Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-12 / 9. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. január 64. óhajtja a jogok kiterjesztését, annak ehez a természetes sorrendhez hozzá kell já­rulnia, annyival is inkább, mert a véderő kiépítése Magyarországnak és a monar­chiának életérdeke és bármilyen fontos is a mostani ósdi választási törvényünk re­formálása, a végsőkig feszitett nemzetközi helyzetben csak a vakság és a könnyelmű­ség helyezhet egy belső alkotmányrefor­mot egy védelmi intézkedés elébe. Nem le­het a világ forgását és a nemzetközi kon­sternációt egy obstrukció mocsarába sül­lyesztett agyvelővel megítélni és mikor lát­juk világszerte a hatalmas fegyverkezést, ha más nem, hát az életfönntartási ösztö­nünk parancsolja, hogy mi se maradjunk tétlenek. Harc az uj Reichstagért. (Saját tudósitónktól) Pénteken választja meg Németország a képviselőit a birodalmi gyűlésbe, s ma már az egész német nép láz­ban ég. Mert sehol még nem volt oly nagy jelentősége annak, minő arányban vannak a pártok a birodalmi gytüiiésben képviselve, mint ezúttal. Most kell eldőlnie annak, hogy kik fogják a német birodalom jövő politiká­ját irányítani, a konzervatívok és a cen­trum-e, ugy mint eddig, vagy a liberálisok, akiket évtizedekkel ezelőtt saját bűneik szo­rítottak le a hatalom polcáról. Ezt Heydebrand, a konzervativek vezére is tudja, s azért nem is annyira választási jelszavakkal akar célt érni, mert a konzer­vatív jelszavak varázsa az utolsó öt eszten­dőben nagyon csökkent a választók előtt, hanem választási taktikával, s ettől reméli, hogy a fekete-kék blok, a konzervativek és a centrum, a régi számarányban fog vissza­kerülni a birodalmi gyűlésbe. Azok a pótválasztások ugyanis, amelyek ..szüksége az én magyarázatomra. Bizonyára a viz vetett egy szegény ördögöt partra. Kjühn: (aki semmit sem lát, elbámész­kodva): Miféle szegény ördögöt? Schilling (.mindig mereven nézve): Iste­nem, hát én nem tudom, kicsoda az, akit ott temetnek. Mindig igy van ez maguknál, hogy a pap megy elől s utána a gyerekek kereszttel? Csak az furcsa, hogy nem éne­kelnek. Kühn: Qhó, ön talán tréfát akar belőlem űzni? Schilling: Hisz' nemde maga készítette a fa hálóköntöst a szegény kortyintónak is az Ilsabérőll? Kühn: Azt ugyan: jobban meglátja ön, mint a magunkfajta. Máskép nem értem a dolgot. Schilling: Hát azt hiszi tnaga, hogy nem ismerem meg Maurer barátomat, mert cilin­derben van, kezében esernyővel és mert egy kis vihar van és az eső szitál. Schilling: És a nők, azt hiszi nem ismerem őket? A némberek, mind kisded- játékaikat űzik, akik... akik ... akik szoknyájukat gondosan felemelik, mert nékik ez a legfon­tosabb az esőben. Ah »f • • . ; Kühn: De hisz egy csepp' eső se esik, Séhlllíng ur! i.nvtíú •> •[ Schilling: (a homlokához - kap)::. Ejnye, vneriydörgős adta, igázá.'Váíi,: hol is vagyunk csak? (Kezét a vélt esőbe tartja.)' Egy'csöpp se, csakugyan. Na,- mtndegV.: Megesküdtem volna, hogy valami mintha fénylett volná. 1909 óta voltak, azt mutatják, hogy a nép kezd elfordulni a konzervatív politikától, Ez az odra annak, hogy míg eddig, nem sokat adtak a konzervativek a választási straté­giára, most ebben látják az üdvüket. Mi'kor a németek fekete-kék blokról be­széltek, a konzervativek és a centrum veze­tői nem győztek eleget tiltakozni a blok fennállása ellen, s tagadták, hogy a két párt közt szöivetség állana fenn. Ez meglehet. De a formális szövetséget pótolta a célok kö­zössége, a törekvések azonossága, s az a fegyverbarátság, mely köztük fennállt. És ez még fontosabb, mint egy formális szövetség, mely csak papíron van meg s mely ellen esetleg a szövetséges társak minduntalan vétenének. A mostani választásokon a cen­trum teljesen szin-t vallott. Eddig ugyanis mindig a saját mandátumainak szaporítása volt a cél, most azonban választási paktumot kötött az összes jobboldali pártokkal, a kon­zervati vekkel, az antiszemitákkal, s a gaz­dákkal, és azokban a kerületekben, amelyek­ben nincs kilátása a győzelemre, a jobboldali pártok egyikét támogatja. Taktikája ugyan­is az, hogy neki nem az kell, hogy minél több szavazatot kapjon, s hogy egyes kerületek­ben, mint tekintélyes kisebbség elbukjék a baloldali pártokkal szemben, hanem az, -hogy ha már ő nem tud győzni, legalább a jobbol­dali pártok egyike győzzön. Egészen ellenkező taktikát követnek a szociáldemokraták, akik egyetlen polgári párttal sem ákarnak paktálni. Bebel nemrég azt a jelszót adta ki Hamburgban, inkább akarok egy millió szavazatot és ötven man­dátumot, mint száz mandátumot, de csak há­rom millió szavazatot. Könnyű átlátni, hogy ez a taktika helyte­len, 1907-ben is, mikor az általános válasz­tások voltak, akkor is azt mondták a szocia­lista vezérek, hogy nekik szavazatok és nem mandátumok kellenek, mert „a birodalmi De nini, nini, nézze csak Mester, ugy-e hat halász az ott, akik a hosszú, sárga ládát a vállukon viszik, igen vagy nem, Mester? Meg kell hát elégednie vele. Kühn: De iha igy beszél tovább, jó ur, kez­dek félni, hogy szellemiek járnak ezen a szi­geten és inkább ... Schilling: Igaza van. Veszem észre én is. Ugyanis mindig összetévesztem a valóságot a képzelettel. Kühn: Amott emberek jönnek, önt kere­sik, Schilling ur. Schiling: Ugy? De hol? Ha magát valaki kérdezni találná . . . Semmit ne mondjon, semmit! Vagy -mondja, hogy ezerszer szi­vesebben ... vágyóik fenn az álsabe-i kereszt közelében befalazva, mint a legszebb berlini mauzóleumban. Es hogyha az ember a kezeit felemeli és mindig csak egyenesen megy, -megy — kinn a tengeren is hálhat. Kühn (nevetve): Jó. Schilling (kezeit mintegy fohászkodva, a tenger felé emeli): És ha mé^ valaki utánam kérdezősködik, akkor mondja: hogy Schil­ling festő itt jött élete' legjobb eszméjére ... vagy mondja inkább eo^szerüen, hogy fü­rödni mentem. (A Galíió-szobortól, amelyre még mindig éhes szemekkel mered, nagv megerőltetéssel elszakítva magát, különös neyeíésisel, kezeit magara emelve, eltűnik Schilling a hoinály­ban-.) Kühn: Akármí, legyek, ha ez nem-a saját temetéséit látta. gyűlésen 40 mandátummal ugyanazt tudják elérni, mint nyolcvannal". Időközben azon­ban átlátták, mennyire tévedtek, mennyire csökkent a német birodalmi gyűlésben a szo­cialista párt befolyása, mióta mandátumai­nak száma csökkent s a pótválasztásokon gi­gászi küzdelmeket folytatott a párt, hogy 'Cgy-egy megüresedett mandátumot megsze­rezzen. A mostani választásoknak egész Német­országra nézve óriási jelentősége van, — -mert most fog dönteni a német nép afelett a mai rendszer felett, mely egves osztályok érdekét szolgálta csak az egész nép ellenére, s mely kezdte a gazdasági téren, s aztán po­litikai, szociális és kulturális téren folytatta ezt a politikát. Épen ezért a liberalizmus és demokrácia sokkal nagyobb reménynyel me­hetett volna a küzdelembe, ha sikerült volna a szociáldemokratáikkal is választási paktu­mot kötni. Nem lehet tudni, mennyiben fog­ják a szocialista választók Bebel szavát kö­vetni, de ma körülbelül ugy áll a helyzet, Ihogy a szociáldemokrata szavazók fogják el­dönteni a jövő birodalmi gyűlés sorsát. Rósa József halála. (Saját tudósitónktól.) Gyásza van Rósa Izsó doktornak, a szegedi nemzeti munka­párt elnökének. Testvéröcscse: Rósa József törökszáko-si nagybirtokos Meránban meg­halt. Rósa József hatvan éves volt; Szege­den született, itt végezte el a kegyesrendiek főgimnáziumát és tanulmányainak befejezése után a mezőgazdasági pályára lépett. Eleinte a torontálmegyei, szőregi és szentiványi kincstári nagybérleteken gazdálkodott, majd a hetvenes évek elején átvette atyjától a te­mesmegyei törökszákosi birtokot. Ezenkívül hosszú időn keresztül nagybérlője volt több közalapítványi birtoknak. Temesmegye társadalmi és közéletében is jelentékeny szerepet játszott Rósa József. Tagja volt a vármegyei törvényhatósági bi­zottságnak, igazgatósági tagja volt a Dél­magyarországi Leszámítoló Banknak, elnök­igazgatója a Délmagyarországi Láncgyár­részvénytársaságnak és a kisbeeskereki Te­rézia-gőzmalomnak. Betegsége, az ütőérel­meszesedés egy év előtt kezdődött, akkori­ban a Riviérára utazott üdülni, üdülése azon­ban nem hozott bajára enyhülést. A nyarat Kaltenleutgebenben töltötte, onnan rövid időre hazajött, a tél beálltával pedig Meránba utazott, ahol most hirtelen, bár nem várat­lanul, utolérte a halál. Halálát tekintélyes rokonság gyászolja. Bátyja várhelyi Rósa Izsó dr, a szegedi ügy­védi kamara és a szegedi nemzeti munkapárt elnöke, öcscse Rósa Béla temesvári magán­zó, leánya Györössy-Csepreghy Istvánná, veje Györössy-Csepreghy István udvari ta­nácsos, volt országgyűlési képviselő és két kis leány unokája. Rósa József végtisztessége iránt még nem történt intézkedés. Veje, Csepreghy István udvari tanácsos a család megbízásából Me­ránba utazott a szükséges intézkedések meg­ítél etére. Valószínű haza foglják száfeani és a törakszáíkosi családi sírboltban helye­zik örök nyugalomra. Halála hirére a temes­vári megyeházán és a Lloyd-társulat épüle­tére kitűzték a gyászlobogót. Több intézet, amelynek vezetésében az elhunyt aktív részt vett, gyászjelentést adott ki a halálesetről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom