Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-24 / 295. szám

1911. december 24. DELMAGYARORSZÁG 67 A jövő asszonya. Irta Domokos Lászlóné. Már bontakozik imbolygó, szaggatott körvonalaiból és közeledik. Még kiforratlan, bágyadt és bizonytalan és egy század forrongó hullámai fognak összecsapni és szétválni fölötte, mig fölemeli fejét és kiegyenesedik. Le mi várjuk és hiszünk benne. Vannak, akik kétkedő szemmel néznek elébe. Ezek bizonyára nein a nagy, ismeretlen utaik vándorai. Nem a finom hangok hallgatói és a bizonytalan nüánszok megérzői. Ke- : mény és merev, csont- és izom-emberek, kik a hetedik szoba csodarejtelmeibe soha betekinteni nem fognak. Szegények... Akik mosolyognak és nevetnek, esznek és csókolnak és — nem élnek ... Lesznek, akik törékeny alakját, amint amorf vonalaiból kibontakozik, alakul, — útjában föltartóztatják. Ezek azok, kik soha sem látják meg az uj hajnalok várakozással teljes Ígéreteit. Ellenállának majd a tudatlanság kényelmes, gunykacajba mártott fegyvereivel. De a sötétségre mindig eljő a felvirradás és a nagy fejlődés-hullámok reggele ép ugy eljő, mint az apró átalakulások szürkülete. És bátran és nyugodtan, ismeretlen szépségeket látó szeme nézésében: csak jő, csak jő a jövő aszonya és mi várjuk őt. ... Speaking the wisdom once they could not tbink, looking emotions once they feared to feel, — Shelley igy testesítette meg képét a lelkében. Igen: a jövő asszonya tisztánlátással lesz tele és bátor érzésekkel, melyektől a mai még fél. Kulturlény lesz és egyben az őstermészet gyermeke: a legteljesebb egyszerűség és igaz asszonyiság. A belső harmónia nyugodt vonásaira ül; a megértés és a sokszerüség szines, ki nem kutatható mélységei uj szépségeket adnak neki. És ő tudni fogja, hogy a lelki szépség és a belső varázs hatása a legmélyebb. Lénye gazdagságából örök megujulást merit. Puszta megjelenése szétsugározza a belső mélységet és a szegénylelküek és üresszivüek nem mernek hozzá közeledni. Megnemesedett lénye ismerni fogja a természet és fejlődés nagy törvényeit. Egészen és igazán fog tudni szeretni azzal a nagy lángolással, ahogyan ma a pénzért és pozícióért eladott, bünbeesett asszonyok nem tudnak. Egészen és igazán oda fogja magát adni annak, akit kiván és csak akkor lesz anya, ha szeret. A jövő asszonyát nem lehet megvenni. Csak büszke, diadalmas szerelmi hódítással meghódítani. Fölveszi a harcot az élettel és a kicsi emberekkel azért, akié lenni akar. Minden lelki, testi ragyogása azé az eggyé lesz, akit választott és minden hajnalon uj sugárzással hódítja, vonzza magához azt az egyet, hogy lekösse. Mély, komoly szellemi életet fog élni, mert ez adja a nőnek — a most sokat, bántó diszharmóniával és lármás ürességgel beszélő nőnek — a gondolatokat sugárzó, örökszép : arcot, a beszélő hallgatást és a finom hullámú, szines, kevés beszédet. ítéletében enyhe és megértő lesz, mert ismertek lesznek előtte a lélek bonyodalmos, finom rendülései. A nagy érzéseket, amelyeket ma képmutató gyávasággal elnyomnak és letagadnak, nyugodt biztonsággal fogja a szivében fejleszteni. Nem lesz kicsinyes, mint a ma asszonya, apró rögöcskéken fennakadó, mert látni fogja a nagy perspektívákat és egyedül saját lényének törvényeiben fogja cselekvéseinek igazgatóját és korlátozóját elismerni. Kívánni és alkotni fogja magában és maga körül a szépet és meg fogja találni biztos ösztönnel az énjéhez méltó létezést merész életkisérletek utján. Azon az uton, melytől a szánandó, élni nem merő, szegényvérü mai asszony ugy fél! Lelke föl fogja szivni az életjelenségekből mindazt a finomságot, misztikus vibrálást, parfümé exotique-ot, melyet ma betegeknek nevezett költők éreznek és amelyet az analízis és logika merev páncélu Ii arcosai üres meg nem értéssel kisérnek. Övé lesz az intiució finom hullámzása, a láthatatlan erők felismerése, a talányod ps sejtések világa, amely nélkül olyan józanul hideg és olyan nagyon megértett lenne a nagy Élet. S a legfinomabb belső átélések átélője lesz... Igy uj értéket ad majd a művészetnek, irodalomnak, tudománynak és társadalmi életnek. A jövő asszonya csak jő, már jő és előreküldött szépsége sugárzását már megtaláljuk itt és ott: értékes, mély asszonyi lelkekben. A mai asszony — nagy átlagban — ma is: a megvásárolt, eltartott élvezeti cikk, vagy gyermeket szülő, kevés intellektussal és még kevesebb morális meggyőződéssel megalkotott gép, ki nehezen tudja meglátni ós megkeresni az asszonyideált. Addig a férfi vágya szerint alakul, liogy neki tessék, az pedig, ha gyönge, beteg szellemével élő, ilyennek kívánja a nőt. Mindezeket pedig azoknak mondtam, akikben „megvan a bátorság ahoz, liogy nj gondolatokat gondoljanak". Szegediek idegenben. Irta Szmollény Nándor. Az alföldi embereknek, különösen a szegedieknek nincs és sohasem is volt protektoruk. Ha szülővárosukból elszármaztak, akkor még nehezebben ment boldogulásuk. S hogy ennek dacára az innen idegenbe költözött szegediek mindenha felküzdötték mamagukat, még pedig igen sokszor tekintélyes állásba, ezt egyedül a iszegedi fajmagyarság őserejének kell tulaj donitanunk, mely — mint példák Igazolják, — még az átmenetileg Szegeden tartózkodó s innen tovíább vándorló polgárokra is átragadt. Ismeretes, hogy a középkorban a külföldi egyetemeket sürün látogatták a szegedi ifjak, akiik a török hódítás miatt itthon nem boldogulhatván, az ország védettebb részeiben kerestek teret külföldön szerzett ismereteik értékesitésére. A külföldi egyetemek közül a krakkói, bécsi, pádovai, bolognai, wittenbergai, bázeli, sőt távolabb a párisi és genfi egyeterpeken lis sürün találkozunk szegedi? 'ifjakkal, akik <„zegod;no" vagy „de Zeged" melléknevükről könnyen felismerhetők. Tanulmányaik bevégzése után szülővárosukba már nem igen tértek vissza az itteni bomlott viszonyok, különösen a hódoltság és vallási üldözések miatt, hanem valamelyik főúr vagy felekezet szolgálatába lépve, hoztak dicsőséget szülővárosukra. A hitvitázó irodalmat ugy katolikus, mint protestáns részen nagyszámmal szegediek űzik ez időben, de még a világi irodalomban is sokan jeleskednek; mások a mülparban, különösen az ötvösség terén tűnnek ki; a felvidékre, főleg Kassára költözött szegediek pedig nemcsak kezökbe kaparitották a felvidék kereskedelmét Lengyel és Oroszországgal, de még az országgyűlési tárgyalások menetét is irányították. A dunántulra elszármazott szegediek még ma is tekintélyt képviselnek s Kisfaludv Sándor felesége is egy Szegedről elszármazott család sarjadéka: mezőszegedi Szegedi Róza volt. Ez az elszármazás, elvándorlás majdnem szakadatlanul tartott egészen a XVIII. század derekáig, helyesebben a Rákóczi-féle fölkelés befejezéséig. Ekkor, mintha nyugvóhelyzet állana be az elvándorlások mérvében, vagy talán inkább a kimerültség egy neme feküdte meg városunkat. Elvándorlás helyett inkább bevándorlás tünetei észlelhetők, még pedig délíelől, Horvát-Szlavonországból s a Balkán félsziget egyes országaiból, hol ez időtájt rendezetlen állapotok uralkodnak, de nyugat felöl is. Cseh-, Morvaországból, Ausztriából s Bajorországból. Az ez időbeli iparos és kereskedő családok sarjadékai még ma is élnek és vezető szerepet játszanak Szeged közéletében. * A mai elvándorlások már csak szórványszerüek, de azért sokkal nagyobb mérvűek, mint első pillanatra gondolnók. Persze most már nemcsak nem ütközik közlekedési akadályokba a néphullámzás, de sőt a viszonyok ezt tetemesen elősegitik. A megélhetés nehézségei az előlépés, boldogulás, vagvonosodás csábító lehetőségei is sok föld-inket visznek el tőlünk nemcsak Magyarország távolabbi vidékeire, de a Balkán félsziget államainak nagyobb városaiba: Konsfantinápolyba, Bukarestbe, Belgrádba, Szófiába, — majd távolabb Észak-Afrikába, nyugatfelé a nagy ipari és kereskedelmi központokba, de sőt a tengerentúlra is. Budapesten pl. egész szegedi kolonia van s csak nemrégiben gyűjtötte össze földjeinket Nagy Sándor bátyánk, a szegedi újságírás nesztora, hogy megalakítsa a „Szegediek Köré"-t. Megpróbálom, bár hevenyészve, összegyűjteni azon földieink névsorát, akik szülőföldjükről elvándorolva nemcsak jó pozíciót, de sók helyütt vezetőszerepet biztosítottak maguknak, vagy akik az irók nagy művészi világában is számot tesznek. Egy bizonyos, hogy t. i. az elvándorolt szegediek főleg azon állásokban boldogulnak, ahova nem protekció juttatja az embereket, hanem ahol tanulás, munka, szorgalom, megbízhatóság szükséges. Egyszóval, ahol ész és jellem kell. Szégyent pedig — s ez lényeges dolog, — alig hozott Szegedről elszármazott ember szülőföldjére. Technikusaink, akik Szegedről kerültek el az ország miilden részébe, nagyon tekintélyes számmal'vannak: Mihályffy József, műszaki tanácsos vezető embere a fővárosi mérnökségnék, főleg is burkolás és csatornázás terén európai tekintély; — Káló Gyula a körös—tisza—marosközi ármentesitő társulat kiyáló igazgató-főmérnöke; — Keleti Izsó a soproni állami építészeti hivatal nagytekintélyű főmérnöke; — Alacs Zoltán műszaké tanácsos, Erdély egyik kiváló szakembere. — Az elsőrendű munkaerők: Aigner Károly és Kunfaluy Nándor építészek (Bpest). Várady Géza mérnök, Pártos Samu műszaki tanácsos, Lánczos Milos főmérnök, Arleth Ferenc mérnök, Witkovszky Ferenc mérnök, stb. — mindannyian 'szegediek. A kereskedelemügyi minisztérium osztálytanácsosa, dr Papp Dezső, külön sort érdemel, mert a munkásbiztositási intézmény európai hirü ismerője, Kopasz József pedig a budapesti táviróhivatal főnöke. Az egyháziak között is sok kiváló fia van Szegednek, persze egy se lesz megyés püspök, hisz nincs előkelő protéktorjuk: Németh József c. püspök (Temesvár) a csanádegyházmegye egyik disze; dr Kiss János tudományegyetemi tanár (Bpest) a legainosabb képzettségű papok egyike; Dankó János kanonok Egerben; Papp János kormánytanácsosa a kegyesrendiek budapesti rendfőnökének. Ezenkívül számos plébános és esperes került ki Szegedről. Az Íróknak oly tekintélyes gárdáját szolgáltatta Szeged, hogy e réven teljes joggal tart igényt minden más város fölött az elsőségre, ami azután a magyar koponya kulturhivatottságának is legfényesebb bizonyítéka. Budapesten telepedtek le: GeMéri Mór szakíró, dr Molnár Jenő a Borsszem Jankó szerkesztője, Liptai Imre, kinek „Rossz pénz nem vész el" c. színmüvét a napokban nagy sikerrel adták a Magyar színházban, Liptay Károly, Szabó László, dr Soltész Adolf, Nagy Sándor hirlapirók, Bakonyi Károly és dr Huszka Jenő szépirók, előbbi a földmivelésügyi, utóbbi kultuszminiszter! titkár; — Szávay Gyula, az országos hirü poéta, a debreceni kamara titkára, Kálmán Lajos néprajziró, — Szekrényi Lajos egyházi iró, Szűcs Géza szolnoki lapszerkesztő stb. Még Newyorikba is jutott szegedi iró: dr Löw Vilmos, a nagyhírű Löw Lipót, néhai szegedi főrabbi fia,