Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-26 / 272. szám

6 DELMAGYARORSZÁG íyíl november 26 •gát, amikor pedig csak abban áll az aktivitása, hogy kísérletezik a tömegizléssel. Ha a kisérlqt sikerült: fölfedező. Ha nem: mártír. Pedigcsak: ügyes és ügyetlen. A második megjegyzés: igaz-e, hogy tulprodukció van könyvekben? Fischer szerint igen. Szerintem: ez nonsens. Könyvekben és általában művészi értékben nem lehet tulprodukció. Tulprodukció csak ott lehet, ahol a kínálat nagyobb a keresletnél. Ez szellemi értékeknél teljességgel lehetetlen. A könyv kereslete akkor indul meg, amikor már nyomtatásban, tehát a könyvárusi forgalmában megjelent. Meg nem jelent könyveket nem keresi senki és sohase jelentkezett még olyan kereslet, amely követelte volna, hogy bizonyos könyv megirassék. Ha pedig megvan irva, természetes, hogy a könyvkiadó feladata meghatározni, mennyi példányban jelenjék meg, illetőleg melyik példányszám, az, amely a keresletnek megfelelhet. Ha többet nyomat, ez tisztán a kiadó számítási hibája, szimpla tévedése, amelyiknek semmi köze a kereslet és kínálat viszonyához. Az a lehetőség, hogy csak anynyit nyomasson, amennyire szükség lesz, mindig megvan és pedig tisztán a kiadó kezében. Hogy lehet itt tulprodukcióró beszélni? Hol van az a kényszerítő ok, amelynek folyományaképen többet kell kihozni a könyvpiacra, mint amennyire szükség van? És az állitásom, hogy nincs tulprodukció, átvitt értelemben is helyes, mert kéziratbéli, tehát szellemi tulprodukció sincsen. Nem lehet többet -— értsd: quantitative — produkálni, mint amennyire szükség lehet. Ami nem fogy: arra nem volt szükség. Nem kereste senki, semilyen szükségletnek sem felelt meg, a kínálat teljesen indokolatlan volt. Ez csak nem „tulprodukció?" Persze hogy nem. Fischer nem is hiszi ezt komolyan. Amit ő komolyan hisz, az megnyilvánul abban a megismerésben, hogy a könyvterjesztésnek, mint kultur a-üzletnek uj, a kapitalisztikus nagyüzemben gyökeredző formákat kell keresnie, ha szélesebb körökben akar terjeszkedni és üzletet csinálni. Ezek az uj formák pedig — az olcsó könyv, az utcai árusítás, a kolportage egyszerűen eszközei annak a konkurrenciának, mely ellen a könyvkereskedés, mint az irodalom terjesztő eszköze, küzdeni kénytelen: az újságnak. A modern könyvüzletnek, ha tömegeknek akar kultura értéket hozni, ezt a harcot kell jól megúsznia. Ha sikerül a kellő formákat találnia: óriási szolgálatokat fog tenni a kultúrának, anélkül, hogy ezt az érdemét üzletnél egyébnek kellene tekinteni. Az újság és a könyv harcában pedig csak egyet érhet nyereség: a kulturát. Bócz Bálint. Egyetemet kap Pozsony város isPozsony városának és tiz nyugati vármegyének mintegy kétszáz főnyi küldöttsége tisztelgett szombaton délben a képviselőházban Zichy János gróf közoktatásügyi miniszternél, hogy a tervezett harmadik egyetemet Pozsony részére kérje. A küldöttségben résztvettek a nyugati határszéli és dunántuli képviselők is, közöttük Széli Kálmán és Székely Ferenc igazságügyminiszter is. Bartal Aurél pazsonyi főispán üdvözölte a küldöttség élén Zichy minisztert, akihez Brolly Tivadar pozsonyi polgármester intézett hosszabb beszédet. Zichy János gróf válaszában kijelentette, hogy Pozsonyt egy vidéki egyetem székhelyéül minden tekintetben alkalmasnak tartja és hogy e fölfogásában a kormány valamennyi tagja osztozik. Kijelentette a miniszter, hogy a debreceni egyetemmel junktimban Pozsony is kap állami egyetemet és a legközelebb a képviselőház elé terjesztendő törvényjavaslatban a debreceni és a pozsonyi egyetemnek egy időben való megalapításához kéri a törvényhozás hozzájárulását. A küldöttség zajos-éijenzéssel fogadta a miniszter válaszát, melyért a küldöttség nevében Brolly polgármester mondott köszönetet. Azután Khuen-Héderxáry miniszterelnöknél tisztelgett a küldöttség. Héderváry gróf kijelentette, hogy a kormány nagy örömmel járult ebez a tervhez, mert Pozsony mindenképen méltó az egyetemre, s ő személyesen is nagyon örül, mivel sok kapocs fűzi a városhoz. A miniszterelnök szavait is lelkesen megéljenezték. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. NOT. 26, vasfrnap d. U: Eszemadta, vasárnap este: A ptpa, páros '/»• Blaha Lujza a Vígszínházban. (Fővárosi munkatársunktól.) Móricz Zsigmond, mint tudjuk, megsemmisítette az „Aranyos öregek" cimii háromfelvonásos darabját, melyben Blahónénak pompás szerepet irt s amelyet a Nemzeti Színház már el is fogadott. Ö tudja, miért tette. Annyi bizonyos, liogy általános, nagy volt a fölháhorodás. Végrevalahára újra liozzáméltó feladathoz juthatott volna az a nagy művésznő és — tessék! A túlságosan skrupulózus szerző utóbb meggondolta a dolgot és megmentette a halta nyelét. Az „Aranyos öregek" három felvonását egy felvonásra sűrítette és ezt az apróságot a „Nyugat" vasárnapi matinéján fogják bemutatni a Vígszínházban. Természetesen Blahánéval a női főszerepben. A matiné műsorát Cs. Alszeghy Irma, a Nemzeti Szinliáz újból fölfedezett kitűnősége, nyitja meg. Felolvassa Móricz Zsiga „Judit és Eszter" cimü novelláját, Ady Endre a saját költeményeivel szerepel és Móricz Zsigmond zárja be a műsort. Kíváncsi voltam, hogy Blaháné nem drukkol-e a premier-je előtt. Hiszen örökösen lámpalázas, bármilyen nagy diadalra van kilátása. Kétszer jártam lilában. Harmadszor végre bejuthattam. A szokott szivélyességgel fogadott, de egyszersmind meg is mosta a fejemet. —Micsoda uj divatot kezd, hogy azért fordult vissza, mert vendégeim voltak? Hát maga nem vendég... Aztán meg: Nem tud.ja, hogy ebéd után szunyókálni szoktam? Jaj lett volna maguknak, ha felköltöttek volna!... Jegyezze már meg egyszer, hogy délelőtt tizenegytől és délután négytől mindig idehaza vagyok, kivéve... — Amikor nincs idehaza ... — Kivéve, amikor szép az idő, mert olyankor sétálni megyek. Amikor igy jóizüen kipörölte magát, rátértünk az „Aranyos öregek"-re: — Az egy igazán kedves apróság. Uriház kertjében játszik. Úriemberek a szereplők. Három öreg ur van együtt: Hegedűs, Vendrei és Szerémy. Mindegyiknek van valami baja: az egyiket a podagra bántj cl, cl másik asztmás, a harmadiknak:... a harmadiknak... gondolom a foga fáj. Ekkor én látogatok el hozzájuk — én is úriasszony vagyok — és felujulnak a régi emlékek, a régi vágyak. Mind a hárman udvaroltak valaha nekem és most újra kezdik. Sorban meg is kérik a kezemet ... — Ének is van a darabban? — Hogyne! Eszünkbe jutnak a régi, szép nóták: a „Vékony deszka kerítés", meg a többi ... Dudolgatunk s szép csendesen táncba is fogunk... és mialatt mi — öregesen — a csárdást járjuk, a háttérben a fiatal pár — Lenkeffy Ilona és Kemenes Lajos — hosztonoznak a magyar nótára... mert hát igazán igy csinálják ezek a modernek! — És kikosarazza a három kérőt? — Ki bizony! Azt mondom nekik: Ugyan, ugyan... magunkkal se tudunk mit kezdeni... mire mennénk egymással? Jelentették, hogy a kocsi előállott. — Próbára kell mennem. Eddig még csak kettő volt, ma van az utolsó. Három próba után sem álltam még ki a színpadra... és még azt kérdezi, hogy drukkolok-e? * Papa. Tekintetes színész urak és tiszteletreméltó színművésznők, kik a Pápá-ban játszanak: vájjon hová tették a darab humorát? Vagy az is humor, ha a papa elneveti a jó vicceket és a mamajelölt fájdalmas arcot vág, hogy az abbé tragédiájáról s az erdész kétségbeeséséről ne is szóljunk. NVolc órától féltiz előtt öt percig a közönség vagy unatkozott, vagy aludt. Igaz, hogy az előadás során ez volt a legigazabb humor, — dehát a színpadra mért nem jut? Csupa kérdőjel amelyekre a színjátszók szigorúan a sugó után feleltek. A Papa bizony banális részletekben gazdag, dacára hogy Flers és Caillavet irták, dacára, hogy a Vigszinház jobb darab híján felfújta, dacára, hogy a szegedi előadással gyorsan lefújják. Csodálatos előadás volt. Ilyen szomorúan vígjátékot játszani igazán művészet. A sok szereplő közül egyedül Solymossy vált ki. Tudniillik ő vig alakitást adott. De azért a többi uj itókát se érje gáncs. Sőt. Béke lengjen alakításuk fölött . . . hamár humor nem akadt. * Szimfonikus hangverseny. A szegedi Otthon hangversenytermében meghonosították már a szimfonikus hangversenyeket. Ez az eredmény olyan, hogy a legnagyobb elismerést, pártolást megérdemli. Hisz Szegeden aránytalanul kevés úgyis a zenei szórakozás, hangversenyt ha itt rendeznek, igazán művészi eset és öröm. A közönség érzi legjobban, mit jelent az Otthon szimfonikushangversenysorozata. Szombaton délután újra hangversenyt rendeztek, ismét a megszokott sikerrel. A honvédzenekar minden egyes számával brillírozott. Amióta Fichtner Sándor a vezetője, azóta olyan nívóra emelkedett a zenekar, ami páratlan az országban. Most Hajdú, Volkmann, Fichtner és Mendelssohn müveiből állították össze a műsort. Bemutatták Fichtner Sándornak csodálatos szép, rendkivül kvalitásos uj darabját. A közönség hosszasan, őszintén tapsolta és ünnepelte a szerzőt s a karmestert, kinek elsősorban köszönheti a közönség a szimfonikus hangversenyeket. Szombaton különben játszott Arany János, jónevü hegedüvirtuoz, precízen, nagy sikerrel. A képviselőház ülése. A Ház mafa védőerőjavaslat általáons vitáját folytatta, a melyben két szónok: a kisgazdapárti Herezeg Sándor és Szterényi József volt államtitkár vett részt. Szterényi a hadierő közgazdasági jelentőségét fejtegette s általánosságban elfogadta a javaslatot. Az interpellációk során Batthyány Tivadar gróf újra szóvá tette a horvát bán ügyét. Az ülésen Návay Lajos, később Jankovich Béla elnökölt. Á jegyzőkönyv hitelesítése után felolvasták az interpellációs könyvet, melyben három uj bejegyzés van. Székely Ferenc igazságügy miniszter törvényjavaslatot terjeszt be a konzuli bíráskodásról szóló 1891. évi 31. törvénycikk érvényességének meghosszabbításáról. Ezután a védőerőjavaslat általános vitáját folytatta a Ház. Az ülés két óra előtt végződött.