Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-22 / 293. szám

10 DELMAGYARORSZAQ 1911 december 22 — Ünnepelt polgármester. Lúgosról jelentik: Marsovszky Árpád polgármester, kü a város szervezése, tehát 1889 óta áll a város élén, most nyugalomba vonul. Tiz évig működött előzően mint főszolgabíró és nagy érdemei vannak a város rohamos fejlődése körüli. — Lúgos város mosit tartott közgyűlésén Marsovszkyt a város díszpolgárává választotta s elhatározta, hogy arcképét ta közgyűlési terem számára megfesteti és nevéről a középpontban egy utcát nevez el. — Becsületes emberek. Mikor nagy bűntények, vagy Mkusan keresztülhajszolt gazságok napfényre kerülnek, kórusban zengik az emberek: — Nem kell egyéb hozzá, mint számolni tudni az emberek gyengéivel, fogyatékosságával, rossz hajlamaikkal — és nyert ügye van minden bitangnak! Ezután pedig szépen a maguk számlája terhére könyvelik el mindazt, amiért végre mégis csak a zsivány felel. S mert a rablóromantika soha ki nem hal és igy ma is uralkodik, talán csak eltolódva a humoros mezőkre, azért nem ritkán még mulatnak is-rajt az emberek, hogy találkozott valaki, aki olyan ügyesen lóvá tette őket. fiogy azonban ez a kacagás csak takarója a lóvátettek jól elrejtett boszankodásának, az bizonyos., Nem volna igazságos a mérleg, ha egyszer a nagyközönség is nem kacaghatna szívből, amiért nem ült fel valakinek, aki pedig ugyancsak alapos pszihológiai érzékkel látott hozzá a becsapásához. Párisban történt, hogy elszórtan a város különböző részein pontosan megcímzett, fölbélyegzett leveleket találtak a járó-kelők. A levelek egy Paul Franck nevü ur cimére szóltak Orleansba. Ha a levelek megtalálói közül csak valaki is talált Párisban ezzel teljesen egyenlőt, akkor bizonyára felbontották volna a levelet, amelyben ez állt: — Édesem, tegnapi levelemben elfelejtettelek arra kérni, hogy az idemellékelt zálogjegy alapján kiváltsd az arany tárcámat. Most sürgősen megkérlek erre. Siess, kérlek, mert a napokban lejár a határidő. Már pedig igazán kár volna azért a gyönyörű tárcáért, amelyet kétszázhatvan frankért vettem s amelyen csak husz frank kölcsön van. Megbeszélésünkhöz hiven karácsonyra nálad leszek, Orleansban, a te mindig szerető Pétered. A levélhez mellékelve volt egy orleansi zálogkölcsönző pontos cimmel ellátott jegye, amely tanúskodott arról, hogy ott egy aranytárcát helyeztek el husz frank ellenében. A levelek elszórása után az Orleansban tanyát ütött ravasz ur, az állítólagos zálogkölcsönző cime alatt várta a husz frankok beözönlését, amelyek ellenében persze eszeágában sem volt tárcákat küldeni a feladóknak. He ezúttal hiába számított az emberek kíváncsiságára: egy levél sem érkezett hozzá. Valahányan csak megtalálták a leveleket, azok szépen vitték a legközelebbi gyiijtőszekrénybe és minden kíváncsiság nélkül bedobták. A levelek mind Franck ur cimére érkeztek meg, aki bizonyára nem volt elragadtatva a bő levéláldástól, mert hamarosan megunta és egy csomóban leadta a rendőrségen, amely aztán rajtütött a szellemes csalón. — Etter ügyész halála. A csütörtöki lapunkban hirt adtunk arról, hogy Ettcr Dezső dr fővárosi királyi ügyészit halálos szerencsétlenség érte. Egy állványról a munkások deszkát bocsátottak le, amely lecsúszott és a járda túlsó oldalára röpült. Ott Etter ügyésznek, aki feleségével egy kirakat előtt állt a fejére esett. A Rókusban, ahová vitték a boldogtalan ember husz perc multán meghalt. A rendőrség letartóztatta a munkásokat, akik a szerencsétlenséget okozták. Csütörtökön kihallgatták őket. Kitűnik e kihallgatásból, hogy a munkások pajkos dévajkodása okozta a szerencsétlenséget. Gregorits Tamás volt az, aki a deszkát lenyújtotta Adamits György munkásnak. Adamits minden deszkát a kezével felfogott, miután Gregorits minden lenyujtáskor odakiáltotta neki tótul: Vigyázz! Körülbelül a 18-ik deszka csúsztatásakor is elhangzott a figyelmeztető szó. Gregorits azt állítja, hogy ő nem tudhatta, felfogta-e társa a deszkát vagy nem. Ellenben Adamits a következőket vallotta: Látta, hogy a deszka Kakas István, egy harmadik napszámos feje fölött lóg. Meglökte hát, hogy figyelmeztesse a veszedelemre. Kakas azonban tréfának vélte a dolgot és visszalökte Adamitsot. Ez a ilö'kdösés többször ismétlődött, miközben a deszka egyszerűen lefelé zuhant, átrepült a szemközt levő járdára s okozta a katasztrófát, Etter királyi ügyész szerencsétlen halálát. A helyszíni szemlén itartott vizsgálatot azonban a vallomásokkal szemben megállapította, hogy a két munkás közt formális dulakodás folyt. Kakas István-mindent tagad, még a lökdösést is. De persze letartóztatták. Ki fogják hallgatni még Rösner Antal főpapért, Hermann Rezső pallért és Globukovszky János állványozó-puliiért. Etter Dezső . dr királyi ügyész holttestét csütörtökön felboncolták. — Javítják a bérházat. A városi bérház régi épületén nagyon sok a javítani való. Majdnem mindegyik hivatalban apróbbnagyobb hibák vannak. A tanács csütörtöki ülésén elrendelte, hogy a bérház legsürgősebb javítási munkálatait végezzék el és megbízta a mérnökséget a munkák kivitelével. — Ókori lelet a harctéren. Rómából jelentik: Tripoliszbó! jelentik, hogy a harctéren Ainzara környékén nagybecsű ókori leletre bukkantak. Egy kis római templomot fedeztek föl a sivatag szélén, a fallak hasadékai alatt sok rórnaii pénzt találtak, amelyek Septinius Severus császár idejéből valók. — A felsőipariskola és a menhely. Megírtuk, hogy a kereskedelmi miniszter leiratban arra kérte a várost, liogy a hajléktalanok menhelyét mostani helyéről telepítse ki, mert ott épitik föl a felső ipariskolát. A tanács mai ülésén foglalkozott a kérdéssel, de végleges határozatot abban nem hoztak. A polgármesternek az a véleménye, hogy kérje meg a város a minisztert, vásárolja meg a menhely diszes, uj épületét, rendelkezzék azzal szabadon, a város azután majd gondoskodik másik helyiségről. — A Windsbach-ügy bonyodalmai. Ismeretes lapunk olvasói előtt Windsbach fiumei bankár ügye, aki fél millió korona passzívává! csődbe ment. Windsbach bankár most vizsgálati fogságban ül. A vizsgálat során kiderült, hogy Windsbach neje a csőd előtt két héttel Brüsszelbe utazott, s nagy mennyiségű ékszert és pénzt vitt magával. A vizsgálóbíró elrendelte a körözését és letartóztatását. — A meztelen táncosnő sikere. Münchenből jelentik: A müncheni rendőrség tegnapelőtt megengedte, hogy Villany kisasszony — az a meztelen táncosnő, akinek produkcióit nemrégiben betiltották — ismét fellépjen Róbert Jenő Lustspielhausának a színpadán, meghívott közönség előtt. A táncosnő a festőakadémia tanárai és tanítványai előtt ugyanazokat a táncokat mutatta be, amelyek miatt megindították ellene az eljárást. A meghívott közönség előtt igen nagy volt a sikere és az előadás végeztével több professzor elismerését fejezte ki neki. — A halálraítélt memoárjai. Bcdázs István, a halára ítélt temesvári rablógyilkos szintén beállott memoárirónak. Börtönében 51 sürim teleirt ivem megírta siralmasan végződő életének történetét és azt emlékül felajánlotta védőjének, Láng Béla dr ügyvédnek. Érdekes, hogy Balázs József, a rablógyilkos édesapja, kinek fia halálos Ítéletét meg kellett érnie, a napokban meghalt. Elhalálozásának körülményeiről megható részletet közölnek. A nagybeteg emberhez orvost hivtak, ez súlyos sérv-bántalmat konstatált s aztán így szólt: — Azonnal vitesse be magát a kórházba, hogy megoperáljuk. — Azt hiszi a doktor ur, hogy ha nem operálnak meg, hát meghalok? Nos, ha igy van, nem operáltatom meg magam. Az orvos eltávozott, az operáció nem történt meg és három nappal később az öreg Balázs kiterítve feküdt ravatalán. — „Csak ecjy kis tréfa". Ezzel a fölkiáltással uj játékszert árulnak mostanában Berlin forgalmasabb helyein és valószínűleg nemsokára nálunk is követni fogják a példát. Olcsón, beszerzési áron ahá adják, olyan olycsón, hogy már maguknak is többe van; és milyen szellemes ez a játék! Nem arról a kis kutyáról van szó, amelynek kasírozott fejébe az elárusitó bedugja a mutatóujját, két elülső lábába meg a hüvelynjjáT s aztán karjára fektetve, ugy mozgatja, mintha valóban élne. Sőt arról a kis egérről sem, amelyet a kabáthoz erősített titkos fonállal futtatott végig a tenyerén, kalapján és egyéb sima helyeken. Még néhány hónap előtt nem járhatott senki a Zoo előtt, a „Tauenzien" korzóján vagy ép a Friedrichen anélkül, hogy egy rekedt hangú ur alapos magyarázatot ne tartott volna e játékok kiválóan előnyös hatásáról a gyermeki fantázia fejlődésére. Az idei játékpiacot egy még szellemesebb aprósággal örvendeztették meg a hivatásuk teljes tudatában levő játékkereskedők. Ez egy staniolba burkolt ceruzahosszuságu nátrium-rudacska, amelynek tudvalevőleg az a sajátossága, hogy mihelyt egy csepp folyadékkal érintkezésbe jut, hangos csattanás kíséretében lángot fog, apró szemekre szétesik s ezeket messzire kilöki. A szétugró apró szemek ereje akkora, hogy bárkit megsebezhet, akár a szemét is kiütheti; de ez nem akadályozza meg a kereskedőket abban, hogy a játék nagyszerűségével minden utat teleordittassanak. Sőt tiszteletreméltó alaposságukhoz hiven kisérő sorokat is csatolnak a játékhoz, amelyben fölhivják a vásárlókat arra, hogy sörrel telt pohárral vagy levesestállal tegyenek kísérleteket, mert ezekkel különösen jó eredmények érhetők el. S ez a fő, mert az egész csak tréfa. — Budapesti mentük statisztikája. Budapestről jelentik: A mentők most állítják össze működésüknek ez évi statisztikáját. Ez évben 30.000 esetben kérte a közönség a ü villamos vasúti jegy? árban fogad el a „Délmag kiadóhivatala. T"t~ I I i II Hull lllllll illllllll illlKln ^ MiiJl—miuIiiiiuihmm mű..ni