Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-30 / 275. szám

1911 nov»mb»r 30 DÉLMAGYARORSZÁG 3 és Kiderlen-Waechter kénytelen-kelletlen ki fog térni erre a két pontra. — Londonból jelentik: A felsőház kedden délután folytatta a francia-német marokkói szerződésről szóló vitát. Viscound Morley rámutatott a német flotta hatalmas fejlődésére és kijelentette, hogy ez előtt Angliának sem szabad szemet hunyni ama nagy adóteher miatt, melyet az angol népre ró. De Németország tengeri hatalmának fokozatos fejlődése nem kell, hogy hátráltassa a szívélyes barátság általános érzését. A német ambíció teljesen érthető, sőt fenséges ambíció, senki sem csodálkozhatik tehát, hogy egy állam, mely oly tetemes haladást ért el minden téren, uj területeket akar szerezni, hogy szaporodó lakosságának megélhetést szerezzen. Szavait ezzel végzi: Van hely Németország számára e nap alatt. Landsdowne lord emelkedett fel ezután és kijelentette, hogy Grey beszéde egyike a legjelentősebbeknek, amelyet valaha egy külügyi államtitkár mondott. Courtnv beszéde aligha fog a ház minden tagjának tetszeni. Szóló védelmébe veszi az angol-francia egyezményt, amely hosszú időre befolyásolni fogja Nagybritannia külügyeit. — Azt hiszem, — fejezte be beszédét — hog- a nagvbritanniai és németországi közvélemény legfőbb áramlata a két ország közötti barátságos viszony és a még megoldatlanul maradt összes kérdésekben való megegyezés mellett van. Az a meggyőződésem, hogy mindkét hatalomnak legfőbb érdeke a nemzetközi béke fentartása. Ezzel a targvalás befejeződött. A kormány és a katonai ügyek. — Véd.öerö.refprm és ujoncjutalék. — (Bécsi tudósítónktól.) A védőerőjavaslatok visszavonásáról szó sincsen s erre nincs is semmi ok. Sem a kormányok, sem az illetékes tényezők nem fejezték ki efféle óhajtást s ezért a javaslatokat fönn fogják tartani. A hadsereg harcképességének és további kialakulásának szempontjából kívánják, hogy .a yédöerő-ref ormojt p jövö évben mind a két parlamentben elintézzék. Arról sem lehet szó, hogy a mostani javaslatok helyére más javaslatokat tegyenek, amelyek csak ideiglenes megoldást jelentenének. Ezért nem lehet komolyan venni a provizóriumról szóló hireket. Ami a magyar honvédelmi miniszter tárgyalását illeti, ez csak a javaslatok részletes határozatainak megváltozására vonatkozott, ami azonban a javaslat elvi alapjánek teljes föntartásával fog megtörténni. Csekély módosításokról van szó, melyeknek az a célja, hogy pénzügyi áldozatok dolgában könnyebbséget hozzanak. Mihelyt katonai körök ezekről a módosításokról megegyeznek, erről értesíteni fogják a kormányokat, hogy az uj javaslatokkal szemben állást foglaljanak. A parlamentekben ezeket a módosításokat csak valamennyi javaslatnak általánosságban való elfogadása után a részletes vita folyamán tárgyalhatnák. A kétévi szolgálati idő elejtéséről és a három évire való visszatérésről ma már szó sem lehet. A katonai kormányzat annál a körülménynél fogva, hogy nem lehet tudni, hogy az uj védőerőtörvények mikor nyernek elintézést, még az uj törvénynek életbelépése előtt kérni fogja az ujoncjutalék fölemelését. Ezt a követelést ugy fogják érvényesíteni, hogy az ujoncjutalék fölemelését már a jövő év tavaszán történő ujoncozáskor tekintetbe fogják venni, ugy hogy már a jövő évi jutalék nagyobb lesz az eddiginél. Arról van szó, hogy ez a jutalék 1912-ben 132.000— 134.000-re emeltessék föl. Az interpellációt kiadták a kultuszminisznek. » Az ülés negyedkettőkor zárult. Jegyzetek egy törvényszéki tárgyalásról. A képviselőház ülése. — Benedek János szólamai. — (Saját tudósítónktól.) A mai ülésnek a védőerő tárgyalására szánt részét Benedek János húzta ki harmadfélórás beszéddel. Beszélt, beszélt Benedek, megdöbbentő kitartással. Szerencse volt, hogy sokan otthagyták az ülést. Baj lett volna, ha annyi ember hozzá kezd aludni ... Az ülésen különben Návay Lajos elnökölt s bemutatta a mohácsi népgyűlés föliratát a katonai javaslatok ellen s az általános választójog mellett. Bejelentette, hogy a kultuszminiszter akadályoztatása miatt nem válaszolhat arra a két interpellációra, melyre ma akart válaszolni. Áz ülésről ez a tudósítás szpl: A mai ülést Návay Lajos elnök féltizenegy óra után nyitotta meg. Az elnök bemutatta Mohács város kérvényét az általános választói jog mellett. (Helyeslés az ellenzéken.) Somogymegye feliratát az állami alkalmazottak nyugdijának rendezése tárgyában. A kérvényeket kiadják a bizottságoknak. Az elnök jelentette, hogy Zichy gróf kultuszminiszter két interpellációra adandó válaszadását közbejött akadályok miatt elhalasztotta. Tudomásul szolgál. Lovászy Márton Budiszavljevics Buda horvátországi képviselő mentelmi jogának megsértését jelentette be. Elmondotta, hogy Budiszavljevics Hercegovac községben a horvát-szerb koalíció jelöltje mellett beszédet mondott s ezért a főszolgabíró csendőrökkel eltoloncoltatta a községből. Ebből azt látja, hogy Horvátországban megszűnt a jogrend. A bejelentést a mentelmi bizottsághoz utasítják. Az interpelláeiqs könyvbe a régi interpellációkon kivül Kelemen Samu a szerb szalámi behozatala, Fráter Lóránt áz Operaház tagjainak a római hangversenyről való eltiltása és Sümegi Vilmos a szentandrási iskolarombolás tárgyában jegyzett be ujabb interpellációt. A Ház egy órakor tért át az interpellációkra. A napirend szerint következett a katonai javaslatgk tárgyalásának folytatása Benedek Jánps, a függetlenségi és 48^as párt tagja, volt az első szónok. Sokalja a hadseregnek kért vér- és pénzáldozatoti A nemzet egykoron egy szívvel-lélekkel adta meg a hadsereg költségeit, de akkor a magyar hadseregnek áldozott. Kikel a hadsereg létszámának emelése ellen s hivatkozik "Deák Ferencre, aki azt mondotta, hogy a 67-es törvények a hadsereg nyelve fölött való rendelkezést nem sorozzák a felségjogok közé. Abszolút felségjogokat a magyar törvények nem ismernek. Ö a magyar hadsereg eszméjének alapján áll s azért semmit sem szavaz meg a közös hadsereg számára. Szerinte a véderőreformot az általános választói jog behozatalának kell megelőzni, mert csak demokratikus népparlament van hivatva ily fontos javaslatok fölött határozni. Benedek János végül kifogásolta a nagy kauciót. Határozati javaslatot nyújt be a kaució és a párbaj eltörléséről s arról, hogy az altiszteknek is mód adassék a tiszti vizsga letételére. (Élénk helyeslés balról.) Egy órakor az interpellációk következtek. Sümegi Vilmos interpellációjában előadta, hogy a hunyadmegyei Szentandrás községben a minap a fanatizált oláh tömeg fejszével rontott be az iskolaépületbe s ott minden keze ügyébe akadt dolgot összetört. Kérdi a kultuszminisztert, tud-e erről s hajlandó-e szigorúan intézkedni? (Saját tudósítónktól.) . . . Nyugodt lelkiismerettel nem lehet ítélkezni a szakvélemények után, — ezt mondta Hubay László dr királyi ügyész a szegedi gyufagyári katasztrófa ügyében megtartott törvényszéki tárgyalás második napján. Kihallgatták a vádlottakat, vallottak a tanuk, véleményt nyilvánítottak a szakértők, de hiába minden. Izegtünk-mozogtunk a tárgyaláson, megborzadtunk és meglepődtünk, valami látásbomlasztó homály vetődött a szemre, önmagunkban nem merünk Ítélkezni önmagunknak. Kerestük és nem találtuk, utáltuk és akartuk a bűnöst. . . . Nem lehet ítélkezni. Az egyik szakértő bűnösnek találta a vádlottakat, a másik dzsentlménnek. Nem ők voltak a könnyelműek, az anyag volt a rossz. Az egvik foltozott lemez megnyúlt, ami észrevehetetlen volt. Az egvik szakértő szerint a vádlottak elmulasztották bejelenteni a lemeznvulást vagy repedést az iparfeliigyelőségnek, tehát bűnösnek. De ha a másik szakértő szerint észrevehetetlen volt az a repedés?! . . . Támolyogtunk, kábultunk abban a véleménykaoszban. És az ügyész is megtántorodott. Szerdán újból szak véleményeztek. És fölállt az ügyész és megkapó Őszinteséggel kijelentette, hogy ebben az ügyben lehetetlen nyugodt lelkiismerettel ítélkezni. A szakvélemények eltérők, sőt ellentétesek. Indítványozta, hogy a szakvélemények fölülbirálására kérje föl a biróság a budapesti íózsef-müegyetem gépészeti' szakosztályát. Megkönnyebbültünk, föllélegzettünk. Hátha... A biróság visszavonult tanácskozásra. Negyedórai tanácskozás után, visszafojtott csöndben hirdette ki az eredményt Rigó Endre dr elnök. A biróság helyet adott az ügyész előterjesztésének. Elnapolta a tárgyalást és az iratokat fölterjeszti a műegyetem rektorához. * A tárgyalás második napján folytatták a szak véleményezést. Várkonyi Ferenc, a szegedi felsőipariskola művezetője nyilatkozott. Utána újból a többi szakértők. Bűnös ... npm bűnös . . . régi repedés .. .uj repedés .. . szivárgás .., folyás stb. A sok szó után végre az is elhomályosult előttünk, amit addig tisztán láttunk. Aztán kihallgatták a károsultakat. Törvényszéki nyelven sértetteket. Az egyik a gyermekével, a másik az anyjával, a harmadik az egyik szemével, fülével, két ujjával, a szépségével károsult. — Milyen kártérítést igényel? Bosszantóan durva, kíméletlen kérdés. Igazságszolgáltatás, amely megzöcsköli a jóérzésüket. Kenyerüktől, szépségüktől, jövőjüktől megfosztott emberektől nyájas simogatással kérdezik: — Mit kívánsz mindezekért jó ember? Tragikus jelenet, szomorú látvány. Vájjon mi volt fájóbb a szerencsétleneknek: az-e, a mikor a robbanás ereje földhöz csapta őket, vagy pedig ez az egyszerű mondat, amely bizonyosan a legőszintébb jóakarat hangján csendült meg az elnök ajkán? A kérdésre félszegen mozogtak, az ujjukkal babráltak. Tétován ide-oda néztek. Reszkettek. Nem válaszoltak. Újból, most már erőteljesebb hangon ismételte meg a kérdést az elnök: — A tekintetes urakra bizom, — fejelte az egyik leány — nem értek én az ilyesmihez... Föl világosították, hogy a biróság nem határozhatja meg az összeget. — Hát akkor, — mondja — kérnék szépen . . . mondjuk . . . talán háromszáz koronát. Átváltozott az arca, amig végre kiesett a