Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-01 / 251. szám

8 MASZKOK. Báró Habenix. Báró Habenix valahonnan Kukutyinból undorodott ide Szegedre. Első utja egy éjjeli kávéházba vezetett, hol pikkoló feketét ren'delt habbal és két princesszászt hab nélkül. ÍA. feketét lassan, arisztokrata tempóban szürcsölte és közben ur/y megszokta a kávéházat, hogy csak a reggel fényes sugár kévéje tudta kiszólítani a bájos helyről. Ez az egyetlen •éjszaka elég volt arra, hogy a kávéház törzsVendégei megtudják, hogy a sarokban ülő, szerénytelen ur: báró és nem fizette ki a feketéjét. Másnap már egy másik kávéházban tünt fel Báró Habenix feltűnően elegáns alakja. Harmadik nap egy harmadikban és igy tovább. Mindenütt megtudták, hogy az az ur báró és szórakozott, mert nem fizette ki a pikkoló ját. Két hét múlva már egész Szeged ismerte Hahenixet, az arisztokratát, a bárót. Éjjel járt kávéházba és mindig nőkkel, akik olyanok voltak, mint egy modern festmény, vastag ecsetkezeléssel és illatos drága keretben. Báró Habenix sohasem volt báró, még csak arisztokrata sem. Csak annyi igaz, liogy édesanyja egy báró szeretőjének a fehérneműit mosta tisztára, de ez még mind nem ok arra, hogy valakinek az ereiben kék vér csörgedezzen. Habenix nagyúri élete csak maszk volt, keserves szegénységet takart és egy kalandor becsületes szélhámosságát rejtegette. Elvégre mindenki ugy halássza ki az életből a rejtett gyönyöröket, ahogy tudja. Habenix csak igy tudott egzisztálni. Lebbentsük föl egy kicsit Habenix maszkját és nézzünk a szeme közé az éjjel egyik legújabb alakjának. Habenix elegáns fin. Cilinder, monokli, lakkcipő, azsuros harisnya — kár, hogy a harisnya feje hiányzik. Nadrágja-hő és pepita, kabátja svájfolt és tiszta, az ügyvédi fölszólitás a becsapott ügyvéd szabójától a bal belső zseb jobb sarkában van elrejtve líét zálogcédula barátságos szomszédságában. Gallérja, nyakkendője és modora kifogástalan, inge nincs, csak ingmelle, de ezt nem tudja senki, csak egy szőke nő, akinek védőlovagja Habenix. Habenix most is kávéilázban van nők között, akik a szomszéd asztalnál ülő katonatisztekkel barátkoznak a markónirendszer felhasználásával. A barátkozás eredménynael járt, Habenix, a hölgyek és a katonatisztek •egy asztalhoz ülnek. — Báró Habenix vagyok, tartalékos huszárhadnagy. — örvendünk, — mondják kórusban a katonatisztek és megdöbbenve néznek a vérbeli arisztokratára. Habenix elemében van, vidéki birtokairól beszél és nagyon érdekes, pikáns kalandokkal mulattatja a tiszturakat, akik félszegek -és csak tapogatózva folynak bele az érdekes -társalgásba. — Uraim, ha a lovam be jön elsőnek a bécsi lóversenyen, nagy murit csapunk. — Éljen a báró! Habenix tovább fecsegett és elfelejtette kifizetni a két tojást pohárban és a három zsemlét, amiből kettőt már meg is evett és •egyet a felöltője bal zsebébe csúsztatott. A társaság egy étterem felé tartott. Habenix először az üres zsebet tapogatta meg, majd egy ócska reklám-tükröt nézett meg •óra helyett és igy szólt: — Uraim, bocsássanak meg, de vacsorára vagyok hivatalos egy nagyon elegáns hölgyhöz. El kell mennem, de bocsássanak meg, hogy nevet nem emlitek, de én nagyon diszkrét fiu vagyok. Ajánlom magamat. Báró Habenix eltűnt. A hölgyek és a katonatisztek teritett asztalnál gyöngyöző pezsgő mellett az elegáns báróról beszéltek és irigyelték a szerencséjét, hogy egy nagyon szép nagyúri dámánál barátságos kettesben fogyaszthatja el pompás vacsoráját. Báró Habenix pedig ezalatt bement egy DELMAGYARORSZAO henteshez és vett háromért szalonnát és kettőért kenyeret, majd kiment a Stefánialigetbe az Erzsébet-szobor mellé vacsorázni. Vacsora után rágyújtott egy dráma cigarettára, amit előzőleg egyiptomivá préselt a noteszában. Igy fest Habenix ur maszkkal és maszk nélkül. (sz—m.) NflPI_HIREK A szeged! temetőkben. (Saját tadósitónktól.) Mindenütt a városban az utcákon, korzón csupa Ikoszorut, virágot látni. Az emberek egész vagyont költenek el virágra, hogy fölékesitsék kedveseik sirját. A villamosok tömve száguldanak a temetők felé és szegény asszonyok szótlanul viszik kis müvirág-koszoruikat az elmúlás kertjébe. A fogatokon előkelő úriasszonyok ülnek, hatalmas koszorúk, bóditó illatú virágok között. Szomorúság, bánatos ősz mindenütt. Sápadt asszonyok diszitik a temetőkben a sirhantokat. Mennyi bánat, mennyi köny. A sirokat nem vizzel öntözik. Egy kicsike fejfa előtt zokogó fiatal aszszony térdel és igazitja a koszorút a fejfán. Amott egy fiatal lány áll talpig gyászban, könnyes szemével a kéklő messzeségbe néz, kiszakad a melléből valami nagy sóhajtás, a hogy a belvárosi temető mellett elrohan a vonat, idegen és ismeretlen célú utasokkal... A temetőn kivül egy öreg asszony súlyos koszorút cipel. Reszkető kezében megcsillannak a koszorúkon a vizcsöppek. Leteszi a koszorúkat a sirhantra és remegő keze végig szánt, nincs-e valahol egy oda nem illő paréj? A lépéseink alatt megzörren a haraszt és ugy érezzünk ,hogy ez a kicsi kis zaj is profanizálja a szomorúság kertjének hangulatát . . . Keressük a temetőkben Szeged nagy halottait. Szerteszét feküsznek, nem egy temetőben. Nem is haladhatunk sorrendben, csak ugy rendszertelenül. Meg sem tudtam találni, akiket legjobban szerettem volna. Vád nem illethet, mert ugv látszik, hogy a szegedi temetőben még az erre hivatott temetőcsőszök se tudják megmutatni, hogy — mondjuk — Enyedy Lukács, sőt Klauzál Gábor, hol nyugszik? . . . Megállok egy fehér, egyszerű, márványsirkő előtt. Most veszik körül rácscsal. Megállok, mert a néma kövek alatt Bankó Pista, a dalkirály álmodik. Egyszerű a sirkő. Fehér márvány. És nincsenek belevésve hangzatos szavak. De minek is. A most van a nap lemenőben szerzőjét mindenki ismeri. Kész van már a rács is. Most már az élők miatt is békén pihenhet a nótafa. Nem messzi Dankótól Pálfy Ferenc aluszsza álmait. Szeged város volt polgármestere. Fekete obeliszkjén csak évszámok állanak, amelyek születésének és halálának napját jelzik. Az élete minden szegedi előtt ismeretes, a város történetében nagy jelentőségű. Beljebb, a temető legbelsejébe benyúlva pihen Szabados János. A Dugonics Társaság emelte sirkövét. A nap megvilágítja rajta Szabados filozófsu sorait: Áldott hely ez, ahol immár nem fáj semmi, S nem ijesztő rém a „lenni, vagy nem lenni" Ez a kérdés nem bánt az örök álomban, Ott nincs tépelődés, ott csak nyugalom van. Makó Lajos színigazgató 'síremlékén is meghatnak a bevésett szavak: . . . Felemelt fejjel nem görbítve hátat, Igazak úttalan ugarát jártad. Sohasem kértél, mindig csak adtál, Kincseket adtál s szegény maradtál! Szembe Makó Lajossal a jó öreg Mezey Péter bácsi álmodik a pipáiról. Kis, barna fejfáján egy élővirág koszorú terjeszti illatát. 1911 november 1 A szegedi temetőkben egy egész kis színtársulat pihen öreg direktorokkal együtt, de nagyon-nagyon messze egymástól. Itt fekszenek: Csajági Ferenc, Csóka Sándor, B. Kükemezey Vilma, Rónay Gyula, Mosonvi Károly. És a többiek! A sok halott! Mindegyik odanőtt valakinek a szivéhez .És vannak sokan, akik egész Szeged, vagy az ország szivéhez is közel jutottak, igy Klauzál Gábor, Enyedy Lukács, Dugonics András! Aztán Kubinyi Zsigmond, Rainer József dr és a névsor véghetetlen. Kedden délután a sírhantok tele voltak koszorúkkal. Egyformán munkálkodott a díszítéssel az úriasszony fehér keze s a szegény asszonysereg, munkában eldurvult keze. Mindenszentek napján pedig, amikor eljött az elmúlás napja, a sápadt halált szimbolizáló föltámadást váró ünnep, akkor este megvilágosodik a temető, ragyogás lesz ez a szomorúság birodalma. A szivekről lefolynak a könnyek és az öreg, imádságos aszszonyok zsolozsmáiba belevegyülnek a feltörő zokogások fájdalmas hangjai. Vásárhelyi Juliska. — Lapunk legközelebbi száma a közbeeső ünnep miatt pénteken, a szokott időben jelenik meg. — Eljegyzés. Pásztor József, a Délmagyarország felelős szerkesztője eljegyezte Rosenfeld Nándor villamosvasúti igazgató leányát, Rudykát. — Adomány. Mami Jakab dr udvari tanácsos az Urinők Otthona alapja javára 20 koronát adományozott, melyért hálás köszönetet mond az előkészitő bizottság nevében Varga Borhála igazgatónő. — A szegcdi strandfürdő. A Szegedi Gazdasági Egyesület olvasótermében kedden délután hat órakor a szegedi partfürdő részvénytársaság igen népes ülést tartott Hollós József dr. főorvos elnöklésével. Hollós doktor, aki már számtalan modern eszmét hozott Szegedre a strandfürdő létesítésének is ő vetette meg az alapját. A kedden délutáni ülésen elhatározták, hogy 1500 darab harminc koronás névértékű folyószámmal ellátott bemutatóra szóló részvényt bocsátanak ki. Az alaptőke nagysága tehát 45.000 korona lesz. A részvényjegyzés záróideje december 10. Sokan még mindig nincsenek tisztában azzal, liogy a strandfürdő létesítése mit céloz. Tehát felvilágosításul közöljük a következőket: A szegedi partfürdő részvénytársaság uj Tiszafürdőt létesít Újszegeden, a mely egyesíti ugy a folyóvizek, mint a tengeri, úgynevezett strandfürdők által élvezhető előnyöket. A fürdőtelep teljesen családi jellegű lesz. Férfiak, nők és gyermekek együtt fürdenek. A telepen olcsó büffét, árnyas pihenő, napfürdő, homokfürdő, tisztavizü zuhanyok, különböző tornaszerek állanak a közönség rendelkezésére. Kiásott és elkerített hely szolgál majd kisebb gyermekek fürdőzéséül. És külön terület jól gondozott iszapfürdőül. A fürdőtelep Újszegeden létesül. Az oda- és visszaközlekedés motorcsónakkal bonyolódik le. A részvényeseg még külön kedvezményben is részesülnek. Igényt tarthatnak minden egyes részvény után egy különben busz koronás évi bérletjegyre tizenkét koronáért. Vagy két darab 14 éven aluli gyermekjegyre 12—12 korona helyett 8—8 koronáért. És végül 25 darab napi fürdő jegynek egyenkint vagy valamennyi részvény után 30 százalékos engedményre. Ezek a főbb pontjai a strandfürdő felhívásának. Mi a magunk részérői hisszük, hogy sokan fognak részvényeket jegyezni, liiszszük, hogy az eljövendő szezonban már áll a szegedi strandfürdő. — A reformáció napja. A szegedi protestáns egyházak kedden ünnepelték 394-ik évfordulóját annak, hogy Luther Márton az egyszerű szerzetes a wittenbergi vártemplom ajtajára kiszögezte a 95 tételt azzal a fölirással, hogy e tételek fölött vitatkozást akar tartani. Kedden délelőtt 8 órakor ün-