Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-07 / 255. szám

2 DELMAGYARORSZAO 1911 november 11 jai — az ő választott képviselői — és hirdessék nyíltan, hogy ők a vállalt kötelességet legbensőbb meggyőződésük szerint ugy vélik leghelyesebben teljesiteni, ha a nemzet egészséges vérkeringését továbbra is alákötni nem engedik. Helyezznek a Ház asztalára olyan inditványt, mely a pillanatnyi helyzettel szemben, mint rendkivüli és egészen kivételes eszköz, a végszükségben találja egyedüli indokát. írja alá az inditványt és dokumentálja ezzel a maga becsületes hitét minden magyar képviselő, akinek, meggyőződése az, hogy a létező bajt igy orvosolni hazafias kötelesség. Döntsön a Ház a házszabály 202. szakaszának megfelelőleg sürgősen és mondja ki, hogy X dátumtól kezdve minden ülés csakis a napirendre tűzött „véderőről szóló törvényjavaslat" tárgyalásával veszi kezdetét, e tárgyalás semmiféle okból és cimen a napirend tárgyalására szánt idő letelte előtt meg nem szakitható és a házszabályok 196., 197., 204. és 206. szakaszokban körülirt teendők ezen idő letelte után az ülés végén intézendők el, a 207. és 223. szakasznak a tárgytól való eltérés kérése, valamint a zárt ülés megtartására vonatkozó határozmányai — a véderőről való törvényjavaslat tárgyalása alatt — csak netáni rendkivüli sürgős ügyben vehetők igénybe, mely sürgősséget esetről-esetre a Ház egyszerű szavazással állapit meg. Ilyen, vagy ehez hasonló inditvány elfogadása mellett az obstrukció — igaz — tovább folyhat, de már csak a beszédes obstrukció, mely a tárgyhoz szól. Más parlamentben a kloture még az ilyenre is záros határidőt tüz; nálunk végszükségnek kell beállani, hogy a négy hó óta duló névszerinti szavazások cédasága helyébe a teljes szólásszabadság legyen ültethető. Az ily tartalmú inditvány bejegyzéséhez és kifejtéséhez minden egyes képviselőnek joga van és csak tekintélyét növeli, ha azt legalább 150, vagy 200 képviselő irja alá. Ha már most a Ház az ilyen inditványt legfeljebb négy szónok meghallgatása után egyszerű szavazással határozattá akarja emelni az elnök, tisztán paszsziv szerephez jut. Az elnökség semmit sem kezdeményezett, a törvényhozásnak 150 vagy 200, esetleg még több inditványozási és határozási joggal biró tagja az, aki házhatározatot provokál arra nézve, hogy néhány hétre és kizárólag a napirenden levő javaslat házszabályszerü letárgyalásáig szüneteljen-e a technikázás: igen vagy nem? A házszabályok ezen szakaszainak egyetlen egy konkrét esetre való rövid idejű felfüggesztése, ha az házhatározat alapján történik, legbiztosabb jele annak, hogy a mindenki által sóvárgott béke mégis csak helyre áll. Lázadás egy hadihajón. Parisból jelentik: A touloni kikötőben állomásozó Danton hadihajó legényei föllázadtak a tisztek ellen. A matrózok vörös zászlót húztak fel a hajóra. A kikötőben levő többi hadihajóról kivezényelték a legénységet a lázadók ellen. A lázadók ellentálltak, mire az egyik tiszt szuronyos rohamot vezényelt ellenük. Mindkét félről többen megsebesültek:. Szocialisták győzelme. Berlinből jelentik: A mai városi képviselőtestületi választásoknál Berlin városában 16 szociáldemokratát és egy liberálist, Charíottenburg városában pedig hat szociáldemokratát és nyolc liberálist választottak meg. Azok vállvonogatva távoztak s Lucile erőltetett mosolylyal s elfojtott zokogással csititotta a beteget, ne törődjék velük, ne izgassa magát. De a beteg közbevágott: — Hagyd, édesem. Úgyis tudom, hogy meghalok... Sietnünk kell. Elég soká vártam. Még ma egybekelünk, hogy neked, az egyetlen lénynek, ki engem szeretett, gondtalan nvugalmat biztosithassak öreg napjaidra. S megfogta a kezét. És ekkor ez a nő, ki úgyszólván évtizedeken át a házasságról álmodott, mosolyogva igy felelt: — Bocsánat! Én táncolni akarok a lakodalmamon! Majd ha meggyógyultál... Ez a nyugodt hangon kiejtett mondás csodát müveit. Elhitette a beteggel állapota veszélytelen voltát... Ez a nő elég erős volt három napon át dacosan szembenézni a kap • zsi, gyűlölködő rokonokkal, távoltartani őket drága betegétől, egyre a gyógyulásról a házasságról beszélni neki s a megrendelt menyasszonyi ruhája szépségét ecsetelni -cki, mikor karjai között kilehelte lelkét... Feláldozott mindent, élete gondtalanságat, egy vagyont, hogy egy haldokló utolsó perceit megédesitse. S tudod-e, miért tűnt el egyszerre? Mert a drága rokonok, midőn legnagyobb ámulatukra — és gyönyörűségükre — megtudták, hogy nem voltak egybekelve, azon nyomban kiutasították, — kidobták a házból. Én a szomszédban laktam. Lucile hozzám menekült. S felháborodásomban átsiettem cs kemény, sértő szavakat vágtam a fivér fejéhez ... Zsebrevágta őket. Egy hónap múlva elárverezték Servannes müveit, bútorait. Háromszázezer frank gyűlt össze. Ezt elosztották egymás között. Lucilenek még egy szerény évjáradékot sem adtak. Ismét leckéket adott, de szomorúsága lehangolta tanítványait. Varrni próbált, de szemei felmondták a szolgálatot, ötven éves korában megtört, öreg asszony lett . . . Elveszhette a szeme világát... S egy menedékhelyre került be. A rokonok egyre gyarapodtak. Egyik testvér férjhez ment. Szerencsére, ugy hallom, veri az ura... A fivér Párisban kitűnő vállalkozásokba bocsátkozott... És Lucie, tegnap a kórházban meghalt... Ime... Éppen, midőn beléptél, kaptam az értesítést. A két barát a Dauphin-kapuhoz ért, melyen át ragyogva, kacagva, elegánsan tódultak át az élet kiváltságosai... Az orvos egyszerre megszorította barátja karját. Fényes Viktóriában pöffeszkedve a „fivér" robogott el mellettük, kövér, drágán öltözött hölgy oldalán, arrogánsan, büszkén. A balzsamos juniusi alkony leszállt a sétányra ... A két barát tekintetével hossz isan követte a Viktóriát. Aztán hallgatag megegyezéssel sarkon fordultak és ez este nem ebédeltek a Boisban. A kereskedelmi minisztérium reformjai. (Saját tudósitónktól.) Igaza van annak a képviselőnek, iaki a kereskedelmi minisztérium költségvetésének tárgyalásakor azt a véleményét hangoztatta, hogy a vaggonhiány és az államvasutnál uralkodó egyéb forgalmi zavarok sokkalta többjébe kerülnek az iparnak és kereskedelemnek, mint a kormány által tervezett tarifaemelés. Ezeken a zavarokon sürgősen kell segíteni, mert ha tovább késlekednek vele, a katasztrófa, a teljes felfordulás nem maradhat el. A kormány el is van rá szánva arra, bogy erős kézzel rendet csináljon s az erős kézhez a pénzről is gondoskodni kiván s ép ezért emeli a fuvardíjakat. A kereskedelmi minisztérium a reformokra vonatkozólag a következőket mondotta a napokban egy hirlapirónak: Az első reform az üzletvezetőségek átszervezése és uj beosztása lesz. Tapasztalati meggyőződéssé érlelődött ugyanis a keresdelmi minisztériumban az, hogy egy-egy üzletvezetőség körzetének nem szabad meghaladnia az 1200—1400 kilométert. Ezért az olyan üzletvezetőségeket, melyekhez ma hosszabb vonalrész tartozik, amelyek a forgalom könnyű áttekinthetőségét lehetetlenné teszik, mint például Szegeden, ahol 3000 kilométer, vagy Aradon, ahol 2000 kilométernél több vonal jut ma az ottani igazgatási szerv hatáskörébe, tehermentesíteni törekszik a kormány. A Szabadkán jövőre felállítandó és a Temesvárott már fölállított uj üzletvezetőség terve a tehermentesítés jegyében született. Az előbbi a túlterhelt Arad forgalmának egy részét vonja magához, az utóbbi pedig Szegedét. De az utóbbinak míis hivatása is lesz a budapesti igazgatósági reformmal kapcsolatban. A fővárosi pályaudvarokat ugyanis a forgalom egyöntetűsége és a fuvarozás zavartalansága érdekében rövid időn belül epvesiteni fogják a jelenlegi vezetőség egyesítésével. Erre nézve ép a minap is történt lépés, midőn Ofner, a jobbparti üzletvezetőt, akinek lemondása hirét egyesek szerették volna forgalomba hozni, a minisztérium állásában véglegesítette. A főváros egyik pályaudvarát azonban, a ferencvárosit kiveszik az egyesitett budapesti állomások sorából és a szabadkaihoz csatolják. A forgalmi zavar elhárítására épült ötmillió költséggel a gombosi hid is, melynek azonban kettős hivatása lenne: az első, hogy KeletMagyarországot Fiúméval közvetetten forgalmi kapcsolatba hozza, a főváros elkerülésével, a másik, hogy szolgálja azt az eszmét, mely Hieronymiban bírt a leglelkesebb agitátorát: az Alföld nagy vasúti összeköttetését Boszniával és a Szandzsákon át valaha Szalonikivel . . . Nagyot lendit majd a forgalmon és a vasúti teherkocsik gyorsabb forgását van hivatva szolgálni az egyvágányú pályáknak két vágányra való átalakítása. Az államvasutak 6295 kilomértert tevő fővonalaiból csak 1023 km., vagyis alig 15 százalék van kétvágányú pályával ellátva. Ezzel szemben kettősvágányu a porosz államvasutakon az egész hálózat 70 százaléka, a bajor államvasutak 56 százaléka és a száz államvasutak 50 százaléka. Az államvsutak igazgatósága még a folyó év elején előterjesztést tett a kereskedelmi miniszternek ujabb kettősvágányu pályák létesitése tárgyában. Ugyanis egyes fővonalakon a forgalom annyira megnövekedett, hogy azt egy vágányon már csaknem lehetetlen lebonyolitani. Az államvasutak igazgatója felterjesztésében azt mondja, hogy ott, ahol a vonatok száma naponként eléri az 50-et, nem szabad késlekedni a második vágány lefektetésével, mert különben a forgalom rendessége és biztossága szenved. A kereskedelmi mi-