Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-17 / 289. szám

1911 december 17 DELMAGYARORSZAQ 17-én, délntán négy órakor a Tisza-szálló dísztermében a zeneiskola hangversenyének ez lesz a műsora: 1. Magyar induló (a koroná­zási ünnepélyre irva 1867.) Előadja: Az inté­zet zenekara. 2. XV. Rapsodia, Zongorán elő­adja: Szűcs Mariska. 3. Benedictus (a magyar koronázási miséből). Hegedűn előadja: Hel­vey Henrik. 4. Liszt-Swert: Consolation (3. sz.) Gordonkán előadja: Baranyai Gyula. 5. a) A gyermek dicséneke ébredésekor. Női kar. b) „Magyar király dal." Vegyes kar. 6. XI. Rapsodia. Zongorán előadja: Bizam Mariska. 7. a) „E bűvölet gyötrelmei közt." Énekli: Retek Erzsi, b) Mignon dala. Énekli: Tánezos Erzsi. 8. Gounod-Liszt. Faust keringő. Zongo­rán előad ja: Böhm Flóra. 9. Elégia, hegedűre, zongora- és harmoniumra. A magánrészt ját­sza: Goldschmidt Imre. Tutti: Böhm József, Böhm Pál, Deutsch, Fischof, Horváth, Öhler, Somlyódy, Tircka Lóránt és Kolos. Helyárak: Páholy 5 korona, számozott ülőhely (első 5 sorban) 1 korona, számozott ülőhely a 6-ik sortól kezdve 50 fillér, diákjegy 20 fillér. A Budapesten fölállítandó Liszt Ferenc-szobor javára külön felülfizetéseket a pénztár el­fogad. * Biró Lajos nj darabja. A „Sárga liliom" századik előadásának napján adta át Biró Lajos uj darabját Beöthy Lászlónak, a Ma­gyar Szinház igazgatójának. Az uj darab há­romfelvonásos dráma, a cime „A rablólovag" és mind a három felvonása vidéken játszik a mai időben. A Magyar Szinház február má­sodik felében fogja bemutatni Biró uj darab­ját és igy ebben a hónapban az irónak két premierje lesz, mert „A cárnő"-t, melynek társszerzője, szintén februárban mutatja be a Nemzeti Szinház. * Kubovetz Nana kiállítása. Kukovetz Nana, a szegedi festőmüvésznő kollektív ki­állítása, amely a napokban nyilt meg a kul­túrpalotában, megérdemelt érdeklődést kelt. Néhány művészi értékű fesményével határo­zott feltűnést keltett. Különösen sikerültek a zsánerképei. A Notre Dame napnyugtában, a Cour du Palais Boyal, Sovány kereset, Ci­gánysátrak és az Arab táncosnő megkapó hatásúak. Szinfestése élénk. A kiállítás, amely naponkint délelőtt tiz órától délután négy óráig díjtalanul tekinthető meg, december 22-ig marad nyitva. Képeket eddig a követ­kezők vásároltak: özvegy bástyái Holtzer Jakabné, Máthé Gyuláné, szatymazi Zsóter Dezsőné, Weisz Sománé, Hoffmann Ignácné, Kovács Gyuláné Máthé Gyula, bástyái Holtzer Tivadar és Zsóter Bertalan. * Szerződtetések. Krecsányi Ignác, a buda— temesvári színházak igazgatója szerződtette Magas Béla jellemszinészt, Szigeti Andor operett-buffó komikust és Kovács Károly segédszinészt. * Heltai Jenő szerzeménye. Csupán a be­avatottak tudják, hogy a Kis gróf második fölvonásában Heltai Jenő által nagy sikerrel előadott műdal szerzője ugyancsak Heltai Jenő, ki eddig az inkognitó homályába bur­kolódzott. Ezt a kis müdalt, amely a darab slágere és amelyet mindenfelé dúdolnak, any­nyian keresték, hogy egy helyi kiadó megvá­sárolta és csinos kiállításban a helyi könyv­piacon elhelyezte. A fülbemászó kis dal két koronáért Bartos Lipót könyvkereskedésében kapható. .ÁSSEISSSEMAIJ A képviselőház ülése. — Kultuszvita négy szónokkal. — (Saját tudósítónktól.) A kultusztárca álta­lános vitája ma is lefoglalta az ülésnek a költségvetés tárgyalására szánt részét s igy a vita hétfőre is áthúzódik. A mai felszólalá­sok már több élénkséget keltettek és sok uj vitaanyagot dobtak a vitába. Az ülés végén interpellációk hangzottak el. Az ülésen Návay Lajos, később Jankovich Béla elnökölt. Az elnök bemutatja a Szolno­kon megválosztott Sipos Orbán képviselő megbizó levelét. Bemutat továbbá egy kér­vényt a közgazdasági egyetem fölállítása tárgyában. Az interpellációs könyvben egy uj bejegyzés van. Ezután következett a kultusztárca költ­ségvetésének folytatólagos tárgyalása. Kenedi Géza az ellenzéki bírálattal szem­ben rámutat arra, hogy a közöktatásügyi költségvetésnek nemcsak összegszerű, hanem a többi tárcához viszonyított százalékos emel­kedése is a legnagyobb. Az a vád sem igaz, hogy a hadügyi kiadások mindent fölemész­tenek, hiszen valahányszor a katonai kiadá­sok emeléséről volt szó, a mi kormányaink vivták mindig a legnagyobb harcokat Bécs­ben, hogy ezeket a kiadásokat redukálják. Ami emelést pedig e részben a kormány java­sol, ez a legkevesebb, amennyivel a hadsere­get fejleszteni kell. Azután kulturkérdésekről beszél. A képzőművészeti tanácsot reorgani­zálni kell. Fölhívja a figyelmet a pornografia veszedelmeire. Irodalmi tanács utján akarja a tankönyvvizsgálatot végeztetni. A porno­grafia is a sajtószabadságra hivatkozik. Bákosi Viktor: Ez ép olyan, mintha a po­loskák az állatvédő-egyesülettől védelmet kérnének. (Nagy derültség.) Kenedi Géza: Az irodalomban is benne kell lennie annak az erkölcsnek, amelyet az élet­ben megkövetelünk. A költségvetést elfogad­ja. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Török Kálmán a népoktatás intenzivebbé tételét sürgeti. A valláserkölcsi nevelés fon­tosságát nemzeti szempontból tagadni nem leliet. Az állam csak azo'kat az iskolákat tá­mogassa, melyek az állam érdekeit szolgálják, ellenben tegye rá a kezét azokra az iskolák­ra, melyek nem állanak a nemzeti eszme szol­gálatában. (Élénk helyeslés balról.) Nem bive a népiskolák általános államosításának. A költségvetést nem fogadja el. (Helyeslés bal­ról.) Horváth Mihály határozati javaslatot nyújt be, melyben a tanítók fizetésének az ál­lami tisztviselőkével való összhangba hoza­talát, az állami és a nem állami tanítók fize­tése közti különbség eltüntetését s a tanítók számára a drágasági pótlék kiutalását sür­geti. A költségvetést nem szavazza meg. (He­lyeslés a baloldalon.) Kelemen Samu a közoktatásügy területén a felekezetiesség előnyomulását látja. Igen sajnálatosnak mondja, liogy a középiskolai internátusok aránytalanul legnagyobb része felekezeti alapon létesült. Ez az ifjúságnak gyűlölködő elkülönülésére vezet. Az igazga­tói kinevezéseknél is a felekezeti kedvezés ér­vényesül. Beszél azután a kongregációk sza­porodásáról, melyek a kezdő tanuló évektől az egyetemig elkísérik a diákságot. A kleri­kálizmusnak künn az életben való szervezke­dése is a felekezeti egyoldalúságot szolgál­ják. Deák Ferenc nagy tételét: az állam és az egyház szétválasztását a magyar klerikáliz­mus oda torzította, hogy elválasztotta a val­lást a felekezettől s csak felekezeti érdeket ápol. A költségvetést nem fogadja el. (Helyes­lés balról.) Dám ján Vazul a nemzetiségi vidékeken mű­ködő felekezeti iskolák állami támogatását teszi szóvá s azt kéri, hogy a miniszter itt is tartsa be az egyenlő arányt. Félháromkor Batthyány Tivadar gróf ter­jesztett elő interpellációt a horvátországi vá­lasztási erőszakoskodások dolgában. Khuen-Héderváry miniszterelnök reflektál Batthyány interpellációjára. Kijelenti, hogy a választások végleges eredményét most még nem tudhatja. Hangsúlyozza, hogy a válasz­tások megvizsgálására egyedül a horvát kép­viselőház illetékes és nem ő vagy Batthyány. A Ház tudomásul vette a miniszterelnöki vá­laszt. A mai ülés bárom órakor végződött. Hónapokig ártatlanul a fogházban. — Ahogy nálunk oldják meg a cigánykérdést. — (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország legutóbbi szalmában megemlékezett arról a szegedi törvényszéki tárgyalásról, amely­ben tizennyolc aigány a vádlott. Pénzhami­sítással vádolták őket. Két napi tárgyalás után Pókai Elek elnök szombaton délután hirdette ki az Ítéletet. Az ítélet, különösen annak indokolása, meglepő. A vádlottak kö­zül csak három férfit Ítéltek el, csalás bün­tette miatt. Ez az ítélet sötét fényt vet az igazság­szolgáltatásra. A cigányok már tizedfél hó­napja vizsgálati fogságban voltak, amig végre kitűnt, hogy ártatlanok. A három el­itéltnek pedig más a rninösitése, mint ami miatt vádolták őket. A hamisitványok olyan primitívek és hiá­nyosak, hogy azokkal képtelenség valakit becsapni. Ezt mondja az ítélet indokolása. Az ólomdarabokat bicskával nyesték körül. A tanúvallomásokból pedig megállapitotta a biróság, hogy a cigányok csak pénzt akar­tak kicsalni, a pénzhamisítás ürügy volt. A bíróság tehát a váddal szembehelyezkedve nem pénzhamisítás, hanem csalás bűntetté­ben Ítélt el három vádlottat, a többit pedig fölmentette. Kovács Mátét és Csurár Józse­fet harmadfélévi börtönre, Nika Istvánt hét hónapi fogházra ítélték. A vizsgálati fogsá­got mindegyiküknek beszámították. Níka Istvánt tehát nyomban szabadlábra helyez­ték. És ha igy van, hát miért kellett annyi em­bernek vizsgálati fogságban sínylődni majd tiz hónapig? Á vádlottak között van néhány jómódú ember, akiknek tönkretették az eg­zisztenciáját. Egy tizeríhat éves cigányleány is vizsgálati fogságban volt, aki már két éve vadházasságban élt az egyik vádlottal. A cigányokkal való fölületes bánásmód te­hát megboszulta magát. Ennek a pénzhamisi­tási bűnügynek a tárgyalása után már két­ségbeejt a cigányügy problémája. Könnyel­mű felületességgel nem lehet megoldani ezt a kérdést. Az eddigi gyakorlaton föltétlenül változtatni kell. Tömlöcbe tuszkolni minden jogos indokolás nélkül senkit sem lehet, de nem is szabad. Egzisztenciákat sem lehet ki­végezni és aztán azt mondani: pardon, té­vedtünk. Mit érnek most azok az emberek a tői­men téssel? Letelepedett cigányok voltak, te­hát megbecsülendően ritka kivételek. Az igazságszolgáltatás jóvoltából most kószál­hatnak, amerre látnak. Az aztán már igazán nem lesz meglepő, ha útközben véletlenül torkon ragadnak valakit. Vilmos császár a bekért. Berlinből jelentik: A Deutsche Bank vezérigazgatója pénteken kihallgatáson volt a császárnál és behatóan referált a Bagdad-vasut épitéséről. Az audiencia után a császár a török nagy­követet fogadta s ez alkalommal biztosította Í, é

Next

/
Oldalképek
Tartalom