Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-18 / 14. szám

170 DÉLMAG YARORSZÁ G 1912 január 16 sége. És a Justh-párt oktalanul cselekszik, amikor a hurt a végsőkig fesziti. Mert az holt bizonyos, hogy a helyzet semmi esetre sem fog abba az irányba fejlődni, hogy a kormány és a többség a Justhék által ke­gyesen megjelölendő terrénumon tárgya­lásokat kezdeményezzen és igy újólag dia­dalra juttassa azt a tulkapást, hogy a ma­gyar parlmentben husz elszánt ember min­dig képes legyen a maga akaratának igája alá hajtani az egész képviselőházat. Az ellenzéki padokról sehol a világon nem kormányoznak. A városok erős állama. — Városkuliura Németországban. — Hol uan a nemzet ereje? — (Saját tudósítónktól.) „A német kezdi mind­jobban megbecsülni hazáját. Olyan mozgal­muk, mint a Hermatkunde, Heimatschutz, Denkmalpflege (annyira német dolgok ezek, hogy hamarjában nem birom találóan lefor­dítani magyarra) mind tágabb körökre ter­jednek. Ezek a kötetek is, szóval és képpel hozzá akarnak járulni ahoz, liogy a néinet figyelmét városainak szépségekben való óriási gazdagságára irányítsa és egyúttal követen­dő mintát nyújtson a modern városok alakí­tásához. Mindenki ismeri, legalább képekből Nürnberget és Drezdát, Németország „hires városait". De jóformán teljesen ismeretlenek a nagy országúttól félreeső kis városok szá­zai, melyek pedig végtelen szépséget rejte­getnek. Minden kötet vagy 80 városból hoz közel 200 képet, legnagyobbrészt a szerző (aki mindig a művészetnek kiváló tudósa) saját felvételei nyomán." íme, ilyen szavakkal ve­zeti be egy elsőrangú müncheni művészeti kiadócég (Piper & Co.) gyönyörű könyveinek egy uj sorozatát, melyeknek cime: Die schöne deutsehe Stadt. A szép német város. Ennél beszédesebb példáját nem igen találhatnám annak, hogy vizsgáló szemének nem emelkedhetett íon­tosabb szépségrangra, mig ellenben a teljesen szabadon pirosló női száj önálló szépséggé lett s mint ilyen, a nemi kiválasztás terén szerephez jutott. Igaz, az átöröklés, amely a nem sexuális tulajdonságokat az anyáról fiúra s apáról leányra is átviszi, könnyen le­rombolhatta a nő száját szépítő e körülmé­nyek hatását s megakadályozhatta volna, hógy ez nemi sajátsággá váljék. Olyan ho­mályosak azonban ma még az átöröklés törvényei s az álltájék nemi jellege viszont igen is annyira nemi terület, hogy nem tulmerész az a következtetés, hogy a száj vo­nalainak finomabb formái is sajátos, másod­rendű, vagy akár harmad-, negyedrendű nemi jellemvonássá fejlődtek. Egy másik rendkívül szembetűnő s tuda­tosan a legritkább esetben felfogott női száj­tulajdonság a fogazatban van. Mig a csukott száj varázsa főleg a felső ajk ijjvonaiában rejlik, a nyitotté a fehér fogazat érdekes csontsövénvének a környező pirossággal való együtthatásában. A női fogazat csillo­gását szinte növeli a két középső metsző­fognak a két szélsőhöz viszonyított nagy­sága. Ez a különbség a férfinél is némileg feltalálható; de nem oly mértékben, mint a nőnél. É két aránytalanul nagy első fog a nő szájának valami rágcsálószáj-szerüséget ad s arckifejezését az egéréhez vagy evetéhez teszi hasonlóvá. Minden női mosolyban a fe­hérségnek és pirosságnak e csillogó — gyak­ran az aranytól is csillogó — vegyülékének mennyire fejlett Németországban az a szelle­mi mozgalom, melyet röviden rároskiiltvrá­nak neveznek. Tartalma pedig ennék az az egész órisi és véghetetlenül érdekes és szép művelődési anyag, mely ia. városokkal, a ci­vilizáció eme nagyszerű virágaival, emberi fejlődésünknek eme tán még nem 'eléggé mél­tányolt-tényezőivel, minden vonatkozásukban összefügg. Mint az egyetemes evolúciónak hatalmas, megragadó és nagyon gyakori és mégis állandó tüneteit, a városokat is termé­szeti jelenségeknek kell felfognunk, mint a társadalmakat, államokat vagy fajokat (mely fogalmak elég sokszor fedik egymást, gon­doljunk csak az ókor városállamaira) és igy szükségkép meg kell, hogy legyen nekik az ő saját külön természetrajzúik, mely a váro­sok születésével és halálával, virágzásuk fel­tételeivel. differenciálódásuk okaival, stb. foglalkozik. Nagyszerű tudomány ez, mely­nek már roppant anyaga van együtt, bár ez még nem ment át eléggé a köztudatba. Még nem gyökerezett meg eléggé a közfelfogás­ban az a tény, melynek tudományos igazo­lását e cikk szűk keretei meg nem engedik, liogy egy nép kultúrájának legjava, nemzeti erejének kiapadhatatlan forrása ép a váro­sokban van. Sőt ujabban, reakción ári us ol­dalról, a nagybirtokosok részéről, kik mint ia. világtörténelem mutatja, született, örök ellenségei voltak mindenkor a városoknak, tendenciózus munkával, a falut dicsőitik a várossal szemben és mindenféle módon sze­retnék a városok egyetemes nemzeti és kul­turális jelentőségét kisebbíteni. De a tudo­mány, s ennek ólén a német geográfusok, csak Ratzel Frigyesre, a legnagyobbra hi­vatkozom, energikusan cáfolják e törekvé­sek igazságát és meggyőzően tudják bizonyí­tani, hogy mennél fejletteb és virágzóbb egy nemzet, annál több nagyvárosa van. A nagy­városok száma, szaporodásuk és erősödésük legbiztosabb mértéke az illető nép nemzeti erejének ós magas kultúrájának. És ebből a felvillanásában van része e két nagy reflek­táló felületnek, meiv a fénysugarak játéka számára, akárcsak két drágakő vagy gyöngyház darab, különösen alkalmas te­rület. Bár csak a szájról, mint esztétikai és lé­lektani jelenségről akarok beszélni s igy a belső szájról éo azért alig van mondani va­lóm, mégis meg kell a nyelvről is emlékez­nem. A nvelv, lehet mondani, a nő ökle: ez az izomerőben gyönge lény az érvek fogy­tán, nem mint a műveletlen férfi a bothoz, késhez vagv más fegyverhez nvul, hanem működésbe hozza ezt a szájában székelő kis izmát. Különösen az alsóbb néposztályokban, ahol a műveletlenség az érvek szerepét az egyének közt való érintkezésben úgyis a le­hető legkisebbre redukálja s a fizikai ható­eszközöket majdnem egyeduralomra emeli, lehet konstatálni a női nyelvnek ezt a férfi­ököl pótló szerepét. Oly háztájékon, ahol egy önkénykedő férfi az ur, „az asszony verve jó" elve érvényesül; és pedig igen gyakran minden izgató pathológiai indító okok nélkül. A női uralom, a matriarchátus területén, tri­válisan szólva, a papucs birodalmában a nyelv a küzdő és íenvitő szerv. 8 valóban sok csókkal sok nemes és finom beszélge­téssel kell a női nyelvnek ellensúlyozni azo­kat a rettenetes dudásokat, melyeket a prózai, mindennapi véleménymondás terén elkövet. szempontból méltán hüszRe a német geográ­fus, mikor elmondja, hogy' Németország Anglia után a leg városiasabb állam a föld kerekén. Anglia lakosságának négyötödré­sze, Németországénak több mint 60 százaléka városokban lakik. És Németország a maga 47 (1910) nagyvárosával tudományos meg­határozás szerint azon városok, melyek la­kossága a százezret meghaladja, jelenleg ta­lán a világon első helyen áll, de mindeneset­re elérte Angliát. Németországban minden ötödik ember nagyvárosban lakik és a, nagy­városok már oly siirün vannak (Grosstadt­ferne), hogy a cseh határtól a keleti vágy északi tengerig eljuthatunk, anélkül, hogy 50 kilométernél jobban el kellene távolodnunk a nagyvárosoktól és ezek egymásközt (Gan­zig és Königsberg kivételével) elérhetők, a nélkül, hogy 100 kilométernél nagyobb utat kellene befutni. Hogy ez mit jelent, könnyen megértjük, ha elgondoljuk, liogy a nagyobb városok közelében, milyen intenzív kultúrájú vidék szokott elterülni, hogy a nagyváros fo­gyasztása mennyi jó kereseti alkalmat nyújt a környéknek, mely azonkívül művelődési igényeit is jobban kielégítheti. Hogy a vidék virágzó állapotján már messziről megérződik a nagyváros közelsége. És a nagyvárosok ál­dásos voltát világosan mutatja, hogy inig a sok nagyvárossal biró nyugati Németország gazdag, népes, anyagi és szellemi téren rop­pant fejlett, addig az Elbántuli országrészek, az Ostelbien, a maga kevés városával és nagy latifundiumaival, műveletlen, gyér pa­rasztságával, Németországnak anyagi és szel­lemi téren legelmaradottabb, szomorúan ten­gődő része. A németek tehát méltán örülhet­nek nagyvárosaiknak. A virágzó, büszke nemzeti erő hatalmas hirdetői ezek és .a biro­dalom nagyszerű jövőjének zálogai. Amint most gondolatban újra végigszáguldok raj­tuk, a torony és kéményerdok között és te­kintetem a házak végtelen tengere fölött száll, egyformáknak látom őket mind, a né­met talaj ez óriási, pompás gyümölcseit, a históriai csontmag körül dusnedvü húsként duzzadó modernségükkel és amint az egé­szet valami jellegzetes, németes hamv bo­rítja, miáltal tisztán különböznek minden más nép városaitól. Mégis, német egyformaságuk dacára egyéniség valamennyi: fekvésük, épít­kezésük, történelmi multjuk, környékük és fejlődési lehetőségeik, lakosaik hajlama, stb. szerint. A városok modern uniformisa alatt feszül az egyéni öntudat, erős individualiz­mus. Ennek kiépítésén, naggyátevésén fáradt­ba tatlm ml dolgoznak, Minden város valóban teljesen külön egyéniség. Egymástól lénye­ges vonásokban különböznek ós mint az em­berek közt, nincs két egy forrnia közöttük sem. Lelke van minden városnak, külön lelke, — ezt az életben meglátni, megfogni, megérte­ni, a legizgatóbb feladatok egyike. Az a vá­ros pedig, amely ura lelkének, ura cseleke­deteinek is, meg tudja válogatni céljait, szán­dékait, irányítani fejlődése lépteit és feltar­tózhataíhui erővel halad a maga utján. A diplomácia vezéreinek értekezlete. A miianói Secolo közli, hogy a legközelebbi napokban nagyjelentőségű tanácskozás lesz Asquith angol miniszterelnök, Bcthmánn­Hollweg német birodalmi kancellár és San Giuliuno olasz külügyminiszter közt Rómá­ban. Az angol miniszterelnök most Palertnó­ban van s onnan készül Rómába. A konferen­cián — hir szerint — a béketárgyalások meg­indításáról lesz szó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom