Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-01 / 251. szám

12 DÉLMAGYARORSZAG 1911 november 1 T- u1 'v,'.-"—TV': ." ; •—"—r— • —i Menjünk még odább valamivel... hiszeü pontosan ki kell kémlelnünk mindent, — fe­lelt a feketeszakállas. A sarkon tul hirtelen Viháncoló fénycsikok' vetődték eléjük a kövezetre. Hangos besfcéd hallattszott és paták toppanása, mintha egész csapat ló állana ott. — Itt vannak! — súgta a feketeszakállas megállva, '-i- Lássuk csak! • L Elmentek a legközelebbi sarkig és ott be­fordultak. — Minek? — akarta kérdezni-' Sliwin, de­gondolatban szeretett volna az arcába sújtani ezert és tobzódó, haragos megvetéssel gon­dolta: — Igen, minek? Ó, milyen okos vagy! Te istenverte gyáva! . . . Menj rögtön és figyel­mezz, különben . . . (Folyt, köv.) Felelős szerkesztő Pásztor József Lapkiadó-tulajdonos a Oólmagyarország hírlap- és nyomdavállalat • ' ' ii ' ' . r Nyomtatta a Délmagyarország hirlap- és nyomda vállalat Szegeden, Eorona-ntoa 15. (Bokor-palota. ár és súlyra kell a szappan összehasonlításánál és bevásárlásánál ügyelni. A világ egy azappana sem éri el a szarvas ifí;1 minden jó tulajdonságában, tiszta­ságában, mosóképességében, lágyság^ Wt) ban és olcsóságában. ^ 49 Egy orosz barrikádharcos regénye. Irta M. Arzybaseiv. Neményiné iSLi&tSél Fogműterme Kossuth L.-sugárut®4. Készít mindenféle fogtechnikai munkát kaucsukban és aranyban.C Állami és közigazgatási hivatalnokok­nak részletfizetésre is. Bármiféle javiüs 6 óra alatt elkészít REGÉNY. A vihar. Mégis bátorítóan hatottak e szavak. Tréfa és kacagás szólt. A fekete szakállas ember felállította az öt fegyverest. Akié a puska volt, a középre, a zászlóhoz jutott. Irigylő pillantások estek fe­léje. Csend volt most, csak néha döngött a tá­volból heves léptek hangja és valahol egy kutya vadul vonitott. Az alkonyi szürkeség teljesen elünt, halkan terült el az éjszaka. A házak sötétek lettek és a kövezet fehérebb­nek látszott. Elmúlt egy óra és utána ismét egy. El­hagyták állomásaikat, csoportokba verődtek össze és beszélgettek. A fekete báztömegek sűrűjében olykor gyönge világosság jelent meg. Valaki cigarettára gyújtott és a sárgás láng a sötétségbe tűnt zászlót megint pirosra festette. — Ezer ördög! — szólt a feketeszakállas ember halkan, — őrszemeket kell kikülde­nünk, különben egyszerre ütnek rajtunk. Se­hol egy fia — kozák! . . . — Hová mennének? A sötétségben minde­nütt rögtön beléjük akadnak — vélte valaki a homályban — már akkor inkább együttma­radunk ! — Ugy bizony. — Nos, senki sem akar? Jön velem valaki? — kérdezte a feketeszakállas hangosabban. — Én! — kiáltotta Sliwin, mintha valaki előretuszkolta volna és a vezető mellé állt. — Ez szép . . . Kettő elég is; menjünk, testvér! Nálad a revolvered? Hogyne, — felelt Sliwin lázasan remegve. — Akkor előre! . . . A sötétben átmásztak a ládákon és- & lép­csőn s a barrikád előtt találták magukat. Innen és tul egyazon ut húzódott, de ezen az oldalon nagyobb volt avilágosság és kiet­len üreség, annyira, hogy Sliwint sajgó bu­songás szállta meg, mintha temetőben járna. Lépteik bántóan hangosak voltak és a szive sebesen dobogott. — Csák bátran , bátran előre, gyáva fickó! — szólt magához Ós végtelen kétségbeeséssel gondolt arra, mit mondana Sinotska, ha iz­zadtságos, hideg arcát, kimeredő szemeit és homlokára hulló csapzott baját meglátná. A sarkon befordultak és a barrikád, mely innen kedves és kellemes látvány volt, mint­ha a házuk volna, eltűnt szemeik elől. Sötét volt, csak az ut köve fénylett kissé fehéresen. Mozdulatlan csönd és pusztaság feküdt az uton. Mikor azonban egy szabad térre értek, a templom sötét tömege mögött gyönge vörös fényt pillantottak meg, mely majd halványult, majd kivilágosodott és tá­voli fegyverropogást hallottak. A kikötő • barrikád jait ostromolták ekkor. Minden egybeottilott ottan, lángolt és sikon­gott és őrjöngő embterek megmerevedetten rogytak halomra. Erről a helyről jelentékte­lennek és csaknem hangtalanul folyónak látszottak az események, de fájdalmas ésag­gódó érzést támasztottak. Sliwin és a feketeszakállas ember megáll­tak és sokáig feszülten fülelték. A kikötőt lövik — suttogta a feketeszakál­las ember. Sliwin Kontsajewre gondolt és a szivét nyugtalanság és féltés gyötörte. — Csak előre! Tovább mentek és kinyújtott nyakkal figyeltek minden zajt, mindig készeri arra, hogy a legkisebb gyanús neszre visszasies­senek. A pnsztaságtól, csendtől és sötéttől való félelem egyre nőtt Sliwinben. Ideges izgatott­sága a végsőkig hevült és ugy érezte, ha most most valaki kiáltva rávetné magát, ő eszét vesztené. — Istenem, milyen gyáva vagyok, milyen gyáva fickó! ... — mondogatta magának forró lázban. — Vissza, vissza: — susogta tikkadtan, alig ejtve ki a szavakat. Papírhulladék csomagoláshoz és fűtéshez ingyen kapható Ingyen kapható! SZIGORÚAN SZABOTT ARAK! Francia szabású fűzők női divat különlegességek — szőrme áruk — PollákTestvéreknél Szeged. Szentes. SZIGORÚAN SZABOTT ARAK! r zv.-lirs. ion a színházzal szemben A legelőnyösebb kamat mellett nyújt kölcsönt arany, ezüstre, ruhanemüekre, érték­papírokra és tömegárukra. « • MI i n f i 19 9. t w | if i fl

Next

/
Oldalképek
Tartalom