Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-24 / 295. szám

10 fl, , t DELMAOYARORSZAO 1911 december 29 fi 2 S JC 3 $» C •I »IB ffi 0) *s £ (8 •sas 3 3) 01 MMM OlCSÓ téli MM BŐRKEZTYŰK elörelialadott id® és- tuliialmosott raktár miatt rendkivül olcsón árusít ANDBERG HENRIK keztyQgyáros. Káráss-u. 6. 2445 SS SS SS * *o H !0 * M SS SS SS rancia es ""integessél xM pHÜ — Ugy találom? Nem, nem találom ugy, maga valamivel unalmasabb a többinél. Bárdi rágyújtott egy cigarettára és nem is válaszolt addig, mig a cigaretta kifogástalanul nem égett. Akkor is csak ennyit mondott: — Ugy találja? — Bosszantani akar? — Eszemben sincs, hanem mondja csak, kinek adott itt randevút? —Mit érdekli ez magát? — Nem érdekel, csak ugy . . . — És iha nem mondom meg. — Pedig megfogja mondani. — Nem fogom megmondani. Bárdi nagyot szippantott a cigarettájából, kifújta a füstöt, rendelt a már negyedórája hajlongó pincérnél egy feketét. Majd egy divatlapot vett a kezébe és olvasta. Betűről betűre olvasta, de egy szót sem értett belőle, megbolondította az asszony temperamentumos makacssága, szemének tüze, leheletének illata, orrcinipájának ideges rezgése. Megvadult és valami különös megfoghatatlan ok miatt gyűlölni kezdte a szép asszony férjét. — Megmondjam? Bárdi! Megmondjam? — kérdezte az asszony kacérkodva, meglátszott rajta, hogy már megbánta a makacsságát. Bárdi nem válaszolt az asszony kérdésére. A szőke nőnemű ebből megérezte a him akarását és ezzel megkezdődött a harc. Ellenfelek lettek, pedig mindketten egyet akartak. — Maga udvariatlan, még csak nem is válaszol. Bárdi tovább olvasott. — Csak már jönne! — Sóhajtott az aszszony. Lopva és gúnyosan Bárdira nézett. — Ki? — Ijedt föl Bárdi. — Csakhogy megszólalt. — Az asszony közelebb húzódott Bárdihoz, arca Jázban égett és halkan beszélni kezdett. — Utálom magát Bárdi. A többi férfit is utálom. Maguk egy asszony mellé csak azért ülnek, hogy ... — Kár lesz befejezni ezt a mondatot. — Tudom, hogy nem szereti hallani, mert igaz. — Ugyan ne vicceljen. Hisz maga örülTégjobban annak, hogy nem kellett befejezni azt a mondatot. •— Undorodom maguktól. Olyanok, mint az állatok. Nincs egy tisztességes gondolatuk, iha szép asszony mellé ülnek és mégis megvetik azt az asszonyt, aki megcsalja az urát. — Tévedés. — Csak ugy flegmával akar elintézni? Ez nem fog sikerülni magának. Bárdi ujabb cigarettára gyújtott és anélkül, hogy az asszonynak válaszolt volna, belebámult a levegőbe. — Unalmas fráter — toppantott apró lábával a szép asszony. — Lehet, de hisz kár lenne minden szóért, maga utál, megvet bennünket. Az asszony fülig elpirult és csak akadozva válaszolt. — Ha maguk olyan buták. Bárdi mindent megértett, most már ö hajolt közelebb az asszonyhoz és ;lágy, bársonyos hangján elmondotta a mondókáját, amelyet már legalább is harminchárom szép asszonynak elmondott hasonló körülmények között. — Maga az előbb a nyakamra akart lépni, belém akarta szorítani a lelket, mert maga tudja, hogy szép és kívánatos. Maga a becsületről beszélt, pedig jól tudta, hogy ilyen szép asszonynak, mint maga biin a becsületről beszélni egy egészséges férfi előtt. Ezt maga jól tudta és mégis . . . — De Bárdi? Én nem akartam. — Tudom, azt -akarja mondani, hogy nem akart megbántani. Rendben van. De maga azt is tudta, hogy én férfi vagyok és maga szép. Az asszony újra toppantott a lábával, idegesen megnézte az óráját és igy szólt: — Szent isten, mindjárt itt lesz az uram. Mondja meg kérem mit akar. Bárdi ezt a kérdést nem várta. Kicsit hebegett : — Mit akarok? Azt, amit más csak szeretne. Igen, én akarom. — Mit? Mit? — idegeskedett az asszony. — Magát, holnap délután . . . Bárdi nem fejezte be a mondatot, mert megérkezett az asszony ura. Kicsi, köpcös ember volt. Kemény kalapja jól a fejére volt húzva, hogy a hideg szél le ne kapja a fejéről. Amint a kávéházban levette a kalapját, a homlokán egy mély vörös sáv látszott, a kalap kemény pereme vágta a vörös vonalat, de Bárdi és a szép asszony egészen másra gondoltak, ők holmi szarvhoz hasonló kinövést láttak a vörös sávban. • A közönséges kávéházi história itt írnár be is van fejezve, mindenki a szabadjára eresztheti a fantáziáját a befejezésnél. Én például igy képzelem el a befejezést: Bárdi másnap este a törzsasztalnál igy szól bizalmas barátaihoz: — Csakhogy végre enyém a nő. Nehéz feladat volt, de mégis sikerült A barátok elvannak ragadtatva és bizalmasan veregetik meg Bárdi vállát: — Pompás fiu vagy Bárdi! A szép asszony másnap este a teaestélyen igy szól bizalmas barátnőihez: — Csakhogy végre sikerült. Sokkal különb, mint a többi férfi, nehezen ment, de mégis sikerült. A barátnők el vannak ragadtatva; — Pompás asszony vagy! Talán nem igy lesz? Nincs egymásnak mit a szemünkre vetni