Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-14 / 286. szám

4 DFXMAGYAPORSZÁQ 1911 december 14 egészségügyi állapotok és nap-nap után történnek ujabb megbetegedések, — a hivatalos jelentés szerint a kolera már múlófélben van. Sőt a zentai embereik kereken 'tagadják, hogy Zentán kolera vojwa. Szemben ezekkel az állításokkal kedden este Szabó Klára napszámos asszony és Kováts Istvánné betegedtek meg koleragyanus tünetek között. Már hakkík lanak is. Egy zentai telefonjelentés szerint kedden és szerdán öt ujabb megbetegedés történt. Szóval ilyenformán szűnik meg a kolerajárvány Zentán. Érdekes, hogy Szegedről is érdeklődtek a zentai kolerajárvány miatt, a zentai rendőrség megnyugtatta 'a szegedi hatóságot és igy Szeged város is elintézettnek vélte az óvóintézkedéseket. S7INHÁZ. MŰVÉSZET .Színházi műsor. Csütörtökön : Papa, vígjáték, (Páros 2/s) Pénteken : Sárgaliliotn. (Páratlan •/,) Szombat délután: Basa bácsi mesedélutánja. Félhelyárakkal — Este: ÉIo halott (Páratlan 2/a.) Vasárnap délután: Aranyember, szinmü. Félhelyárakka!. — Este: Ezredapja (Páratlan '/»•) Hétfőn: Macbeih, tragédia. (Páros s/3) Kedden: Kegyelmes ur, bohózat (Bemutató előadás, páratlan ij;\) Szerdán: Kegyelmes ur, bohózat. (Páros 2/3) Csütörtökön: Házi tücsök, opera. (Páratlan 3/3.) Pé teken: Szép Heléna, operett. (Páros 2/3.) Szombaton: Szép Heléna, operett. (Páratlan 2/3.) Vasát nap délután: Nagy diákok, szinmü. A színésznő ruhái. Irta Varsányi Irén. Sehoi, semmiféle pályán nincs annyi ferdeség, annyi szembeszökő hiba, mint épen a szülészetnél. És még sincs egyetlen páíva sem, ahol az emberek oly kevéssé törődnek egymássál, mint épen itt, ahol oly kevés az igazi miivészlélek, az intelligens elme, hogy igazán megférhetnének egy gyékényen. Pedig mint minden téren, ugy a színészetnél is eljön az idő, amikor össze kéül fogútok az embereknek, hogy félretéve kenyéri rigységet, személyi kérdéseket, együtt küzdjenek a közös célért: helyzetük javításáért és azért, hogy a színi pályát megtisztítsák a sok salaktól és attól a sokat emlegetett „keresetág"-tól, amely meghúzódik és vigan burjánzik a színészet cégére 'alatt. Ugy látzsik, Berlinben már el is érkezett az utolsó óra. A színésznők ruhaszámlái körül támadt kavarodás. Előrelátható volt az, hogy egyszer ki fog élesedni annyira ez a kérdés, hogy ily követikezményeket von maga után. Mert hisz ezen fordul meg minden. Emiatt járnak a színésznők mindig az örvény szélén — hacsak már nem hires, nagy fizetéses színésznők, sokszor még ezek is — ós emiatt bukik is legtöbbje bele a mélységbe. Pedig a berlini viszonyokat össze sem lehet hasonlítani a budapestiekkel. Ott a színésznők sokkal egyszerűbben öltözködnék, mint ahogy a közönség is egyszerűbb a budapestinél. Ott egy toilettet többször is fölvehet a színésznő. Budapesten a színésznőnek nemcsak hogy lépést kell tartania a di vattal, hanem meg is kell előznie. Neki kell bemutatni a szabómüvészét legújabb remekeit, amelyeket az úgynevezett „miivészárban" készítenek. Ez a mü vészár állítólag olcsóbb, de valójában sokkal drágább a rendesnél. Mert a színésznőnek sem ideje, sem türelme ahoz, hogy óraszámra alkudozzék, számitanaik hát, amennyit akarnak. Ha aztán egyszer fölvett egy 300—400 forintos ruhát: ellökheti. Nemcsak társnői nézik le, ha másodszor, harmadszor llátják 'benne, hanem bizony-bizony a direktorok sem szívesen látják. Mit szólna a hölgyközönség? A budapesti asszonyok, akik ma igazán hallatlan fényűzést fejtenek ki, akik ugy mennek a színházba, mint az udvari bálokra és úgyszólván megkövetelik a szinésznöktől, hogy modellül szolgáljanak nekik? Parisban szintén a színésznők mutatják be a divatot. Igen ám, de nekik ingyen szállítják a divatáruházak a toiletteket, mert tudják, hogy az a reklám, amit egy színésznő csinál nekik, megfizethetetlen. Btö'zzeg a budapesti színésznőnek nemcsak a „ruhapénzt" emészti föl a gázsiból a toiietteszámla, hanem sokszor alig marad fönn 'valami a sók ide-oda fizetgetés után. De ha még van miből fizetni, csak hagyján. De mikor nincs. Mit csináljanak azok, akiknek fizetése cipőre sem elég? Kövessék a jó tanácsot, amit egyik direktor adott a nyugtalankodó szinésznőnek ebben a kérdésben: „Hogyan, maga a fizetéséből akar megélni?" Abból. Mert ha nem abból akar megélni, nem megy szinésznőnek. Elvégre egyszer meg kell változnia a mai helyzetnek, amely csak addig van igy, mig a színésznők akarják. A ruha ép olyan szerszáma a színésznőnek, mint akár a kovácsnak a kalapács, az asztalosnak a gyalu, az irónak a toll. És csak épen a színésznő legyen az, aki maga fizeti meg a mesterséighez szükséges eszközöket? Miért? Óriási erkölcsi következményei lennének annak, ha a direktorok fizetnék a ruhaszámllákat. Természetesen a szinésznő izlése, kívánsága szerint készülnének akkor is a toilették, mondjuk egy meghatározott összegen belül. És ez ép ugy vonatkoznék az elsőrangú, mint a segédszinésznőkre. Sőt még azokra is, akiket ma egyenesen arra a célra szerződtetnek, hogy öltözzenek, hogy a „névtelen, de fényesen öltözött grófné" szerepét betöltsék, persze nem a gázsiból. Megszűnnék a versenyzés és ha valakinek tetszenék, akkor is a maga jószántából túllicitálni mindenkit fényűzésben, nem volna hátamögött az aranyhíd: „Muszáj volt." Meg aztán ha nem volnának meg a szemkápráztató külső eszközök, akkor elkövetkeznék az az idő is, hogy a színésznőknek művészetet, tehetséget is kellene színpadra vinni toiletfen kivül . . . Lehetetlen azt itt felsorolni, ami minden ez uj rendszerből következnék. De hol van ez még mitőlünk? Mikor lesz nálunk száz szinésznő, aki összeáll az első szóra, aki félretéve mindent, kézenfogva halad' egy közös cél felé? * Magyar Ede a Műcsarnokban. Nem •sok vidéki építő művészt ént az a kitüntetés, ami Magyar Edét, a zseniális szegedi épitészt érte azzal, hogy az Országos Magyar Képzőművészeti Egyesület jubiláris kiállítására fölküMött tervrajzait a zsűri elfogadta és a kiállított tervek közé sorozta. A kiállítás szombaton nyílik meg József főherceg jelenlétében. Magyar Ede elfogadott terve a Szegedi Gazdasági és Iparbanik homlokzatának a terve. Művészi kivitelű alkotás, amit a műcsarnok szigorú zsűrije is honoráSlt. Magyar Ede terve az egyetlen építészeti rajz, amelyet vidékről elfogadtak. * A Dngonics-Tárasasáfj felolvasó illése. A Dugonics-Társaság december 17-én vasárnap délután négy órakor a városháza közgyűlési termében felolvasó ülést tart, amelynek műsora a következő: A gyermek-védelem különös tekintettel Szegedre. ír.ta Turcsányi Imre dr igazgató rőorvos, vendég. Költeménvek. Irta és felolvassa Wagner Károly dr a „Ma" szerkesztője, vendég. Kialvó lángok. Rajz irta és felolvassa Cserzy Mihály (Homok) r. tag. A földrengésről. Értekezés, irta és felolvassa Hogyor József főgimnáziumi tanár, vendég. * Shakespeaee-színház. A londoni Shakespeare-szinház, amelynek alapító készületeiről annyi szó esett néhány évvel ezelőtt, egész komolyan megvalósulóban van. Nemrég egy nagylelkű adományozó 840.000 koronát ajánlott föl a szinház céljaira és mások is kisebb-nagyobb összegekkel járultak az alapítás költségeihez. A szinházalapitó bizottság a minap már nagyjában a szervezetét is megállapította a jövendőbeli színháznak. E szerint egy nagy ellenőrző-bizottság viseli gondját a színháznak. A bizottságba öt tagot küld az (állam, egyet-egyet London városa, London megyéje, a nagyobb angol egyetemek és akadémiák, továbbá mindazok az angol városok, amelyek az alapítás költségéhez hozzájárultak. A nagy bizottság kisebb bizottságot választ ki magából és ez nevezi ki az igazgatót meg az irodalmi tanácsadót. Az érdekes szinház céljait különben ezekben határozta meg az előkelő bizottság: 1. Shakespeare valamennyi drámáját állandóan műsoron tartani; 2. Föleteveniteni mindazt, ami az angol klasszikus drámáikból életképes; 3. Érdemes modern drámákat megmenteni attól, hogy feledésbe merüljenek; 4. A modern drámát uj darabok előadásával fejleszteni; 5. A külföldi régi és modern drámairodalom remekeinek bemutatása. * Színészet Vásárhelyen. Könyves Jenő stofrioneja három nap után Hódmezővásárhelyen működik. A társulat kiváló erőkből van összeállítva és a hódmezővásárhelyi közönség estéről-estére megtölti a Fekete sas nagytermét. Könyves Jenő a kiváló drámai színész és modern izlésü direktor, valóban kuítumussziót teljesít, mikor az ország nagy magyar városait felkeresi társulatával. A műsor szinte kizárólagosan klasszikusokból kerül ki. melyet csak itt-ott tarkítanak szellemes, könnyed, de mindig irodalmilag nívós vígjátékok vagy bohózatok. Szint, elevenséget, érdeklődést, hangulatot visz mindenfelé m'&gávíql ez a kis művészlelkű trupp; és jóleső érzés látni, hogy mint kavarja fel egy-egy ilyen szinházest, a nagy magyar városok szomorúan jellemző, lomha csendjét, érdektelenségét. Tegnap este Móricz Zsigmond: A falu cimü darabját játszották. Kedves, meleg tónus, nagyszerű összjáték, becsületes szereptudá's és szokatlan művészi megértés azok, melyek jellegzetessé tették a vasárnapi estét. Egyebekben a szegedi társulatnak igen sok tagja volt Könyves Jenőnél, de fájdalom már elfelejtették, amit tőle tanultak. Könyves társulatának erősségei: Köny vésné, Jelen Rózsi, Lugosi Jenőné, Ko vács l.u'u, Kovácsné, Herc^"" Lugossi. Kallós. Szepesi. (d. s.) * Leonid Andrejew lepjabb regénye. Leonid Andrejew hosszú szünet után hátat fordított a drámának és újból regényíráshoz fogott. Befejezte már legújabb regényét, amely januárban fog megjelenni, „Saseha Schigulew" cimen. A regény gazdag az erős drámai hatásokban és a gyönyörű lélekmegfestésben. Az esemény a néhány év előtt lezajlott orosz forradalomban történik és hőse, igazi nevén Saseha Pogodin 1905-ben, mint gimnazista fiatal pajtásaiból rablóbandát szervezett és a „Vadtestvérek" társasága számos bűntényt és gyilkosságot követett el. Apja. tábornok volt s a fin igen rokonszenves, meg nyerő egyéniség volt. Ezt az esetet használta föl alapul Leonid Andrejew és az igy is szenzációs történet mesteri keze alatt természetesen teljesen átalakul és egybekapcsolódik a forradalmárok történetével. Oroszország nt'ni akarja Perzsiát. Pétervárról jelentik: A Rossia cimü félhivatalos lap keddi száma cikket közölt Perzsia helyzetéről. Oroszország — irja többek* között a Bossia — nem akarja Perzsia nyakára erőszakolni régi uralkodóját, akivel nem törődik és a sorsára bízza.. Oroszországnak nincsen szándékában rést ütni Perzsia feloszthatatlanságán és függetlenségén és csapatait nyomban visszavonja, mihelyt alattvalói védelmére emelt kívánságai teljesülnek.