Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-16 / 288. szám

6 DÉLMAGYARORS/ÁG 1911 december 13 hető lett volna. Hogy mulasztás volt-e ez. amiért valaki felelős, azt is a vizsgálat lesz hivatva megállapítani. Menzl Márton özvegyen maradt öreg fe­leségét, aki a Nyár-utcában lakik, az állo­másfőnök azonnal értesítette férje haláláról. Menzlnek egy férjnél levő leánya van, aki egy áMam vasúti főkiailauznak a felesége. . NAP!_HIREK Köztársasági üzenetek. (Saját tudósítónktól.) Imával kezdjük: „Magyarok istene, legfőbb Hadúr! egyet­len király és Igaz biró, csak neked hódolt a magyar nép a források mellett, fehér lova­kat áldozván, csak téged imád most is ke­resztény szok'ás szerint s kér szakadatlanul: estéken és reggeleken, vedd le balkezed róla, mert századok óta bűnhődik, hanem hozd el számára a legszebb Karácsonyt s egy fehér, zúzmarás karácsonyi reggel ajándékozd meg őt, mert megérdemli, karácsonyfával: a Magyar Köztársasággal! Amenl" Igenis, tetszik tudni, ez egy ima, egy buz­gó fohász a legfőbb Hadúrhoz, mely fakadt vala Nagy György dr urnák „Magyar Köz­társasághoz" cimzet politikai folyóiratának hasábjain, pont az 50-ik oldalon. Szép ima, jó ima, de rossz pliattform, mert a zsidókat, ugy látszik kifelejtették. Mit csinálnak azok most már karácsonykor? Folyóiratnak túlságosan érdekes ez a Ma­gyar Köztársaság, mint azt az itt idézett szerkesztői üzenetek mutatják. Például: — Polgártársam azt kivánja, hogy a lapot zárt borítékban küldjem, ne­hogy a köztársasági törekvések pártolása miatt kellemetlensége támadjon. Kívánságát nem teljesítem, dugáruként nem küldöm a Upot. Ha én egy nagy eszme szolgálatában mindenemet kockára teszem, (?) elvtársaim­tól is megkövetelhetem, hogy ne féljenek be­vallani, hogy ők republikánusok, azaz becsü­letes, igaz emberek. — Az ellenünk kiabálókat otlyan hangon hallgattassuk el, hogy füldobhártyájuk bele­repedjen. Méltóztatik szörnyűködni, hogy ez külö­nösen szép mondat. Szinte sajnálni lehet, hogy senki se kiabál a köztársaságiak ellen. Azután nemes fajszeretettel imigyen jel­lemez bennünket ékes magyarsággal: „ezt a nemesen nyakas, büszke dacosságu, a maga feje után járó fajt az Úristen is re­publikánsnak teremtette". A boldogemlékezetü koalícióra nagyon ha­ragudhatik Nagy György dr polgártárs, mert imigyen aposztrofálja: — „most alszik a szivekben az élet. A koálició elzsibbasztotta ... A 48-as politikát a koalíció agyonbunkózta. A szegedi ügyészségről a következő zeng­zetes szavakkal emlékezik meg abból az al­kalomból, hogy őt az alkotmányos állam­forma megtámadásának vétsége miatt pörbe fogta: — Kicsi legény arra az önkényuralom va­lamennyi kopókölyke, hogy engem meg­ijesszen. Egy másik polgártársának többek közt ezt irja: — Hát leközlöm az általad jelzett verse­met: És le is közli. Mi nem. És ha már versről van szó, aszongya, — már csak az eszme­társitás révén is essék szó: Szabolcska Mi­hályról, aki — ő ugy mondja: millióknak szerzett örömet az igazság bátor kimondá­sával: „Minden 1000 magyar ember közül 999 republikánus". — A legklasszikusabb azonban az a nyilt le­vele, amelyben Buza Barnának zeng hozsan­nát. Buza Barna tudvalevőleg szintén „le­gény a talpán", aki nem ijed meg még attól sem, hogy nevetségessé váljék. Erre vall az a bátorság, amellyel Beöthy László keres­kedelmi miniszter ellen lépett föl legutóbb a hosszupályi kerületben. És szóila a levél Búzához, a Barnához imi­gyen: — Tisztelem bátorságodat, hogy tiszta nevedet bedobtad a harcba. Én undorodom a választásoktól, mióta két látó szememmel láttam, hogy . . . stb. Majd igy folytatja: — Lehetetlen, hogy Te, aki a 49-es esz­mék lelkes 'hitvallója voltál, rá ne jöttél volna arra az igazságra, hogy országunkat a rot­hadástöl csak a köztársasági eszme mentheti meg. Uj, tiszta, szűz, romlatlan vérre van szüksége az oszlásnak indult szervezetnek. A 48-as párt bement a koalícióba s „többet, mint lány nem jőve ki". (Oh Ofélia, hogy megszaparodál!) Állítsd fényes tolladat lel­ked szolgálatába. Szegény Buza Barna. Nem elég, hogy megbukott Hosszupályíiban, a tetejébe még ez az invitáció! Uram, uram, Nagy György uram, úgyis mint a „Magyar Köztársaság" dus hajzatu feje, úgyis mint szerkesztője, nem .tetszik is­merni azt a példabeszédet, hogy a „magasz­tostól a nevetségesig csak egy lépés és Ön tisztelt uram, úgyis mint polgártárs, úgyis mint elvtárs, már megcsinálta a — Magyar Köztársaságot. Már, mint a lapot. — Beteget jelentett a prédikátor ur. A Délmagyarország legutóbbi számában meg­emlékezett Bangha Béla, budapesti jézustár­sasági atya vallásos előadásáról. A szegedi katolikus körben huszonnégy uriasszonynak s leánynak beszélt a vallásról, az életről, a szerelemről, a zsidókról és más egyebekről. Szegeden a Délmagyarorszlág nyomán vet­tek tudomást a jezsuita pap támadásairól. Mondhatjuk, hogy a városban általában meg­botránkozással tárgyalták a jezsuita pap pél­dátlan izgatását. Ebben a városban nem dul a felekezeti harc és a jóizlés ajtót mutat a békétlen jövevénynek, aki mint áldo­zati bárány áldozza fel önmagát egy elképzelt harcnak. És csodálatos: Bangha Béla belátta, hogy nemcsak Szeged lakóit nem téritheti meg, hanem a huszon­négy hallgatóját sem. És a három napos kon­ferenciája elmaradt. Már pénteken délelőtt nem tartotta célszerűnek előadását megtar­tani. Pedig elég sokan érdeklődtek. Ellen­ben a néhány órlával előbb még fris# egész­ségnek és féktelen temperamentumnak ör­vendő jézustársasági atya beteget jelentett. És a hirdetett szent igéket nem mondotta el. Holnap, esetleg, ha meggyógyul, újra beszél. Mert ma ezt is bejelentették . . . — Előadás a Ferrer-körben. A Szegedi Ferrer-kör vasárnap délelőtt tizenegy órakor a városháza dísztermében érdekes előadást tart. Ez alkalomra a Ferrer-kör meghivta Fülöp Zsigmond dr budapesti tanárt, az is­mert szociológust, aki a megliivást el is fo­gadta és elhatározta, hogy Az élet és halál keletkezése cimmel élénk agitációt tart. Az előadás iránt óriási az érdeklődés, ami nem meglepő, mert még eddig valahányszor a Ferrer-kör gyűlést vagy előadást tartott, annyi volt az érdeklődő közönség, liogy a városháza nagyterme legtöbbször kicsinek bi­zonyult. — Perjéssy Mihály dr a munkapárt jelöltje. Az 1911. december 17-én (vasár­nap) megejtendő választás alkalmából a Szeged városi törvényhatósági bizottságban megürült helyre Perjéssy Mihály dr kir. ítélő táblabírót ajánlja a szegedi nemzeti munka­párt végrehajtó bizottsága. — Hegyi Antal. Csongrádról jelentik: Porubszky József halála után a hivek Hegyi Antalt jelölték. Csáky Károly gróf megyés­püspök azonban a csongrádi plébániára Thury Károly dr újpesti káplánt nevezte ki Károlyi László gróf kegyúr ajánlatára. A képviselőtestület erre kimondotta, hogy mást, mint Hegyi Antalt, nem fog installálni. Ezt a határozatot azzal indokolta, hogy a kegy­úri jogokat Károlyi gróffal együttesen gya­korolja a község és a terhek felét is viseli. A hivek körében mozgalom indult meg, hogy Hegyi Antal mellőzése esetén otthagyják az egyházat. — A német császár kétszeres élet­veszedelemben. A legutóbbi napokban Vilmos császár kétszer forgott komoly élet­veszedelemben: mikor Sziléziában vadászott és tegnap délután, mikor Berlinből Potsdam­ba automobilozott. A sziléziai kaland igen komoly volt. Mikor az uralkodó Neubeck kastélyba igyekezett, a hivatalos program ellenére, váratlanul nem az arra vezető vi­cinális vonaton, hanem hirtelen előkerített automobilján tette meg az utat Boroszlótól a kastélyig. Most kiderült, hogy a vasúti utazás azért maradt el, mert egy nappal az­előtt, hogy a császár vonatának a vasúton el kellett volna haladnia, a síneken dinamit­patront találtak. Ezt jelentették a császár­nak, aki rögtön intézkedett, hogy automobi­lon folytassa útját és sziléziai tartózkodása alatt nem is utazott többet vicinális vonaton. A másik veszedelmes helyzet, amelyből Vil­mos császár csudálatosképen megmenekült, tegnap állott elő Berlinben. A császár auto­mobilon Potsdamba igyekezett s mikor a Kaiser Wilhelm-Strasséról a Kurfürsten­strasséra akart kanyarodni, az egyik mel­lékutcából ki vágtatott az L számú gárda­ulánusezred szerkocsija. A császár sofförjé­nek ereje minden megfeszítésével sikerült az összeütközést megakadályozni. A közönség észrevette a veszélyes helyzetet és soraiban nagy pánik tört ki. A császár, aki abban a pillanatban látta, hogy miről van szó, bámu­latosan nyugodt maradt. Az automobil ez­után folytatta útját Potsdam felé. — A Szegedi Tornaegyesület házi tornaünnepe. A Szegedi Tornaegyesület holnap, szombaton este hat órakor házi tor­naünnepet rendez a reáliskola tornatermé­Csak a révén lett világhírű a valódi kaucsuk-cipősarok A hygienikus ágybetét minősége elsöranoú

Next

/
Oldalképek
Tartalom