Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-13 / 10. szám

1912 I". évfolyam, 10. szám Szombat, január 13 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, t=a Korona-utca 15. szám c=a Sadapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., 553 Városház-utca 3. szám i=j ELÖPiZETESt AR SZEGEDEN egész évre . K 24'— félévre . . . K negyedévre. R 6'— egy hónapra K Egyes szám ára 10 fillér. 12'— 2'— ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre R 28'— félévre . . . R negyedévre . R V— egy hónapra R Egyes szám ára 10 fillér. 14'— 2.40 TELEFOR-SZAM: Szerkesztőseg 305 ^ Kiadóhivatal 130 interurbán 305 Budapesti szerkesztőseg telefon-száma 128-12 Farsangi csatakiáltások. Az ellenzéki pártok saját érdekükben cselekedtek akkor, mikor a mul év végén nyilt parlamenti ülésen ajánlották föl a kormánjmak a költségvetés tető alá juttatásának biztosítását. A kormány az ország érdekében készséggel fogadta ezt az ajánaltot, miután sikerült egy olyan formában megegyezni, amely a többség jogait és a kormány .presztízsét egyaránt megóvta. Nem hisszük, hogy az ellenzéknek oka lett volna megbánni lépését, amely némileg enyhitette azt az ellenszenvet, melyet az obsrukció a közvéleményben keltett. Nem tekinthetjük azért üres fenyegetőzésnél egyébnek, az utóbbi napokban néhány lapban kolportált azt a hirt, hogy az ellenzék egyes pártjai a honvédelmi tárca vitájának nyújtásával megakarja akadályozni a költségvetésnek törvényes időben való tető alá jutását, em hisszük, hogy az ellenzék ismét ahoz a fegyverhez nyúljon, a mely kezében nem egyszer sült el visszafelé. Nem hihetjük, hogy akadjon parlamenti párt, mely az állami szükségletek kielégítésének megakadályozásával levesse az elvi álláspont álarcát, melyet a harc eddigi folyamán viselt és leplezetlenül provokálja a közvélemény fokozott felháborodását. Ez nemcsak hazaíiatlan cselekedet, de szerencsétlen taktika is volna. Ha nem is épitünk az ellenzéki pártok jobb belátására, nem hihetjük el, hogy minden taktikai érzéknek is hijján volnának. Ezt annál kevésbé hihetjük, mert az obstrukció során hangoztatták, hogy a kivételes eszközök használatát kizárólag a véderőreform tárgyalására kivánják korlátozni. Épen olyan logikátlan a Justh Gyula szájába adott nyilatkozat, hogy a rendes ujoncjavaslat ellen is igénybe akarja venni a legszélsőbb fegyvereket. Ez az álláspont nemcsak káros az országra, veszélyes a pártra, de logikai hibában is szenved. Ugyanazok az okok, amelyek az obstrukciós pártokat a költségvetés keresztülbocsátására indították, fennforognak az ujoncjavaslatnál is. Az ujonctörvény ép ugy állami szükségletek kielégítésére szolgál, mint a költségvetés és megszavazásához az országnak épen olyan fontos érdekei fűződnek, mint a költségvetéshez. Az ujonctörvény megakadályozása épen ugy nem bizonyult hathatós ellenzéki eszköznek, mint az ex-lex előidézése. S ha a Justh-párt organuma az ujonctörvény megakadályozását azzal a frázissal akarja igazolni, hogy ha az ország koplalni kénytelen: ,,ám koplaljon a kormány is", — nern tekintjük egyébnek, mint a rossz lelkiismeret ügyetlen palástolásának. A koalició eljöveteléig mindig azt hallottuk, hogy a hadseregre ,,a nagyhatalmi hóbort" politikájának van szüksége. Amióta a koaliciós többség rendes ujoncjavaslatot több izben megszavazta, azóta már nem vitás, hogy a katonák mégis csak ar ország biztonsága érdekében kellenek. Az anneksziós válság óta, melyet a mai ellenzéki pártok a hatalom birtokában éltek át, még azt is elismerték, hogy a hadsereg: létszámának felemelésére is szükség van, sőt erre vonatkozólag javaslatot is dolgoztak ki. A legutóbbi obstrukció alkalmával már nern akadt senki, aki a hadsereg fejlesztésének elkerülhetetlen voltát kétségbe vonta volna. S ime most, midőn Justh Gyula állítólag a rendes ujonclétszám megtagadásával fenyeget, pártjának orgánuma ezt azzal akarja igazolni, hogy az ország koplaltatásának viszonzásaképen, a kormányt akarja koplaltatni. Igazán sohsem hittük volna, hogy a katonákra a kormánynak van szüksége. Igaz, hogy a kormány testi épségét már fenyegette veszély, de bizony akkor a hadseregééi siethetett védelmére, pedig akkor dfP^ apa.n nern volt hiány. Azt sem hisszük, hogy bármelyik nagyhatalom támadást akarna intézni a kormány ellen. Ellenben nagyon jól tudjuk, hogy újonc hiányában nemcsak a hadsereg harcképessége szenved, hanem szenvednek azok a katonák, akiket kénytelenek a csapatoknál visszatartani, szenvednek azok a póttartalákosok és családjaik, akiket a létszám fentartása érdekében elvonnak rendes munkájuktól és kenyérkereső foglalkozásuktól. A vadkörte. Irta Nagy Endre• Te, asszony, engem mindig szomorúság fog el, ha az alvó gyerek arcát igy, az ágy fejénél állva nézegetem. Ezek az édes vonások első pillanatban ismerősnek, a szivemből valók, de .aztán sóvár apai tekintetem elől menekülni kezd ez a szelid gyermekarc, elbuvik a titkok zord rengetegében. Játékos kis gyermek: a titkok titka, megfoghatatlan idegenség és amikor magamhoz szorítom, mintha messzi jégmezők látóképe felé tárnám ki karomat. Megöl az epekedés, . hogy beléphessek kis gyermekleikébe és sohse fogok beférkőzni annak csürt-csavart miniatűr zugaiba. Hisz itt van szivembe falazva a magam gyermeksége. Beférkőzhetett-e oda valaki? A kis érzékeny titok semmiségekre rásütött-e idegen szem sugára? Vissza nézek magam mögé és látom a kis gyermeket, hogy milyen egyedül járt mindig, amíg hozzám ért, őszülő emberhez. Örömei és bánatai, tévedései és megbánásai olyan meglátatlanut zajlottak le, mint egy még föl nem fedezett tenger viharai. Egyszer, ötéves koromban vérhast kaptam. Anyám kétségbeesve sírdogált és az orvos szigorú hangon kérdezte tőlem: — Nem ettél zöld gyümölcsöt? — Nem! feleltem én ártatlan derűvel, pedig előtte való nap a barátok kertjében jártam, ahol torkig laktam a zöld almával. Mindenki megdöbbent arccal járkált körülöttem, csak én voltam lázas bágyadtságomban is jókedvű, mert anyám ijedtsége elfödte a kinos bolygatások elől azt az almahistóriát. Egyébként magát a betegséget is inkább találtam kellemesnek, mint kellemetlennek. A lázas érzések és viziók, amelyek mesebeli szörnyeket táncoltattak ágyam körül és ólommá változtatták kezemet-lábamat, hordóvá dagasztották fejemet, érdekeltek, majdnem, hogy mulattattak. Egész éjszaka anyám virrasztott mellettem, de nappal, amikor az üzleti dolgok foglalták el, Johanna vigyázott reám. Johanna távoli rokonom volt, alázatos arcú, csöndes árva leány, aki még ,a lélekzetet is a kitartott rokonok kimért szerénységével vette a házban. A fejét ugy tartotta, mintha folyton kézcsókra készülődött volna. összekuporodva szokott volt ülni az ágyam mellett és ha tán nvügösködtem, gépiesen, álmok messzeségéből becézett: — Csak szépen .feküdni, aranyos ... Ha anyám benézett olykor, hirtelen előre hajlott székében, vékony arcára vigyázó aggodalom ült és mohón felelt minden kérdésre. — Bevette az orvosságot? — ,Be az édes, aranyos. Meg a tejet is megitta ... olyan drága volt... Aztán, mikor anyám kiment a szobából, visszahanyatlott álmaiba. Kibámult az ablakon; künn szikrázott a nyárutó, a községi kútnál a leányok legényekkel hancúroztak: sikoltozva, a forró járdán olykor egy-egy uri hölgy sétált el pesti divatú kalapban, napernyővel. Amint mozdulatlanul ült, szinte élőnek se látszott és amint lázas szemmel elnézegettem, olyan vékonynak, olyan halványnak láttam, mintha éjszakai sze llem lett volna, amilyenek a kis gvermekek ágya mellé szoktak telepedni, ha magukra hagyják őket este ... Egyszer elszundikált az ágyam mellett és szerencsétlenségemre az anyám én akkor nvitott be. Szigorúan felköltötte és Johanna hebegve mentegetőzött. Anyám szomorú szemrehányással mondta neki: — Hát igy vigvázol a fiamra? Hát ezért vettelek a házamhoz? Kitartalak mindennel, ha én nem .volnék, az utcán veszhetnél és ez a hála! > De multak a hetek és lassankint fcszáHott rólam a nehéz láz, mint áhogy a hosszú tavaszi esők szoktak elhúzódni. A sok undok tej után szabad volt végre néha egy kis paradicsomos csirkét is ennem és az orvos egy napon kijelentette, hogy kivihetnek sétálni. Patyolat párnákba, takaróba göngyölgetve ültetett anyám a kis kerekes, székbe, aztán amikor elindultunk, utánunk kiáltott:— Johanna vigyázz a gyerekre! Egy pil-