Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-03 / 2. szám

191?. január 4. DÉLMAGYARORSZÁG 7 ramali-dőzsöléseket űzzenek minden különö­sebb felelősség nélkül az ő részükről, de an­nál nagyobb örömére a szülői gondoskodás, nak. Egész délutánokon keresztül folyik a játék, de az egész dologban a legkülönösebb az, hogy a kávéház tulajdonosa az egész do­logról nem tud semmit, vagy amit hinni nem szeretnék, nem akar tudni arról, hogy mit cselekszik akkor, midőn ilyen éretlen ifjak kezébe adja a kártyát és engedi, hogy vékony zsebpénzük révén tanulják meg a könnyelmű, gondtalan életet, a Rihliczkyek pályafutása is a kártyán kezdődött ós a rendőrség dolga, hogy őrködő figyelmét ide is kiterjessze, hogy még idejében, csirájában elfojtsa, ha kell meg­torlással, ezen kis kártyavitézek szenvedélyét. Remélem, hogy a kávéház tulajdonosa ez­után rbajd jobban megfogja válogatni a kár­tyázó közönségét, vagy pedig általánosság­ban eltiltja ezt a játékot. Mert utóvégre neki nincs abból valami nagy haszna, hogy ilyen kis egzisztenciák egymás között elveszítsék legutolsó fillérüket is. Mert akkor igazán kénytelenek a rendőrség határozott közbelé­pését kérni. Maradok a tek. Szerkesztőség­nek Szeged, 1912 január 2. Alázatos szolgája: (Aláírás.) — Földgáz Csanádban. A csanádmegyei Pitvaros községben — mint Makóról jelen­ítik — az ártézi kut fúrása közben nagymeny­nyiségü gáz tört elő a földből. Ha a gáz ál­landó jellegűnek bizonyul, a képviselőtestü­let intézkedni fog, hogy az értéket a község gyári üzemeknél gyümölcsöztesse. — Szerbek harca. Szabadkáról jelentik : Usablya községben a lakosság túlnyomó rész­ben szerbaj ku. Most folyt le a biróválasztás. Erős harc volt ez a radikális és liberális szerbek között és a liberálisok győzelme után Jállandó a verekedés a pártok között. A vá­lasztás napján öt verekedés volt, ezek között egy halálos végü. Abity Gyóka radikális hasbaszurta Sokica Koszta liberálispártit, aki rövid idő múlva meghalt. Abityot letartóz­tatták. — Napfényre kerttl kétszázötven holttest. Tizenöt évvel ezelőtt a felső­sziléziai Myslovicban a Möbius-szénbánya katasztrófája alkalmával kétszázötven bá­nyász a föld alatt lelte halálát. A bányászok megmentésén négy hétig dolgoztak akkor, de minden fáradság hiábavaló volt. Végül is további robbanások elkerülése végett árviz­zel elöntötték az egész -bányát és a kétszáz­ötven bányász holtteste még ma is bent van a bányában. Most a bányatársaság ismét en­gedelmet kapott a bányászatnak a régi he­lyen való folytatására. A bánya kitakarítá­sát már megkezdték és nemsokára a holttes­tek eltemetése is lehetséges lesz. Mivel a holt­testek légmentesen elzárt helyen vannak, va­lószinü, hogy még valamennyi ép és igy föl­dsmerhetök lesznek. A munka tehát megindul az elhagyott bányában. — A sirrablők. Clément Vantel, az ötletes francia iró irja a különböző sirrablókról ezt az apróságot, amelyet aktuálissá tesz Ginette i Lantelme párisi s a Karagyargyevicsek bé­csi sírboltjának feldulása. A napokban — ir­ja Vantel — előkelő akadémikusokkal va­csoráztam. Az ember már rászánja magát olykor. Az est középpontja egy kordinális öreg ur volt, akinek arcáról sugárzott a lelki tisztaság és az erény. Látva, hogy az összes jelenvoltak szinte udvaroltak ez előttem is­meretlen személyiségnek, igyekeztem infor­mációt szerezni róla. — Ki ez az ur? — kérdeztem szomszédo­mat. — A legkiválóbb egyiptológusunk. — Ah! Minthogy nem mutattam valami nagy meg­értést, folytatták a felvilágosítást: —Ugy van, Mariette és Champollion méltó utóda, összes múzeumainkat ellátta a pirami­sokból hozott múmiákkal. Ő az, aki felnyi­totta a fáraók sírjait. — Valóban? — Hogyne, hiszen emlékezhet reá. Ö ta­lálta meg Szemirámisz szarkofágját. Ez a legszebb müve. Miután kibontogatta ezt az illusztris királynőt, elszedte ékszereit. Most a Louvreban láthatja. Nagyon érdekes. Egyébiránt kitűnő barátunk hatalmas mun­kájáért méltó rekompenzációban részesült: a becsületrend commandeurje és az Institut tagja. Csaknem borzasztó grimaszt vágtam, érte­sülve ez akadémikus különböző erőszakos cselekedeteiről. Végül elnémultam, mint a sir. íme, a jó és rossz, minden csak a hely­zettől függ. Csak az a kérdés, hol van az a határ, amelyen tul már jogos, sőt már ér­demszámba megy a — sirrablás? — Gyújtogató egerek. Makón tearnap éiiel nagy bolti tüzet okoztak az egerek. Makó egyik legnagyobb üzletében, mely Havas Miksa tulajdona, a raktárban egy láda gyúj­tót kirágtak az egerek. A rágás következté­ben a gyújtó meggyuladt és a bolt belsejé­nek nagy része elpusztult. — Romantikus történet. Lucie Bagerre, egy kedves és csinos párisi leány — a diákok leánya. A diákoké, akik az egyetemen tanul­nak. Még pedig annyira az övéké, hogy ők adtak neki nevet, ők neveltették s most ők ad­ják beleegyezésüket ahoz, hogy a szép Lucie férjhezmenjén. Ennek a különös eestnek nem kevésbé különös története van. 1893-ban nagy forrongás volt a párisi egyetemen. A diákok lázongtak, mert azt követelték, hogy egy túl­ságosan szigorú és igazságtalan tanár hagy­ja el a katedráját s forrongásuk annyira ment. hogy az egyetem palotája előtt, az ut­cán barrikádokat emeltek. A kocsikat ledön­tötték, az újságos-kioszkokat összerombolták, mintha csak a kommün ideje tért volna visz­sza, ugy festett minden. Ezekben az izgal­mas napokban történt, hogy a diákok az egye­tem egyik kapujában egy kis leányt találtak, aki édesdeden aludt. Valaki a tolongást s a csoportosulást fölhasználta arra, hogy a ka­puba tette az ártatlan gyermeket. A diákok elhatározták, hogy magukénak fogadják a gyermeket s azontúl nem hivták másképen, mint a diákok leányának. Megkeresztelték s miután Lucia napjának előestéién találták, ezt a nevet adták neki. De micsoda családne­vet adjanak neki? Végül elhatározták, hogy a lázas napok emlékére, „Bagerre"-nak neve­zik el. Bagerre csoportosulást, tumultust je­lent. A kisleány szépen fejlődött s a diákok, amikor pénzt fordítottak a nevelésére, egy­általán nem voltak takarékosak. Lueie szép leánynyá serdült, egy divatüzletben foglala­toskodott s annyira haladt, hogy egy szép napon saját kis üzletet rendezett be magának. Lucie most elérte a tizennyolcadik évét s be­leszeretett egy fiatal, derék pékmesterbe. A diákokhoz fordult tehát, engedjék meg neki, hogy férjhez menjen s a diákság egyhangú lelkesedéssel adta meg a beleegyezést... Ez a diákok leányának története. — Frakkos rablók. Fanny Liona, hir­neves olasz diva montekarlói villájában fé­nves nappal bárom nagyon elegáns ur jelent • meg, az úrnő távollétében megkötözték a cse­lédet, száját betömték, majd hozzáláttak az ékszer- és pénzszekrénv felfeszitéséhez és félmillió frankot érő ékszert, értékpapírt és készpénzt vittek el. A halálraijedt cseléd, mi­kor távozásuk után mintegy félórával ki tudta magát szabadítani és segélyért kiálto­zott, annyira meg volt zavarodva, hogy kép­telen volt a rablókról) személyleirást adni'. Csak arra emlékezett, hogy megharapta az euvik rabló ujját. A montekarlói detektívek erre elfogták az összes Montekarlóból 'kive­zető utakat és ketten a határszéli Vintimlglia vasúti állomásra mentek. Kivétel nélkül meg­nézték mindenkinek a kezét, a keztyüt min­denkivel lehuzatták. Igv akadtak Vintimigliá­ban a megharapott ujju haramiára, ki aztán elárulta társait és megjelölte a helyet, ahol a nauv kincset elrejtették. A vakmerő rabló­banda fe.ie Cieorves Andena, egv előke1ő mi­lanói családnak elzüllött tagja. Szén. dlegáns férfi; a mellett kénzett, végzett jogász és te­hetséges zenész. Szivesen láttáik a legjobb •körökben. Haramiatársai hozzá hasonló egyé­nek. Miután eltékozolták vagyonukat, a léha élethez szükséges pénzt csalással, lopással, rablással szerezték meg már két év óta. — Gyanús halál. Erlitz János dr, sze­gedi tanyai orvos kedden délelőtt jelentést tett a szegedi ügyészségnek, hogy az éjszaka Őszeszék kapitányság 177. szám alatt lakó Bárkányi István földmives másfél éves An­nuska nevű leánykáját gyanús körülmények között halva találta. A leányka nyakán és mellkasán nagy kiterjedésű sebeket észlelt, amelyekre vonatkozólag a szülők azt állítot­ták, hogy a pattanástól erednek. Az orvos azonban megállapította, hogy as ebek égéstől származnak. Az ügyészség elrendelte Bár­kányi Annuska boncolását. — Vigyázatlan utas. Molnár Mária szegedi kofaasszony hétfőn este villamoson jött be a Szeged-Rókus állomásról a városba. A Szeged-csongrádi takarékpénztár palotája előtt akart leszállni s még mielőtt a villa­mos megállt volna, leugrott, — természeteseb hátrafelé. Még természetesebb, hogy elvágó­dott s a pótkocsi keresztül ment a lábán. A szerencsétlen asszony jobb lábfejét darabok­ra zúzta a hatalmas vgstömeg. A szerencsét­len asszonyt súlyos sérülésével a kórházba szállították. — Cselédhalál. Csányi Ilona szegedi cseléd­leány vasárnap délután gazdájának felsővási részére egész evre hirdetést ad fal. n az hirdethet -

Next

/
Oldalképek
Tartalom