Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-01 / 276. szám

6 jára felkötötte magát. Mikor észrevették, már halott volt. Gazdája bejelentette az esetet a felsőtanyai rendőrségnek, amely viszont a szegedi központi rendőrséget értesítette. A holttestet, mivel kétségtelen az öngyilkosság, boncolás mellőzésével temetik. A rendőrség megállapította, hogy Kerepesi családjában már több öngyilkosság, tragikus haláleset történt. Valószínűleg ez keserítette el annyira, hogy a halálba menekült. Igy válnak valóságra a regényekben leirt fantasztikus történetek. Az élet a legjobb regényszerző. A monarchia békét közvetít. — Törökország föltélelei. — (Saját tudósítónktól.) Az Ausztria és Magyarország s Oroszország által megkezdett békeközvetités egvelőre nem hivatalos formában folyik és csak az a célja, hogy Olaszország és Törökország között a béketárgyalást előkészítse. Pallavicini őrgróf és Carikov nagykövetek tegnap újra megjelentek a nagyvezérnél, hogy nem hivatalos beszélgetés közben a békéről tárgyaljanak. A nagyvezér kijelentette, hogy Törökország hajlandó volna a békét megkötni, de a hatalmaknak figyelembe kell venniök, hogy a két afrikai tartománynak teljes föláldozása veszedelemmel fenyegetné az alkotmányt, amiért egyetlen török kabinet sem vállalhatná el a felelőséget. A tanácskozást folytatni fogják. A háború részleteiről ma ezeket a jelentéseket kaptuk: A háború borzalmai. Rómából jelentik: De Felice képviselő táviratozza Tripoliszból a Giornale d' Italia-nak: Heniben egy majorság udvarán szörnyű kép tárult szemem elé. A borzalmas látvány megdöbbentett. Itt ezen az udvaron halmozták föl az arabok a november 23-iki ütközet olasz sebesültjeit és hadifoglyait. Legnagyobb részüket keresztre feszitették, szemüket kivágták és a homlokukra szegezték. Az egész udvar tele volt megcsonkított és feldarabolt holttestekkel, csak az egyenruháról lehetett felismerni, hogy olaszok. A perzselő naptól a holttestek már egészen kiasztak. Olaszország készülődése. Párisból jelentik: Jól értesült diplomáciai helyről jelentik a következőket: Olaszország tudatta a nagyhatalmakkal, hogy ha Törökország nem fog hamarosan békét kötni, akkor Olaszország mégis kénytelen lesz Törökországot minden hozzáférhető pontjában Európában is megtámadni. Olaszország nem hajlandó elnézni azt, hogy a tripoliszi háborút, mely Olaszországra nézve óriási anyagi áldozatokkal jár, Törökország és a hatalmak passzivitása a végletekig kihúzza. Ha Törökország nem fog rövid időn belül hozzájárulni Tripolisz anneksziójához, akkor Olaszország, bár egyelőre elállt a Dardanellák blokádjától, végül mégis kénytelen lesz Európában megtámadni Törökországot. Épen ezért valószínű, hogy a nagyhatalmak most ismét közbenjáró szerepre fogják magukat határozni és figyelmeztetik Törökországot arra is, hogy tavaszszal a Balkánon súlyos komplikációktól kell tartania arra az esetre, ha a másik oldalon addigra nem köt békét. Az bizonyos, hogy Konstantinápolyban már gondolnak erre a veszedelemre és rossz jelnek veszik a görög és a bolgár király bécsi látogatását. Az európai török kikötök ellen. Konstantinápolyból jelentik: Az angol külügyminisztérium biztosította a portát, hogy nem fogja tűrni az olasz flottaakciót Szmirna s más európai török kikötők ellen. Hivatalos jelentés szerint azok a hadihajók, amelyeket az albán partvidéken láttak; nem olasz cirkálók voltak, hanem az angol máltai flotta hajói. DELMAÖYARORSZÁQ NAP! HÍREK Megalakult a nők tornacsapata. (Saját tudósítónktól.) Ki hitte volna, liogy lesz még arra idő, amikor ebben a rovatban kell Szeged legújabb nagyjelentőségű szenzációját közölnünk. Mert nem-e nagy szenzáció, hogy végre megalakult a női tornászcsapat? E váratlan fordulat a szegedi sportéletet erősen felpezsdíti, mert remélhetőleg most már a férfiak is komolyabban veszik a testedzési ügyét. Érdekes és igazán megjegyzésre méltó, hogy milyen tüneményes gyorsan történt a csapat megalakulása. Néhány sportnő (kissé furcsán hangzik nemde?) és a Tornaegyesület egy-két lelkes vezetőembere bekopogott a lányos házakhoz és megkérte a mamát, hogy engedje meg, hogy a Böske vagy a Manci lánya beléphessen a női tornászcsapatba. A mama természetesen először vonakodott az engedélyt megadni, mert szükségtelennek tartotta leánya részére a tornázást. meg aztán... a jó ég tudja, hogy micsoda ujabb költséggel jár az. De mikor felvilágosították, hogy ez nem is olyan költséges passzió és látta, hogy a lányát a világért se lehet visszatartani attól, hogy ne tornázzon, megvolt a beleegyezés. Ily módon sikerült hetekkel ezelőtt tizenöt nőt szerezni a csapat számára. Nem volt más hátra, mint megalakulni. Milyen különös, épen ez nem akart sehogyse sikerülni, pedig nem volt egyéb tennivaló, mint a hölgyeket összehívni. A férfiak közül eleinte senki se merte megtenni, mert attól féltek, hogy hiábavaló lesz az egéáz fáradozás, a nők úgyse gyűlnek össze. Végül akadt két tornász, aki, restelve a nőktől kapott sok gúnyt és szemrehányást, összehívta őket a mult szerdán. És — csodák csodája — nemhogy mind, hanem még több is megjelent az alakuló gyűlésen, mint amennyit meghívtak. Hogy aztán mi történt a gyűlésen, azt igen bajos volna liüen mind megírni. Olyan parázs lelkesedés fogta el a jelenlevőket, hogy mikor arról volt szó, hogy hol tornázik majd a csapat, mert a reáliskolában nincs hely, azt mondották: — Akkor küldöttséget szervezünk és megyünk a polgármesterhez, hogy nekünk tornatermet adjon, mert tovább már nem várhatunk, tornázni akarunk. Aztán az volt a kérdés, hogy hetenként hányszor tornázzanak. Az előadó két órát javasolt. Mindenki keveselte. — Az a két óra, ha a férfiaknak nem elég, ugy nekünk se — volt az energikus válasz. Hanem egyben engedékenyek voltak. Abban, hogy férfi tanítsa őket. Nagyon radikálisan ugy gondolkoztak, hogy a nők még — legalább Szegeden — nem értenek ebez a mesterséghez ugy, mint a férfiak. Kimondották végül, hogy a jövő héten bármiképen is tornázni akarnak és evégből a Tornaegyesület vezetősége minden lehetőt elkövessen. Homo. — Perjéssy Mihály dr Jelölése. A Szegedi Tisztviselők Otthona ma este népes választmányi ülést tartott, amelyen a folyó ügyeken kívül szó volt a szegedi tisztviselők drágasági-pótlék ügvéröl. Ezután a választmány lelkesedéssel vette tudomásul Perjéssy Mihály dr táblabírónak az össztisztviselő.í szövetsége részéről tői vényhatósági bizottsági tagul való jelölését. Perjéssv Mihály dr megválasztása mellett ugy a választmány, mint az Otthon tagjainak összesége a legmesszebbmenő agitációt fejti ki. Perjéssy Mihály dr meg is érdemli a tisztviselők t)izalmát, mert mindenkor ügyük legbuzgólb és legfáradhatatlanabb harcosa volt. — Mmisztcrek kihallgatása. Bécsből jelentik: Ma folytatták a tárgyalást Nyegus ellen. Kihallgatták Paulint, aki a vádlottnak jegyet szerzett a képviselőházba és akit a iSll décémbár i ~ ... . , r merényletben való részvétel gyanúja miatt néhány napig fogva is táítottak. Kihallgatták továbbá Hohenburger igaaságügyminisztert és Stürgkh gróf miniszterelnököt, mindkettőjük kihallgatása csak néhány percig tartott. Paulin, a famunkaszövetkezet titkára előadta, hogy Nyeguson a merénylet elkövetése előtt nem vett észre semmi izgatottságot. Nem is tudakolta, hogy hol ül az igazságügyminiszter és semmi érdeklődést sem mutatott, mert hiszen Adler beszédéből alig értett meg egy-két szót. Nyegus maga is kijelenti, hogy nem értett meg minden szót és csak akkor figyelt jobban amikor Adler jogról, igazságról, szociálizmusról beszélt. Nem tud rá viszszaemlékezni, hogy miért követte el a merényletet. Ezután kihallgatták Jukkel képviselőházi alelnököt, Kuranda udvari tanácsost, Fleisner kormánytanácsost, azt a vadászfőhadnagyot, aki a merénylet elkövetése után Nyegustól a revolvert elvette, parlamenti szolgákat és rendőröket. Általános figyelem közt lépett be Hohenburger igazságügyminiszter. Az elnök fölolvassa az általános kérdéseket s azután ezt mondja: — Ekszcellenciádat talán nem kell figyelmeztetnem, hogy az igazat kell mondani. Az ügyész és a védő nem kívánja a tanú megesketését. Az elnök fölszólitására a tanú elmondja, hogy épen egy képviselővel tréfásan tárgyalt és nevetett, vagy talán mosolygott. Meglehet, hogy még akkor is mosolygott, amikor a képviselő már elment tőle. — Egész határozottan mondhatom, folytatja az igazságügyminiszter, hogy Adler beszédén egyáltalában nem mosolyogtam, sőt erre a beszédre nem is figyeltem. Kissé előrehajolt állásban voltam, amikor az első lövés eldördült és az volt a benyomásom, hogy éles lövés történt. A következő pillanatban porfelhőt láttom és megpillantottam a merénylőt, aki fölemelte a karját, hogy újra lőjjön. Több képviselő azt mondta, hogy vaklövés történt, de én egész határozottsággal állítottam, hogy éles lövés volt. A következő tanú Störgkh gróf miniszterelnök volt. Ötvenkét éves, katolikus, nős miniszterelnök. Ennek a tanúnak a megesketéséről is lemondanak a felek. Störgkh gróf elmondta, hogy épen Dinghofer képviselővel beszélgetett, amikor a lövést hallotta. Azt a véleményét fejezte ki, hogy vaklövés volt. A karzaton végbement dolgokat nem láthatta, mert rövidlátó és mert a karzaton nagy füst volt. A merénylet után sokan azt hitték, hogy ő is megsérült, de határozottan állithatja, hogy semmi baja sem lett, A tárgyalást holnap folytatják. — Kérelem a kereskedelmi és ipari vállalatok tulajdonosaihoz. A szegedi tisztviselői társadalom a következő tartalmú levelet intézte a szegedi kereskedelmi és ipari vállalatok főnökeihez: T. c. Közismert azon mozgalom, melyet alulírott egyesületek szolidaritást vállalva, a drágaság leküzdésére, illetve az ezzel járó már-már a nyomorral fenyegető bajok enyhítésére inditottak. Ezen mozgalom kapcsán bátorkodunk t. Címhez, mint magántisztviselő kartársaink munkaadójához fordulni. A mindjobban terjedő drágaság legnagyobb sulylyal a megszabott fizetésű osztályokat terheli, de különösen elviselhetetlen sulylyal nehezedik magántisztviselő kartársainkra, mivel őket a létfentartás nehéz küzdelmén kiviil, megélhetésükért vivott harcukban a bizonytalan jövő súlyos gondjai is terhelik.