Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-19 / 266. szám

1911 november 19 DELMAGYARORSZÁG 9 marad az ügy, melynek fejleményei elé jo­gos kíváncsisággal néznek különösen az or­vosi körök. — A Krudy—Stojanovlcs párbaj. Bu­dapesti jelentés szerint megírtuk, hogy a mi­nap vig társaságban tettleges inzultusra ke­rül a dolog Krudy Gyula iró és Sztojanovics Viktor közös hadseregbeli huszárszázados közt. A százados sértő magatartást tanusi­tott az iróval szemben, aki testi inzultussal fenyegette meg. Krudy inzultálta a száza­dost, sőt meg is vágta a fején a tulaj­don kardjával, amelyet a századost meg­előzve húzott ki a hüvelyéből. E meglepő for­dulat következtében napokig tanácskoztak a katonaság emberei, meg a két fél segédei, Hoor- milyen formában kérhet és kaphat a -százados elégtételt. Halasztódott az ügy el­intézése azért is, mert a százados kapott fej­sebe következtében néhány napig betegen feküdt. Ma aztán megvívták a párbajt. A fe­lek kétszer csaptak össze. Az első összecsa­pásnál kölcsönösen laposvágásokat mértek egymásra, mire a segédek megszüntették a viaskodást. A második összecsapásnál Krudy Gvula heves támadással szoritotta vissza el­lenfelét és néhány pillanat múlva a homlo­kán a bal szemöldökéig húzódó három centi­méteres sebet ejtett rajta. Sztojanovics szá­zados szemét elöntötte a vér, ug"^. hogy a párbajt meg kellett szüntetni. A párbaj után a felek kibékültek. — Revolveres hitliiiségr. Hancseí .Jóssef poganyesti görög-keleti pópának egészen mindegy volt, liogy a hivei benső meggyőző­désből, vagy a mellüknek szegezett revolver halálosztó fenyegetése mellett vallják-e az üdvözítőnek vélt hitet. Ö előtte is nem a meg­győződés, hanem a hitnek külső követése és ami ezzel együtt jár: az ő zsebébe csorduló ájtatossági adó volt a fődolog. A poganyesti pópa eltévedt nyáját revolverrel akarta visz­szatériteni istenhez és a saját zsebéhez. Lú­gosról irják: Hancsef József, a poganyesti görögkeleti hivők pópája örökös civódásban él híveivel'. Ezek megsokalták a sok mindenféle szeka­túrát s minthogy szépszerivel úgysem szaba­dulhattak meg a pópától, az egyházközség nagyrésze elhatározta, hogy baptist hitközsé­get alapit. Kibéreltek egy üres házat és a pó­pának bejelentették egyházából való kilépé­süket. Hancsef József erre elhatároza, hogy boszut áll. Midőn az uj baptisták istentiszte­letüket végezték, a pópa odalopódzott a bap­tisták imaháza ablaka alá és revolverből •többször az ájtatoskodókra lőtt. Az egyik golyó Rippán Akimot súlyosan megsebesí­tette. A vizsgálóbíró a lövöldöző pópát letar­tóztatta. — A Zoltán-féle csukatná} olaj ugy minőség, mint más hatás tekintetében felül­múlhatatlan. Sokkal jobb, mint az emuisió, ize, szaga nincsen, könnyen emészthető, gyer­mekek, valamint felnőttek szivesen veszik. Üvegje 2 korona a gyógyszertárakban. Egye­düli készítő Zoltán Béla gyógyszerész, Buda­pest, Szabadság-tér. 2278 — Megjött Miss Heliot, a teto­vált nő. Budapest szenzációja volt; rövid ideig- látható — kizárólag felnőt­tek részére. — Belépő-dij személyen­ként 40 fillér. Kárász-utca 6. szám. Megtekinthető délelőtt 10 órától este 11-ig. 2371 — Gyomor-bélhurutnál és elhájasodás­nál a Ferencz Józscf-keserüviz gyógy­hatása páratlan. Dr. Leube tanár, würzburgi klinika igaz­gatója, különösen ebben az irányban pró­bálta ki ezt a csodás összetételű gyógyvizet és véleményét a következőkben összegezte; „Belkorodámon nyert eredményeim alapján bizonyítom, hogy a „Ferencz József"-viz hatása biztos és még akkor sem okoz kel­lemetlen mellékhatást, ha nagyobb adagban használják. Sőt még oly esetekben is, hol a bélnyákhártya izgatott, jelesül a hashártya izgatottsággal párosult vakbélgyuladás idü­lési szakában, a Ferencz József-xiz fájdalom nélküli székletétet okoz." A valódi Ferencz József-keserövizből mint rendszeres adag egy boros pohárral reggel éhgyomorra véve elégséges. Az ásványvíz­kor eskedések árusitják. Betegek figyelmébe! te -A Az orvosi tudomány föladata az embsr; test beteg­ségeinek leküzdése. Ez legbiztosabban elérhető egy ni gyógymóddal. Ezen gyógymóddal való kezeléssel a legrégibb betegségben szenvedő is egészségét vissza­nyerheti. ^ Ernst Márk, az amerikai magyar orvos 49 éven át ngy bel-, mint külföldön folytatott tanulmányozásai és e téren szerzett tapasztalatai alapján ezen nj gyógy­móddal, — egyedül csak az általa szerves anyagokból előállított gyógyszerekkel, — a legnagyobb sikerrel gyógyit mindennemű külső és belső betegséget, Möi xl idő alatt bámulatos eredmény tapasz taü.ató. Asthma, tüdővésznél, a sziv, ideg, gyomor, mái, vesebajnál, elhízásnál, vérszegénység, eskor, sápkór •í.gaság, angolkór, vizkérnál,. csuz és köszvénynél, valamint fájdalmas és szabálytalan havi bajnál sérvnél, mindennemű szembetegség, nemi betegség és ennek kö­vetkezményei eseteiben. Orvosi tanácskozás ingyen. — Gyógy helyiség: Szeged, Báró Jósika-utca 43. szám alatti saját házában. — Bendelési idő: délelőtt 9—11-ig, délután 3—5-ig. — Ingyen rendelés zzegényeknek: d. e. 11—12-ig. , 620 Takarékosság szempontjából mindnyájunknak el kell menni! 2182 Kalmár Vilmos fűszer és csemege üzletébe Feketesas-u., uj Wagner-pal, Telefonszám 10—83. A szokás túlzásai. A divatnak s a szokásnak mindig voltak túlzásai. De lesznek is mindig. Külföldi di­vathősök most két túlzás ellen inditottak vértelen, bár kíméletlen harcot, még pedig a karon fogva váló járás és a szépségtapasz szokásai ellen. A párisi felső tizezer egy előkelő és hang­adó tagja nemrégiben előadást tartott arról, hogy vájjon szép és izlése-e az, hogy a fér­fiak a társaságukban levő hölgyeket bizo­nyos, elég sűrűn megismétlődő alkalmakkor karon vezetik. Az előkelő gavallér, aki pedig ezt a számára annyira érdekes és fontos kér­dést bizonyára behatóan és lelkiismeretesen vizsgálta, ugy döntött, hogy — nem. — Régen, — mondta az etikettnek és a tár­sas érintkezésnek ez alapos ismerője és fa­natikus tisztelője — ez nem is volt divat. A spanyol, sőt a francia udvarokban, ahol az etikett szigorúan szertartásos, de mindenek­fölött stílusos és finom volt, nem állott jogá­ban a férfiaknak "űiinduntalan karon ragad­ni a hölgyeket. Ma a legkisebb ok alkalom erre a megkülönböztető bizalmasságra. Föl­háborodom, valahányszor látom azt, hogy es­télyeken, ebédeken a férfiak a számukra vad­idegen vagy csak alig ismert hölgyeket ve­zetnek karöltve az asztalhoz. Ilyen esetekben azt hiszem, teljesen elegendő az, ha a férfi egyszerűen megmutatja a hölgy helyét. Sze­rintem egy igazi gentleman csak a bálterem­ben fűzheti karját egy számára idegen hölgy karjába. Fájdalom, az én véleményemet a gyakorlatban nem igen követik és igen ke­vés férfi mond le arról a nem helyes joggal élvezett gyönyörűségről, hogy egy szép hölgynek a karját, ha csak rövid időre is, a hóna alá szorítsa. Elképzelem, ha a jóizlés tovább is igy fog romlani és ha az etikettet ezentúl is ennyire figyelmen kivül fogják hagyni, mi fog történni! Félek, hogy még megérem az időt, amikor a szinházban, a sza­lonokban, a verniszázsokon, sőt talán az ut­cán is ugy fognak egymáshoz nem tartozó párocskák sétálni, mintha férj és feleség vol­nának. Pedig a társaságunkhoz tartozó urak és hölgyek, nemcsak az előkelő érintkezés és az izlés ellen vétenek ezzel a szokással, ha­nem vétenek a finomabb erkölcsök ellen is; hiszen a karöltve való járás a legnagyobb bizalomnak a jele és tulaj donképen nincs is joga hozzá másnak, csak rokonoknak vagy házastársaknak. Ez volt a karonfogva való járás. Ezenkívül ujabban mozgalom indult meg abból a cél­ból, hogy újból divatba hozzák a félig-med­dig már feledésbe merült szépségtapaszt. Franciaországban kapták fel először újra ezt a régi szépítőszert. Angliában pedig dijat irtak ki annak a kérdésnek a megoldására, hogy melyik a legalkalmasabb hely a szép­ségtapasz alkalmazására? Az ancien regime alatt a szép asszony toilettje nem volt teljes a „mouches" nélkül, mint ahogy abban az időben a szépségtapaszt nevezték, melyek ép ugy hozzátartoztak a szép nő arzenáljához, mint a keztyü, legyező, arcfestékek stb. és a hölgyek ezek nélkül a fekete pontocskák nélkül nem merészkedtek volna a nyilvános­ság előtt megjelenni. Hétféle szépségtapaszt ismertek, melyek közül mindegyiknek meg­volt a maga rendeltetése: a szenvedélyes ta­pasz a szem szögletében, a gáláns az areon, a csókos a száj szögletében, a palástoló a máj­foltok vagy a bőr egyéb szépséghibái felett, a merész az orr hegyén, a kacér az ajkak szé­lén és a „gyilkos" szépségtapasz, mely utób­binak a decolletage valamelyik részén volt a helye abból a célból, hogy a férfiak tekinte­tét odairányitsa. Rendszer volt ebben az esz­telenségben, az igaz. De hogy esztelenség volt, az is igaz. És érthető, mikor ezt a szép­ségtapaszt mint legújabb divatot akarják föltámasztani, ugyanakkor megindul az el­lenmozgalom is a szépségtapasz ellen. Mert hiába, lia divatról van szó, akkor komolyan kell venni még az ilyen kis csunya flastro­mokat is. Különösen — a férjeknek és lá­nyos családapáknak. Tessék forditani! 2JTS

Next

/
Oldalképek
Tartalom