Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-24 / 295. szám

1911. december 24. DELMAGYARORSZÁG 75 KALI FŰSZER- ÉS CSEMEGEKERESKEDÉSE SZEGED FEKETESflS-UTCfl UJ UJflGNER-PALOTfl # „ / LEGOLCSOBB BEVÁSÁRLÁSI FORRÁS! TELEFON 10-83 — Ezt különben az is bizonyítja, hogy a művészet tárgyát minden képezheti, sőt a festészetnek pl. minden örök mintája. Hogyan volna lehetséges, ha minden tárgy maga nem volna műremek? — A színművészetnek tárgya az egész élet minden kis mozgásaival, mely a művészet tökélyéig ábrázolható. Hogyan volna ez lehetséges, ha minden kis mozgás nem volna műremek? Igy kell tehát fölállítani tételünket: Minden: erő. Minden: élet. Minden: művészet. Minden: munka. Fontos tétel, mely az egész modern szociális átalakulás kizárólagos alapja. Igy is mondhatom: Az Erő hatása Élet vagy művészet. Az erőre nézve mellékes, hogy mily irányban hat, azaz: az erő hatása mily irányban, téren alkotja művészetét. Az Erő hatására legközvetlenebbül csak az Erő nagysága a fontos. A munkára az erő nagysága az ut és a legyőzött akadályok. A művészetre pedig leginkább az Erő szervezeti összhangja, mit alább fogunk látni. — A művészet tehát nem függ sem a tárgy milyenségétől, sem mennyiségétől. — A kisded minden szempillantása, mozgása, gagyogása, kis karjainak emelése, parányi ujjainak illesztgetése óriási, művészete a szende, az őszinte, a mindig közvetlen Öserőnek, mely még a megkérgesedett ember szivébe is az örömnek azt a tiszta derűjét árasztja, melyre páratlanul csak a művészet képes. — „Bizony-bizony mondom nektek, ha olyanok nem lesztek, mint e kis gyermek, nem mentek be a mennyeknek országába." — Az egész érzéki világ az őserő, — társadalmi életünk minden funkciója, még a legmegvetettebb is: az ember művészete. — Egy pont nincs, mit kidobni lehetne e körből. — 'Hibás csak néhány mesterséget a művészet fogalmával illetni, sőt hibás csak mesterséget nevezni annak, mert minden legapróbb tény, legapróbb mozgás már művészet, melyben az Erőnek egész tartalma megnyilvánul. — Ahogyan járok-keleib, eszem-alszom, cselekszem és gondolkodom, mindez az „Én"-em művészete, melynek mindegyikében egész lényem visszatükröződik, mely már mint mü, hat, — fel világosit, tanitKbuzdit, emel és fedd s érleli a lelkeket a nagy talány megoldásához. — Ez az, amely az egyén minden tettében az ő valódi értékét mutatja, hol az ámítás s a munkakör különbségei megszűnnek. — Hiába ruházzuk föl magunkat nagy művész színével ott a vásznon, vagy papíron, hivatalban vagy színpadon, ha jártunkra-keltiinkre, nyilvános és magánéletünk titkos ügyeire, tetteink apró titkos rugóira, hol a méltóságérzet hatását veszti, mert nincs kit ámítanunk, — a beteges, diszharmonikus lélek bélyegét ütjük. III. Mik a művészet legáltalánosabb tartalma, tényezői és feltételei? — Ha a mü azonos az Erővel, mely azt létrehozta, mert benne tündököl, akkor a miiből levezethetem az Erő jellemző tulajdonait, működésének irányát. — A tapasztalat után tehát az Erőnek három, — soha el nem választható, mindig együtt — működő, összekapcsolódásuk érzékileg ki nem mutatható, együttmüködésük soha el nem tagadható, egymással nem helyettesíthető — elemét észlelem; úgymint: 1. A teremtő, vagy törekvő erő. 2. A szenvedő erő, vagy az érzéki mindenség: az anyag. 3. Az igazság — erő. 1. A teremtő erő: A rész által meg nem határozható, egységes érzék fölött működő erő. (Az Ószövetségben: Isten. Helytelenül különálló személy. Az újszövetségben igen helyesen és igen gyönyörűen „Atya" — Schopenhauernél: Akarat.* Mindez az ő teremtése, örök egység, örök szabadság. Végső ok. Tökély, mit végtelen lénye magyaráz. Minden az ő akarata. Más akarat nincs. Föltétlen kényszer. Minden változás oka. Amely változás arányos a ható erővel s mindig azon egyenesnek irányában létesül, melynek mentén az Erő hat. Ez az erő föltétlen kényszerének törvénye. 2. A szenvedő erő: az érzéki mindenség: az anyag. (Az Ószövetségben: Világ. Nem tünteti föl élesen az összeolvadást az Istennel; az mint mü, ez mint személy szerepel. Az újszövetségben: a fin: az ember fogalmával szimbolizálja. Homályos kép, mert az emberben, mint legmagasabb rendű gépben az erő mind a bárom lénye szerepel, igy ő nem tünteti föl tisztán az anyag karakterét, jóllehet ő teljesen az. Ezért az öntudatos működésben tana nagy zavart okoz. Az alsóbbrendű gépezetekkel keveset gondol s az embernek különös nimbust ad. Mint ahogy a keresztény vallású néptömegben meg is találjuk a fennhéjázásnak ezt a veszélyes hangulatát: különösen az állatok ölésében. — Schopenhauernél az akarat objektivitása. — Ez az érzéki mindenség, a részekre osztható anyag. Érzéki tartalma az előbbinek. Minden pontja az előbbi kényszere alatt áll. — Az ember, mint öntudatos alkotó is — mint alkotott ide tartozik s ennek törvényét követi. * Ha ő igy állítja föl tételét: „Die Wille als Walt und Yorstellung" precízebb volna.