Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-17 / 13. szám

Itl. évfolyam, !3. szám Szerda, január 17 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, = korona-utca 15. szám c=3 Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., a Városház-utca 3. szám «=s ELÖPIZETESI AR SZEGEDEN egész évre . K 24— félévre ... R 12'— negyedévre . R 6— egy hónapra R V— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDERER: egész évre R 28— íélévre . . . R 14'— negyedévre . R V— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZAM: Szerkesztőseg 305 c=i Riadóhivatal 830 Internrbán 305 Budapesti szerkesztőseg teleion-száma 128—12 A magyar koronajáradékról. Irta Lévay Lajos báró országgyűlési képviselő. Már az 1901-iki költégvetés tárgyalása alkalmából a Házban tartott beszédemben foglalkoztam azon általános érdekű és nagyfontosságú kérdéssel, hogy hazánk tőkeszegény ország lévén, csakis külföldi tőke állandó beözönlése által, illetve ál­lampapírjainknak, zálogleveleinknek és egyéb címleteinknek külföldön való elhe­lyezése által vagyunk képesek állami, gaz­dasáig, kereskedelmi és ipari hiteligényein­ket kielégíteni. És bár az azóta lefolyt év­tized állami és közgazdasági életünk min­den terén nem remélt nagy fellendülést mutat fel, mégis ez igy lesz és marad még sokáig, aminek következménye az­után, hogy ugy állami, mint magánhitel szempontjából is még teljesen a külföldtől függünk s hogy ugy állami, mint magán kibocsátásból eredő cimleteink kamatai is nagyrészben külföldre vándorolnak. További következménye ennek az is, hogy, — mint azt minden pénzkrizisnél ta­pasztaljuk, — külföldi pénzforrásaink ki­apadnak; ujabb értékpapírok elhelyezése külföldön — hosszabb vagy rövidebb időre — lehetetlenné válik, sőt állami és magán kibocsátásból eredő cimleteink is kisebb­nagyobb mérvben visszaözönlenek pénz­piacunkra: jelentős áreséseket okozva és erős próbára téve cimleteket kibocsátó pénzintézeteink felvevő képességét. Vég­eredményben pedig ez azt jelenti, hogy a pénz megdrágul, a kamatláb emelkedik s egész hiteléletünk és vele mezőgazdasá­gunk, iparunk és kereskedelmünk .stagnál s megrázkódtatásoknak van kitéve. Módokról kell tehát gondoskodnunk, hogy legalább és első sorban államhitelün­ket függetlenítsük a külföldtől, mivel el kell kerülnünk lehetőleg azokat a káros vissz­hatásokat, melyeket a sürün fellépő pénz­krizisek ugy állami, mint közgazdasági életünk minden terén okoznak. Az állam többrendbeli törvényhozási in­tézkedésekkel segélyére sietett a zálogleve­leket és hasonló cimleteket kibocsájtó in­tézeteknek s lehetővé tette azok által kibo­csátott lentieteknek könnyebb elhelyezését oly intézkedésekkel és kedvezményekkel, (adó, illetékmentesség, óvadékképesség el­ismerése stb.) melyekkel azok kelendősé­gét is jelentékeny mérvben elősegítette. Ennek ellenében azonban nem történt — hacsak nem adminisztratív uton — tör­vényhozásunk által egy lépés, amely jára­dékaink fokozottabb mérvben való itthon maradását, árfolyamingadozástól való megóvását, állami cimleteink kelendőségét és megkedveltetését, illetve vállalatoknak és magánosoknak a rente vásárlására való rászoritását előmozdítaná. Innen van, hogy mig renténk már évek előtt a 96-os árfolyamon felül volt, ma, midőn pedig ugyanazon nagytehetségű és kiváló pénzügyminiszterünk van, mint ak­kor s mikor államháztartásunk a kiadások emelkedő tendenciája mellett, ujabb rend­kívüli bevételi források nyitása nélkül is fényes rendezettséget mutat s midőn Lu­kács László zsenialitása iránt a pénzvilág mindenkor a legnagyobb magasztalással és elismeréssel nyilatkozik: járadékunk 90.60-ra szállott alá s csak néhány nap előtt fél százalékkal volt olcsóbban kap­ható. innen van az az alig megmagyarázhat6 diszparitás is, mely a 4 százalékos zálog­levelek és hason természetű cimletek és 4 százalékos járadékaink között fennáll. A mig 4 százalékos járadékunk 1912 január 4-én 90.60 árfolyamot tüntet fel, addig a 4 százalékos záloglevél és egyéb hason­kamatozásu cimletek ugyanakkor igy vol­tak jegyezve: Magyar Földhitelintézet r.-t. 93.25 Első Pesti Hazai r.-t. 93.— Magyar Ált. Takarékpénztár r.-t. 93.— Leszámitolóbank r.-t. 93.— Közp. jelz. közs. kötv. 92.50 Pesti Magy. Keresk. Bank r.-t. 92.— stb. A zálogleveleket és cimleteket kibo­csátó vállalatok gondosan ügyelnek arra,, hogy azok árfolyama lehetően kevéssé le­gyenek kitéve ingadozásnak vagy indoko­latlan áresésnek s szerény nézetem szerint a magyar államnak is megvan a módja s A szinpad krízise. Irta Balassa Imre. Már eljutottam ide. És velem együtt még mások, sokan. Hogy ez az állapot, amelyben illúzióim halnak meg és nagy kiábránulások következnek el rám nemcsak az én ügyem, azt érzem. Mostanában sokat járok moziba. Fájda­lommal, szégyennél, védekező önámitással látom, mint kezd nekem nagyon tetszeni és lelki szenzációmmá válni ez a technikai mu­tatvány. Valahogyan fokozottabb, kompri­máltabb eseménygyönyörködést okoz, mint a szinpad, mert nem látom a dekorativ és más egyéb, és gépbeli nyomoruságokat. Nem ve­szem észre a küzdelmet a dimenziókkal, a térrel, távolsággal; csak kész produkciót ka­pok. Az egyik pillanatban még a Szajna part­11 . sétalok és látom, hogy ez valóban a Szajna, a kedves bóbiskoló bouquiniére-ek­kel és a Notre Dame súlyos árnyékával. Csak egy pillanat és már a Louvreban, vagy a longchampsi mezőn vágyók, ragad, röpit magával a gép ördögi gyorsasága, amint nagyszerű versenyben száguld, túlszárnyalni akarva az emberi fantáziát. Még az összjáték legnagyobb tökéletessé­gét is a géptől kapom. Nincsen zökkenés, mert a film meg nem unja a sokszor lejátszott darabot. Es ez a gép negyedóra alatt el­játszik előttünk egy drámát, amelynek szét­ágazó cselekvény labirintusában egységet te­remt, összesűríti és igy nem próbálja meg a türelmünket. Elhozza, idevarázsolja öt világ­rész és az emberi mesetermő lélek minden csodáit, távoli művészeteket, amikért most már nem kell messze földre utazni. Elhozza nekem a gép. Lehet, hogy nem lett volna oly könnyű dolga velem a mozinak, ha a lelkemben már el nem érkezett volna előbb egy fájó, kinzó gondolat. Láttam sok csalódáson át, hogy a színpad művészete, amelynek amúgy is ere­dendő hibája a rövidéletüség, — nagyon anyaghoz kötött. A szinpad és a nézőtér di­menziói ezernyi finomságot ölnek meg. Halk nemes rezgéseit a poétaléleknek, fortisszi­mókká lármásitja, tulszinezi, elszélesiti a szükségesség, a küzdelem a távolsággal. Számolni .kell a nagy nézőtérrel, az akusz­tikával, a látási lehetőségekkel. De ezt sem lehet tökéletesen végigcsinálni, mert az első sorok közelebb esnek a színpadhoz és igy hangban, gesztusban, ruhában, maszkban, színben és vonalban mást kivannak, mint az emeletek. Ezt a többféle követelést pedig megoldani abszurdum. Nagy baj az is, hogy a szinpadi kreációban nem érvényesülhet eléggé az egységes intenció. Annyi ember munkájából, elgondolásából, tehetségéből és tehetetlenségéből épül ki a szinpadi pro­dukció, hogy egységet el sem képzelhetünk. A szobrász, az iró és piktor, vagy a zene­szerző, bár mindannyian küzdenek az anyag­gal, de legalább egyedül vannak ebben a pár­bajban az ellenséggel, egyedül, a maguk lelke szerint vívják meg a harcot. Ezek közül mindegyik szuverén a maga érzéskomplexé­nek a kivetítésében. Sokszor, csöndes havas estéken, amikor a kályha intim muzsikája ringat el, egy sötét­ernyős lámpa alatt olvasok. És ilyenkor a fantáziám eljátsza nekem a lehető tökéletes színházat. Színpadon a félhomályban vibráló levegő, határtalan méreteiben, szinész, ren­dező, zenekar és festő, minden, minden a ma­gam álmodozó lelke. Ez a színjáték színben és vonalban, hangban és gesztusban egybe­tartozó, finom és csak értem, nekem létezek. Vannak darabok, amelyekkel ugy vagyok, hogy szent meggyőződésem szerint soha olyan jól senki el nem játssza, szinpadi kép rámájába bele nem varázsolja, mint amilyen gyönyörűségesen, , végtelen arányokban, halk és érterikus plánokban remeg át az én lelkemen. Igy vagyok Fausttal is. A menybéli prológus a legnagyobb rendezőmiivész kezé­ben is dekorativ paródia. (Hát még a dilettan­tizmus fantáziaszegény, szürke palettája). A végtelenség muzsikájából ikizengő angyal­szólók csak zengő, vagy kevéssé zengő em­beri deklamációvá keménykednek. Pedig, ha behunyom a szememet a szobám csendjében, valami nem emberi, menyei régióból bugö angyali kórust hallok ... L

Next

/
Oldalképek
Tartalom