nem gyakorolhatja, senki más, csak épen önmaga tehet. Ha az általános titkos szavazati jognak hivei, a tervezést örömmel nem fogadnák el, azzal csak azt bizonyítanák, hogy az általános titkos szavazati jog követelésével játékot űztek, port hintettek a nagyközönség szemébe, mert nekik nem a népjogok kiterjesztése, nem a befolyásolhatástól mentesített választás kellett, hanem ezen a réven kormány és személyváltozás. Hogy ez mit jelentene, azt itten bolygatni felesleges. Ax olaszok taktikája. Párisban óriási feltűnést és íölháborodást keltett egy, a napokban kipattant diplomáciai botrány, amely könnyen súlyos diplomáciai bonyodalmakat is idézhet elő. A botrány előzményei visszanyúlnak arra az időre, amikor az olasz hadihajók a Manuabe francia postagőzöst arra akarták kényszeríteni a cagdiarii kikötőben, liogy a hajó födélzetén levő 29 török tisztet és a velük levő 200,000 frankot szolgáltassa ki az olaszoknak. A Manuabe parancsnoka megtagadta a kívánság teljesítését, később azonban mégis eleget tett az olaszok óhajtásának, mert a római francia nagykövet aláírásával táviratot kapott, liogy a török katonákat és a pénzt azonnal szolgáltassa ki az értéktelen tárcanovellák felolvasásában, igénytelen lírai versek elszavalásában, humorkákban és tudománytalan „tudományos" oimü unalmakban merül ki a társaságok élete. Na meg az irodalmi alamizsna-dijak osztogatásában. Összegyűjtött tárcák könyv kiadási segélyében. Mindenkinek rendes taggá választásában, aki csak az irodalom ellen valami merényletet követett e'1. A merészszavu fiatalokat, az őszinte küzdőket, a külön elveket és külön meggyőződést vallókat mellőzik. Mindent letarolnak, nehogy ezek is szóhoz jussanak. Ez okozza, hogy egy-egy merész, lelkes iró a magyar vidéken rendesen letörik. Vagy Budapestre menekül. De a vidéken soha nem bontakozik ki teljesen. A vidéken nem fejlődhetik eléggé. A vidéken mintha óriási kriptályba zárt nyöszörgő volna. A Budapestre való menekülés, föltárja azt a perspektívát, mely mögött annyi szomorúság, annyi magyar tünet, annyi meddőség kisért. A lelkes és merész iró, akit a vidéki irodalmi szokások nem birtak közönségessé törni, csak megszöktetni, — hát az ilyen iró Budapesten lassankint elveszíti a régi talajt. A magyar vidéki talajt. A földet s a föld szellemét. Melyből reális .megfigyelései megnyiiatkozának. Melyből impressziókat, misztétalában hiányzott a szociális érzek. Hiányzik ma is. Talán hagyománnyá vált, babonaság, tudatlanság vagy ki tudja, mi? — de szociális szempontból a legnépiesebb és legszegedibb irók se látták meg a szegedi magyart. Még olyan kimagasló írónk, mint Mikszáth Kálmán, se igy látta. Tehát: a maihk se igy nézik. Se Szegeden, se Debrecenben, se tul a Dunán, se Erdélyben. Sehol. Holott például a szegedi magyarnak is minden léiekzése szociális életküzdelem már. És külföldi klasz.szikus irók bebizonyították, hogy szociális vajúdást találtak JJ nden mögött, amikor alakjaikat tetemre ' ták, — régi irodalmi irányok teteméhez. ísak gondoljunk az angol, a német, az orosz diadalmas irodalomra. Csak boncoljuk ezeket. Meglátjuk, mi tette őket olyan klasszikus erővel teljessé. Megérezzük, mi hiányz:k ma is a magyar Írókból, amikor nemcsak szépirók, de hangsúlyozottan magyar irók akarnak lenni. A magyar vidéki irodalom általában olvan, akár egy vénülő, meddő asszony. Kendőzés, multnák-élő, szenvedélytelen, kicsinyes az élete. És meddő! S mindenütt egyforma, — mintha valami átkozott nedv itatta volna át az egész magyar irodalmi limonádét. Különös, liogy a kicsinyesség és féltékenység se taszítja ei egymástól az úgynevezett helybeli írókat. Sőt. összekapcsolja őket. Minden szellemi rokonság nélkül alakulnak meg az I irodalmi klikkek, nemcsak egyes városokban, de városokon át; át az országon. S a klikkek, ha nem is dacoló, de védő szövetséget alkotnak. Húzzák, taszítják egymást. Ki a fórumra! S ha elhitetik egymással, hogy ők nemcsak közönséges zsenik, de országos nevü irók is, akkor nyilvánosságra lépnek a kedves irodalmi tetők. Megszólalnák az irodalmi társaságok. A város intelligenciájához szólnak, mint a közönség ked'velt irói. Felolvasnak. Novellákat. A Jegrosszabbakat Európában. Verseket. Mert Magyarország m mindenki tud: ha nem is verset hallgatni, dc költeményt irni) Demoralizáló, amit a vidéki városok irodalmi társaságai müveinek. A legtöbb társaság jobban tenné, ha megszűnne. Akkor legalább őszintébb, harcosabb volna az irodalmi megnyilatkozás s akkor nem személvek. de elvek kapcsolódnának láncszemekké, hóditó szellemmé. Mert ma az irodalmi társaságok soha nem képviselnek semmi szellemet. Nem tömörítenék semmi elveket. Pajráskodás, undorral teljes tömjénezés, feltűnési létra az egész. És — ez a költői igazságszolgáltatás, — a vidéki társaságok, annyira egyformák, hogy kiilön gáncsolni egyiket Se i'lik. Csak nézzük a szegcdi Dugó mos Társaságot, a temesvári Aranv János Társaságot, az aradi Kölcsey, a debreceni Csokonai-kört s a nagyváradi Szigligeti Társaságot. A legtöbbször