Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-24 / 295. szám

1911 december 24 BÉLMAGYAR ©RSZÁQ 41 Írói levelek. i. Tompa Mihály életének két időszakából, ifjú- és férfikorából származnak azok a levelek, melyeket ezúttal ismertetünk. A négy levélből kettőt 1842. és 1843. években, vagyis költői pályája kezdetén intézett Bajza Józsefhez, mint az „Athenaeum" szerkesztőjéhez, kinek verseit közzététel céljából megküldötte. Az 1843 február 12-éről kelt levélnek érdekes az a részlete, hol Tompa köszönetet mond Bajzának az „Athenaéum" megküldéséért. Bajza ugyanis azzal honorálta a fiatal írókat, hogy megküldötte „tiszteletből" az „At!henaeum"-ot, ha több dolgozat után az illetők bizalmat ébresztettek maguk iránt. Az elismerésnek ez volt abban az időben a legmegtiszteltetőbb formája. Következett ezután a még nagyobb elismerés, mikor a fiatal iró nemcsak tíszteletpéldányban, hanem honoráriumban is részesült. Például: két vagy három forintban a jobb versek után és három krajcár soronkénti díjazásban a kisebb prózai közlésekért. Tompa az „Athenaeum" megszünéseig, 1843-ig ugy látszik az elismerésnek csak első módjában részesült, de hogy mennyire nagy dolog volt ez is abban az időben, kitűnik Tompa ama hálás szavaiból, melyekkel Bajzáihoz küldött levelét bevezette. „Nem irhatom le az érzelmemet — irja — mely meghatá keblemet, nagybecsű lapjának megküldésével". A másik levél Egressy Gábornak szól, ki a hatvanas években színházi lapot szerkesztett, melybe koronként Tompa -is irogatott. A három levél igy hangzik: 1. Tekintetes szerkesztő ur! Mélyen tisztelt jó uram! Nem számítom ugyan magam azon ifjak közé: kik a szegény Pegazust minden áron a Heliconra törekednek sarkantyúzni: de miután az Athenaeum nagybecsű lapjain néhány jámbor verseim helyet nyerni szerencsések valának: bátorkodom ezen ujabbakra nézve is tekintetes ur kegyességét, illő szeméremmel s alázatos tisztelettel kérni. Két ifjú íelszólita: tárnám magaméhoz s küldeném fel verseiket; egyiknek ugyan javallám: rövidítse, másiknak: javitsa meg: de ők feltételűk mellett maradván, kéréseiknek engedni kénytelen valék. Sárospatakon, 1842. 5. máj. Tekintetes szerkesztő urnák Mélyen tisztelt jó uramnak legalázatosabb szolgája: Tompa Mihály. 2. Tekintetes szerkesztő ur! Nem irhatom le az érzelmet, mely meghatá keblemet nagybecsű lapjának — melynek megküldésével csekélységemet szerencséltetni oly kegyes vala — vételekor. Logadja a tekintetes ur szivem egyszerű, de tiszta háláját! mely azon forró óhajtással párosul: vajha megnyerhetné helybenhagyását mind az, mit gyönge tehetségem adni képes leend. Küldöm ezen egvpár versezettel a Kovács Sándor barátomnak már régen átadottat is, kit bár megbíztam, hogy Pestre érkeztekor azonnal adja át a tek. Urnák: de ezt — meg nem foghatom, miért? — mindeddig sem tevé. Többire magamat kegyességébe mindénkora ajánlva, vagyok Sárospatakon, Lebr. 12. 1843. Egyébiránt mély tiszteletem mellett vagyok A Tekintetes Urnák alázatos szolgája Tompa Mihály. 3. (Egressy Gáborhoz.) Édes barátom! Itt van a vers: nem tudom ugyan; ha nem kényes természetü-e egy kissé? Eléggé elrejtettem: hogv a magyar a némettel sohase volt és sohase lesz egy. Ha ugy volna: tégy jegyzeteket s küld vissza, hogy magam tegyem meg a javítást. Nem látom ugyan által, mikép lehetne változtatni, elrontás nélkül: mégis tégy akkép, mint mondom. Aztán felette leköteleznél: fölmentve az alól, hogy mindig elbeszélő költeményt adjak lapodba. Én nem vagyok epieus, balladairó. Talán lirai dolog is megjárná, úgyis adtál már ilyenfélét is. Isten áldjon meg kedveseiddel együtt! Hanva, ápr. 28. 1860. igaz barátod Tompa Mihály. Elegáns nők. (Saját tudósítónktól.) Szépséges és kevésbé szép olvasónőim, megsúgom önöknek: mire van szükségük, liogy állandóan elegánsak és sikkesek legyenek. Mert ngy van az, hogy az üzlettulajdonosok számításai szerint az elegancia és a sikk évről-évre drágább, csak gazdag nőknek való, kik pénzes szekrényüktől kérdezhetik, hogy ebben s ebben a szezonban mire van szükségük és termetükre minő rulia illik legjobban. Az igazi női elegáncia és sikk nem attól függ, liogy milyen magas a ruha ára, lianem azt egyedül csak az egyéni izlés és a nőnek arra való szerenesés hajlama szabja meg, liogy tudniillik amellett még a pénzzel is jól tudjon gazdálkodni, feltéve, liogy ... igen, mert feltételek is vannak és ezeket kívánom tárcám sziik keretében ismertetni. Első és fő, hogy a termet középarányát semminemű szabálytalanság, mint bénaság, kövérség, csontnyulvány ne zavarja. Azok, kiknél ezek az akadályok szerencsére hiányzanak, vagyis a normális termetű hölgyek, már örömmel és reménykedve gondolhatnak arra, liogy elegánsak lehetnek. A legszebb természeti adomány, a szabályos női termet után következik a termetnek, az egész testnek észszerű ós gondos ápolása, melynek legtöbbet árt a fűző és ezzel szemben, sajnos, még a divat is gyönge. Csak ókori világban tudtak valóságos kultuszt űzni az emberi test szépségéből. Ma azonban már alig ismerik az emberi testet, mert hiszen a meztelenség szégyen. Nagyon ferde nézet az, amely alól a szabad gondolkodású nők csakhamar emancipálódnak. A női test szorgalmas ápolása nem éri be azzal a nyárspolgárias szokással, liogy hetenként egyszer vagy kétszer (amint épen a szabályzat megengedi) gőz- vagy kádfürdőzik, hanem naponként kétszer, este s reggel odahaza, tetőtől-talpig alapos — en massage — mosakodást kiván langyos vizzel. Nem okvetlen szükséges ebez fürdőkabinet nagy káddal és még költségesebb fürdőkályhával. Teljesen elegendő angol mintára egy nagy kaucsuk ülőkád, mely vizzel könnyen megtölthető és az előnye is megvan, hogy szűkebb lakásokban is tartható, használat után a falra felakasztható, útra könnyen összeraki ható és a plajde belsejében kis helyen elfér. I A szép és elegáns nők a termet és a tiszta test után a fogakra, a kézre és a hajzatra fektetik a fősúlyt. Ezeknek szorgalmas ápolásával nap-nap után állandóan, sőt napjában többször is kell foglalkozniok és ezt meg is tehetik minden különös boszorkányság, bűvészi eszközök használata és időpazarlás nélkül. Tanácsokat adni e tekintetben nem lehet. Nemcsak esztétikai, hanem az erkölcsi érzés, lelki tisztaság és lelki nyugalom, az egészség és a jó háziasszonyi rend már magával hozza azokat a mindennapi feltételeket és szabályokat (és ezek aranyszabályok), melyeket egy elegáns nőnek fogai, kezei és Haja ápolása érdekében szigorúan szem előtt tartani és teljesíteni kell. Egy elegáns asszony önkénytelenül is megérzi, mit kell tennie és ezen érzéstől, hiúságától indíttatva, mint a szemevilágára, ugy fog vigyázni arra is, hogy fogai teljesek, épek, liófehérségüek, kezei kicsinyek, teltek és halvány rózsaszínűek legyenek s a hajánál a festést csekély mértékben használhatja, de csakis a bronz, vagy a sötétes aranyszín természetes határáig. Az elegáns nő biztos ezekben a dolgokban; nem fél a leleplezéstől vagy a meglepetéstől s lia épen szükséges, minden pillanatban hódító eleganciával és a legnagyobb lelki nyugalommal el tud ájulni is. Milyen legyen egy jól ápolt női testnek külső szükséglete: a ruha, a toilette? Első szabály itt is a tisztaság. Kerülni kell a tarka-barka színeket és a szinek túlságos vegyítését. Az elegáns női toilette ellensége a mindenféle színárnyalatnak, mert csakis a legfinomabb, tehát legdrágább csipke- és selyemanyagból készült többszínű ruha lehet elegáns. Mesés drágák ezek a selyemruhák és nem okvetlenül szükségesek a kellő eleganciához, sőt hálátlanok, mert gyorsan fakulnak és igy rendes, gyakori használatra nem is valók. Ami általában a női toilettek variációját illeti, főszabály itt is a ruliák tisztántartása és ápolása. A testnek és termetnek megfelelően ügyelni kell a ruliák gondos összehajtására és elhelyezésére. Az u. n. szezónrubák lehetőleg más-más szekrénybe lielyezendők. Külön a nyári és tavaszi, külön a téli ruhákat; külön a selyemblúzokat és külön a köppenyeket vagy télikabátot. A boáknak és karmantyúknak pedig épenséggel nem szabad a mindenféle szinü selyemblnzokat és selyem juponokat érinteniök. Pedig ez gyakran megesik. Pontos kérdés az is: mit vásároljanak meg a hölgyek a vásárra vitt ezer és ezerféle női toilettekből és egyéb különféle divatcikkekből? Csak a legszükségesebbet. Kevés okos asszonyka érti ennek a módját és sajnos, sokkal több azoknak a száma, kik nem tudnak ellentállani az alkalmi kirakatok ördögi csábításainak, az ügyes fecsegő kereskedő rábeszélésének és szaporítják az odahaza már fölös számban összegyűlt blúzokat és egyéb holmikat. Mindez alkalmatlan, esztelen pazarlás és rendszertelenség az ízléses öltözködés harmóniájában. A női toilette fölös mennyisége mellett ellenzem a kirakatok égbekiáltó, matliematikai pontosságú, úgynevezett tulmodern majmolását, ugy, hogy maga a ruha, vagyis a szép női termet ki sem látszik a esipkehabokból. Komikus látvány, mikor a fodros, csipkés