Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-08 / 256. szám

1911 november 7 DELMAGYARORSZAO 7 Ennek elérésére memorandumokat szerkesz­tenek. melyeket az illetékes tényezőkhöz in­téznek. A mai értekezletnek a tárgya volt ennek a memorandumnak szerkesztésére bi­zottságot kijelölni és a további küzdelem módozatait megbeszélni. Különösen érdeklő­dést keltett és teljes elismerést érdemel az értekezleten elhangzott azon indítvány, hogy memorandummal forduljanak a szegedi ke­reskedelmi testületekhez, különösen a Lloyd­hoz, hogy magántisztviselő alkalmazottaikat drágasági pótlékban részesítsék. És mint tiszteletet érdemlő példáról emlékeztek meg a Szegedi kenderfonó gyárról, amely alkal­mazottainak egész évre visszamenőleg drá­gasági pótlékot adott anélkül, hogy erre bárki is felkérte volna. Ezután a memoran­dum szerkesztő bizottságot választották meg, mely a következőkből alakult ki: Per­jéssy Mihály dr, Perjéssy László dr, Védffy Győző, Tarján Oszkár, Nemecskay István, Pillich Gyula, Valihova István, Pálffy József dr, Hoffer Benő, Reich Manó és Kerner Ist­ván. — Felolvasó ülés a magántisztviselők egyesületében A szegedi magántisztviselők egyesületében (Kölcsey-utca 11. I.) szerdán este 9 órakor Szabó Gyula kamarai titkár A kiállítások gazdasági előnyéről cimen föl­olvasást tart. Az egyesület az előadások és fölolvasások sorozatát ezzel nyitja meg s az ügy iránt érdeklődőket szívesen látja. — Szegedi gyorsírók győzelme. Az orszá­gos gyorsiróversenyen a szegedi városi fő­gimnázium diákjai a csapatversenyen első dijat nyertek. Ez már nem az első eset, hogy szegedi gyorsírók vitték el az országos gyors­iróversenyen az első dijat. — Fölépitik az njszegedi ovodát. A bel­ügyminiszter leiratban értesítette a várost, liogy az njszegedi óvóiskola építésére vonat­kozó közgyűlési határozatot jóváhagyta. A költség 50.000 korona, amelyet a fogadalmi templom-alapból vesznek kölcsön. A minisz­ter leiratában megkérdezi ezt is, nem volna-e helyesebb az ovoda költségeit a kétmilliós kölcsönből fedezni. — A társadalmi inuzeum értesítője. "A Társadalmi Muzeum Értesítőjének legújabb számában Bród Miksa dr szociálpolitikai adatgyűjtés egyik legújabb és legnevezete­sebb munkájának, a leipzigi betegsegélyző­pénztár adatainak tanulságait közli, Okoli­csányi-Kuthy Dezső egyetemi magántanár a tüdővész elleni küzdelem legújabb eszkö­zeit ismerteti, Hoffmann Ferenc keszthelyi gazdasági akadémiai tanár az amerikai mezőgazdasági letelepedés végbemenetelét ismerteti, különös tekintettel a magyar ki­vándorlókra. Braun Róbert az amerikai vasúttársaságok és a telepesek egymáshoz való viszonyát ismerteti. A szemlerovat közli az ujabb szociálpolitikai törvényeket, továbbá még közli a Reichsversiche­rnngsordnung részletes ismertetését. Az ujabb munkásélelmezési vizsgálatokat Die­nes Lajos dr, baleset elleni védelmi felsze­reléseket ifjabb Gaul Károly ismerteti. Ter­jedelmes könyv és folyóiratszemle zárja le a lapot. Szegeden Bartos Lipót könyvkeres­kedésében (Kárász-utca és Klauzál-tér sa­rok) kapható. — A battonyai rendőrök agyonrugdos­tak egy embert. A battonyai királyi járás­bíróság vizsgálóbírója táviratilag jelentette a szegedi királyi ügyészségnek, hogy Bencze János napszámost két rendőr ugy összeverte, hogy hat napi halálvergődés után kiszenve­dett. Bencze János október 294kén este ré­szegen ballagott hazafelé. Két községi rend­őr rátámadt és agyba-főbe verték, majd lá­bánál fogva bevonszolták a szük dutyiba. Itt aztán bestiális módon végeztek vele. Lete­perték a földre, csizmasarokkal agyba-főbe rugdosták, majd rágázoltak a rémesen or­dító áldozat mellére, hasára s addig tapos­ták, amíg a borzalmas fájdalomtól eszméie­dét vesztve el nem hallgatott. Amikor Bencze magához tért, a rendőrök kihurcolták a fog­házból s kilökték az utcára, ahol ismét esz­méletlenül esett össze. Hazaszállították a la­kására, egy heti kínszenvedés után meghalt. Holttestét fölboncolták s megállapították, hogy több oldalbordája s a mellkas-csontok betörtek, valamint a belek s az összes neme­sebb szervek megsérültek. A szegedi királyi ügyészség távirati utasítására a battonyai járásbíróság tovább vezeti a vizsgálatot a bestiális rendőrök ellen. — Mulatságok. Az njszegedi kendergyár tisztviselői és mühelyalkalmazottai novem­ber 18-án jótékonycélu táncmulatságot ren­deznek. A bál a Kass-vigadó Lloyd-termé­ben lesz s este fél nyolckor kezdődik. — Az Urinők Otthona javára vasárnap délután négy órakor a Tisza-szálló kistermében hangversenynyel egybekötött táncmulatsá­got rendeztek. A hangversenyen a tanító­képző énekkara, Sevity Katica, Kristóf Maca, Dianiska Paula, Balog Gynla, Bunya­ta József, Znojemszky Ella, Czöndör Pál, Schwarcz Iza, Sonkovics Bella, Vécsey György, Szabó Erzsike és Ortutay István szerepeltek. A koncert minden egyes számát tetszéssel hallgatta meg az egybegyűlt szép közönség. — Egyszerre kőt helyen nem törhetett be. Magyarkanizsán a minap Tukacs János gaz­dánál betörők jártak. A gazda fia észrevet­te a betörők garázdálkodását és el akarta fogni őket. A betörők azonban revolverből reálőttek és súlyosan megsebesítették. Más­nap a csendőrség Dobriczky Lászlót letartóz­tatta. Dobriezky a leghatározottabban visz­szautasitotta az ellene emelt vádat és kije­lentette, liogy alibit tnd bizonyítani; ugyan­is — mondotta — ő ugyanabban az időben a szomszédos Csanád községben követett el betörést. Az alibit sikerült is bizonyítania, de most emiatt a tette miatt tartóztatta le a csendőrség, amelynek fogházában Dorbiczky a tegnapra virradó éjjel fölakasztotta magát. Még idejekorán észrevették az öngyilkossági kísérletet, levágták és magánzárkába csuk­ták, ahonnan reggelre megszökött. Hazament szülei házához és ott a padláson fölakasztotta magát. Csak délelőtt találták meg teljesen kihűlt testét. — A szegedi rendőrség krónikája. Kende István dorozsmai téglaverőt 40 korona, Ken­derest Ilona majdáni születésű cselédleányt pedig 10 korona pénzbüntetésre ítélte kihá­gás miatt a szegedi rendőrbiróság. Mivel el­itéltek megszöktek a büntetés elől, körözést adtak ki ellenük. — Kovács Lajos szegedi napszámost több kisebb lopás miatt már ré­gebben körözi a szegedi rendőrség. Kovács az éjszaka visszatért Szegedre, azt liitte, hogy bűnei feledve vannak. A Galamb-ntcai éjjeli mulatóban mulatott, egy detektív azonban fölismerte és letartóztatta. Átkísé­rik az ügyészséghez. — Csuray Ferenc sze­gedi kéményseprősegédet, mivel a városi színházban őrszolgálat teljesítés közben el­aludt, a rendőrség 6 korona pénzbüntetésre ítélte. Csuray most ismeretlen helyen tartóz­kodik. Körözést adtak ki ellene. — Az olasz hajóhad. Az afrikai partokon véres harcok folynak. Az olaszok akarják el­hódítani a mindinkább gyöngülő ozmán biro­dalomtól Tripoliszt és a táviratok nap-nap után kegyetlen vérengzésekről számolnak be. Az olasz hajóhadat mutatja be az a szép fölvétel, amely ott készült az afrikai tenger partján, amely hü képe a háborúnak és a mely csak egyetlenegyszer, szerdán este ke­rül színre remek műsor keretében a Newyork kávéházban. Gsütörtökön ismét szenzációs műsort mutatnak be. A Molnár és gyermeke cimü dráma és változatos műsort adnak elő. — Érdekes megfigyelni, hogy a közönség mily bizalommal van az osztálysorsjegyek iránt. Ez magyarázatot talál abban, hogy a sorsjegyek húzásánál a kormány gyakorolja az ellenőrzést. Oly sok ember jutott már osz­tálysorsjegy által vagyonhoz, hogy jó szol­gálatot vélünk tenni, amidőn t. olvasóinknak ajánljuk, hogy a november 16-án kezdődő játékra rendeljenek sorsjegyet Kiss Károly és társa bankházában, Budapest, Kossuth Lajos-utca 13., mert köztudomásu, hogy: „Kiss szerencséje nagy". — Kulinyi Simon szegedi jóhirü kárpi­tos diszes és tartós munkáit ajánljuk az őszi idény beálltával a közönség figyelmébe. Modern, stílusos berendezések, szolid árak. Hazatérő v/értanuk. — Hozzák a háborúban megsebesült katonákat. ­(Saját tudósítónktól.) Az olasz-török há­ború, a „tripoliszi kaland" legelső olasz se­besültei ma érkeztek vissza hazájukba. A pa­lermói kikötőbe ma úszott be a Tripoliszból visszaérkező Regina d'ltala kórházhajó. Szo­morú utasai harcképtelen, sebesült férfiak voltak, akik néhány hét előtt fiatalos hódító kedvükben vigan, épen hagyták el az orszá­got. Megható látvány volt. A „négy szél pia­cán" sürü tömeggé torlódtak össze az auto­mobilok, melyek arra vártak, hogy ;a meg­csonkított hadfiakat szállítsák a katonai kór­házba. Megjelentek a hatóságok fejei, a hely­őrség tisztjei, élükön a 12. hadtest parancs­nokával, hogy szenvedő bajtársaikat üdvö­zöljék. Abban a pillanatban, amikor a parton elő­retolták a kikötőhidat, néhány vezényszó hangzott el; fegyverek villogtak, masírozó lépések dübörögtek s a felállított gyalogos­csapatok és carabinerik kiürítették a teret s hátra nyomták a várakozó, izgatott soka­ságot. Ekkor még tiz zárt beteg^szállitókocsi ro­bogott elő s megkezdődött a sebesültek ki­szállítása. Elsők voltak a könnyen sebesül­tek: azok a tisztek és katonák, akik még sa­j átlábukon hagyhatták el a hajót. Egész­ségügyi katonák és az Önkéntes mentőegye­sület emberei nyitották ki a kocsiajtót és segítették beszállítani a sebesülteket. De most néhányan a közönség visszaszo­rított tömegéből áttörték ;a katonai kordont és a kocsik közelébe tolakodtak. A tompa csendet izgatott és ideges kérdezősködések szakítják meg. — Mi a neved? Igy kiált husz hang is. Mert az olasz kor­mány még most se tette közzé az elesettelv és sebesültek névsorát. A néptömegben az anyák, apák, testvérek, szeretök ezrei vára­koznak szívszorongva és lesik, hogy hirt kapjanak a kivonult hozzátartozóikról. A kérdezősködésre a félig nyitott kocsik­ból hangzik a felelet. Sok, sok név zsong a levegőben. Egyre sűrűbbek, izgatottabbak a kérdések és száz, meg száz névvel felelnek az érkezettek. Némelyik nevet szomorú kéz­legyintéssel kisérve. A könnyen sebesültek után a súlyosan se­besültekre kerül a sor. Láttam egy sebesült tisztet. Sohse felejtem el ezt a képet, ami­kor két tengerészkatonára támaszkodva, kö­penyébe burkoltan jelent meg a „stég" ma­gaslatán. Kínosan vánszorogva haladt előre. Karcsú, nyúlánk alakja meggörnyedt, szőke hajtól körüirámázott arca halotthalvány volt. A híd végéhez érve, pillanatig meg kel­lett állnia, hogy pihenjen. Fáradt mosolylyal köszöntötte az őt üdvözlő tiszttársait. Meg­jelenése a tisztek egyik csoportjában mozgást idézett elő. A kételkedés és a csodálkozás moraja futott soraikon végig. — Ki ez? — kérdezte az egyik tábornok. És egy másik hang igy felelt: — Ismerem ... jól ismerem . . . tudom bizonyosan, hogy láttam már. Ekkor egy kapitány kiáltott föl: — Hiszen ez Moni! És hozzásietve, meg­szólította: Szegény Monj! Meg sem ismer­tünk! Megsebesültél? Az érkezett szomorúan mosolygott és bal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom