Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-02 / 277. szám

2 DELMAGYARORSZÁG 1911 dec*mb«r 2 kvóta-arány szerint körülbelül négy millió terhelné Magyarországot. íme, a kétéves szolgálati idő tulajdonképeni terhei, az az ár, melyet a nagy szociális reformért fizetünk. Latba eshetik ez vájjon a kérdés elbírálásánál? Döntő szerep a szolgálati idő kérdésének megítélésében csak a szociális mérleg felállításának juthat. A szociális előnyök azok, amelyek a kulturállamokat arra bírták, hogy a kétesztendős szolgálati időt meghonosítsák. Nem volna-e képtelenség, ha épen Magyarországban és épen az ellenzék óhajára a három esztendős szolgálatot fentartanók? Nézetünk szerint ebben a vitában csak az lehet döntő, hogy vájjon melyik rendszer mellett részesül több legény a kétéves szolgálat előnyében? A véderőreform értelmében évente 160 ezer ember soroztatnék és 55 ezer szolgálna három évet. 105 ezer ember tehát két évig szolgálna. A hároméves szolgálati idő mellett, a jelenlegi ujoncjutalék fentartása mellett, még bőséges szabadságolások dacára is hasonlíthatatlanul kevesebben részesülnének a kétéves szolgálati idő előnyeiben. Mindezek alapján, ha a két vagy három éves szolgálati idő összmérlegét felállítjuk, arra az eredményre jutunk, hogy: 1. A hároméves katonai szolgálat katonai szempontból kényelmesebb ugyan, de fentartása még ebből a szempontból sem feltétlen szükség, mivel a kétéves szolgálat a jelenleg póttartalékba került elemek tökéletesebb kiképzése folytán katonai szemponból is nagy előnyt nyújt. 2. Pénzügyi szempontból az eddigi rendszer fentartása olyan minimális megtakarításokkal járna, hogy azok a kérdés elbírálásánál nem dönthetnek. 3. Szociális szempontból a jelenlegi rendszer fentartása bőséges szabadságolások mellett sem nyújthatná azt az előnyt, t melyet a kétéves szolgálati idő elvének | keresztülvitele csak százezer magyar csa| Iádnak jelent. Szeged tanyai vasútja. — Elfogadták a tanács javaslatát. — (Saját tudósitónktól.) A novemberi közgyűlésnek december elsején megtartott folytatólagos tárgyalásán a tanyai vasút kérdése került szóba. Egész délután a vasút ügyét tárgyalták, de a tanácskozási idő legnagyobb részét Balogh Károly tanácsos szakszerű ismertetése foglalta le. Nagy vita volt a kérdés fölött, a vitatkozás azzal vézgödött, hogy a közgyűlés többsége magáévá tette a tanács javaslatát. A közgyűlésről alábbi részletes tudósításunk számol be: Elnök: Lázár György dr polgármester. Jegyzők: Taschler Endre főjegyző, Tóth Mihály dr tb tanácsos és Ferenczy Béla aljegyző. Taschler Endre főjegyző felolvassa a mult ülés jegyzőkönyvét, amelyet hozzászólás nélkül hitelesítenek. Balogh Károly tanácsos előadja, hogy az áprilisi közgyűlés határozta alapján a tanács az alsó tanyai vasút összes előmunkálatait elvégezte ugy, hogy az engedélyezési tárgyalás alapja megvan. A terveket a tanács megbízásából Szesztay László műegyetemi tanár elkészítette és ezek a tervek most már alapjául szolgálhatnak a közigazgatási bejárásnak. A terveket ugy a szűkebb körű, mint a nagyobb bizottságok letárgyaltak. A terv szerint a vasút egyik ága a csorvai Pálfy-tanyáig, a másik ága a királyhalmi erdőőri szakiskoláig vezetne, de az úgynevezett Balogh-féle iskolánál elágaznék. A terv folytatása szerint a csorvai végállomástól tovább vezetnék a vasutat a négyezer lakossal biró Mérges pusztáig. A vasút kiindulási pontja a Mars-téren volna. Két alternatív tervet készítettek el a vasút belső vonalára. Az egyik terv szerint Berlini-, LondonPkörutakon, Béke-, Földvári-utcákofi és Tisza Lajos-köruton át a Tisza- és Rendező pálvaudvarok mentén Szentmihálvtelekig, a másik terv szerint a Kálvária-uton át egyeligrafikus írással épen egy rendelést jegyzett be a nagy zöld könyvbe. — Mondja csak, Latheule, — kérdezte tőle Ménilbois — biztos maga abban, hogy Lacossette doktor . . . Az öreg méltatlankodott, hogy kételkedik a szavában. — Ugy láttam, mint ahogy itt látom Le Sidoine professzort s a tanársegéd urakat. Látja, kérem, az a baj, hogy nem óvakodnak eléggé az őrültektől. Ah! én ismerem ezeket a fickókat. Ha valamelyik valami gonoszságon töri a fejét, én hamarosan rájövök. Megszimatolom. Régóta figyeltem már azt az alakot, aki Lacossette doktort szemelte ki áldozatául. Oh, ezek az üldözési mániában szenvedők, ezek különösen veszedelmesek. Hetekig, hónapokig érlelik gyilkos szándékukat, • mely ott fészkel agyukban, mint a hernyó a gubóban. S egy szép reggel . . . Lauthele apó vigyorgott egyet; Farét !e nem vette róla a szemét, Le Sidoine nyájasan hallgatta. — Ide hallgasson, — folytatta az öreg ápoló — az a gyilkos is, mikor Lacossette doktor azt kérdezte tőle: „No jobban van-e ma?", azt felelte mosolygó arccal: „Oh igen, jobban, sokkal jobban. A banda, tegnap óta, fölhagyott az üldözéssel." S ugy tett, mintha meg akarta volnai takarni a lábált, pedig csak le akart hajolni, — Latheule apó lehajolt — ki akart húzni nadrágjából egy kinyitott kést és . . . Két éles sikoly, egy kékes villanás; mint a képzelt őrült, akinek képét fölidézte, Latheule apó is éles pengét villogtatott kezében, majd beledöfte Le Sidoine doktor vállába, akinek csak fehér zubbonyát hasította keresztül. Mikor kihúzta a kést, hogy mégegyszer áldozatába szúrja, Ménilbois megkapta csuklóját s oly erősen szoritotta, hogy kezét meg se tudta moccantam. Ugyanabban a pillanatban Farét átnyalábolta mind a két lábát s az elősiető őrök segítségével ráhúzták a kényszerzubbonyt. — Megsebesült, professzor ur? kérdezte Ménilbois. Le Sidoine zubbonyából, a jobb váll tájékán, néhány vércsepp szivárgott ki. — Semmi, a semminél is kevesebb, — felelte a doktor. Latheule apó eszeveszetten, habzó szájjal viaskodott az őrökkel, akik legyűrték. — Nyomorult! — ordította — elloptad tőlem a csalhatatlan balzsam titkát. Megállj csak, átfúrom a májadat s apróra vagdalom a beleidet! Elvitték. — Szegény öreg! — sóhajtotta Le Sidoine — kár érte. Derék ember volt. nesen Feketeszél irányában haladna a vasút. Biró Benő főmérnök és Becsey Károly dr indítványára fölmerült az a terv, hogy az elágazás ne a Balogh-iskolánál, hanem a kunhalomi iskolánál történjék, mert igy észak felé közelebb éri a vasút a Zöldfát és Belsődomaszéki iskolákat. A másik irány Nagvszéksós felé haladva közvetlenül érintené a közigazgatási központot és az erdőőri szakiskoláig menne. A két végpontot, az erdőőri szakiskolát és a csorvai állomást idővel uj vonallal lehetne összekötni és akkor kialakulna a körvasút. A tanács a közgyűlés határozata alapján megtett eddig mindent és az előadó a tanács nevében arra kéri a közgyűlést, hogy adjon ujabb felhatalmazást a tanácsnak a további lépések megtételére, hogy a közigazgatási bejárást minél előbb megtarthassák és a város minél előbb megszerezhesse a kiépítéshez a szükséges engedélyezési okiratot. Kiss Gyula kívánatosnak tartja, hogy mappák készíttessenek a vasút irányáról és ezek a térképek osztassanak szét a bizottság tagjai között. Becsey Károly dr rosszalja, hogy Szesztay László a maga felfogása után indulva készítette el a terveket. A tanács ezzel csak költséget okoz a városnak. Az irányt illetőleg a kiindulásnál Biró Benő főmérnök tervének a hive. Azt kivánja, hogy ne a magánbirtokokon, hanem a város bérföldein vonuljon keresztül a vasút. A vonalaknak ugy kell elágazni, hogy azok a legnépesebb területeket érintsék. Dobay Gyula dr azt mondja, hogy a magánérdekéket figyelmen kivül kell hagyni. Ha valaki azt akarja, hogy a földje mellett menjen el a vasút, akkor járuljon hozzá a költséghez. Kéri, küldjenek ki egy bizottságot, mely tárgyalja le az érdekelt gazdákkal a hozzájárulási költségek kérdését. Fajka Lajos dr fölöslegesnek tartja, hogy Röszke-Szent-Mihály telekre is elvezessék a vasutat, mert a szentmihálytelkieknek van összeköttetésük Szegeddel. Hozzájárul Becsey Károly dr indítványához. Csernovics Agenor szerint először az állami hozzájárulást kellene biztosítani. A részletekkel azután is lehet foglalkozni. Nagyon nehéz itt dönteni a kérdés fölött. A közgyűlés egyharmad része személyesen érdekelve van, kétharmadrésze pedig nem ismeri az ügyet. Igazság szerint csak ugy lehetne eldönteni a kérdést, ha üzleti alapra helyezik a dolgot és olyan bizottságot küldenének ki, amelyben egyetlen érdekelt ember sincs benne. Nagyon jó lenne, ha megtalálnák a módját annak, hogy ne itt a közgyűlésen döntsenek a kérdésben. A tanács javaslatát elfogadja. Biró Benő nagy szakértelemmel szól hozzá a kérdéshez. Ajánlja, hogy fogadják el a tanács javaslatát, de azt Is kéri kimondani, hogy három alternativ tervet állítsanak be és a minisztériumhoz fölküldendő terveket az elfogadandó alternatívával módosítsák. Wimmer Fülöp szerint nincs olyan terv, amilyenbe a közgyűlés többsége belenyugodnék. A fontos, hogy a vasút kiépüljön, nagy életbevágó hibáról szó nem lehet. Nem lehet okosabbat csinálni, mint engedni a kérdést a maga utján kifejlődni. El kell fogadni a tanács javaslatát. Amig a tervek fönn lesznek a minisztériumban, addig a részletes kérdéseket el lehet intézni. Papp István elfogadja a tanács indítványát. Balogh Károly kijelenti, hogy Dobay Gyula dr indítványát a tanács magáévá teszi. A közgyűlés többsége ezután a tanács javaslatát elfogadta. Bokor Béla polgár mester helyettes bejelenti, hogy a körtöltést a város átvette és mindent rendben találtak. A közgyűlés ezt tudomásul vette és elhatározta, hogv a költségvetésnél megtakaritott 56.000 koronából