Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-02 / 1. szám

ti DÉLMAG Y ARORSZÁG 1912. január 4. viselünk. Mi az ország második városát s a város haladásának ügyét képviseljük s e minőségünkben erőbénitó lethargiába es­nünk nem szabad. Dolgoznunk kell tovább is a város előrehaladásán szorgalommal, odaadással, lelkesedéssel azon reményben, melyet a jelenségek jogosultnak jeleznek, hogy a zon kéz, mely városunkon e sebet hogy azon kéz, mely városunkon e sebet ejtette, azt megfelelő kárpótlás utján gyó­gyítani is fogja annál inkább, mert igé­nyünk jogossága az illetékes államhatalmi tényezők által illetékes helyen és alakban formaszerüleg elismertetett. Görgei Artúr, midőn 1849 augusztus elején Arad városában Kossuth Lajostól az ország polgári kormányzatát is átvette, mint diktátor egy kiáltványt bocsátott ki a nemzethez, melyet igy végzett: „Polgárok! Mit a sors véghetetlen csa­pása reánk mért, türjük azt férfias elszánt­sággal; türjük azt azon tudatban, hogy az igaz ügy örökre veszve nem lehet." Hát kövessük e kiáltvány szavait. Türjünk mi is, de ne tegyük le a fegyvert. Djolgozzunk! Uraim! Újból köszönöm kedves meg­jelenésüket. Kívánok én is önöknek is, szeretett családjaiknak is legboldogabb uj­esztendőt, kérem önöket, tartsanak meg továbbra is bizalmukban, szives barátsá­gukban. A magyar politika uj éve. — Khuen-Héderváry a helyzetről. — »fl nem­zet nyugalmat és munkát akar.« — (Fővárosi tudósítónktól.) Fél tizenkettő felé egymásután robogtak föl ma a fogatok a bu­dai Várba. A kormánypárti képviselők gyü­lekeztek a miniszterelnöki palota nagytermé­ben, hogy üdvözöljék vezérüket, Khuen­Héderváry Károly gróf miniszterelnököt. Együtt volt a pártnak nagyobb része, egy sereg nyugalmazott miniszter, meg a kor­mány tagjai. — Boldog ujesztendőt! — hallatszik min­denfelől. Mig a miniszterelnök megjelenik a teremben, az ünnepi diszbe öltözött képvise­lők nagy érdeklődéssel szemlélik Khuen­Hédervárynak az egyik teremben felállított karácsonyfáját. Igen, a miniszterelnök egész a menyezetig érő hatalmas karácsonyfát ka­pott, sok-sok arany-almával, cukorral, meg cifrasággal. És még valamit. A nagyterem­ben üveg alatt el van helyezve egy tengeri hajónak a modellje, rajta ez a fölirás: Gróf Khuen-Héderváry. Az udvarias hajóstársa­ság a miniszterelnök nevére keresztelte egyik most vizre bocsátótt hajóját. De féltizenkettő és jön a miniszterelnök. A képviselők félkör­be helyezkednek el, harsány éljenzés hangzik és amikor elcsendesedik az ováció, Plósz Sán­dor üdvözölte a miniszterelnököt a párt ne­vében: — Amidőn ma, újesztendő küszöbén előt­ted megjelentünk — mondotta, nem adhatunk neked ajándékot, mert amit mi adhatnánk, a bizalmat, a ragaszkodást és szeretetet, az már régen a birtokodban van. De uj biztosité­kát adjuk annak, hogy veled szemben a mi bizalmunk és érzelmünk továbbra is válto­zatlan marad. Erre bizton számithatsz. (Ugy van.) Bizunk benned, mert ismerjük áldo­zatkészségedét, hazaszereteted, bizütík ve­zéri képességeidben, politikai belátásodban, energiádban és kitartásodban. Mi veled együtt minden félreértés minden homály nélkül hatvanhetes alapon állunk. Ez legjob­ban biztosítja hazánk létérdekét és fejlődését. Hangsúlyozom ezt abból az alkalomból, hogy most van tárgyalás alatt a véderő javaslat. A mi álláspontunk ezzel szemben magától érthető: mi megszavazzuk a véderő fejlesz­tését, mert ugy tudjuk, hogy igy legjobban biztosíthatjuk hazánk védelmét. A mi pártunk a munka jegyében született és elmondhatjuk, a közönségnek is az az óhaja, hogy a par­lament munkaképessége (helyreállittassék. Hiszem, hogy a képviselőház tárgyalásainál jövőben a házszabályok intenciói fognak ér­vényesülni. A parlament munkaképesége nem pártérdek, hanem közérdek. Meg le­hetsz győződve, Ihogy a parlament munkaké­pességének helyreállítására irányuló akciód­nál mindenkor számithatsz a mi támogatá­sunkra. Mi nem riadunk vissza erősebb küz­delemtől se. (Ugy van!) Nem riadunk vissza, mert a véderőjavaslat után több fontos javas­latot, a választójog és közigazgatás reform­jának kérdését is el kell intéznünk. Boldog uj­esztendőt kívánunk neked és minisztertár­saidnak és erőt a nagy munkához. (Percekig tartó éljenzés és taps.) A nagy tetszéssel fogadott beszédre Khuen­Héderváry Károly igy válaszolt: — Kedves barátaim! Az a viszony, amely közöttünk fejlődött, a közélet terén való együttműködés azonosságán alapul És nem a mesterkedés hozott bennünket össze, hanem a sziveinkben gyökerező egyetértés. Meg vagyok győződve, hogy csak azon az alapon fejlődhet és virulhat hazánk, amelyet a hat­vanhetes bölcs államférfiak raktak le. A pai­lament munkaképességéről tettél említést tisztelt barátom. Nekünk, akik a munka je­gyében születtünk, elsőrendű kötelességünk a parlament munkaképességét biztosítani. Köszönöm a jövőre is kilátásba helyezett tá­mogatást. A múltban, ha meddő is volt az utolsó félév, működésűnket nem mondhatjuk hiábavalónak. Ellenkezőleg, én ugy érzem, hogy két irányban is nyereséget .biztosítot­tunk. Elsősorban nyertünk abban, hogy ma­gatartásunkkal megszereztük a nemzet szim­pátiáját. Megnyilatkozott ez a tör­vényhatóságok magatartásában. A vár­A vármegyék nemcsak elitélték az ellenzék magatartását, hanem bátorítottak arra, hogy ezen az uton haladjunk tovább. Erőt adtak nekünk arra, hogy a kitűzött cél felé halad­junk. Én azt hiszem, hogy egyesitett erővel mi célt is fogunk érni, különben megrendülne bennem a hit a parlamentárizmus folytonos­ságáról. Én politikai működésemben mindig a küzdelem központjában állottam és nem riadtam vissza a harctól se, ha azzal hazám érdekeit szolgáltam. Kész vagyok minden ál­dozatra e téren de az ország érdekében nem zárkózom el a békétől Sem. Egy cél felé törekszünk mindannyian, de mindig törvé­nyes eszközökkel. Ma, az év első napján mit kívánhatnánk a nemzetnek mást, mint békét és nyugalmat. Hiszen az ország is ezt akar és — munkát. Mi ennek a várakozásnak meg is fogunk felelni. Dolgozni akarunk. Legyünk mindig egyszerűek és igazak és akkor meg fogüftk értetni. Á magam részéről mindáüyi'ó­tóknak sikert kívánok a munkáh'öz és egyen­kint és összesen üdvözöltek titeket az újév ál­kalmából. Harsány éljenzés és taps fogadta a minisz­terelnök beszédét. A képviselők ezután a Házba mentek, ahol Návay Lajos elnököt üd­vözölték. Újesztendő a városházán. — fi főjegyző a közigazgatás bajairól. — (Saját tudósítónktól.) Régi szokás Szege­den, hogy újesztendő napján a város tisztvi­selői testületileg keresik föl a polgármestert, akit a hivatalnokok nevében a főjegyző üd­vözöl. Ez az üdvözlés nem hasonló a soblonos újesztendei köszöntésekkel, mert ezen üd­vözlő beszédnek súlya, jelen tősége és nagy értéke van. A beszéd, amelylyel a polgár­mestert köszöntik, rendesen azokat az óhajo­kat és kívánságokat tartalmazza, amelyeiknek a megvalósulását várják a város tisztviselői. Ebben az esztendőben ez nem igy volt. Az a beszéd, amelyet Taschler Endre főjegyző intézett a polgármesterhez, jajkiáltása volt a városi tisztviselőknek, akik a főjegyző szavai szerint átvették (a napszámosoktól a „sze­gény ember" jelzőt. Ostorozta a főjegyző be­szédében azt a régi rendszert, amely nem engedi fejlődni a városokat, amely útjába vág minden haladásnak és amelynek meg­változtatása ma már égetően szükséges. A polgármester tartalmas válaszában rö­viden megemlékezett az elmúlt esztendőről, azután körvonalazta azt a nagy munkát, amely 1912-ben elintézésre vár. Programot adott a polgármester és ebből a programból meggyőződhetünk arról, hogy Szeged fej­lődése a ma megkezdett esztendőben rohamo­san fog fejlődni, anélkül azonban, hogy a polgárság terhei emelkednének. Délelőtt tiz órakor jelentek meg a város tisztviselői teljes számban a tanácsteremben. Itt a tisztvesők nevében Taschler Endre fő­jegyző a következő beszédet intézte Lázár György dr polgármesterhez: Nagyságos polgármester ur! Azokat az eszméket, melyek az uj társadal­mi rendet megalapitják, az idők sora megér­leli. A társadalmi kialakulás legfontosabb elvei, a katonai szolgálat könnyitése, az adók fokozottsága, a munkásvédelem, a választó­jog kiterjesztése, vagy megvalósultak, vagy a megvalósuláshoz olyan közel állanak, hogy elemi erővel söpörnék el azt, aki megkisértenó elibük állani. Azért emlitem általánosságban, hogy kiemeljem a legnagyobb csalódást, amely az elmúlt évben bennünket ért, hogy a városok rendezéséről szóló törvény csak igéret marad. Megváltozik körülöttünk a világ, megújhodik minden, de a városok fej­lődését megvalósító folyamat épen ugy ter­vezet ma is, mint volt ezelőtt három évtized­del. Pedig a népszámlálási adatok mutatják, hogy a magyarság szaporodása erősebb a városi, mint a vidéki népesség között. A városi lakosság nagyobb közterheket hordoz, mint a falusi. A városok életében egyre job­ban kidomborodik ezek mágyar nemzeti jel­lege, ezek egyre jobban képesebbek lesznek a magyar nemzeti kultura fejlesztésére, a vá­rosok polgárságában a nemzeti kulturának

Next

/
Oldalképek
Tartalom