Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)
1911-10-12 / 234. szám
2 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 október 10 nar ói uciucd cinóke sna fontosabb és a munkapártnak szükségesebb- személyiség, mint valaha volt, amennyiben a mai nap folyamán megkezdte tárgyalásait áz ellenzékkel — a kompromisszumról.. Megkezdte pedig a tárgyalásokat Lukács, Tisza, az egész kormány és az egész munkapárt megbízásából és igy rajta csüng az ország szeme. El lehet-e a nagy-nagy kérdéséket kompromisszummal intézni? Andrássy azt mondja, hogy lehet. Nagy emberek is tévedhetnek és tévedésük sokkal súlyosabb horderejű, mint a közönséges embereké. A PESTI HÍRLAP irja: A béketárgyalásoknál épen az ád különös jelentőséget, hogy itt nemcsak az ellenzék obstrukciójáról vagy a kormány állásáról van szó, mert hiszen a parlamenti válságot lényegében az a nagy konírpverzia idézte elő most is, amely korona és nemzet között a katonai kérdésekben fennáll. S addig nem is lehet visszaállítani a parlament munkaképességét, amíg a nagy kérdésben, a véderő kérdésében korona és nemzet között nem tudnak egy tisztességes kompromisszumot létrehozni. S ha tisztességes a kompromisszum, akkor talán többet használ az országnak, mint a meddő harc. A PESTI NAPLÓ irja: A talaj, amelybe a megegyezés és a béke fehér virágának megvaií elhintették, eléggé termékenynek mutatkozik. Nem tudjuk, ez a néhány enyhe őszi nap, vagy mi más tette, de tény, hogy a megegyezésnek ma már mindkét oldalról mohón jelentkeznek hivei. Az ország demokratikus közvéleményének nem lehet közömbös, hogy milyen lesz a kibontakozás, ha ugyan lesz. Nem lehet közömbös, hogy minő képet fog viselni a megegyezés és miből ácsolják meg azt a plattíormot, amelyen kormánypárt és ellnezék találkozkozhatnának. Az ország közvéleményének köze van a kibontakozáshoz. Azt hisszük, ebben a rövid mondatban minden benfoglaltatik. A BUDAPESTI HIRLAP irja: Berzeviczy Albert jobbról és balról mindenek tudtával és beleegyezésével fog hozzá a kompromsszumos tárgyaláshoz, föl kell tehát tennünk, hogy van valamely mindenektől egyaránt elfogadható komoly alap, amelyen a kompromisszum létrehozását remélik. Konstatáljuk végre azt is, hogy minden oldalon óhajtják is a békés kibontakozást —- azzal a különbséggel, hogy a mig egyrészt vannak politikusok, akik azt hangoztatják, hogy parlamenti normális viszpnyökat csakis kompromisszum révén lehet teremteni, addig másrészt mások hajlandók az ellenkező végletben mozogni s a mai adott helyzetben szinte lehetetlennek vélik a békés megegyezést az obstruáló pártokkal. ! • 5 íme, néhány lapszémelvény. Természetesen kiütközik a lapok álláspontja, politikai hitvallása, de azért mindegyik hang megegyezik abban, hogy a mai parlamenti helyzet tarthatatlan, a mái bénitó álláspont egyszerűen lehetetlen és általánosan veszedelmes. Már pedig éz az alaphang a fő, ez kívánja a fordulatot. Csak nyereségben van a kormány akkor; amikor mindenki tudja, hogy á tarthatatlan helyzetet az ellenzék okozta és nem a kormány. Tanulság: hógy a tarthatatlan alapról az elenzéknek kell eltérnie és nem a kormánynak, amely munkásságot akar, békét kiván és nem harcot, — különösen nem olyan harcot, amilyen hónapok óta dul. És — ezt a kompromiszumos tárgyalásoknál is figyelembe kell vennie mindenkinek — az ország is az akarja, amit a kormány. Temesniegys orvosok nélkül. — AHaíok és emharak egésassge. — (Saját tudósítónktól.) Az állatgyógyászatnak van egy ultima ratiója is, mely a legkényelmesebb. Ha valamely állatra vonatkozólag megállapítják a gyógyíthatatlan betegséget, akkor egyszerűen lebunkózzák őket, vagy más módon s eszközökkel szálltják erről a világról a más világra, ha ugyan állatokkal kapcsolatban lehet egyáltalában más világról beszélni. Emberek életét sokkal többre taksálja az orvosi tudomány. Mert embert még akkor sem szabad megölni, ha életbentartásához minden remény elveszett már s ha akármennyit szenved is a gyógyíthatatlan beteg. Ha valakin kitört már a viziszony, vagy amint nevezik: veszettség, akkor is meg kell várni, amig a szervezetével végez az iszonyú betegség. Mindenesetre humánus felfogás ez a tudomány és annak gyakorlói részéről, mert kifejezi, hogy mennyivel többre becsüli az emberéletet az állati életnél, jóllehet sok betegnek megváltás volna a halál. Sajnos azonban: csak az emberélet nyom többet a mérlegen és csakis a tudomány mérlegén. Az ember egészsége, az egészen más valami. Az ember egészségének legfőbb őrizete az állam, vagy a város, vagy a község, szóval: a hatóság kötelessége volna. De hogyan teljesitik a közhatóságok ezt a kötelességet? S különösen milyen perspektívák tárulnak elénk, ha összehasonlítjuk az állatok egészségének legfőbb gondozásával. Hirt adtunk róla, hogy egyetlen vármegyében (Temesben) nem kevesebb, mint tizenkét járási és községi orvosi állás van üresedésben, Az orvosi honoráriumok oly kicsinyek, az orvosi praxis oly kevéssé fruktifikálódik, hogy nem bolond senki kitenni magát az ínségnek és nélkülözésnek. Különösen nincs kedve erre orvosnak, aki erejének, szellemi képességéek legjavát áldozta a diplomaszerzésre Nincs orvos és nincs az ember egészségének gondozója. S ba egyetlen megyében, ha Temesben ennyi orvosi állás betöltetlen, elképzelhető, hogy távolabb eső helyeken, ahol még csekélyebb a kultura, milyen mértékben van bitangjára hagyva az emberek egészsége. Ezzel szemben az állategészségügy mindenhol jobb állapotban van. Olyan járás nincs, aliol legalább két-három állatorvos nem volna. Aliol a magángyakorlat nem eléggé gyümölcsöző, ott az állam segit, mivel hogy az állategészségüy államosítva van s az emberegészségügy nincs államosítva, Ez pedig annak a jele, hogy az állam nagyobb fontosságot tulajdonit az állategészség gondozásának. Az egészen civilizálatlan s teljesen tudatlan pórnép színvonalát foglalja el ezzel az állam. Vannak faluk, amelyekben a család csak akkor hivja az orvost, amikor már küld is a gyóntató papért. De amikor a tehene, vagy sertése beteg, rohan az állatorvoshoz és minden követ megmozdít, hogy az állatot megmentse. És ez a régi magyar szokás is hozzájárni aboz, hogy például olyan megyében, mint Temes, egyidőben tizenkét orvosi állás legyen üresen. Holott betöltve is kevés az orvos ... Szeded az iparáért. — Munkásházakat építenek Újszegeden. — {Saját tudósítónktól.) A város pénzügyi bizottsága szerdán délután ülést tarott. Sokan voltak ott ezen az ülésen, nagy volt a vitatkozás, végeredményben azonban a bizottság két olyan határozatot hozott, amelyek mindenképen hozzájárulnak a szegedi ipafejlődéséhez. Elhatározta nagy többséggel a pénzügyi bizottság, hogy támogatja a Magyar Kender- és Lenipar Részvénytársaságnak azt a beadványát, amelyben az a gyár fejlesztésére olcsó területet kér a várostól és elhatározta a bizottság azt is, hogy javasolja a közgyűlésnek, adjon a gyárnak munkásházak céljaira ingyen telket. Bizonyos, hogy a pénzügyi bizottságnak nagy többséggel hozott határozatát magáévá teszi a város törvényhatósági bizottsága is. Elvégre mind a két javaslat célja egy: fejleszteni a szegedi ipart, amely elsősorban a hatóságtól és a várostól várja el joggal a támogatást. A pénzügyi bizottság többsége azon az állásponton volt, hogy mindakét kérést teljesíteni kell. A gyár, amely olcsóbb telket kért üzemének megnagvobbitására, eddigi működésével beigazolta azt, hogy minden tekintetben megérdemli a támogatást. A magyar ipar fejlődése körül nagy érdemeket szerzett magának, hatalmas gyártelepet alkotott Újszegeden, ahol az emberek százainak ad kenyeret és tisztességes megélhetést. Hogy munkásai helyzetének javításáról milyen mértékben kiván gondoskodni, azt igazolja a második kérése, amelynek alapfeltétele az, hogy öt hold területen épit egészséges munkáslakásokat. Mindezt honorálta is a bizottság, honorálta a város tanácsa is, amely már előzőleg magáévá tette a gyár kérését. Hangzottak el azonban a bizottsági ülésen felszólalások, a melyek megint meggyőztek bennünket arrói, hogy akadnak még emberek Szegeden, akik mindenáron kerékkötői akarnak lenni az ipar fejlődésének. Koszó István dr volt mindenképen a kérés teljesítése ellen és többszöri fölszólalásában a leglehetetlenebb indokokkal ellenezte a tanács javaslatának elfogadását. Állításairól egymásután derült ki, hogy azoknak alapja téves és a bizottság tagjaira, a mint azt az eredmény megmutatta nem valami nagy hatást gyakorolt a bizottsági tag ur fölszólalása. Meg kell állapítani még két dolgot. A gyár nem ingyen kéri a telket és olyan összeget ajánl föl azért, amely a mostani jövedelme-' zőség tőkéjének felel meg. Kétezer koronát. Kétségtelen, hogy ez kedvezményes ár, amint hogy az évtizedek óta működő gyár kedvezményt meg is érdemel. Ámde nevetséges dolog, egy milliós vállalatot olyan váddal illetni, mint azt Koszó István dr tette, hogy gseftelni akar a telkekkel. Ami nedig a munkásházak kérdését illeti, hát abban a legkevesebb, amit a város tehet, hogy ingven telket ad a munkásházak céljaira. Ez az első lépés Szegeden a munkásházak kérdésének a megoldására és elismerés illeti csak meg a kendergyárat, hogy ő kezdte meg a kérdés megoldását. Balogh Károly tanácsost, aki a kérdés előadója volt az ülésen, elismerés és dicséret illeti meg a javaslatáért, ö megértette és méltányolta a gyár kérésének a jogosságát és előadásában kellő mértékben jutatta is ezt kifejezésre. A bizottság üléséről egyébként ez a tudósításunk számol be: A bizottság ülésén Bokor Pál polgármesterhelyettes elnökölt. Jelen voltak Gerő Árminon, a Magyar Kender- és Lenipar Készvény társaság vezérigazgatóján kivül a következő bizottsági tagok: Balogh Károly pénzügyi tanácsos, Becsey Károly dr., Désy Béla, Holtzer Aladár, Jakabffy Lajos, Kiss Arnold, Koczor János Tanácsos, Koós Elemér, Koszó István dr., Landesberg Mór, Ob-