Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-08 / 256. szám

1911 november 7 DELMAGYARORSZAO 7 Ennek elérésére memorandumokat szerkesztenek. melyeket az illetékes tényezőkhöz intéznek. A mai értekezletnek a tárgya volt ennek a memorandumnak szerkesztésére bizottságot kijelölni és a további küzdelem módozatait megbeszélni. Különösen érdeklődést keltett és teljes elismerést érdemel az értekezleten elhangzott azon indítvány, hogy memorandummal forduljanak a szegedi kereskedelmi testületekhez, különösen a Lloydhoz, hogy magántisztviselő alkalmazottaikat drágasági pótlékban részesítsék. És mint tiszteletet érdemlő példáról emlékeztek meg a Szegedi kenderfonó gyárról, amely alkalmazottainak egész évre visszamenőleg drágasági pótlékot adott anélkül, hogy erre bárki is felkérte volna. Ezután a memorandum szerkesztő bizottságot választották meg, mely a következőkből alakult ki: Perjéssy Mihály dr, Perjéssy László dr, Védffy Győző, Tarján Oszkár, Nemecskay István, Pillich Gyula, Valihova István, Pálffy József dr, Hoffer Benő, Reich Manó és Kerner István. — Felolvasó ülés a magántisztviselők egyesületében A szegedi magántisztviselők egyesületében (Kölcsey-utca 11. I.) szerdán este 9 órakor Szabó Gyula kamarai titkár A kiállítások gazdasági előnyéről cimen fölolvasást tart. Az egyesület az előadások és fölolvasások sorozatát ezzel nyitja meg s az ügy iránt érdeklődőket szívesen látja. — Szegedi gyorsírók győzelme. Az országos gyorsiróversenyen a szegedi városi főgimnázium diákjai a csapatversenyen első dijat nyertek. Ez már nem az első eset, hogy szegedi gyorsírók vitték el az országos gyorsiróversenyen az első dijat. — Fölépitik az njszegedi ovodát. A belügyminiszter leiratban értesítette a várost, liogy az njszegedi óvóiskola építésére vonatkozó közgyűlési határozatot jóváhagyta. A költség 50.000 korona, amelyet a fogadalmi templom-alapból vesznek kölcsön. A miniszter leiratában megkérdezi ezt is, nem volna-e helyesebb az ovoda költségeit a kétmilliós kölcsönből fedezni. — A társadalmi inuzeum értesítője. "A Társadalmi Muzeum Értesítőjének legújabb számában Bród Miksa dr szociálpolitikai adatgyűjtés egyik legújabb és legnevezetesebb munkájának, a leipzigi betegsegélyzőpénztár adatainak tanulságait közli, Okolicsányi-Kuthy Dezső egyetemi magántanár a tüdővész elleni küzdelem legújabb eszközeit ismerteti, Hoffmann Ferenc keszthelyi gazdasági akadémiai tanár az amerikai mezőgazdasági letelepedés végbemenetelét ismerteti, különös tekintettel a magyar kivándorlókra. Braun Róbert az amerikai vasúttársaságok és a telepesek egymáshoz való viszonyát ismerteti. A szemlerovat közli az ujabb szociálpolitikai törvényeket, továbbá még közli a Reichsversichernngsordnung részletes ismertetését. Az ujabb munkásélelmezési vizsgálatokat Dienes Lajos dr, baleset elleni védelmi felszereléseket ifjabb Gaul Károly ismerteti. Terjedelmes könyv és folyóiratszemle zárja le a lapot. Szegeden Bartos Lipót könyvkereskedésében (Kárász-utca és Klauzál-tér sarok) kapható. — A battonyai rendőrök agyonrugdostak egy embert. A battonyai királyi járásbíróság vizsgálóbírója táviratilag jelentette a szegedi királyi ügyészségnek, hogy Bencze János napszámost két rendőr ugy összeverte, hogy hat napi halálvergődés után kiszenvedett. Bencze János október 294kén este részegen ballagott hazafelé. Két községi rendőr rátámadt és agyba-főbe verték, majd lábánál fogva bevonszolták a szük dutyiba. Itt aztán bestiális módon végeztek vele. Leteperték a földre, csizmasarokkal agyba-főbe rugdosták, majd rágázoltak a rémesen ordító áldozat mellére, hasára s addig taposták, amíg a borzalmas fájdalomtól eszméiedét vesztve el nem hallgatott. Amikor Bencze magához tért, a rendőrök kihurcolták a fogházból s kilökték az utcára, ahol ismét eszméletlenül esett össze. Hazaszállították a lakására, egy heti kínszenvedés után meghalt. Holttestét fölboncolták s megállapították, hogy több oldalbordája s a mellkas-csontok betörtek, valamint a belek s az összes nemesebb szervek megsérültek. A szegedi királyi ügyészség távirati utasítására a battonyai járásbíróság tovább vezeti a vizsgálatot a bestiális rendőrök ellen. — Mulatságok. Az njszegedi kendergyár tisztviselői és mühelyalkalmazottai november 18-án jótékonycélu táncmulatságot rendeznek. A bál a Kass-vigadó Lloyd-termében lesz s este fél nyolckor kezdődik. — Az Urinők Otthona javára vasárnap délután négy órakor a Tisza-szálló kistermében hangversenynyel egybekötött táncmulatságot rendeztek. A hangversenyen a tanítóképző énekkara, Sevity Katica, Kristóf Maca, Dianiska Paula, Balog Gynla, Bunyata József, Znojemszky Ella, Czöndör Pál, Schwarcz Iza, Sonkovics Bella, Vécsey György, Szabó Erzsike és Ortutay István szerepeltek. A koncert minden egyes számát tetszéssel hallgatta meg az egybegyűlt szép közönség. — Egyszerre kőt helyen nem törhetett be. Magyarkanizsán a minap Tukacs János gazdánál betörők jártak. A gazda fia észrevette a betörők garázdálkodását és el akarta fogni őket. A betörők azonban revolverből reálőttek és súlyosan megsebesítették. Másnap a csendőrség Dobriczky Lászlót letartóztatta. Dobriezky a leghatározottabban viszszautasitotta az ellene emelt vádat és kijelentette, liogy alibit tnd bizonyítani; ugyanis — mondotta — ő ugyanabban az időben a szomszédos Csanád községben követett el betörést. Az alibit sikerült is bizonyítania, de most emiatt a tette miatt tartóztatta le a csendőrség, amelynek fogházában Dorbiczky a tegnapra virradó éjjel fölakasztotta magát. Még idejekorán észrevették az öngyilkossági kísérletet, levágták és magánzárkába csukták, ahonnan reggelre megszökött. Hazament szülei házához és ott a padláson fölakasztotta magát. Csak délelőtt találták meg teljesen kihűlt testét. — A szegedi rendőrség krónikája. Kende István dorozsmai téglaverőt 40 korona, Kenderest Ilona majdáni születésű cselédleányt pedig 10 korona pénzbüntetésre ítélte kihágás miatt a szegedi rendőrbiróság. Mivel elitéltek megszöktek a büntetés elől, körözést adtak ki ellenük. — Kovács Lajos szegedi napszámost több kisebb lopás miatt már régebben körözi a szegedi rendőrség. Kovács az éjszaka visszatért Szegedre, azt liitte, hogy bűnei feledve vannak. A Galamb-ntcai éjjeli mulatóban mulatott, egy detektív azonban fölismerte és letartóztatta. Átkísérik az ügyészséghez. — Csuray Ferenc szegedi kéményseprősegédet, mivel a városi színházban őrszolgálat teljesítés közben elaludt, a rendőrség 6 korona pénzbüntetésre ítélte. Csuray most ismeretlen helyen tartózkodik. Körözést adtak ki ellene. — Az olasz hajóhad. Az afrikai partokon véres harcok folynak. Az olaszok akarják elhódítani a mindinkább gyöngülő ozmán birodalomtól Tripoliszt és a táviratok nap-nap után kegyetlen vérengzésekről számolnak be. Az olasz hajóhadat mutatja be az a szép fölvétel, amely ott készült az afrikai tenger partján, amely hü képe a háborúnak és a mely csak egyetlenegyszer, szerdán este kerül színre remek műsor keretében a Newyork kávéházban. Gsütörtökön ismét szenzációs műsort mutatnak be. A Molnár és gyermeke cimü dráma és változatos műsort adnak elő. — Érdekes megfigyelni, hogy a közönség mily bizalommal van az osztálysorsjegyek iránt. Ez magyarázatot talál abban, hogy a sorsjegyek húzásánál a kormány gyakorolja az ellenőrzést. Oly sok ember jutott már osztálysorsjegy által vagyonhoz, hogy jó szolgálatot vélünk tenni, amidőn t. olvasóinknak ajánljuk, hogy a november 16-án kezdődő játékra rendeljenek sorsjegyet Kiss Károly és társa bankházában, Budapest, Kossuth Lajos-utca 13., mert köztudomásu, hogy: „Kiss szerencséje nagy". — Kulinyi Simon szegedi jóhirü kárpitos diszes és tartós munkáit ajánljuk az őszi idény beálltával a közönség figyelmébe. Modern, stílusos berendezések, szolid árak. Hazatérő v/értanuk. — Hozzák a háborúban megsebesült katonákat. (Saját tudósítónktól.) Az olasz-török háború, a „tripoliszi kaland" legelső olasz sebesültei ma érkeztek vissza hazájukba. A palermói kikötőbe ma úszott be a Tripoliszból visszaérkező Regina d'ltala kórházhajó. Szomorú utasai harcképtelen, sebesült férfiak voltak, akik néhány hét előtt fiatalos hódító kedvükben vigan, épen hagyták el az országot. Megható látvány volt. A „négy szél piacán" sürü tömeggé torlódtak össze az automobilok, melyek arra vártak, hogy ;a megcsonkított hadfiakat szállítsák a katonai kórházba. Megjelentek a hatóságok fejei, a helyőrség tisztjei, élükön a 12. hadtest parancsnokával, hogy szenvedő bajtársaikat üdvözöljék. Abban a pillanatban, amikor a parton előretolták a kikötőhidat, néhány vezényszó hangzott el; fegyverek villogtak, masírozó lépések dübörögtek s a felállított gyalogoscsapatok és carabinerik kiürítették a teret s hátra nyomták a várakozó, izgatott sokaságot. Ekkor még tiz zárt beteg^szállitókocsi robogott elő s megkezdődött a sebesültek kiszállítása. Elsők voltak a könnyen sebesültek: azok a tisztek és katonák, akik még saj átlábukon hagyhatták el a hajót. Egészségügyi katonák és az Önkéntes mentőegyesület emberei nyitották ki a kocsiajtót és segítették beszállítani a sebesülteket. De most néhányan a közönség visszaszorított tömegéből áttörték ;a katonai kordont és a kocsik közelébe tolakodtak. A tompa csendet izgatott és ideges kérdezősködések szakítják meg. — Mi a neved? Igy kiált husz hang is. Mert az olasz kormány még most se tette közzé az elesettelv és sebesültek névsorát. A néptömegben az anyák, apák, testvérek, szeretök ezrei várakoznak szívszorongva és lesik, hogy hirt kapjanak a kivonult hozzátartozóikról. A kérdezősködésre a félig nyitott kocsikból hangzik a felelet. Sok, sok név zsong a levegőben. Egyre sűrűbbek, izgatottabbak a kérdések és száz, meg száz névvel felelnek az érkezettek. Némelyik nevet szomorú kézlegyintéssel kisérve. A könnyen sebesültek után a súlyosan sebesültekre kerül a sor. Láttam egy sebesült tisztet. Sohse felejtem el ezt a képet, amikor két tengerészkatonára támaszkodva, köpenyébe burkoltan jelent meg a „stég" magaslatán. Kínosan vánszorogva haladt előre. Karcsú, nyúlánk alakja meggörnyedt, szőke hajtól körüirámázott arca halotthalvány volt. A híd végéhez érve, pillanatig meg kellett állnia, hogy pihenjen. Fáradt mosolylyal köszöntötte az őt üdvözlő tiszttársait. Megjelenése a tisztek egyik csoportjában mozgást idézett elő. A kételkedés és a csodálkozás moraja futott soraikon végig. — Ki ez? — kérdezte az egyik tábornok. És egy másik hang igy felelt: — Ismerem ... jól ismerem . . . tudom bizonyosan, hogy láttam már. Ekkor egy kapitány kiáltott föl: — Hiszen ez Moni! És hozzásietve, megszólította: Szegény Monj! Meg sem ismertünk! Megsebesültél? Az érkezett szomorúan mosolygott és bal-