Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-03 / 2. szám

191?. január 4. DÉLMAGYARORSZÁG 7 Indítványozom, hogy Inczédi Árpád vizsgálati fogsága a főtárgyaláson hozandó határozata fenntartassék. Indokolás: A nyomozás és vizsgálat során kiderített tényállás szerint Inczédi Árpád terhelt Szeigeden, 1911 október elején megismerkedett Sántha Pál szegedi lakosnak Anna nevü leányával, amit közölt dr Wodiáner Sándor szegedi lakos ügyvéddel is. Ez alapon abban állapodtak meg, hogy Inczédi Árpád magát Sántha Anna előtt és apja előtt épitész-mérnöknek adja ki, őt ily cimen dr Wodiáner Sándor szegedi lakos ügyvéd is ajánlani fogja Sántha Pálnak. Ily előzmények után terheltek 1911 október 20-ika táján mindketten megjelentek Sántha Pálnak Szegeden levő lakásán, ott dr Wodiáner Sándor terhelt Sántha Pálnak Inczédi Árpádot keresztfiának és épitósz-mérnöknek mutatta he és előadta, hogy Inczédi Árpád nőül akarja venni Sántha Pál leányát. Sántha Páltól meg is kérte annak leányát Inczédi Áprád részére és Sántha Pál a házassághoz beleegyezését megadta. Az ezt követő napon terheltek ismét megjelentek Sántha Pálnál, akinek kérdésére dr Wodiáner Sándor terhelt előadta, hogy Inczédi Árpád épitész-mérnök magát önállósítani akarja s e célból már házassága előtt pénzre lenne szüksége. Egyben terheltek az eljegyzésnek megtartását is sürgették, minek folytán az eljegyzésre 1911. évi október 28-át tűzték ki. Az eljegyzés előtt dr Wodiáner Sándor terhelt levélben irodájába kérette Sántha Pált, aki midőn ott megjelent, terheltek mindketten kijelentették, hogy 2000 koronára sürgős szüksége van Inczédi Árpádnak. Sántha Pál az összeg kifizetését másnap estére lakásán igérte. 1911 október 26-án délután terheltek megjelentek Sántha Pál lakásán, ahol Sántha Pál arra kérte dr Wodiáner Sándort, hogy mutassa meg az Inczédi Árpád oklevelet, mire dr Wodiáner Sándor kijelentette, hogy azt nem teheti, mert az egy budapesti hivatalban van és csak pár bét múlva kapja vissza. E kijelentés Sántha Pált megnyugtatta és a kért 2000 koronát ott lefizette, azt dr Wodiáner Sándor felvette és arról Inczédi Árpádnak egy elismervényt diktált, amit Sántha Pál eltett. Ezután pedig terheltek onnan eltávoztak. Sántha Pál megtudta, hogy Inczédi Árpád nem építész s nem mérnök, sőt hogy semmi keresforrása nincsen és hogy izraelita s igy dr Wodiáner Sándornak nem is keresztfia. Ez okból felhívta terhelteket a 2000 korona visszafizetésére, de mert azt meg nem kapta, terheltek ellen a büntető eljárást lefolytatni kérte. «• Inczédi Árpád a fentebb leírtak szerint az ott irt tényeket beismeri, csak azzal védekezik, hogy ő komolyan akarta kötni a házasságot és hogy a 2000 koronát ő csak Wodiáner rábírása folytán kérte és a felvett összegből 1100—1200 korona összeget dr Wodiáner tartott meg magának. Dr Wodiáner Sándor tagadja, hogy ő Inczédi Árpádot keresztfiakép mutatta be, hogy őt épitész-mérnöknek állította volna, hogy oklevele felmutatásának akadályaként bármit is áílitott volna, hogy ő azt állította volna, hogy Inczédi Árpád mint épitész-mérnök önállósítani akarja magát s ezért lenne 2000 koronára szüksége; tagadta, hogy a 2000 koronából bármit is megtartott volna magának és azt- állítja, hogy mindenkor Inczédi Árpád ügyvédi megbízottjaként járt el a tőle nyert meghatalmazás alapján és azt sem tudja, hogy Inczédi Árpád magát valaha épiéésznek vagy mérnöknek adta ki. Ezzel szemben az a tény, hogy terheltek mindketten előzetes megállapodás és egyetértés alapján azon kieszelt terv keresztülvitele céljából jártak el, hogy a Sántha Pál leányának Inczédi Árpád feleségül megkérésének ürügye alatt Sántha Páltól minél nagyobb összeget kicsalhassanak s azután a házassági ügytől Inczédi Árpád eláll s igy maguknak minél nagyobb összeget jogtalanul szerezzenek: bizonyíthatónak jelentkezik. A Sántha Pál, Sántha Anna, Zöld Matild, Kovács Anna, Spécze Lajos, Immerblum Ignác tanuk 1. azon vallomásával, hogy Inczédi Árpád magát épitész-mérnöknek adta ki; 2. őt Wodiáner Sándor dr épitész-mérnöknek a saját keresztfiának adta ki, sőt azt állította, hogy Inczédi Árpád épitész-mérnöki oklevele Budapesten van, azért nem mutatja azt fel Sántha Pálnak; 3. hogy a dr Wodiáner Sándornál tartott házkutatáskor az ő szekrényén megtaláltatott az 1/8 nsz. alatt levő három levélboriték s az abban volt hét levél, amelyekben Inczédi Árpád építésznek és vállalkozó-mérnöknek címeztetett; 4. azon ténynyel, hogy terheltek közül különösen dr Wodiáner Sándor mint ügyvéd jól tudta, hogy a kiskorú Inczédi Árpád házasságot törvényes képviselőjének beleegyezése nélkül nem köthet; mégis e házassági tervről még akkor sem szólott az Inczédi Árpád apjának, amikor már az eljegyzés idejét kitűzték, sőt a hozományból 2000 koronát fel is vettek, noha az Inczédi Árpád apjának 23. nsz. alatti vallomásához csatolt levélből és az Immerblum Ignác vallomásából az látszik, hogy jól ismerte őket. Az elől leirt valótlan tényeknek különösen ügyvéd egyén által állítása a fondorlatos tévedésbeejtést megállapítani alkalmasnak mutatkozik. Minthogy e fondorlatos tévedésbeejtéssel terheltek maguknak 2000 korona vagyoni hasznot szereztek, Sántha Pálnak pedig ilyen összegű kárt okoztak: terheltek cselekménye a csalás bűntettét állapit ja meg. Az cimen emelt vád tehát jogos. Inczédi árpád vizsgálati fogsága a Bpt. 141. 2., 5. pontja alapján azért szükséges, mert csalás miatt már egyizben elvolt ítélve; ez ügyön kivül ellene a szegedi kir. törvényszéknél 7832—1911. biin. és 11046—1911. bün. szám alatt csalás büntette miatt is folyik eljárás és mert rendes foglalkozással nem bir. Szeged, 1911 december 11. Dr Szapár s. k., kir ügyész. NAPI HÍREK Gyilkol a kazán. (Saját tudósítónktól.) Nagy szerencsétlenség hirét jelentik telefonon Budapestről. Fölrobbant egy kazán, s a robbanás következtében négy ember meghalt, három súlyosan és többen könnyebben megsebesültek Az év tehát jól kezdődik. Azt hittük, hogy az elmúlt szomorú eseményekben gazdag esztendő után egy jobb, szebb esztendő következik. Tévedtünk, sem az emberi gondatlanság, sem az elemi csapások természetszerű rendjében nem állott be változás. Csak épen az évszátm utolsó számjegye változott, különben minden maradt a régiben. A kazánrobbanás borzalmas részleteiről a következőket jelentik telefonon: Az Ásványolajgyárnak Külső Soroksáriuton levő gyártelepén a legnagyobb kazánnak valami baja esett, nem szuperállt, bárhogy igazítgatták. Barna Zsigmond mérnök egy Klemencsits nevü inasgyereket megbízott, hogy szálljon be a kazánba és nézze meg, hogy mi baj a kazán belsejében? Az inasgyerek azonban nem került elő többet Kissé vártak reá, de mert nem jött, utána küldték Stolicsin ilakatossegédet, hogy nézze meg, mi van a fiúval és a kazánnal. Azonban Stolicsin sem jött vissza a kazánból. Minden jel arra vallott, hogy a kazánban gáz fejilődött s hogy akik bementek, elszédültek, mégis minden természetes óvatosság ellenére egy harmadik ember is utánuk ment és pedig Pataki József gépész. Ez sem került vissza a kazánból. Ekkor már rosszat sejtettek a kazán körül foglalatoskodó munkások és azonnal jelentést tettek az esetről a gyár műszaki vezetőségének. Ennek intézkedésére Barna Zsigmond és Márkus Béla mérnökök épen készültek beszállani a kazánba villanylámpákkal fölszerelve, hogy maguk szerezzenek meggyőződést a kazánban történtekről, amikor a kazán fülsiketítő zajjal fölrobbant. Az explózió olyan erős volt, hogy a gvár falait és. a szomszédos épületeket is megrázta ós a kazánhoz közel levő gyúlékonyabb dolgok tüzet fogtak. A kazánban levő három ember azonnal szörnyet halt, Barna és Márkus mérnökök életveszélyesen megsebesültek. Paraleszk mérnök és Janiczky Pál munkás, akik a kazán közelében voltak, szintén súlyosan megsebesültek s a gyorsan megérkezett mentők mind a négyet a kórházba szálitották. Azonban Janiczky még az u.ton, szállítás közben meghalt. Vele együtt négyen vannak a halálra vált áldozatok és pedig: Klemencsits inas, Stoliczin lakatos, Pataki József gépész és Janiczky Pál munkás. Súlyosan megsebesültek: Barna Zsigmond, Márkus Béla és Paraleszk Marcel mérnökök. Ezeken kivül a gyár munkáad közül többen szenvedtek kisebb-nagyobb sérülést. A tüzet a kivonult tűzoltóság rövidesen eloltotta. A vizsgálatot azonnal megindították annak kiderítésére, hogy kit terhel a felelősség négy ember haláláért és sok ártatlan ember súlyos szerencsétlenségeért. — Kiss József a katolikus körben. Már régen volt, mert már két napja, hogy elmúlt a Szilveszter-éj. Az 1911. évet hál' isten elbucsuztattuk, hadd jöjjön az a szép, reményekkel teljes 1912. Mulattunk, mert muszáj, pezsgőztünk, mert szokás. Szóval: ittunk is, ettünk is, közbe táncoltunk és ami a fő: „müélveztük" a különféle kabarészerü hangversenyeket. Sok, szép, sikerült mulatság volt Szegeden Szilveszter estéjén. És, bár fényes volt a Lloyd estélye, az Otthon Szil veszteres télye is pompásan sikerült, nekünk még is legjobban tetszett a Katolikus Kör Szilveszteri hangversenye. Zokon ne essék ez a megkülönböztetés, de okát, módját adjuk ennek is. Mert manapság, amikor olyan világot élünk, ha újra divatba jött a felekezeti türelmetlenség. Amikor mindsürübben találkozunk a felekezeti izgatás jeleivel s amikor a kongregációs vitézek iparkodnak bizonyos különbségeket kimutatni ember és ember között és amikor a Kereszt jelében a héber talmudot Itendenciózusan ugy fordítják le, hogy csak a pornográfiát terjesztik vele azért, hogy a zsidók ellen való izgatás mellett egy kis piszkos, de azért „szagtalan rebachra" tegyenek szert bizonyos jó keresztények. És amikor Pdiónyi Géza, a közismert hattyulovag megtagadja a héber rasekól rokonságot és mindezt azért, hogy ne kelljen magát feszélyezni a felekezeti izgatásban s amit nagy buzgalommal folytat is, ha kell vallási, ha kell faji szempontból . . . Ilyen állapotok közepett igazán megható és lelket viditó tünemény volt a szegedi Katolikus Kör hangversenye, mely dicséretes kivételt képez a