Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-20 / 16. szám

1912. január 20. DELJVIAUYARUKSZAÜ fqilt, összeroppant az ereje. Vége a gyönyö­rűséges komédiának. Eztán jön a csúnya tragikum. A parlamenti helyzet. — Az apropriációs vita. — Lukács László nyi­latkozata. — A magyar állami járadékok ala­csony Arfolyamp. Nemzeti jogok érvényesülése a hadseregben — A delegációk összehívása. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház szombaton . megkezdi az apropriációs tör­vényjavaslat tárgyalását, hogy ennek végez­tével, valószínűleg már a jövő hét derekán, újra njegindttüoti a parlamenti harc a védő­erőreionn köriil. A Ház karácsonyi szünete s január hónap háromnegyed része elmúlt a .nélkül, hpgy;a politikai béke érdekében akár a korttiá»y, akár az ellenzéki pártok részé­ről valamely konkrét kísérlet történt volna. Békeharigok jobbról és balról is íölhangzot­ták ugyan, de a helyzet voltaképen ma is vál­tozatlanul ugyanaz, ami karácsony előtt volt. Most' az apropriációs vitát az ellenzéki pár­tok arra készülnek fölhasználni, hogy a harc felújítása előtt rr.ég egyszer kifejtsék állás­pontjukat'égvrészí' azért, hogy ezzel megje­löljék azt áz alapot, amelyen a békés meg­egyezésbe hajlandók, másrészt, hogy igy is e!e\e elhárítsák maguktól a felelősséget az elkövetkezendő háborúért. A nemzeti mun­kapárt féthrvtá tagjait, hogy teljes számban jelenjenek meg a Házban az apropriációs vita tartamára;'A javaslatot Hegedűs Lóránt -fögjá: iSmeffetni s elsőnek a Kossuth-párt ré­széről Apponvi Albert gróf fo</ hozzászólni. Lukács László pénzügyminiszter az apro­priációs'' törvényjavaslatnak a pénzügyi bi­zottságban való, tárgyalása alkalmával kö­szönettel vettö • íudőmástil, hogy ma már az ellenzéki képvísélők is nagy fontosságot tu­lajdon itanak annak, hogy a költségvetés ide­jekorán meg legyen szavazva. Örül, hogy az idei költségvetés már az év első hónapjában törvényerőre emelkedhetik. Mivel azonban igen nagy hátrányára van az országnak az. volt . .. .; huszonkilenc éves, körülrajongott fiatal asszony, a társaságban csak tigy hív­ták Sophie, a nagykő vetné . . . Szóval én érzem', hógy ósákis''rólam lehet szó. Anyám meg fogjá nekem-bocsátani, hogy utolsó só­haja után felidézem életének ezt a sötét pont­ját, Halála előtt maga akarta alázatosan megyallaqj.. Azzal,..mit most mondtam, csak utolsó óhajának teszek eleget. És most, ma­gamra nézve, váróin döntésteket. A marquis és a vicomte egymás közelébe ültek. Aztán a';marquis fölkelt s hideg udva­riassággal igy. szólt? — fJraiu, testvérein és én köszönetet mon­dunk. pMek őszinteségéért. A világ szemé­ben, miiiker kivéve. Ön gróf de Guébrianges marad. Csak uéhl fogunk egv lakásban lakni. Mikör hagy el bennünket? Mikor? Hát a temetés után? — felelte a gróf: meglepetten. • Mi* fcjb.ó}iutá§sal köszöntötték egy­inástj. itiiíjd.a liármaxi átmentek a szomszéd szobabá letérdeltek' áz ágy mellé ... de megbörzáavá tántorodtak vissza. A mar­quise méghiözduTt'. Talán nem is halt meg, csak efójult? " árny Lassan fölemelkedett .fekvőhelyéről, de nyomban, visszahanyatlott, ezúttal igazán holtan, vánkosára, miután tisztán, érthetően rebegte: — A marquis volt . . . a legidősebb . . . Jean ... iiogy a költségvetés.tárgyalása ínég akkor is nagyon sok idejét foglalja el az országgyű­lésnek, ha a legnormálisabb mederben folyik, ezért ő törvényjavaslatot szándékozik be­nyújtani, amelynek célja gyorsítani a költ­ségvetés tárgyalását. Ilyen törvény van Ang­liában és más parlamentáris országokban is. Ma már az ellenzék is vallja, hogy a költ­ségvetésre nem a kormánynak, hanem az országnak van szüksége és igy joggal remél­hető, hogy a pénzügyminiszter javaslatát el­fogadja majd az-ellenzék is. Van a pénzügy­miniszter beszédének még egy másik nagyon fontos része is, amelyben az állami járadé­kok árfolyamának hanyatlásáról beszél. Az ország gazdasági életének iitere a járadék árfolyama. Ezen a pénzügyminiszter mindig rajta tartja a kezeit és most Mezőssy Bélá­val egye tér töleg azt nyilatkoztatta ki Lukács László, hogy a magyar állami járadékok mai alacsony árfolyama jórészt annak is tulajdo­nítható, hogy a már több, mint egy évtized óta tartó politikai válság miatt nincs meg az ország gazdasági életének az az állandósága és nyugalma, amely annak egészséges fej­lődéséhez okvetlenül szükséges. Ez a tagadhatatlan igazság vezetteti pénz­ügyminisztert arra, hogy az ellenzék lelki­ismeretére hivatkozva figyelmeztesse mind­azokat, akiket illet, hogy milyen fontos ál­lamérdekek követelik a parlament munka­rendjének helyreállítását. A magyar nemzet jogának a hadseregben való érvényesülésétől ma már se a legfelsőbb 'hadügyi körök és maga ő felsége a király nem idegenkedik többé s nem félti többé ezektől sem a hadsereg erejét, sem egységét és megbízhatóságát. Az a nagy és sokáig elháríthatatlannak látszott lélektani akadály, mely a nemzeti óhajtások megvalósításának eddig útjában állott, a Héderváry-kormány s a többség jó szándékait immár nem keresz­tezi. E szándék érvényesülésének más aka­dálya van s ez: Bosznia és Hercegovina ál­lami hovatartozásának rendezetlenségében gyökerezik. Illetékes helyen azt mondják, hogy inig ez a függő kérdés nem tisztáztatik, addig lehe­tetlen a katonai követeléseknek olyan meg­oldása, mely a bosnyák csapattestek re is ki­terjedjen s ezzel voltaképen lehetetlen, leg­alább ez idő szerint maga az egész rendezés. Milyen címert, jelvényt, zászlót és fölírást kapjanak a tartományok mai közjogi hely­zetében a bosnyák csapatok? Ezt lehetetlen addig eldönteni, mig az annekszió része vég­legesen tisztázva nincsen. A delegációk összehívásának időpontját eddig március elejére vélték azt megállapít­hatónak. A Neue Freie Presse erre vonatko­zólag azt irja, hogy illetékes helyen ugyan még nem állapították meg a delegációk ösz­szehivásáriak idejét, de fontos államérdékek követelik, hogy a közösügyök még húsvét előtt rendeztessenek. Ezért minden valószí­nűség amellett szól, hogy a delegációkat már február második felében összehívják. Aehrenthal távozási hire, Bécsből je­lentik: Aehrenthal grófnak az a célja, hogy a delegációk már februárban üljenek össze. De ennek a céljának megvalósítása nem any­nyira az osztrák kormánytól, mint inkább a magyar kormánytól és a magyar parlament­től függ. Aehrenthal grófnak semmi esetre se szándéka, hogy a delegációkban bucsubc szédet mondjon, Arra a kérdésre, vájjon meg­marad-e hivatalában, csak orvosa tudna fe­lelni. — Londonból jelentik; A Times azt irja, hogy Aehrenthal grófnak bukása sajmí­lalos, sőt aggasztó esemény volna, mert a külügyminiszter miniszterségének egyetlen, időszakában sem tanúsított oly államférfiúi elszántságot, mint az utóbbi hónapokban a klerikális támadások idejében. A Daily Tcle­graph ezzel a címmel: Egy nagy államférfiú cikket közöl, amelyben ezt mondja: Európa, államférfiúi saj náfatta 1 fognak értesülni Aeh­renthal gróf Visszalépő szándékáról, aminek hatása első sorban a Balkán-félszigeten való egyensúly: megbomlásában fog nyilvánulná. Aehrenthal gróf az-.annekszióval csak a béke­érdekét szolgálta s mindenki tudja róla, hogv az európai békének legbiztosabb bástyája. Lemondásának nagyon messzire menő követ­kezményei lesznek. Másfél óráig állt Dorozsmán a gyorsvonat. — Vonatkisiklás szerencsétlenség nélkül. — (Saját tudósít ónktól.) Még élénk emléke­zetben van az a, borzalmas szerencsétlensége­mely a dorozsmai vasútállomáson történt a Budapestről—Szegedre robogó gyorsvonat­tal. Pénteken este az a hir járta be Szegedet... hogy ugyanott, ahol néhány évvel ezelőtt^ a mai napon újra kisiklott a gyorsvonat és­az ominózus vasútállomás újra a borzalmak színhelye lett. A hir, aminek természetesen csak nagyon; kis százaléka igaz, onnan credit, hogy pén­teken délután a Szeged-állomás azt a telefon­jelentést kapta Dorozsmáról, hogy a buda­pesti gyors harminc percet késik. Tiz perc mulva uj relefoiijelentés érkezett. Most már segélymozdonyt kért a dorozsmai vasútállo­más. A perronon hamarosan elterjedt a két tele­fon-jelentés hire és a gyorsvonatra várakozó közönség a régi dorozsmai katasztrófával kapcsolatban rémképeket festett. A közönség ijedségét még fokozta az, hogy a gyors há­romnegyed hat óra helyett még hét órakor sem érkezett ineg. Képzeletben már véres rémképeket látott a vonatra váró közönség,, mikor hét óra hurviinc perckor minden na­gyobb baj nélkül berobogott az állomásra a vonat. A Délmagyarország a szokatlan vonatké­sésről a következőket tudta meg a leghitele­sebb forrásból: A dorozsmai vasútállomás előtt, közel az állomáshoz hirtelen és nagy zökkenésseí megállt a gyorsvonat. Az utasok ijedten néz­tek ki az ablakokon, majd később megrémül­ve ugráltak ki a kocsiból. — Mi történt? Mi történt? A kalauzok siettek megnyugtatni a közön­séget, hogy komolyabb baj nem történt, csak a mozdony forr csőéve szakadt el. A közönség részint megnyugodott, de azért félénken em­lékezett visszá árra, hogy néhány évvel ez­előtt ugyanitt micsoda borzalmas szenecsét­lenség törtéiit. Hét óra tiz perckor érkezett meg Szeged­ről a mentőmozdony. Mikor éles fütyüléssel elindult a vonat; megkönnyebbülten lélegzett fel az utazó közönig. Szegeden nagyon sokan tudtak a dorozv •mai vonatkésésről, mert sem a budapesti esti­lapok, séin h budapesti posta nem érkezeti ínég idejében. Á íegárdekeSébb része a dolognak mégik az, hogy a Déímagyárország szerkesztősége az első hir vétele után Dorozsmával akart beszélni, de a szegedi telefonközpont megje­gyezte, hogy: tessék várni — reggel nyolc óráig, akkor majd lehet beszélni. Mégis csak abszurdum állapot az, hogy öt kilométerre

Next

/
Oldalképek
Tartalom