Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-01 / 276. szám

6 jára felkötötte magát. Mikor észrevették, már halott volt. Gazdája bejelentette az esetet a felsőtanyai rendőrségnek, amely viszont a szegedi köz­ponti rendőrséget értesítette. A holttestet, mivel kétségtelen az öngyilkosság, boncolás mellőzésével temetik. A rendőrség megállapította, hogy Kere­pesi családjában már több öngyilkosság, tragikus haláleset történt. Valószínűleg ez keserítette el annyira, hogy a halálba mene­kült. Igy válnak valóságra a regényekben leirt fantasztikus történetek. Az élet a legjobb regényszerző. A monarchia békét közvetít. — Törökország föltélelei. — (Saját tudósítónktól.) Az Ausztria és Ma­gyarország s Oroszország által megkezdett békeközvetités egvelőre nem hivatalos for­mában folyik és csak az a célja, hogy Olasz­ország és Törökország között a béketárgya­lást előkészítse. Pallavicini őrgróf és Carikov nagykövetek tegnap újra megjelentek a nagyvezérnél, hogy nem hivatalos beszélge­tés közben a békéről tárgyaljanak. A nagy­vezér kijelentette, hogy Törökország haj­landó volna a békét megkötni, de a hatalmak­nak figyelembe kell venniök, hogy a két afri­kai tartománynak teljes föláldozása vesze­delemmel fenyegetné az alkotmányt, amiért egyetlen török kabinet sem vállalhatná el a felelőséget. A tanácskozást folytatni fogják. A háború részleteiről ma ezeket a jelen­téseket kaptuk: A háború borzalmai. Rómából jelentik: De Felice képviselő táv­iratozza Tripoliszból a Giornale d' Italia-nak: Heniben egy majorság udvarán szörnyű kép tárult szemem elé. A borzalmas látvány meg­döbbentett. Itt ezen az udvaron halmozták föl az arabok a november 23-iki ütközet olasz sebesültjeit és hadifoglyait. Legnagyobb részüket keresztre feszitették, szemüket ki­vágták és a homlokukra szegezték. Az egész udvar tele volt megcsonkított és feldarabolt holttestekkel, csak az egyenruháról lehetett felismerni, hogy olaszok. A perzselő naptól a holttestek már egészen kiasztak. Olaszország készülődése. Párisból jelentik: Jól értesült diplomáciai helyről jelentik a következőket: Olaszország tudatta a nagyhatalmakkal, hogy ha Török­ország nem fog hamarosan békét kötni, ak­kor Olaszország mégis kénytelen lesz Török­országot minden hozzáférhető pontjában Európában is megtámadni. Olaszország nem hajlandó elnézni azt, hogy a tripoliszi hábo­rút, mely Olaszországra nézve óriási anyagi áldozatokkal jár, Törökország és a hatalmak passzivitása a végletekig kihúzza. Ha Török­ország nem fog rövid időn belül hozzájárulni Tripolisz anneksziójához, akkor Olaszország, bár egyelőre elállt a Dardanellák blokádjától, végül mégis kénytelen lesz Európában meg­támadni Törökországot. Épen ezért valószí­nű, hogy a nagyhatalmak most ismét köz­benjáró szerepre fogják magukat határozni és figyelmeztetik Törökországot arra is, hogy tavaszszal a Balkánon súlyos komplikációk­tól kell tartania arra az esetre, ha a másik oldalon addigra nem köt békét. Az bizonyos, hogy Konstantinápolyban már gondolnak erre a veszedelemre és rossz jelnek veszik a görög és a bolgár király bécsi látogatását. Az európai török kikötök ellen. Konstantinápolyból jelentik: Az angol kül­ügyminisztérium biztosította a portát, hogy nem fogja tűrni az olasz flottaakciót Szmirna s más európai török kikötők ellen. Hivatalos jelentés szerint azok a hadihajók, amelyeket az albán partvidéken láttak; nem olasz cir­kálók voltak, hanem az angol máltai flotta hajói. DELMAÖYARORSZÁQ NAP! HÍREK Megalakult a nők tornacsapata. (Saját tudósítónktól.) Ki hitte volna, liogy lesz még arra idő, amikor ebben a rovatban kell Szeged legújabb nagyjelentőségű szen­zációját közölnünk. Mert nem-e nagy szen­záció, hogy végre megalakult a női tor­nászcsapat? E váratlan fordulat a szegedi sportéletet erősen felpezsdíti, mert remélhe­tőleg most már a férfiak is komolyabban ve­szik a testedzési ügyét. Érdekes és igazán megjegyzésre méltó, hogy milyen tünemé­nyes gyorsan történt a csapat megalakulá­sa. Néhány sportnő (kissé furcsán hangzik nemde?) és a Tornaegyesület egy-két lelkes vezetőembere bekopogott a lányos házakhoz és megkérte a mamát, hogy engedje meg, hogy a Böske vagy a Manci lánya beléphes­sen a női tornászcsapatba. A mama természe­tesen először vonakodott az engedélyt meg­adni, mert szükségtelennek tartotta leánya részére a tornázást. meg aztán... a jó ég tudja, hogy micsoda ujabb költséggel jár az. De mikor felvilágosították, hogy ez nem is olyan költséges passzió és látta, hogy a lá­nyát a világért se lehet visszatartani attól, hogy ne tornázzon, megvolt a beleegyezés. Ily módon sikerült hetekkel ezelőtt tizenöt nőt szerezni a csapat számára. Nem volt más hátra, mint megalakulni. Milyen különös, épen ez nem akart sehogyse sikerülni, pedig nem volt egyéb tennivaló, mint a hölgyeket összehívni. A férfiak közül eleinte senki se merte megtenni, mert attól féltek, hogy hiá­bavaló lesz az egéáz fáradozás, a nők úgyse gyűlnek össze. Végül akadt két tornász, aki, restelve a nőktől kapott sok gúnyt és szemre­hányást, összehívta őket a mult szerdán. És — csodák csodája — nemhogy mind, hanem még több is megjelent az alakuló gyűlésen, mint amennyit meghívtak. Hogy aztán mi történt a gyűlésen, azt igen bajos volna liüen mind megírni. Olyan parázs lelkesedés fogta el a jelenlevőket, hogy mikor arról volt szó, hogy hol tornázik majd a csapat, mert a reáliskolában nincs hely, azt mondották: — Akkor küldöttséget szervezünk és me­gyünk a polgármesterhez, hogy nekünk tornatermet adjon, mert tovább már nem vár­hatunk, tornázni akarunk. Aztán az volt a kérdés, hogy hetenként hányszor tornázza­nak. Az előadó két órát javasolt. Mindenki keveselte. — Az a két óra, ha a férfiaknak nem elég, ugy nekünk se — volt az energikus válasz. Hanem egyben engedékenyek voltak. Abban, hogy férfi tanítsa őket. Nagyon radikálisan ugy gondolkoztak, hogy a nők még — leg­alább Szegeden — nem értenek ebez a mester­séghez ugy, mint a férfiak. Kimondották vé­gül, hogy a jövő héten bármiképen is tor­názni akarnak és evégből a Tornaegyesület vezetősége minden lehetőt elkövessen. Homo. — Perjéssy Mihály dr Jelölése. A Szegedi Tisztviselők Otthona ma este népes választmányi ülést tartott, amelyen a folyó ügyeken kívül szó volt a szegedi tisztviselők drágasági-pótlék ügvéröl. Ezután a választ­mány lelkesedéssel vette tudomásul Perjéssy Mihály dr táblabírónak az össztisztviselő.í szövetsége részéről tői vényhatósági bizott­sági tagul való jelölését. Perjéssv Mihály dr megválasztása mellett ugy a választmány, mint az Otthon tagjainak összesége a leg­messzebbmenő agitációt fejti ki. Perjéssy Mihály dr meg is érdemli a tisztviselők t)i­zalmát, mert mindenkor ügyük legbuzgólb és legfáradhatatlanabb harcosa volt. — Mmisztcrek kihallgatása. Bécsből je­lentik: Ma folytatták a tárgyalást Nyegus ellen. Kihallgatták Paulint, aki a vádlottnak jegyet szerzett a képviselőházba és akit a iSll décémbár i ~ ... . , r merényletben való részvétel gyanúja miatt néhány napig fogva is táítottak. Kihallgat­ták továbbá Hohenburger igaaságügyminisz­tert és Stürgkh gróf miniszterelnököt, mind­kettőjük kihallgatása csak néhány percig tartott. Paulin, a famunkaszövetkezet titkára előadta, hogy Nyeguson a merénylet elköve­tése előtt nem vett észre semmi izgatottságot. Nem is tudakolta, hogy hol ül az igazságügy­miniszter és semmi érdeklődést sem mutatott, mert hiszen Adler beszédéből alig értett meg egy-két szót. Nyegus maga is kijelenti, hogy nem értett meg minden szót és csak akkor figyelt jobban amikor Adler jogról, igazság­ról, szociálizmusról beszélt. Nem tud rá visz­szaemlékezni, hogy miért követte el a me­rényletet. Ezután kihallgatták Jukkel kép­viselőházi alelnököt, Kuranda udvari taná­csost, Fleisner kormánytanácsost, azt a va­dászfőhadnagyot, aki a merénylet elkövetése után Nyegustól a revolvert elvette, parla­menti szolgákat és rendőröket. Általános figyelem közt lépett be Hohenburger igaz­ságügyminiszter. Az elnök fölolvassa az ál­talános kérdéseket s azután ezt mondja: — Ekszcellenciádat talán nem kell figyel­meztetnem, hogy az igazat kell mondani. Az ügyész és a védő nem kívánja a tanú megesketését. Az elnök fölszólitására a tanú elmondja, hogy épen egy képviselővel tréfásan tárgyalt és nevetett, vagy talán mosolygott. Meglehet, hogy még akkor is mosolygott, amikor a kép­viselő már elment tőle. — Egész határozottan mondhatom, folytat­ja az igazságügyminiszter, hogy Adler be­szédén egyáltalában nem mosolyogtam, sőt erre a beszédre nem is figyeltem. Kissé előre­hajolt állásban voltam, amikor az első lövés eldördült és az volt a benyomásom, hogy éles lövés történt. A következő pillanatban por­felhőt láttom és megpillantottam a merény­lőt, aki fölemelte a karját, hogy újra lőjjön. Több képviselő azt mondta, hogy vaklövés történt, de én egész határozottsággal állítot­tam, hogy éles lövés volt. A következő tanú Störgkh gróf miniszter­elnök volt. Ötvenkét éves, katolikus, nős mi­niszterelnök. Ennek a tanúnak a megesketé­séről is lemondanak a felek. Störgkh gróf elmondta, hogy épen Dinghofer képviselővel beszélgetett, amikor a lövést hallotta. Azt a véleményét fejezte ki, hogy vaklövés volt. A karzaton végbement dolgokat nem láthatta, mert rövidlátó és mert a karzaton nagy füst volt. A merénylet után sokan azt hitték, hogy ő is megsérült, de határozottan állit­hatja, hogy semmi baja sem lett, A tárgya­lást holnap folytatják. — Kérelem a kereskedelmi és ipari vállalatok tulajdonosaihoz. A szegedi tisztviselői társadalom a következő tartalmú levelet intézte a szegedi kereskedelmi és ipari vállalatok főnökeihez: T. c. Közismert azon mozgalom, melyet alulírott egyesületek szolidaritást vállalva, a drágaság leküzdésére, illetve az ezzel járó már-már a nyomorral fenyegető bajok eny­hítésére inditottak. Ezen mozgalom kapcsán bátorkodunk t. Címhez, mint magántisztvi­selő kartársaink munkaadójához fordulni. A mindjobban terjedő drágaság legnagyobb sulylyal a megszabott fizetésű osztályokat terheli, de különösen elviselhetetlen sulylyal nehezedik magántisztviselő kartársainkra, mivel őket a létfentartás nehéz küzdelmén kiviil, megélhetésükért vivott harcukban a bi­zonytalan jövő súlyos gondjai is terhelik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom