Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-14 / 11. szám

1912 fii. évfolyam, If. szám Vasárnap, január 14 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ea Rorona-utea 15. szám c=3 Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., cg Városház-utca 3. szám <==) ELŐFIZETESI AR SZEGEDEN egész évre . R 24'— félévre . , . R negyedévre . R 6'— egy hónapra R Egyes szám ára 10 fillér. 12­2­ELŐFIZETÉSI AR V1DEREN: egész évre R 28f— félévre . . . R J41— negyedévre . R 7'— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZÁM: Szerkesztőseg 305 — Riadóhivatal $34 Interurbán 305 Budapesti szerkesztősei telefon-száma 128— 12 Döntött a német nép. A nagy Németország most vivja vá­lasztási harcát, amely különösen közelről érdekel minket, a hü szövetségest, de ép olyan izgalmas várakozással tölti el az egész nemzetközi diplomáciát. Valami szorongó feszültség dominálja világszerte a külpolitikai helyzetet, nagy meglepetése­ket hordoz mélyében az idő és ilyenkor az alkotmányos élet minden kiemelkedő eseménye érzékeny reszonanciát ébreszt. Franciaországban kormányválság dui, Anglia az egyiptomi kormány utján rob­banó aknákat helyezett el a háborútól vé­res Afrikában, a marokkói egyezmény rati­fikálása még ma is a levegőben lóg. Ilyen általános izgatottság közben zajlanak most a német választások, amelyek — az ed­digi eredmények szerint is — talán ép olyan fontos kihatással lehetnek a nem­zetközi konstellációra, mint ahogy megza­varhatják a német birodalom konzervatív struktúráját. A pótválasztások óriási száma miatt nehéz még ma tiszta képet alkotni. De a már befejezett választások is bőséges ada­tot kínálnak a jövő perspektívájának meg­rajzolására. Németországnak domináló pártja ma a szociáldemokrata párt, birto­kában Berlin összes mandátumainak és az ipari központok mandátuma legtöbb­jének. A pótválasztások is a legjobb kilá­tásokat igérik a munkások pártjának, ugy hogy egyáltalán nem lehetetlen, hogy a szociáldemokrácia lesz az uralkodó pártja a német birodalmi gyűlésnek, mellette el­törpülnek a szabadelvű polgári árnyala­tok és csak a régi, nagy ellenség áll vele szemközt, az úgynevezett fekete-kék blokk, a klerikálisok és konzervatívok maradi szövetsége. De ez is a gyöngébb ellenfél lesz, elgyöngült és megkopott fegyverekkel és az igazi erőt, az igazi hatalmat a szo­ciáldemokrácia fogja képviselni a német parlamentben. Jelöltjei kapják szám sze­rint a legtöbb szavazatot és képviselőinek numerusa is túlszárnyalja a német pártok bármelyikének létszámát. Ez a tény meg fogja lepni a világot és előre nem is látható kihatással lesz Né­metország külső és belső politikájára. A nemrég lezajlott hátborzongató leleplezé­sek meggyőzték a közvéleményt arról, hogy a nyáron, a háború küszöbéig vitt konfliktust a brüsszeli szociálista iroda föllépése tette lehetetlenné. Németország, Anglia és Franciaország szociálistái ösz­szefogtak, kimondták a nagy szót, hogy nekünk pedig nem kell a háború és az a hatalmas föllépés, a munkásság nemzet­közi szolidaritása lelohasztotta a diplo­maták vérszomját. Olyan jelenség ez, a milyet még nem produkált a világtörténe­lem. És legyen valakinek bárminő véle­ménye a szociáldemokrácia társadalmi és gazdasági szerepéről, lehetetlen meghatott­ság nélkül szemlélni a nemzetek dolgozó népének döntő szavát a háború és béke­kérdésében. Minden ligánál, minden lan­gyos békeakciónál nagyobb súlya van en­nek a föllépésnek és a világbéke üldözött vadja ma va-lóban legnagyobb biztonság­ban érezheti magát a nemzetközi szociál­demokrácia protektorátusa alatt. A világ­béke szempontjából tehát minden kultúr­ember csak megnyugvással fogadhatja a német választások eredményét. De nem marad nyom nélkül a szociál­demokraták előnyomulása Németország belső életében sem. Anglia mellett a nagy német birodalom jár legelői az okos és be­csületes munkásjóléti intézmények alkotá­sában. A virágzó ipar, a nagy gazdagság" magas kultur-nivóra emelte a német mun­kást és az anyagi és szellemi fejlődés ezen a téren szédületes. Ha mégis azt fátjűk, hogy a német nép milliói a politikában is Farsangi motivumok. Irta Kenedi Géza. Az ördögnek is jó néha egy kis viaszgyer­tyát meggyújtani. Az ember végre nem tud­hassa bizonyosan... Mink ugyan most igazán vulkánokon tán­colunk az idén. Karnevál őfensége legvidá­mabb népét iszonyú baj érte. Rossz dolguk lesz az idén a mindenféle vigasságból élő em­bereknek. Mi jó magunk sem tudjuk, hányadán va­gyunk. És hogy nem-e volna jobb az eltán­colt pénzen is inkább Manlicher-töltéseket venni. Amúgy se sok ked'vünk van táncolni a mások fütyülésére. Meg a drágaság is ve­lünk eszik-iszik. Tele vagyunk láthatatlan, de falánk vendéggel. Hanem azért ha szegények vagyunk is, jól élünk. Fiatalságunk is van szépen, már t. i. számra nézve. A többi majd kitudódik. De ami van, azzal tenni kell valamit. Szóval legyen csak farsang, vig, eleven, hejeuhujás. Hiszen úgyis egyre megy, tán­colunk-e vagy nem táncolunk? Jó magamról különben kevesen hiszik el, hogy a farsangot nem nézem összehúzott szemöldökkel. Magam ugyan nem voltam soha nagy farsangoló (máig is bánom), de a farsangot nagyon okos intézménynek vélem. Már csak az is, hogy se törvény, se minisz­teri rendelet, se városi vagy vármegyei sza­bályrendelet nincsen róla. Amit az emberek a maguk örömére paragrafus nélkül csinál­nak, az mind jó. Az ókori oogány világból reánk maradt dolgok mind ilyenek. Hogy a római luper­caliá-kat nem lehetett egy ezredév bus­komorságával sem agyonverni, erejük mellett szól. Dicséri Romulus és Remus szent farka­sát, amelyet különben bronzba öntve ma is ott őriznek a római Capitolban. Bár a mi szent állatunk az arany-borju. Nem a kicsapongá'sok ünnepe maradt meg belőle, hanem az erotikumé. A régiek is jól tudták mindazt, amit ma a fiatalok mint vadonatújat kántálnak. A fiatal emberi lé­nyekben mindig van valami fölösleg, amin tul kell adni. Hát ugy kel! túladni, hogy leg­kevesebb baj legyen belőle. Ezért jó a far­sang. Ezért .jó a tánc is. A tánc — ne kerteljünk — erotikus moz­gás. A csúszómászó, illatos menuetíe-töl kezdve a szilaj souper-csárdásig, minden tánc ilyen vagy amolyan erotikum: Azért komikus a kis gyermekek tánca és azért furcsa az öregeké. A tánc az erotikum élet­korához tartozó istentisztelet. Ezért van annak is komoly nagy" oka, hogy a kitűnő táncosok és táncosnők akkora becsületben részesülnek. A szép, helyes táric a test általános épségének és egészségének szemmel látható bizonéitéka. BHéz nem kéli sem kommentár, sem orvosi szakvélemény. Az a férfi például, aki szép, egészséges, egyenletesen és jól fejlett nőt i keres magá­nak, — pedig keres — a bálteremben válo­gathat. A nő is kiszemelheti azt a férfit, akit daliásnak, erősnek, ügyesnek, kitartó­nak akar látni. No. nemcsak, a szemével., hanem azzal az érzékével, ami van és nincs­Igen, dehát akkor miért táncolnak a me­nyecskék is, akiknek már nincs mit válogatni,, mivel már választottak? Ej no, ennek is csak oka van. Az a bizonyos fölösleg. Mert iszo­nyú sok föfösleg van áz asszonyban, És ha már van, bizony isten .jobb, ha a sima bál­teremben ugrálja, röpüli és lihegi ki magából mint teszem azt ... nem is tudom mit mond­jak hamarjában. A nagy öltözködés, a báli toilette... eh, hát hadd legyen az is .jól kivágva. Ha mát arról varu szó, hogy a test összhangja, a szépség valahol és valamikor látható 'egyen, hát legyen is látható. • Ha én szábnátií a divatot, még a férfiakat is emancipálnám (szegények* rá is szorul­tak) és a férfiak báli öltözékét is ugy ren­dezném el, mint ahogyan például a csóna­kázó gentlemaneket látjuk nyáron a Tiszán ­EZ az egyenlőség dolga. Dk se csaphassak be a hölgyeket vékony pipaszár-lábakkal és ilyenfélékkel. De hát ü férfiaknak még fokát kélFhaladniok, amíg a nőkkel egyenlő jogo­kát "kapnák. ' - : '•'. . És a szellemi élet? Hát nem nagyon fon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom