Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-15 / 287. szám

1911 december 12 DÉLMAGYARORSZÁG 7 kereskedelmi és iparbank, Szegedli keramit­és mütéglagyár, Szegedi takarék- és hitel­részvénytársaság, Szeged-alföldi takarék­pénztár, Szegedi gazdasági és iparbank, Szán­tó József dr, Szeless József dr, Vajda Béla, Winkler testvérek. — Elhagyott gyerekek. Az 1901. évi XXI. t.-c. intézkedése, mely az elhagyottnak nyil­vánított gyermekek gondozási költségeiről szól, a községeket elviselhetetlen teherrel sújtja. Szatmár vármegye közönsége októberi rendes közgyűlésében foglalkozott a kérdés­sel és elhatározta, hogy a törvényszakasz módosítása iránt a belügyminiszterhez felira­tot intéz. A vármegye ezt a határozatát most közli Szegeddel is és kéri, hogy a törvényható­ság hasonló szellemű feliratot intézzen a mi­niszterhez. — A gyermek és a játék. Budapestről je­lentik: A Magyar Gyermektanulmányi Tár­saság nyilvános értekezletén a gyermekjá­tékról tartott előadást Nógrády László dr gyermek-pszichológus. A gyermekjáték any­nyira megszokatt, annyira ismert, hogy épen mindennapi voltánál fogva sem igen jut a felnőtteknek eszébe arra gondolni, hogy a gyermek életében milyen jelentős szerepet játszik. A játék és a naplopás, időfecsérlés körülbelül egybe esik a köztudatban. Nóg­rády tanulmánya fölfedi a játék lélektanát, jelentőségét. Tanulmányát széles alapú kuta­tás előzte meg. Ugyanis a Magyar Gyermek­tanulmányi Társaság ez év elején kérdést in­tézett pedagógusokhoz, szülőkhöz egyaránt a magyar gyermek játékait illetőleg s azok az adiatok, amelyeket ily módon 3—14 éves gyer­mekekről az ország minden részéből nyert, valóban a magyar gyermek játékairól szóla­nak. A hatezret meghaladó adatot dolgozta föl Nógrády. Uj s meggyőző eredményekre jutott, szemben ama játékelmélkedőkkel, kik a puszta elmélet alapján a játékban egyrészt a gyermek esztétikai ténykedését látták, másrészről pedig (Groos német tudós) azt ál­lították, hogy a játék nem egyéb, mint a jö­vő élet föladataira irányuló begyakorló te­vékenység. Nógrádiy kimutatja, liogy a játék ez elméletei közül egy sem fejti meg a játék lényegét. Nyomról-nyomra haladva megálla­pítja, hogy melyek a gyermekjáték-tipusok s megfelelő lélektani elemzéssel meghatároz­za adatai alapján, hogy a gyermekben a 3— 14 éves korhatáron a test fejlődésével kap­csolatos ösztön működik a leghatalmasabban. Véleménye az, hogy a játék nem egyéb, mint élettani jelensége a gyermek fejlődésének. Legegyszerűbb fajtája a csecsemő határozat­lan mozgása. Ez az artikulálatlan játék, amely a gyermek fejlődésével mind rende­zettebbé, többoldalúvá válik, de mindig szo­ros kapcsolatban marad azokkal az ösztönök­kel, melyek a gyermek fizikai és szellemi ér­telmi s érzelmi fejlődését szolgálják. A 6—14 éves gyermek kora az igazi játék-kor; e koron tul a gyermek kevesebbet játszik s ez arra vall, hogy a gyermek elérte fejlődésével azt a határt, melyet az élet elébe szabott. A gyer­mekben addig a mintegy önhatalmúlag rejt­ve működő fizikai és szellemi épitő ösztönök kora lejárt és az élettől befolyásolt, irányi­tott cselekvések kora megkezdődött a maga tudatos szellemi és fizikai munkájával. E kor­ban már a játék szerepe más és a játék sem azonos értékű és lényegü azzal a játékkal, mely jellemezte a 3—14 éves korhatáron álló gyermekét. Most már a munkában kifáradt gyermek pihenését szolgálja. Nógrády téve­désnek tartja a gyermekjátékot a felnőttek szempontjából megitélni. A gyermeknél a játék a fejlődő erőket szolgálja, a felnőttnél a kifáradt erőket pihenteti. Mivel pedig a fejlődés munkája a gyermekben soha sem szünetelhet, azért játszik mindig a gyermek. A játék öröme pedig abból a jóleső érzésből fakad, hogy a játék-tevékenységben a fejlő­désen munkálkodó ösztönök kielégítést nyer­nek. Az előadó a játék egész területét felölelte s a játék-tevékenységet egészen uj világítás­ba helyezte ugy biológiai, mint lélektani szempontból. Előadását meleg érdeklődéssel fogadták. — Püspököt választanak a szerbek. Újvidéken most van a görög keleti szerb egyház kongresszusa. Ez az egyházmegyei kongresszus Zubkovits György >dr arcihi­mandritát budai püspökké választották. Ez a püspökválasztás nagyon különös és szokat­lan, mert Magyarországon a püspököket nem választják, hanem kinevezik és ezt a jo­got a magyar király magának tartja fön. Épen ezért a szerb egyházi kongresszusnak csak ajánlási joga lertt volna, azonban mégis ők megválasztották Zuvkovitsot. Bogdano­vits Lucián, a nemrég meghalt szerb patri­árka helyébe. Más kérdés, hogy ezt a vá­lasztást illetékes helyen elismerik-e? — Ujabb hajókatasztrófa. Londonból jelentik, hogy a Van Dycken nevü ihajó egy világító torony közelében zátonyra jutott s a rajta levő tizennyolc főnyi legénységnek sürgősen menekülni kellett. A hajó azonban olyan nagy léket kapott, hogy gyorsan sii­lyedni kezdett és csak négy embernek sike­rült megmenekülni, a többi tizennégy oda­veszett. — Mese a szépségről. Vidám kis mesével szolgál egy angol folyóirat karácsonyi számá­ban — amely most jelent meg — női olvasói­nak. Egy fiatal hölgy fölkeresi a boszorkányt, aki immár nem kunyhóban, lianem ötemele­tes bérpalotában lakik és lakásának ajtaján fényes réztábla hirdeti: Szépségápolás. — Hát engem széppé tudna varázsolni? — kérdezi bent a fiatal hölgy. A boszorkány gondolva támasztja állát a kezébe és komoly arccal szól: — Száz koronáért olyan széppé telietem, hogy az utcán minden férfi állva marad és megfordul utána . . . A fiatal hölgy kissé megvetően mosolyog — az ilyen liatás manapság nem sokat jelent s az igazi szépségnek nem is bizonyítéka. — Kétszáz koronáért — folytatja a boszor­kány — olyan széppé telietem, hogy minden fotográfus ingyen leveszi, csakhogy arcképét kitehesse a kirakatába. De a kritikus fiatal hölgy még mindig nincs megelégedve s csóválja a fejét. A boszorkány pedig végül igy szól: — Háromszáz koronáért pedig — egy fillér­rel se olcsóbban — olyan széppé tehetem, hogy az egész világon nem lesz többé egyetlen jó­barátnője. Fölvillantak most a fiatal hölgy szemei és szive mélyéből tört elő: — Igen, ez igazán szépség lenne ... , — Egy asszony halt meg. Szerdán éj­szaka a Rigó-utca 14. számú ház ©gyík ud­vari lakásában hirtelen és gyanús körülmé­nyek között meghalt özvegy Harcsa Ignácné hatvan esztendős magánzónő. A Délmagyar­ország má)r /részletesen foglalkozott Nagy Rózáí' esetével és azt is megírta, hogy áz első gyanú a hirtelen elhalt asszony fiára irá­nyult. Ezt a gyanút az első pillanatban a kö­rülmények is megerősitették, mert két nap­pal ezelőtt benn járt a rendőrségen az asz­szony és leánya, akik panaszt tették, hogy a fiu megakarja gyilkolni az anyját. Később azonban megáillapitott'ák, hogy bűncselek­mény nem történt. A hatvanéves beteges nő belső elvérzésben halt meg. A mentők a ha­lott asszonyt beszállították a kórház halot­tas házába. Rex Izsó dr kerületi orvos a hul­lán külső sérüléseket nem talált. Csütörtö­kön délután tartott boncolás pedig kétségte­lenül megállapította, hogy az öreg asszony halálát erős tüdővérzés okozta. — Akinek az öngyilkosság a mániája; Kis Pál szegedi csizmadiamester már három­szor akart öngyilkos lenni, de egyszer sem sikerült neki meghalni. Csütörtökön délután újra rájött a mániája, revolvert vásárolt és belepuffantott a hasába. Természetesen most sem sikerült neki megbarátkoznia a balállal. Súlyos ugyan a sérülése, de nem élet­veszélyes. — A kurnszlónő. Emlékeznek még a monyorói kuruzslóasszonyra? Zdrinka Já­nosné, a kitűnő oláh asszony, aki minden be­tegségre tudott gyógyszert. Higanynyal ke­zelte a gyomorbetegeket, a tudőbajosokat, a szivelzsirosodásban szenvedőket, sőt a sán­tákat is. Addig kúrálta a pacienseit, amig sikerült egy sereg betegét a másvilágra jut­tatni. Az aradi törvényszék pörbefogta a veszedelmes kuruzslónöt. akit a biróság köz­egészség elleni kihágásért két heti fogház­büntetésre ítélt. Felebbezés folytán ma a Kúria elé került az ügy. A Kúria nem egy­szerű kuruzslásnak, hanem emberölésnek minősítette Zdrinka Jánosné bűnét és bünte­tését egy évi fogházra emelte föl. — Sikkasztó irnok. A hűtlen közigaz­gatási tisztviselőkre most nagyon rá jár a rud. Tolna vármegye alispánja — mint Szekszárdról táviratozzák — felfüggesztette állásától Ferner Sándor bonyhádi járási ír­nokot, aki nagyobb összeget sikkasztott el. Fernernek nagvuri passziói voltak, amelye­ket szerénv fizetéséből nem tudott fedezni és ezért nyúlt a hivatalos "énzekhez. — Csendőrség által használt a Nagy­méltóságú minisztérium által eladott összes Kropácsek-karabélyokat szuronynyal és töl­tényeivel Sebők Mihály vaskereskedő egyed­árusitója Szegeden és azt szurony nyal együtt darabonként 28 korona 50 fillérért árusítja. Töltény 10 fillér. Minden fegyver 8 golyóra tölthető. Szétküldés postán vagy vasúton. 2455 evre hirdetést ad fel, r. az toréathst r'

Next

/
Oldalképek
Tartalom