Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-20 / 291. szám

4 DELMAGYAPORSZÁG 1911 december 20 Magyar pilóta a tripoliszi harctéren. — Beszélgetés Kvasz Andrással. — (Saját tudósítónktól.) A már Hírnévre vergődött magyar pilóta Kvasz András Tripoliszba készül. A csupasz arcú ifjú, aki telve van ambieióval szívesen beszélget újságírókkal és szerényen beszél karrierjéről. —- Az én történetem — mondja — nem valami érdekes, nem is érdemes elmondani. Velem is ugyanaz történt minden, az én sorsom is ugyanaz, mint minden magyar aviatikusé! Szomorú egykedvűséggel, beletörődöttséggel mondja el ez az érdekes, különös arcú fiatalember történetét; kálváriáját. A keserűség csak itt ott érzik ki szavaiból. Más talán ökölbe szorult kézzel mondaná el azokat, amiről ő panaszkodik. Panasz és káromkodáis nélkül mondja, hogy „mellőztek, kínlódni hagy- és hagynak tovább is. A segélyt nem hivatottak kapják s mi vergődünk addig, mig egyszer a gép alatt maradunk ott valahol a Rákoson. — Zselyi Aladár szerencsétlen zuhanása után Király Andor, a Danubius gyár főmérnöke bizott meg repülőgépének felépitésével. Közben Székely Mihály gépének motorját hoztam rendbe, ki csak ez időpont .után volt képes gépével a levegőbe emelkedni. Ekkor érlelődött meg bennem az a szándék, hogy magam is repülőgépet épitek s megtanulok repülni. Tervem kivitelében nem a nagyhangú Aero Klub segített, hanem a két önzetlen úriember, Király Andor és Berkovics Géza. Ezeknek az uraknak igazán nagy hálával tartozom, mert nagylelkűen oly összeget bocsátottak rendelkezésemre, melylyel belefoghattam a nehéz feladatba. Aviatikus társaim is végtelen szeretettel biztattak, tanulni kezdtem, eredményeket értem el s most — mellőznek. A belügyminiszter nemrég tízezer koronát adott át az Aero Klubnak, hogy ez összegből a magyar aviatikusokat támogassa. A 10.000 koronából ötezret .arra fordított a klubb, hogy magyar aviatikusokat a most megnyílt párisi aviatikai szalon tanulmányozására küldött. Öt embert küldtek ki, ezek: Székely Mihály, Wittmann Viktor, Görgei Arisztid, Zsélyi Aladár és Horváth Ernő. Nos, ezek közül csak két ember van, ki az aviatika terén eredményeket ért el. Nem akarom •kicsinyíteni a többieket, de akkor, mikor a klubb őket küldte ki ,a legsértö'bb módon mellőzte Csányi Antalt, Teleky grófot, Prodám Guidót, hogy magamról ne is beszéljek. — Nincs értelme, hogy jogositottságomat az ösztöndíjra bővebben kifejtsem. Itt vannak eredményeim, melyek igazolják, hogy aviatikus vagyok, a szó teljes értelmében. Legelőször azzal bizonyítottam be repülni tudásomat, liogy a Sacelláry-dijat nyertem iqeg. 1911 szeptember havában Békéscsabán, szülővárosomban mutattam be tudásomat, sőt egy kis turarepülést is végeztem, amikor is Békéscsabáról Kígyósra és vissza repültem. 1911 október 15-én a Magyar Géprepülők Szövetsége miskolci versenyén Reiter-monoplánon én voltam az egyedüli a bárom résztvevő között, aki a 14—16 m/sec. szélben repültem. Ezen a gépen ugyanott utasrepülést is végeztem, amikor is Lányi badnagy aviatikus társamnak vittem a levegőben segítségül mechanikusomat, mint utast. 1911 november 4-én Szentesen tartottam mutatványos repülést, 1911 november 9-én 800—1000 m. magasban Szentes városa fölé repültem. 1911 november 10-én a szentes—békéscsabai turarepülést végeztem sikeresen, a következő útirányt tartva be: Szentes, Kunszentmárton, Mezőtúr, Kondoros, Békéscsaba. Az ut hossza 135 km., ezt egy óra 47 pere alatt tettem meg. 1911 november 15-én Békéscsaba fölé repültem 400— 600 méter magasságban. 1911 november 16-án Békéscsabáról Békésgyulára repültem. 1911. november 28-án Szolnokon tartottam mutatványos repülést. Ezek számok, azt hiszem, nem kell hozzájuk kommentárt fűznöm. Olyan eredményeket értem el, amilyeneket kevés magyar aviatikus. Nos ós amikor az Aero Klubtól az egyik ösztöndijat kértem, azt válaszolták, liogy nem érteik az aviatikához. Azt hiszem, ebez sem kell magyarázat és ahoz sem, hogy a történtek után minden igyekezetem oda irányul, hogy innen elkerüljek. Egyelőre, a jövő héten, vagy a közel jövőben leteszem Bécsben a pilótavizsgát. Aztán semmiesetre sem maradok itthon. Elég volt már a nyomorból, a varjak lövöldözéséből, varjupecsenyéből. Azon leszek, hogy valahonnan támogatást szerezzek és akkor kimegyek Parisba az aviatikai szaión megtekintésére. Ott kibővítem tapasztalataimat s ha meg tudok állapodni valamelyik nagyobb gyárral, akkor Franciaországban leszerződöm pilótának. — Van egy másik tervem is s ezt arra az esetre tartogatom, ha nem sikerül sehonnan se pénzt szereznem. Tripoliszba megyek a harctérre! A budapesti török konzullal már hetek óta tárgyalok. — Párisba vonz a tanulnivágyás, az uj ismeretek varázsa, le a harctérre pedig — nem is tudom, liogy nevezzem —; a kalandvágy, az újság ingere, a hírnév, a veszedelem! 10,000 koronát kinálnaik a törökök havonta s ez, legalább nekem, nagy összeg. Lehet, hogy épségben visszatérhetek majd a harctérről s aikkor lesz eszközöm a továbbiakhoz. Nem kell tovább nyomorognom, nem leszek senki jóindulatára utalva s ki tudja, mit hozhat akkor még nekem a jövő. — Hát egy cseppet sem félti az életét? — Ab, hát mit féltsek rajta? Hát nem mindegy az, hogy a harctéren fogok-e meghalni, vagy pedig másutt? A halálát senki sem kerülheti ki. Oldalról egy szélroham ér, meglazul egy csavar, a kormány felmondja a szolgálatot s a következő pillanatban a gépem betemet a földbe, széttöri tagjaimat, felismerhetetlenné roncsol. Ez leliet a sorsom békében is s ha választanom kell, inkább egy jogáért küzdő nemzet szolgálatában, produktív munka közben érjen utol a sors, mint a Rákoson, a nembánomság földjén, aliol anynyi mellőzés ért. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Szerdán: Házi tücsök, opera. (Páros 2/s) Csütörtökön: Kegyelmes ur, bohózat. (Bemutató előadás, páratlan 'la) Péoteken: Kegyelmes ur, bohózat. (Páros '/«•) Szombaton: Kis gróf. (Páratlan 2/a) Vasárnap délután: Nagy diákok, szinmü. Este: Szünet. Hétfőn délután: Vasgyáros. — Este: Tatárjárás. Kodden délután: Hajdúk hadnagya. — Este: Ártatlan Zsuzsi. Szerdán: Ezred apja (Páros 3/3.) Csütörtökön : Házi tücsök. (Páratlan */»•) Penteken : Szép Heléna, operett. (Páros a/s-) Szombaton: Szép Heléna, operett. (Páratlan '/,.) Házi tücsök. Regényes opera, három fölvonásban. Szövegétirta W i 11 n e r, zenéjét Goldmark Károly. A szegedi színházban kedden este mutatták be. A legnagyobb élő magyar születésü zeneszerző Góldmark Károly. Sajnos, csak magyar születésü, de tényleg nem magyar, ugy értve ezt, hogy nem él köztünk és müvei sem viselik magukon a speciális magyar jelleget. Történelmünk, irodalmunk egyetlen mozzanata sem ihlette meg Goldmarkot, egyetlen müvének sem választott speciálisan magyar tárgyat. Természetesen mindez nem más. mint úgynevezett „honfiúi fájdalom"; az abszolút érték mérlegével mérve ezeknek a körülményeknek fontosságot tulajdonítani nem lehet, mert Goldmark minden egyes müve fontos zenei eseményt képezett megjelenése alkalmával, sőt az is bizonyos, hogy azok szépségei belátható időn belül újból és újból gyönyörködtetni fogják a zenekedvelőket. A Sakuntala nyitány, Sába királynője és legutolsó munkája, a Házi tücsök oly műveli, amelyeknek értékét nem csökkenti az operairodalom legújabb irányának érvényesülése sem. Általában ugyanis, a jelen fejlődést is tekintetbe véve, két fő irányt különböztethetünk meg az opera irodalom fejlődésében. Az első a dallamok, a melódiák alapján áll. Ennek a főképviselői: Mozart és főleg az olasz Verdi. Ezek mindent a melódiákra, a dallamosságra alapítanak, a zenével, dallamokkal való jellemzésre, hangulatfestésre, leírásra nem törekszenek. Náluk a zene, mint jellemző eszköz, ismeretlen. Igen gyakran előfordult, hogy a legdrámaibb tartalmú jelenetben a hős, vagy hősnő fülbemászó keringőben ad kifejezést érzelmeinek. Ezzel szemben áll a modern irány élén Strauss Richárddal, amely mindenben, vagy legalább is legnagyobbrészt ellentétben áll az előbbi iránynyal. Itt a zene már nemcsak abban merül ki, hogy quasi lelket gyönyörködtető kísérete legyen a cselek vénynek; itt a zene már valóságos szükségszerű jellemző eszköz. Mindennél jobban bizonyítható ez Puccini Tosca-ja harmadik felvonásának első jelenetével, ahol .a hajnali szürkületnek zenei ecsetelése valóban gyönyörű, de az uj irány helyessége mellett kiáltó bizonyítékok épen Strauss Richárd müvei. Itt a főelv: mindent magával a zenével kifejezni, birni és jeiemezni, Wagner természetesen külön helyet foglal e! a maga müveivel, amennyiben mindkét iskolán kívül, illetve felül áll. A két előbbi iskola között levő ellentéteket aztán néhány közbenső operairó hidalja át, Bizzet, Mascagni, Leoncavallo, Goldmark és legújabban Puccini, aki azonban mindegyre közeledik Strauss Richárdhoz. Goldmarkot tehát ide lehetne osztályozni, ha ugvari az ő kiváltságos művészete, munkáinak abszolút értéke elviselheti az osztályozást, rubrikái, ást. * Nézzük most már a most bemutatott Goldmark-darabot. A poétikus cselekmény röviden a következő: Jolm és Dot boldog házas életet élnek, amelyet csak a gyermek hiánya tesz némi tekintetben kietlenné. Minden vágyódásuk abban merül ki, vajha egy kis gyermek édesítené meg családi életüket. Apró-cseprő féltékenységi jelenetek után Dot meg is súgja férjének a boldogító titkot, amelyet ez már amúgy is megálmodott. Ezzel párhuzamosan húzódik végig a darabon egy fiatal pár szerelmi regénye. Edvards kincskeresésre indul és elhagyja menyasszonyát. Hét évi távollét után visszatér, de menyasszonya, bár szivében még busul ntána, már más arája lett, sőt már az esküvő is ki van tűzve az uj vőlegénynyel. Az esküvő előtt azonban felismerik egymást a fiatalok, megr szöknek és a lioppon maradt vőlegénynek nincs maradása a falu gúnyolódásaitól. Ennyi az egész opera cselekménye, nem több. Világos, átlátszó és a kidolgozása is poétikus. A zene azonban nem fedi mindenütt a szöveget. Különösen áll ez az első felvonásra, amelynek zenéje tul nehéz és nem fejezi ki teljesen, vagy legalább is túlságosan komolykodva fjezi ki az iró mondanivalóját. Természetesen vannak itt is gyönyörű részletek, igy maga a nyitány, azután Edvards belépője, Jolm és Dot együttese. Annál brilliánsabb azonban a második és harmadik felvonás. Goldmark, a poéta, itt már valóban megtalálja önmagát. Egymást követik a szebbnél-szebb motívumok, dallamok. Hogy csak néhányat említsek, ott van a második felvonás gyönyörű keringőjelenete, Jolin nagy áriája és a finale nagy quintettje, a harmadik felvonásban pedig a gyönyörűen hangszerelt nyitány a maga hatalmas és