Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-17 / 13. szám

4 DÉLMAG YARORSZÁ G 1912 január 16 dolgán. Most csak a munkakeresésre van szabályrendeletünk, akkor lesz mindenre. A bejelentő hivatal összefügg a rendőrséggel és modernizálja azt. — A legkomolyabb baja a mostani helyzetnek az, hogy a rendőrség detektiv kara dacára a sok munkának és a még több jóakaratnak, csak a lehető legprimitívebben kezelheti ezt az ügyet. — Nagyon örülök, hogy most már a végső stádiumnál tart az ügy. A tervem a világvárosok jól bevált tervének a másolata. A helyzet most már ez: nincs, de lesz. Hogy mikor, azt még senki sem tudja." Elvégre sokáig nem is tarthat éz az állapot. Százhúszezer lakosú városban kell bejelentő hivatalnak lenni, mert az lehetetlen állapot, hogy .az élők egyszerűen elvesszenek. Nem túlzás ;az, hogy elvesznek, mert akinek például dolga lenne X- Y-nal, még pedig sürgős dolga, -az nem találja X—Y-t, szóval az illető számára elveszett. A kvtirtély-házak rendszerersitése is ebbe a kategóriába tartozik. Nagyon sok bün fészke az egészségtelen pincékbe szorult kvártéilyház. A bejelentő hivatal uitán •ennek a megoldása fontos, de ez addig lehetetlen, mig a rendszeresített bejelentő hivatal világosan rá nem mutat a hibákra. Szabó Mihály. SZÍNHÁZ,JÁŰUÉSZET Színházi műsor. "Szerdán Házi tücsök, opera. (Páros */a.) Csütörtökön Az apa, vigjáték. (Páratlan Pénteken A lengyel menyecske, operett. (Páros 2/a.) Szombaton A lengyel menyecske, operett. \Páratlan 3A.) Vasárnap délután Babuska, operett. Vasárnap este Rossz pénz nem vész el, népies vigj tck. Bemutató (Bérletszünet.) * Előadás a szerelemről. Rendkivül nagy érdeklődés nyilvánul Szász Zoltán szegedi előadása iránt. Az országos nevű iró témája szenzációs. Hogyan szerelmes a férfi, és hogyan szerelmes a nő? — olyan téma, mely méltán izgat minden embert. Szász Zoltán aztán finoman, érdekesen és disztingvált stílussal magyarázza a kitűzött témát, ugy hogy leányok is szórakoznak s hasznosan gyönyörködnek az értékes előadásban. Csütörtökön, január 18-án, a Lloyd-nagytennében tartja meg Szász Zoltán az estét, mégpedig pontosan félkilenc órakor. A még meglevő jegyek a Békei-hirlapirodában és Fischef Testvérek mindkét Kárász-utcai ékszerüzletében kaphatók. * A Dugonics-Társaságból. A Dugonics Társaság vasárnap délután négy órakor fölolvasó ülést tart. Az ülés sorrendje a következő: 1. Költemények, irta és fölolvassa Szávay Zoltán vendég. 2. A művészetről irta és fölolvassa Lázár Béla dr tanár, vendég. 3. Költemények, irta és fölolvassa Sass Ede rendes atg. 4. Függöny előtt, novellette .irta és fölolvassa Liptay Imre vendég. 5. Költemények, irta és fölolvassa Szávay Gyula rendes tag. * Képkiállítás a Kultúrpalotában. Sztriha Sándor szegedi festőművész 50 festményből álló gyűjteményes képkiállitást rendez, a közművelődési palotában. Bemutatja ezen a tárlaton Sztriha A delejes álom cimü, hipnotizáló társaságot ábrázoló nagyobb festményét is. A kiállítás vasárnap nyílik meg. * A makói színház Nádasié. A makói szinügyi bizottság, miután Almássy Endre a makói színházról lemondott, kimondotta egyhangúan, hogy szinügvileg Szabadka városához csatlakozik és három évre a színházat Nádasy József szabadkai igazgatónak adta, Nádasi ez évre Thurv Elemért ajánlotta maga helyett, a választmány azonban nem fogadta el és már a jelen évtől kezdve kötelezi Nádasit, hogy Makón színtársulatot tartson. * A varsányi csata. Farkas Pál, a nemzeti munkapártnak a lelkes és agilis tagja, aki a tudományos és szépirodalom terén már igen jelentős sikerekre tekinthet vissza, ezeket a sikereket a mult héten egy ujabbal gyarapította. Ami pedig ennek a sikernek különös 'érdekességet kölcsönöz, az a körülmény, hogy a színpadon aratta — a politika számára. A mult szerdán adták a Nemzeti Színházban A varsányi csata cimü komédiáját. A színházi kritikusok véleményei a darabról nem egészen egyöntetűek, de minden kritikán felül áll az a tény, hogy Farkas Pál azzal a tendenciájával, hogy a darabban szereplő katonatisztek alakjainak megrajzolásával szembeszállva, bizonyos előítéletekkel olyan rokonszenves színben tüntette föl a katonatiszti kart, aminőnek azt a való életben minden elfogulatlan polgárember is ismeri. Ezt a tendenciát az előkelő premiére-publikum teljes ! mértékben honorálta, nemcsak az igen nagyiszámban megjelent katonatisztek, nemcsak a szerzőnek felvonult munkapárti képviselőbarátai, hanem ellenzéki képviselőtársai is, akik közül a véderőreform és az ármádiának bősz ellenfele, Justh Gyula személyesen és igen talpraesetten gratulált Farkas Pálnak. Ha igaz — minthogy igaz is — hogy a szinpad nem pusztán a művészetért van, hanem hogy társadalomnevelő, irányító és felvilágosító hivatása'is van, az jóleső érzéssel konstatálja ép a mai helyzetben, mikor a hadsereg kérdése heves politikai harcoknak és hangulatkeltéseknek középpontjában áll, hogy Farkas Pál komédiája nagyban hozzájárult ahoz, liogy a katonatisztikar a valóságnak megfelelően rokonszenvesebb színben tűnjék föl ós hogy a polgárság a katonasággal legalább a társadalmi téren bensőbben összeforrhasson, hogy ez a két elem a haza javára teljesen megértse és támogassa ej. j mást. Urak és parasztok. — A Zsilinszky-per második napja. — (Saját tudósítónktól.) A csabai tárgyaláson a legterhelőbben azok a csendőrök vallottak, akik a Zsilinszky-test véreket nyomban az eset után kihallgatták. Azt vallották ugyanis, hogy a vádlottak akkor beismerték, hogy el voltak szánva a legrosszabbra, ha Áchim az elégtételt megtagadnia. Ennek a vallomásnak jogilag ma már kevesebb az értéke, mert a vád immáron nem gyilkosságra, hanem halált okozó súlyos testi sértésre szól, de ezért a jetlentőségét még sem lehetne teljesen ignorálni, ha nem volnának súlyos szépséghibái. Öten voltak jelen ezen a kihallgatáson. Három csendőr és két polgárember. Mind az öt embernek a vallomása eltérő, különösen a csendőröké, mely még a fontosabb momentumokban sem fedi egymást. A kihallgatást Fejős csendőrőrmester vezette, aki ugy a gyulai tárgyaláson, mint ma részletesen beszámolt a kihallgatással s nemcsak csendőrtársaival, de önmagával is többször ellenmondásba jött. Amikor Kenedi védő alkart hozzá kérdést intézni, már előre félt, hogy szavahihetőségén csorbát találnak ütni. — Méltóságos uram, — fordult az elnökhöz mindjárt az első kérdésnél — a csendőrség a legmagasztosabb intézmény, azonban az ilyen védők . . . Tovább nem folytathatta, mert az elnök a szavába vágott s rászólt, hogy lecsukatja, ha ilyen hangon folyt'atja. Fejős őrmester megszívlelte a figyelmeztetést s tisztességtudóan megfelelt a védők minden kérdésére. Kutatták sokat, báróság és védelem egyaránt, honnét került elő az Áchim fekete botja, mely most a bűnjelek közt van. Ebben a kérdésben is eltérő volt a csendőrök vallomása. Az egyik azt mondta, hogy Viczián adta át a csendőröknek, a másik meg, hogy Áchim Ilona hozta elő a spájzból. A maii tárgyalásról ez a tudósítás szól: (A tanuk.) Amai nap első tanuja Fejős Lajos csendőrőrmester. Mindjárt a véres eset után, 1911 május 14-én, reggel megjelent Áchim házában. — Hogy találta a szobát? — Egészen rendben. -r- A szőnyeg, az ágy, milyen volt? — Rendes volt. Az ágyon látni lehetett, hogy valaki aludt benne. De huzakodás, birkózás nyomát nem mutatta. — Ha látta Achimot, mit mondott önnek? — Csak annyit szólt: „Meglőttek a Zsilinszky-fiuk, vagy nyolcszor lőttek belém!" — Nem hallgatta ki bővebben Achimot? — Nem lehetett, a kórházba kellett szállítani. — ön hallgatta ki a két Zsilinszkyt is, mikor már a gyulai ügyészségtől visszajöttek? — Igen. —- Mit vallott Zsilinszky Gábor akkor? — Hogy Áchim botot fogott a bátyjára, de ez, mert jó vivó, kivédte az ütést s erre Áchim torkonragadta Endrét. Ezt látva, Gábor kettőt lőtt és Áchim kifelé menekült, miközben Zsilinszky harmadikat is lőtt és Achimot ez a golyó taialta. — Mondták, hogy „inzultálni" mentek Achimot? — Erről sok szó esett. — Találtak botot Acliim szobájában, mikor ott jártak? — Az öreg Viczián hozott be egyet a kamrából. — Hát ezt a fekete botot (felmutatja) ismeri ? — A boncolás után dr Fuchs Antal vizsgálóbíró úrral helyszíni szemlén voltunk, ekkor kérte a vizsgálóbíró: adjanak elő egy botot, amely Áchimé volt. Erre hozták be ezt a botot. (A szavaló csendőr.) Most Kenedi Géza dr védő kezdett kérdéseket intézni Fejős csendőrőrmesterhez. Csak az első kérdést tette fel, a szobai szőnyegek dolgát érintve, az őrmester pózba vágja magát és imigy kezd szónokolni: — Méltóságos elnök ur! A mi hazánknak egyik legszebb intézménye ... Az elnök: Mit akar? Feleljen a védő urnák. — Előbb jelenteni akarom tisztelettel, hogy legszebb intézmény a csendőrség is egy ilyen védő mer . . . (Derültség.) Kenedi dr: Kérem az elnök urat, hogy engem megvédjen az ilyen inzultusoktól. Baloghy elnök: Hallja, őrmester ur, ha nem felel rögtön tisztességesen a védő ur kérdéseire — a hatóságával lecsukatom! (Nagy derültség.) Nagyot nézett erre a szóra a bősz őrmester, egész más hangon kezdett beszélni s olyan lett, akár a kezes bárány. (A vádlottak észrevételei.) Zsilinszky Gábor észrevételeket tesz a csendőrőrmester előadására. Valótlan, mintha beismerte volna előtte, hogy támadó szándékkal mentek volna Áchim házába. — Hát a lövések dolga igaz? — kérdi az elnök. — ;Nem igaz, liogy három lövést ismertem be s az is valótlan, hogy én a menekülő Áchim után lőttem. Ifjabb Zsilinszky Endre dr előadja, hogy ő az őrmester előtt igy kezdte volt a vallomását: — Megmondok mindent, csak azt nem, hogy melyikünk használta a fegyvert — Hasztalan, — mondta az őrmester ur —