Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-21 / 292. szám

19i1 H. évfolyam, 292. szám Csütörtök, december 21 ORSZÁG KBzponti , z:rkesztöséfl és Kiadóhivatal Szeged, a Korona-utca 15. szám <=3 Budapesti szerkesztőség és kiadóhivaisl IV., Városház-utca 3. szám 1=3 ELŐFIZETESI AR SZEGEDEN egész évre . R 24'— félévre . . . R 12'— negyedévre . R 6-— egy hónapra R 2'— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDEREN: egész évre R 28'— félévre . . . R 14 — negyedévre . R V— egy hónapra K 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEíürt-WAM: Szerkesztősei 305 —Kiadóhivatal 836 Interurbán 305 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—í? A t. Ház bohóca. Polónyi tegnap megtréfálta a képviselőházat: együtt tartotta este hat óráig. A tréfás eseten, meglehet, jóizűet nevet a közönség. Bár a farsang még messze van, egy kis jókedv elkél a magyar politikában. A mulatságos eset azonban nagyon alkalmas arra, hogy igen szomorú gondolatokat keltsen azokban, akiknek még van hitük Magyarország parlamentáris életében. A tegnapi kázus megint napnál fényesebben bebizonyította, hogy ami mostani házszabályaink előbb-utóbb Lengyelország sorsára juttathatják az országot: mert egyetlen képviselőnek, még ha Polónyi Gézának hivják is, módjábaji van vétót mondani a képviselőház akaratának. Pártközi egyezség folytán, a küzdő politikai pártok fegyverszünetet kötöttek a jövő évi költségvetés megszavazásáig. A pártok abban a nézetben voltak, hogy a költségvetésnek rendes időben való letárgyalása az ország érdeke. Megegyeztek tehát és a megállapodásukat a férfiszó és pártbecsület oltalma alá helyezték, hogy igyekezni fognak, nagyobb viták elkerülésével, még az év vége előtt tető alá hozni az 1912-ik évi költségvetést. Ez a megállapodás nem föltételezte azt, hogy mint egy nagy némajáték, beszédek nélkül folyjék le az egyes tárcák költségvetésének tárgyalása. Minden pártból szép számmal iratkoztak fel szónokok, mert szájkosarat senki sem kívánt alkalmazni; csak arra volt gondjuk a pártok vezetőségeinek, hogy a kérdések megbeszélése tulhosszura ne nyúljék s az egyben-másban kifejlődött vita ne kockáztassa a kitűzött célt: a budgetnek kellő időben való megszavazását. Hónapok óta tartó kemény parlamenti harc után emberileg érthető, hogy a békés viszonyok valamennyi pártnak a fegyelmét meglazítják kissé. A képviselők rég óta elhanyagolt privát dolgaik után néznek. Haza utaznak, talán többen, mint kellene s pihennek vagy a maguk ügyeit intézik. Az az oka, hogy mióta a parlament a fegyverszünet napjait éli, a pártok, állig, felfegyverkezve, nem néznek egymással farkasszemet, azóta minden párt kevesebb harcost állit ki. A határozatképesség fentartásának kötelességét a többség lanyhábban teljesiti; az ellenőrzés tisztét az ellenzék kisebb hévvel gyakorolja. Épen az okból, mert pártközi egyezség garantálja a békés parlamenti állapotot, a melynek sértetlen fentartását minden párt becsületbeli kötelességének ismeri, sem egyik, sem másik részről nem fogták fel oly szigorúan a határozatképesség kérdését, mint amily éberen és szigorral máskor őrködnek betartásán. Maga, a csiny kigondolója és végrehajtója, Polónyi Géza is nem egyszer elszalasztotta a kedvező alkalmak egész sorát, amikor a határozatképesség felvetésével a parlamentet nem egyzser zavarba hozhatta volna. Hogy ő, aki annyi kedvező alkalmat szivesen elszalasztott, most két kézzel kapott a kinálkozó alkalmon és a képviselőházat, annak minden pártját oly váratlanul megtréfálta: az csak a Polónyi Géza őszinte lénye mellett bizonyit. Mert valóban, a meglepő őszinteségnek igen nagy mértéke szükséges hozzá, hogy valaki oly nyiltan, minden kendőzés és szépítés nélkül kiáltsa ki magáról, hogy a politikai bosszúnak egy neme sarkalta arra, hogy borsot törjön ne csak a munkapárt, de — a saját pártját sem véve ki — az összes ellenzéki pártok orra alá. Tegnapelőtt még eszeágában sem volt felzavarni a parlamenti vizeket, mert: a nemzeti munkapárt kijelölő-bizottsága, a delegáció megválasztása dolgában még nem hozta meg ismert határozatát. Ez a határozat „egy felmerült konkrét kérés alkalmából" kimondta, hogy „a pártoknak a delegációban való képviseltetése számarányban nem óhajt változtatni". Csodaváza. Irta Jean Aicard. Jean az atyjától egy kiis földöt örökölt a tengerparton. Karcsú pfniiák -szegélyezték, amelyeknek ágai a szélben kísértetiesen belezug tak la tenger hullámainak moraj kisába. A piiniák tallatt vörös szántóföld terült el. A sövénykeritéses kertben rózsák Virultak és ízléses epet -termett. A szomszédbel-i szép leányok gyakran fölkeresték Jeant, gyümölcsöt és rózsákat vásároltak tőle, olyan piros rózsákat, mint a leányok viruló arca. A rózsáik, az ajkaik és az eper egyformán fiatal-ok és szépek voltak. Jean boldogan élt ia tenger partján, a Hegyek alján a háza előtt -álló oliajfa tövében, -mely m-iudein évszakban odavetette icsipkeszövefhez hasonló kékes -árnyékát -a Vakítóan fehér falra. Az oliajfa mellett kristálytiszta forrás fakadt, melynek tiszta, üde vize reggel és este odacsábította a rózsáSarcu, -eperaj'ku szomszédbéli lányokat, akik karcsú és öblös korsóikat -vakító fehérségű karjaikkal megtámasztva, la fejükön hordták. Jean kedvteléssel nézte őket és áldotta az életet. Miután alig volt még húszéves, hát szerelmes lett, — csak azért, hogy szeressen, — az egyik 'leányba, aki forrásából vizet meriitett, -epriéből -evett és rózsáinak -illatát élvezte. Elmondta neki, 'hogy olyan -iszta, mint a forrás vize olyan zamatos, mint az eper, és ölyian -illatos, mint a rózsa. És a leány mosolyogva halgatta. Jean ezt gyakran megismételte és a leány m-indig mosolyogva fogadta. Mi-kor már niagyon -sóikat megismételte . . . a leány férjhez ment egy matrózhoz, aki elvitte magával a messzi tengerre. J-ean sóikat sírt utána, de azért csak tovább szerette és áldotta az életet és gyakran (elgondolta, hogy állán -épen a szépnek és jónak elmúlása adja meg iaz étetnék valódi értékét -és örömét. Egy napon felfedezte, hogy a szántóföldje alatt -elterülő vörös földréteg kitűnő anyagot szolgáltathatna feldolgozásra. Magával vitt belőle néhány maroknyi, (megnedvesítette a forrás vizével -ós öntudatlanul, (kezdetleges vázát -gyúrt belőle, miközben a szép telálnyokra gondolt, -akik a karcsú és mégis gömbölyű amforákhoz hasonlítanak. Az agyag valóban 'kitűnőinek bizonyult. Jean fazékaskorongöt készített magának, saját kezeivel égetőke-mencét épített az anyagból és számos -kis fazekat formáit az eper számaira. Ebez a munkához nagy kézügyessége volt és a környék kertészeli mind hozzá zarándokoltak, hogy -azokból -a iköny-nvü, szép vöröses és Ikarcsu fazekaikból vásároljanak, amelyekben az eper, egy zöld levéiilel -letakarva, teljes épségben maradt anélkül, hogy összenyomódott volna. És a sz-ép teá-nyök most még gvakrabban felkeresték. Most szalmából font kosarakat hozták magukka-l. amelyekbe a frissen égetett vörös, üres fazekakat felhalmozták. Jean kedvteléssel nézte őket, de nem talált köztük kívánatosat. Az ő -szive mindig ott bo' lyongott a messze tengeren . . . M-inél szélesebbek 'és mélyebbek lettek az árkok, amelyekből munkáihoz az agyagot •merítette, annál különbözőbb színűvé váltak a lkész fazekai; néha rózsaszínűek, kékek violaszínüek, néha pedig zöldek és feketék. Ezek a szinárnvalatok azokra a dolgokra emlékeztették, amelyekben szeme mindig gvönvörködve merült el: la növényekre, virágokra, tengerre és a tiszta szép égre. Most már gondosan kiválogatta és összekeverte a színeket és lám, — az évszázadok sötétsége és a rétegeik kölcsönös hiaitása álltai átváltozott színek engedelmeskedtek a mester akaratjának és Jean néhány pillanat alatt képes volit azokat kedve szerint vegyíteni és letompítani, A korongon, mely fürge lábai -alatt szédítő gyorsasággal, forgott, naponként -száz meg szíá(z eperfazekait készíteti:. Kezeinek envhe nyomása alatt a simulékony agyag maüd magasra nyuit, Ininit a -liflio-m, majd szétlapult, felfuvalkodott és keringett, mintha élő lény volna. Az alkotó mester életet 'lehelt a holt agyagba . . . * Egyszerű készitményeÜ bámulatot keltettek. Mintha a nemes vonalakban, káprázatos szinvegyülékekben egy-egv régmúlt emléke tlámadt volna fél: iegy hullámzó lánvkebel, teljesen kifejlett rózsa, a napsugár szeszélyes színváltozása, mindenben valamelyes ha-nguilat, néma fájdalom vagy kitörő öröm tükrö-