Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-15 / 287. szám

1911 december 12 DÉLMAGYARORSZÁG 5 telnie művészeitől, amekkorára fizetésükből telik. Ezt kívánják Páris legelőkelőbb színésznői. Talán ezzel az óhajjal meg fogják reformálni a szinész-erkölcsről megállapodott rossz közvéleményt... * Száz előadás jövedelme. Századszor került csütrötökön este előadásra a Magyar Színházban Biró Lajos „Sárga liliom" cimii színmüve. A premier 1910. november 30-án vollt és a száz előadás a színháznak 255.000 koronát jövedelmezett. A szerző tehát a darabja száz előadása után 25.500 korona tantíémet kapott a színháztól. * A meginterjúvolt Reinhardt. Reinhardt megérkezett Londonba, bogy „A csoda" cimü legendajáték színpadi próbáit vezesse. Egy londoni lap munkatársa beszélgetést folytatott vele. Reinhardt az előkészületekkel, melyek eddig az előadás ügyében folytak, nagyon meg van elégedve. „Az Olympia a tízezrek ideális színháza, amelyben működni és alkotni életem egyik célja. Az óriási aréna nagyon alkalmas csoportosításokra és tömegmozgatásra. Berlinben a cirkusz működésem színhelye. De az Olympia alakja még alkalmasabb jelenlegi szükségletem számára. „A csoda" a legnagyobb előadás, melyre vállalkozom. Négyszer nagyobb az „Oedipus"-előadásnál. Egyéb dolgok közt az archeológikus pontosságra fektettem a fősúlyt. Azt kérdi tőlem, mi a módszerem? Nincs tulajdonképeni módszerem. Eleinte gondosan elolvastam a szerző kéziratát és gondolatban minden részletet kidolgoztam. Ezután eljövök a próbáira és a szinhől, a színészekből, a különböző mozdulatokból meritem összes impreszszióimat. Még fél órával is a bemutató előtt változtatásokat eszközlök, ha jónak látom. Addig se nappal, se éjjel nincs nyugtom, mig a darabomat elő nem adták." Nyoma veszett Bauer-Bajornak. — Hiányzik az elrejtett pénz is. — (Saját tudósítónktól.) A budapesti rendőrség a Ryhliczky-fiuk ügyében úgyszólván lezárta az aktákat. A derék detektívek már nem törődnék az elzüllött családdal, minden idejüket Bauer-Bajor Lajos elfogatása veszi igénybe. Ho! lehet Bauer-Bajor, hová vitte a veszett fejsze nyelét, a még hiányzó ropogós ezrseeket? Hétfőn reggel még Budapesten ovit, azóta nyoma veszett. A rendőrségen azt hiszik, hogy Bauer-Bajor Budapesten bujdosik, a kalandos életű és a főváros mélységeiben otthonos szélhámos valószinüleg valamelyik szeretőjénél, talán egy utcai leánynál talált búvóhelyet. A bankcsálás nagyjában kiderült, ma már csak érdekes detailokról számolhat be a Délmagyarország. Tegnap este Budapestre hozta Deák detektív Siklósról Bauer-Bajor Lajos öcscsét, Bauer Endrét, a szállodást. Sándor László kapitány ma kihallgatta. Vallomása során mindenkép azon igyekezett Bauer Endre, hogy a bűnpártolás gyanújából kikeveredjék. De a dátumokat olyan zürzavarosan sorakoztatja, a beszéde olyan kapkodó és annyi benne az ellentmondás, s annyira rácáfol maga Ryhliczky Zoltán, hogy az igyekezete végig kárba vész. Mai vallomásában ezt mondotta Bauer Endre: — Október tizedikén feljöttem Budapestre. Nagyon le voltam törve és ezt el is panaszoltam Lajosnak, mikor találkoztam vele. Ö mosolyogva felelt: — Látod, nekem szerencsém volt! Egy jelzálogsorsjegyen szép kis összeget nyertem. Meghívott ebédre, nagyszerűen lakmároztunk egyik étteremben s mikor fizetésre került a sor, Lajos elővett egy fekete bőrtárcát. Egy csomó százkoronás nézett ki belőle. Mondtam neki: Adhatnál nekem is kölcsön is egy százkoronást, segítenél rajtam! Ekkor Lajos újból elővette a bőrtárcáját s ahogy a bankókat lapozgatta, már ezresek is fölbukkantak. Átadta nekem a két százkoronást és hazautaztam Nagykőrösre. Pár nap múlva meglátogatott Lajos és azzal fordult hozzám beszélgetés során: — Gondoltam rád is, segiteni akarlak a nyert pénzemből, adok neked kölcsön tizezer koronát. Vedd át újra a volt siklósi szállodádat s ha majd jól megy az üzlet, visszafizetheted a pénzt. Kamatot nem kérek érte. Láthatod, hogy jó testvéred vagyok! Átvettem a szállodát, amely csakugyan jól kezdett jövedelmezni. November huszonnyolcadikáig nem is láttam a bátyámat. Huszonnyolcadikán eljött hozzám Siklósra. — Pécsről jövök — mondotta — meg akarom nézni, hogy megy a szállodád. Négy napig nálam lakott, mint utazóügynök. December másodikán visszament Pestre. A váltócsalás fölfedezése előtt való héten megint Siklósra jött, azzal, hogy adjam meg a száz koronáját, mert nagy szüksége van pénzre. Arról, hogy hogyan jutóit ő a sok pénzhez s hogy része volna a váltóhamisításban, fogalmam se volt és nincs is. Ezeket mondotta Bauer Endre. Később már azt is bevallotta, hogy tudott arról a levélről, melyet Bauer-Bajor Pécsett feladott, de csak a föladásról tudott, a levél tartalmáról nem. Bauer Endrét tovább vallatják. A zavarodottan, egyik vallomását a másikkal agyonütve beszélő Bauer Endre első kihallgatása után Sándor László kapitány kikérdezte Ryhliczky Zoltánt, mit tud Bauer-Bajor siklósi utazásáról? Ryhliczky ezt felelte: — Vasárnap találkoztam Bauer-Bajorral, s akkor ő elmondta, hogy Siklóson járt, megnézni, épségben van-e a pénz, ott van-e, ahová rejtette? Én ugy tudom, Bauer Endre tisztában volt vele, hogyan jutott a bátyja a nagy summához. De azt, hogy hova rejtette a pénzt, csak maga Bauer-Bajor tudta és tudja. Nekem dicsekedve említette: — Olyan helyen van a pénzem, ahol senki sem gyanítja! Az eredménytelen siklósi házkutatások után tényleg ugy látszik, hogy Bauer Endre nem tudta, hova rejtette bátyja a pénzt. Hogy azonban a Váltócsalásról tudott, arra egyre több a bizonykék. A magyar miniszterelnök Bécsben. A miniszterelnök kétheti pihenés után ma délután egy órakor a Semmeringről Bécsbe utazott. Vele volt a titkára, Bárczy István dr. Khuen-Héderváry holnap délelőtt értekezni fog az osztrák „landwehr" miniszterrel és a közös hadügyminiszterrel a véderő javaslatok parlamenti elintézése tárgyában. Ugyanaz nap este visszaérkezik Budapestre és szombaton már föl fog szólalni a képviselőházban, hogy nyilatkozzék a legmagasabb hadvezetőség körében beállott gyors változás tárgyában. NflPIJfiREK Terjed a kolera. (Saját tudósítónktól.) A tömegpusztító járványos betegségek átka, a vakmerőségig való fumigálása az óvintézkedéseknek. Legeklatánsabb péíldia erre a legutóbbi zentai eset. A fővárosi lapok nap-nap után megírták, hogy Zentán dühöng a kolera. Az egész ország tudomásul vette ezt, csak Zenta és a környékbeli városok nem. Már hat halott és hét súlyos beteg feküdt a városban, — de Zenta még mindig nem akarta elhinni, hogy kolera van és hogy igen is nagyon szükséges az óvóintézkedés. Az orvosok megállapították, hogy elsősorban is a folyóvíz inficiál. Zenta is meg Szeged is a Tisza mellett van és így nagyon valószínű, hogy Szegednek is kell óvakodni a tömegpusztító betegségtől, mely már a közeli városban szedi az áldozatait. Mert az faktum és arról vitatkozni sem lehet, hogy ott, ahol hat halott és hét súlyos beteg van, nem gyerekjáték a kolera. De nemcsak Zentáról, hanem az ország más vidékeiről is hozza még mindíig a távíró a koleragyanus megbetegedésekről szóló híreket. Igy Kanszentmártonban hat koleragyanús megbetegedés történt, amelyek közül eddig négy halálos kimenetelű volt. A fölküldött váladékokból a budapesti vegyvizsgálat megállapította, hogy valóban kolerás megbetegedések voltak. A hatóság az orvosok közbenjöttével a legszigorúbb óvintézkedéseket foganatosította addig is, amíg Budapestről megérkezik az egészségügyi fölügyelő. A községet elzárják a forgalomtól. — Újvidéken egy koleragyanus megbetegedés törtónt. — A Cibakházán meghalt Kollár Annáról megállapították, hogy kolerában hunyt el. — Baranya vármegye közigazgatási bizottságának sürgetésére a belügyminiszter elrendelte a zárlat alatt lévő Duna vizének föloldását, de csakis mosásra, gazdasági és ipari célokra. Ivásra a Duna vizét tovább sem szabad használni. Szóval a kolera elterjedése nem kósza hír, hanem — sajnos, — pozitiv adatok alapján bebizonyított tény. A sajtónak kötelessége figyelmeztetni a közönséget a közelgő veszedelemre. A Délmagyarország már megírta, hogy a zentai kolerajárvány Szegedre is kihat, mert a szegedi piac jórészben Zentárói táplálkozik. Annyira igaz ez, hogy a szegedi rendőrség már is visszaküldött több zentai hajót. Ez az óvintézkedés azonban nem elégséges. Szeged városnak egészségügyi szempontból sok hézagpótló munkát kéli még eltegséget lehelnek. Nem ritka eset az, hogy a külváros piszkos utcáit többnapos dögök tsezik még piszkosabbá és egészségtelenebbé. A vizes pincelakások ezerszámra termelik a •tüdővészeseket, akik nagyon könnyen inklinálnak. A közkórház és a ragálykórház nem hogy segítene a betegek baján, hanem egészségtelen dohos levegőjével még elősegíti annak elterjedését. Itt kell megemlítenünk, hogy még az elsőkerületi rendőrlaktanya is valóságos melegágya a bacitlusoknak. Parányi helyen ihusz ember van, itt étkeznek, itt alszanak, pedig ha este a csizmáikat levetik, akkor a csizmáktól nekik nem jut hely az