Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-05 / 228. szám

6 DÉLMAG YARORSZ AG 1911 október 5 Kct sextcoiieK veitek, akkor éz csak félreértésből eredt. Tudnivaló ugyanis, nliUt tegnapi lapunkban megirtuk, liogy Huszár János dr védő egy parasztlegénynek, áfi szinésznek mondotta magát; — a vallomását aposztrofálta ugy, hogy azt a jelen volt színészek magukra sértőnek találták. (Az első tanu.) Az első tanu Schmiedt Jánosné, testvére annak a rabnak, akivel levelét küldött a fogházból Szabó Z. Mihály. Ezt a levelet Schmiedtné bontotta föl. Elnök: Mi volt a levélben? — Azt irta benne Szabó, hogy megváltoztatta vallomását, amit a vizsgálóbíró előtt tett. Elnök (Szabó Z. Mihályhoz): Most már beismeri-e, hogy maga irta ezt a levelet? Szabó: Nem irtam. Következő tanu Szikora Antal, aki jelentéktelen vallomást tesz. Szikora Lajos tanu, béres volt Szabóéknál. Egy izben meglátogatta Molnár Mihály, aki szintén béres volt Szabóéknál. Szóba kei-ült ekkor az öreg Szabó halála is. Ekkor azt mondta volna Molnár, hogy Szabó Z. Mihály túrós tésztát adott az apjának s a tésztában méreg volt. Elnök: Tényleg mondta ezt magának Molnár? — Csak azt mondta, hogy túrós tésztát adtak az öregnek, de azt nem mondta, hogy a túróban méreg is volt. Horváth András tanu kijelenti, hogy soha senkinek sem mondta, lmgy az öreg Szabót elmérgezték. Szikora Lajost kérdezgetik azután fia, Szikora Antal — jelleméről. Az öreg Szikora kijelenti, hogy fiát olyannak ismeri, aki képes a biróság elé állni és tudva hamis vallomást tenni és arra az esküt hamisan letenni. Pécskán Atanáz esendői- a következő tanu. Ö is nyomozott a bünügyben. A tényvázlatot az őrmester diktálása után ő irta. Semmit sem tud arról, hogy Szabó beismerte volna a gyilkosságot. Ezt Szabó Zalai Mihály szájából soha nem hallotta. (ügy terhelő tanu.) Imre János csendőr hallotta, amikor Szabó Zalai Mihály beismerte az őrmester előtt, liogy apjának tejfeles-túróban késhegyni arzént adott be. Később pedig külön Imrének azt mondta, hogy orvosságban is adott be mérget az apjának. — Mikor pedig — folytatta a tanu — átkísértem Battonyára, az uton azt kérdezte Szabó, mennyit kaphat á gyilkosságért. „Ha két évet kapnék, — mondta — hálát adnék az Istennek s minden napért öt pengőt fizetnék." Elnök: Mást nem mondott? — Még azt is mondta, hogy most már bánja, hogy beismerő vallomást tett. Elnök (Szabó Zalaihoz): No, mit szól a vallomáshoz? — Kérem, lia mondtam is, nem tudtam, mit csinálok, mert rosszul voltam. Csendőr: Igaz, liogy addig rosszul volt, de amikor vallott, — megkönnyebbült. Elnök (a csendőrhöz): Hát tényleg tett beismerő vallomást maga előtt Szabó? — Határozott beismerést tett. Még azt is kérdeztem tőle: — „Hogy tehetett ilyetV Erre ő igy felelt: Mindegy, már megtörtént. („Szabó ur .'") Szabó Sándor csendőr a következő tanu. Hallotta, amikor Szabó Zalai Mihály az őrmester előtt beismerte, hogy az apjának egy késhegynyi mérget beadott tejfölös túróban. De ettől nem lett rosszul az apám, — mondta Szabó — mert másnap fölkelt. Amikor ez a beismerő vallomás történt, — hatósági tanu nem volt jelen. Szabó Zalai: Azért tettem beismerő vallomást, mert fenyegettek. Tanu: Nem fenyegették. Ugy még nem bántak senkivel, mint magával. Elnök: Hát hogy bántak vele? — Nem a fogdában, hanem a biró szobájában, saját kosztját ette s cigarettával is süriin megkínáltuk. Mi még akkor is Szabó urnák kivtuk, amikor átkísértük Battonyára. Singer Béla dr orosházi ügyvéd a következő tanu. Az öreg Szabó Zalai ügyvédje volt. A tanu szerint Szabó Zalai Antal világéletében derék, jóravaló, becsületes ember volt. A fiát gyermekkorában nem szerette s a vagyonból kiakarta tagadni. Később mégis megszerette a gyereket. Tudja, liogy Szabó Zalai Mihályné egyik nagynénje meggyilkolta az urát s azért most is Márianosztrán ül. A délutáni tárgyalás. (A kérdések megszövegezése.) A délutáni tárgyalást háromnegyednégy órakor nyitotta meg Hevesy Kálmán elnök. A terem zsúfolásig megteit érdeklődő közönséggel, mindenki a vádlottakat, különösen az asszonyt nézte. Izgatottan tárgyalták a fejleményeket és megindult a tippelés: mi lesz az ítélet? Elnök a bizonyítás kiegészítéséül fölolvasta Szabó Zalai Mihály, az elsőrendű vádlott anyakönyvi kivonatát. Zombory Jenő dr. királyi ügyész a bizonyítás kiegészítéséül több irat fölolvasását kérte, amit a biróság elutasított. Az ügyész eztán beterjesztette az esküdtekhez intézendő kérdések szövegét. Három csoportra vannak osztva a kérdések, mind a három vádlottra egy-egy kérdés vonatkozik. A kérdések a következők: I. főkérdés: Bünös-e Szabó Zalai Mihály abban, hogy 1910 február 17-től február 24-ig terjedő időben az édes atyját, Szabó Zalai Antalt előre megfontolt szándékkal megölte olymódon, hogy a gyógyszertárban 100 gramm arzént vásárolt és azt neki több alkalommal, részletekben beadta? II. főkérdés: Bünös-e Szabó Zalai Mihályné abban, hogy férjét, Szabó Zalai Mihályt, az édes atyjának: Szabó Zalai Antalnak, előre megfontolt szándékkal való megölésére rábírta? III. főkérdés: Bünös-e Harangozó Ferenc abban, hogy 1910 áprilisától 1910 decemberéig Szabó Zalai Mihálytól a gyilkosságra való felbujtás és atyja megmérgezése miatti föl nem jelentéseért, két lovat, tehenet, búzát, takarmányt, 40 korona készpénzt kizsarolt és egy 290, egy 900 és egy 170 koronás váltó elfogadására kényszeritette? Haszár János dr. Szabó Zalai Mihály védője, hozzájárult a kérdésekhez. Szeless József dr. Szabó Zalai Mihályné védője, kifogásolta a II. főkérdés szövegét. A kérdés kibővítését kérte azzal, hogy melyek azok a tények, amelyek alapján megállapítható a fölbujtás? A biróság a kérdések megszövegezésére négy órakor tanácskozásra vonult vissza. Hat órakor hirdette ki Hevesy Kálmán elnök a tanácskozás eredményét, amely szerint a biróság helybenhagyja az ügyész föltett kérdéseit, a második főkérdésre vonatkozólag azonban hivatalból kisegítő kérdést áliapitott meg. Ez a kisegítő kérdés a következő: — Bünös-e Szabó Zalai Mihályné abban, hogy Szabó Zalai Mihály vádlottnak azt a cselekményét, amely szerint az 1910 február 17-től február 24-ig terjedő időben egy vagy több alkalommal arzénikummal megmérgezte, segítette azzal, hogy 1907 októberétől — 1910 februárjáig azt mondta a vádlottnak: „vagy cltakaritod az atyádat vagy itthagylak?" Ez a kisegítő kérdés a bünsegédségre vonatkozik. E kisegítő kérdés ellen Szeless József dr. semmiségi panaszszal élt. Elnök aztán föltette a kérdést, hogy kivánják-e az esküdtek a vád- és védbeszédek megtartását és folytatólagosan az ítélethozatalt, vagy pedig kérik annak csütörtökre való halasztását? Minthogy ítélethozatalra csak a kora reggeli órákban kerülhetett volna a sor, az esküdtek óhajtása szerint csütörtök délelőtt kilenc órára halasztotta. Ítélethozatal csütörtökön délután négy-öt óra tájban várható. Sok a fiúiskola. Nincs elég leányiskola. Szegeden van: Leánjok Fiuk számára számára Főgimnázium — 2 Főreáliskola — 1 Felső kereskedelmi iskola ... — 1 Gépészeti és elektroteknikai felső iparisk — 1 Faipari szakiskola — 1 Erdőőri szakiskola — 2 Polgári iskola 3 2 Tanítóképző 1 1 Felsőbb leányiskola 1 —• Ipari szakiskola 1 szakma Tizhónapi kereskedelmi tanfolyam 1 — Ezt a kis statisztikai összeállítást a Bédi Schwimmer Rózsi szerkesztésében megjelenő A nő és a társadalom cimü folyóiratából vetitük. Nem volt .melletté sem előljáró, sem utána következő szöveg, csupán csak ez a néhány szó: „A leányok pályaválasztási szabadságának és az egyenlő adófizetési kötelezettségnek nagyobb dicsőségére". Fölösleges is lett volna minden hosszabb kommentár. Beszél ez a két sor eleget, és maga a statisztikai összeállítás épen eleget mond. Mi azonban nem akarunk elsiklani e nagyon szembetűnő és szomorú igazság fölött anélkül, hogy foglalkoznánk vele. Elvégre is nem speciálisán a nők és a társadalom érdekéről van szó, de Szegedről is szó van és minket szegedieket ez a dolog annál inkább — Szeged szempontjából is érdekel. Talán nem is ok nélkül, hanem méltán szeretünk hivatkozni, hogy kulturális, s főleg iskolai szempontból fejlett a mi városunk. Hivalkodunk is vele egy kicsit és méltán, mert bizonyos, hogy az iskoláink nem ugy lettek, hanem mi szegediek sok áldozattal, és a közoktatásügy lelkes felkarolásával teremtettük meg és fejlesztettük a mi iskoláinkat, és bátran elmondhatjuk, hogy Szeged az iskolai szempontjából a lakosság létszámát véve alapul, a magyarországi városok között vezet. Épen ezért nagyon meg kell fontolnunk, amit A nő és a társadalom nekünk hibául fölró. Mert ha nem mondja is, de nekünk szól, minket illet a statisztikája. És az is mellékes, hogy ki mondja ezt, ki vágja szemünkbe ezt a piritó igazságot, fődolog maga a lényeg, az igazság: hogy iskoláink általában a fiuk számára épülnek, országosan, hogy amig sokat (áldoztunk iskolákra, addig azt mindig egyoldalúan tettük, mindent a fiuk kiképzésére tettünk, s a nőképzés eszünkbe se jutott, mintha Szegeden nem is igen lennének lányok s ha vannak, azok kivétel lennének a a rendes és természetes fejlődés alól, s nem akarnának magasabb iskolai kiképzésben részesülni. Hogy ez nem igaz, annak frappáns cáfolata az a tény, hogy ahány kereskedelmi vállalat, bank, pénzintézet és gyár van, ott mindenütt nagy számban vannak nők is foglalkoztatva. Oly nagy számban, mely kizárja azt, hogy azok mind egy tizhónapos kereskedelmi tanfolyamon nyerték volna a kiképeztetésüket. Bizonyosnak látszik az, hogy nagyon sok nő a kellő iskolai képzettség nélkül'lépett irodai alkalmazásba. Vitatkozni lehet, azonban azon is, hogy a tizhónapos kereskedelmi kurzus elégséges tanulmányi idő lenne, és megfelelő előképzettséget adna' a kenyérkereső irodai pályára lépő nőknek. Ha meggondoljuk, hogy a fiuk három éven készülnek elő a kereskedelmi pályára, és hogy ezt az időt is keveslik szakkörökben, mert a legkomolyabban foglalkoznak az illetékes