Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-15 / 262. szám

6 DELMAGYARORSZAO 1911 november 11 Rablógyilkos szövetkezés egy milliomos asszony ellen. — A házmester és társai. — (Saját tudósítónktól.) Arad egyik leggaz­dagabb asszonya ellen tervezett gyilkos me­rénylet ügyében folyik most a nyomozás az aradi rendőrségen. Egy házmestert, egy ura­sági inast és egy napszámost őriznek a főka­pitányság fogdájában, mert az az alapos gya­nú támadt ellenük, hogy szövetkeztek Fischer Eliz háztulajdonos és tőkepénzes asszony megölésére. Greén Nándor tiszteletbeli főka­pitány előtt tett vallomásokból az derül ki, hogy ez a három ember körülbelül egy héttel ezelőtt kezdte meg az összeesküvést a millio­mos asszony kivégzésére. Először azt tervez­ték, hogy morfiummal mérgezik meg, de lia ez nem sikerül, akkor megfojtják. Tervüket csütörtökön este akarták végrehajtani, azon­ban Fischer Eliz óvatosságán meghiusult a merénylet. A merényletet azután Fiscber Eliz vasárnap közölte a rendőrséggel, amely letartóztatta a gyilkosságra szövetkezett tár­saság tagjait és azok hétfőn este az imént el­mondottak értelmében már beismerő vallo­mást is tettek. A rendőrség vasárnap délelőtt beidézte Sági István, Fiscber Eliznek Andrássy-téri palo­tájában alkalmazott házmestert, Tóth Lőrinc állástalan urasági inast és Nikodém György foglalkozás nélküli napszámost. A főkapitány elmondta, liogy Fiscber Eliz szerint a beidé­zett három ember a gazdag nőt meg akarta gyilkolni, hogy azután pénzét elrabolja. Fischer Eliz tudvalevőleg Andrássy-téri pa­lotájának egyik kis lakásába teljesen egye­dül él. Amikor Greén főkapitány a bekisért bá­rom ember előtt ezeket előadta és felszólította őket, liogy nyilatkozzanak, mi igaz a vádból, azok eleinte haboztak, de később részletesen elmondták a szövetkezés történetét. Sági ház­mester körülbelül a következőket mondta: — Tóth Lőrinc szeretőjét a mult héten be­vezette hozzám az udvarban levő cupringer és arra kért, hogy néhány napra adjak szál­lást a leánynak. Amikor1 aztán Tóth Lőrinc meglátogatta nálam a kedvesét, hallotta, hogy a feleségem keservesen panaszkodik, liogy Fischer Eliz őt minden ok nélkül szidalmaz­za. „Az istennyila üsse meg azt a vén asz­szonyt, minek van az a világon. El kell azt tenni láb alól. Nekem van otthon egy üveg morfiumom, majd beadjuk neki, liogy ne ve­szekedjen többet", — fakadt ki Tóth Lőrinc. — Nem leliet azt elpusztítani, — mondta a feleségem, ördöge van annak. — Majd megnézzük azt az ördögöt — mond­ta Tóth Lőrinc. A következő napon egyre jobban foglalkoz­tatott bennünket az a terv, liogy Fiscber Elizt megöljük. A mérget nem találtuk -alkalmas­nak és azért inkább arra gondoltunk, hogy egy este kicsaljuk a folyosóra, ott megfojt­juk és a holttestet otthagyjuk, aztán a lakás­ból minden pénzt magunkhoz veszünk. Tóth Lőrinc azt mondta, liogy van neki egy nagyon erős barátja, Nikodém Gyurka, majd elvégzi az a fojtogatást. A következő napon Nikodé­met el is bivta Tóth és Nikodém eleinte vo­nakodott a tervet elfogadni, de amikor 20 krajcár ára szilvóriumot beadtunk neki, szí­vesen vállalta a fojtogatást. Csütörtökön es­tére terveztük, liogy végzünk Fischer Eliz­zel. Nikodém zörgetett Fisclier Eliz udvari ablakán, Tótli Lőrinc meg én a folyosón vár­tuk, hogy mi történik. A háziasszony azonban nem jött ki, erre mi szótszéledtünk, én lefe­küdtem, két társam pedig hazament. A házmester vallomásával szemben Niko­dém és Tóth Lőrinc ugy vallottak, hogy a ház­mester zörgetett csütörtökön este Fischer Eliz ablakán. Azt ők is elismerték, hogy a millio­mos nőt csakugyan meg akarták ölni. Azt is bevallották, hogy a gyilkosság után való magatartásukról is tanácskoztak már. A beismerő vallomás után a főkapitány előzetes letartóztatásba helyezte mindhár­mukat. i s i i , 1 . l j J.Üwi. A rendőrség a három cinkostárssal egyide­jűleg előállította kedden délelőtt Sági István­nét, a Fisclier Eliz-palota bázmesternéjét is. A három férfi eleinte mindent tagadott, Sági­né azonban az első szóra elmondta azt, amit tudott és igy ő szolgáltatott döntő bizonyíté­kot a gyilkos szövetkezés ellen a rendőrség kezébe. Az asszony vallomására azután a három férfi is vallomást tett, Ságinét pedig szabadon eresztették. Az érdekes biinügyben még mindig folyik a nyomozás. Kifogja az aradi rendőrség még hallgatni a Fiscber Eliz palotájában lakó Schweiger és Békési kisanszonyokat, akik­nek a vallomása döntő erejű lesz. NAPI_H!REK Fővárosi lapok Lázár György beszédéről. — fi fejlődő Szeged. — (Saját tudósítónktól.) A D. M. K. E. vasár­napi közgyűlésen nagyjelentőségű beszédet mondott Lázár György dr Szeged polgár­mestere. A beszéd, amelyet a Délmagyaror­szág leközölt, általános föltünéssel és osz­tatlan helyesléssel találkozott mindenütt. A (fővárosi lapok kivétel nélkül hosszabb cikkek­ben foglalkoznak azzal, a Világ vezető he­lyén ad igazat a polgármesterinek és általá­nos a vélemény, hogy Lázár György dr be­széde kétségtelenül a kulturális egyesületek eredményesebb és intenzivebb munkásságát fogják eredményezni. A D. M. K. E. közgyűlésével kapcsolatban Szeged fejlődéséről is meleg sorokat közöl a Budapesti Hirlap. A cikk bevezetésében igy emlékezik meg a városról: A Délmagyarországi Magyar Közművelő­dési Egyesület ma tartotta meg fönnállása óta kilencedik közgyűlését Szegeden. Erre az al­kalomra vezérférfiai szép számban sereglet­tek össze a tiszaparti szinmagyar városban, amely az utolsó két-három év alatt ujabb meglepő lendületnek indult s egy második önkéntes, természetes és szervesen fejlődő res­tauráció merész és káprázatos vonalait mu­tatja. A várost, mely évtizedeken át szinte aludni látszott s amely fölött egy kissé ködös, kissé lomlia, kissé bánatos magyar álom bo­rongott s amelynek élete a restaurációnak aránytalanul szélesre és távolra szabott vona­laiban szinte megkövesedettnek látszott, — ezt a várost néhány év óta egy különös láz járja át s a fejlődésnek, az előrehaladásnak szinte ideges buzgalma reszketteti meg. A város mind többet nyer nevezetességében, napról-napra gyarapszik a déli Magyaror­szágra gyakorolt vonzó ereje. Az évek elröp­pent büszke szó, melyben akkor nagyobb volt az álmodozó remény a tényleges valóságnál, hogy: Szeged lesz vonzó központja egész Dél­magyarországnak, most valóra válik. Nagy kulturális missziójának tehát becsülettel és buzgósággal tesz eleget Szeged, büszkén vall­va magát Délmagyarország kulturális veze­tőjének. A Világ vezércikkeLózór György dr beszé­déről többek között ezeket irja: „Régen várt és igaz szó hangzott el tegnap Szegeden. Valaki, aki sem nemzetiellenséggel, sem túl­hajtott radikálizmussal vádolni nem lehet, mondott ítéletet a magyar kulturegyesületek tevékenységéről. Mintha kicsiny volna az ügy! Az ország olyan nagy, a kulturátlan­ság olyan óriási és nyomasztó! Ezzel szem­ben liall az ember néha, évente egyszer fel­hangzani egy monogrammot, mely mögött egy közgyűlési hir, egy pár név tűnik a köz­vélemény elé! Hol van itt az arány, mely en­nek az ügynek a jelentőségét a nagy és égető problémák előterébe tolja? Későbben igy ir a Világ: „Lázár György a magyar polgármesterek legjobbjai közül való; tevékenysége nyomán értékes közmű­velődési eredmények születtek Szegeden. Egy ember, aki tevékenykedett a magyar kultú­ráért, aki hozzáértő és hivatott, aki közvetlen közelségből láthatta a DMKE működését, is­merhette meg a célzatokat és az embereket." Az TJjság ezt irja: Szeged város kitűnő polgármestere tegnap olyan beszédet mondott a magyar közéletnek egy nagyon fájdalmas jelenségéről, amely megérdemli, liogy az egész országban figye­lemmel hallgassák meg. A homályos célú egyesületekről beszélt a szegedi polgármester, amely egyesületeket nálunk valóságos raffi­nériával alapitják, egyszerűen a végigélve­zendő bankettek és kikoldulandó segélyek vé­gett. A szalmatüzről, amelyet a legderekabb célzatú egyesületek megindulása is jelent és a porhintésről, amelylyé nemsokára az évi jelentések lesznek. Bátor, derék és okos sza­vak ezek; szükséges volt őket elmondani és legfőbb ideje volt, hogy olyan ember mondja el őket, akinek a szavát mindenütt meghall­ják. A szegedi polgármester beszéde szüksé­ges és hasznos cselekedet volt. — Jászai püspöki kinevezésének kéz­irata. A hivatalos Budapesti Közlöny keddi számában közli Jászai Gézának, a szeged­belvárosi plébánosnak püspöki cimmel való fölruházását. A hivatalos lap közlése ez: Vallás- és közoktatásügyi miniszterem előterjesztésére Jászai Géza bodrogmo­nostori apátnak és szeged-belvárosi plé­bánosnak a sebenicoi püspöki cimet ado­mányoztam. Kelt Bécsben, 1911. évi október 14-én. Ferenc József s. k., Zichy János gróf s. k. — A zsidó nőegvesiilet uj ellenőrje. A zsidó nőegyesület ellenőrének özvegy Biedl Adolfnét választotta meg a hétfői közgyűlés. — Házasság. Gaál Endre dr, szegedi városi tanácsos és felesége, született Stróbl Mariska leányát, Mariskát november 18-án vezeti oltárhoz a szegedi református tem­plomban Kovács Gyula magyar királyi hon­véd-számtiszt. — Fegyelmi egy árvaszéki elnök ellen. Temesvárról jelentik a Magyar Kurírnak: A' temesmegyei árvaszék ellen már eddig is több panasz volt, sőt vizsgálatot is indítottak a dologban. A régóta lappangó kérdés most Temesmegye közigazgatási bizottságának gyűlésén ismét kipattant. Joanovics Sándor főispán, aki a bizottság gyűlésén elnökölt, bejelentette, liogy a belügyminiszter az árva­szék által erőszakolt, de elveszített pör miatt éles kritikát gyakorolt az árvaszék működé­sén. E bejelentés után a főispán ezekkel a szavakkal fordult az ülésen szintén jelenlevő Kovacsich árvaszéki elnökhöz: — Fölkérem, menjen ki a teremből, pana­szok vannak ön ellen! Hosszabb ideig tartó vita után a közigazga­tási bizottság egyhangúan elhatározta, hogy Kovacsicli árvaszéki elnök ellen megindítja a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot és ezentúl az összes pörös ügyeket megvizsgál­ják, hogy ha az árvaszékre bárminő mulasz­tás terhe háramlanék a pörökből, ezért az elnököt anyagilag is felelőssé tegyék. — Letartóztatták Fiebinger Aurélt. A Délmagyarország leplezte le először és a vidéki sajtónak tudtára adta, hogy Fiebinger Aurél nem globetrotter, hanem világcsaló. Ugy a budapesti, mint a vidéki sajtó tudo­másul vette a Délmagyarország leleplező cik­két és huszonnégy óra alatt az egész ország­ban tudták, hogy ki is az a Fiebinger? A sajtó munkájának meg is lett az eredménye, mert Marosilyén hétfőn délelőtt letartóztat­ták az álmérnököt. A szegedi rendőrség Ma­rosilyéről a következő táviratot kapta: Fiebingert letartóztattam, mert okmányai hamisak voltak. A Délmagyarországban és Budapesti Naplóban olvastam róla cikket és ennek alapján indítottam meg ellene a nyomozást. Rendőrség. A szegedi rendőrség azonnal visszatávira­tozott Marosilyére és tudatta az ottani rend­őrséggel, hogy a Délmagyarország tudósí­tása megfelel a valóságnak, mert Fiebinger

Next

/
Oldalképek
Tartalom