Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)
1911-10-08 / 231. szám
1 1911 október 8 DELMAQYARORSZAQ 11 bér és kékruhás matrózok csoportjában és hangosan hirdette: — Az egész város a kezünkben van. Ha a palota ellen fordítjátok ágyúitokat, a katonák nem tudják, hová legyenek. El kell hagyniok a várost, vagy magukat megadniok. Kontsajew gyermeki kíváncsisággal tekintett a matrózok arcába. Azt hitte, hogy ők, az igaz hősök, most valami egészen különlegeset csodálatosan szépet élnek át lelkükben. De egynek sem tudott az arcába nézni. Egész közönséges katonaarcok voltak. Egy ifjú szőke matróz, aki a többiek mögött állott, feszülten figyelt és naivan és félig gyerekesen törölte az orrát. Kontsajew önkéntelen a part felé nézett. Messze, a széles, kék vízfelületen tul, melyen fehér, szellőcibálta, habos hullámok játszadoztak, ködbeveszőn látszott a város és a zöld part. Hirtelen tudatára jött annak, bogy az <emberek, akik mindig megközelíthetetlen biztonságban gondolták magukat, ebben a pillanatban a nagy távolság és az ütegek ellenére is, melyek a palota körül állottak, valójában teljesen ezeknek a szótlan, csendes matrózoknak kezében vannak. Ez a gondolat felemelően hatott Kontsajewre és gyöngéd szeretetre ösztökélte a matrózok, a páncélos, sőt az ágyuk iránt is, amelyek némán, de mintegy öntudatosan néztek szembe a partnak. Hirtelen azt is érezte, bogy érteni kezd valamit, ami eddig titok maradt előtte: Hogy •a fiatal, fehér bluzos matróz nedves orra, a félelmetes páncélos és általában az emberi sors között valami szomorú, végzetes és megindító viszony áll fenn. De hogy ez milyen, azt Kontsajew sehogy sem tudta elképzelni. — Csak ide, barátom! — kiáltott feléje a köppenyes ember. Kontsajew fölocsudott. Végigmentek a fedélzeten, majd le a keskeny acélhágcsón és a kajüttbe léptek. A köppenyes ember ijesztően sápadt volt és izgatott; a másik kettő azonban a szerény külsejü tiszt és a nagy, derék, fiatal matróz — ugyanaz, aki a hajón a lázadást szitotta volt — egész nyugodtan, csendesen viselkedett. Kontsajew naiv örömmel nézett a matróz kedves szemeibe és ugyanazt a kifejezést lelte meg bennük, mint a tiszt szemeiben. A mögöttük lakozó egyéni gondolatokat és azt, hogy ezek a szemek valami egészen különös tudatban fénylenek ugy. Mind állva maradtak. A köppenyes ember idegesen forgatta a nyakát és ajkait vonogatta, mintha mondani akarna valamit és nem tudná kimondani. — Ismétlem — kezdte — borzasztó hibát készültök elkövetni . . . Ha ti nem ölitek le őket a harcban, ők ölnek le titeket . . . Értsétek meg, liogy a humanitás itt egyáltalán nincs helyén ... A harc egyszer harc . . . Nem mi juttattuk idáig az ügyet. Mi kimélni akartuk az emberéletet . . . Ezt gondoljátok meg! Mit jelent hát egy csomó kártékony és kegyetlen ember élete, ahoz képest, bogy . . . — Mit akar? — szakította félbe a szikár termetű tiszt szemeinek egyenlőtlen megvillanásával — csak nem vehetjük el egyszerre sok száz ember életét . . , Mindenkinek joga van arra, hogy veszély esetén életét védje, de nincs joga másokéra törni . . . Miben különböznénk akkor azoktól, akik ellen küzdünk. — Igaza van — vélte nyiltan és határozottan a nagy matróz. Ha a csapatok csak megkísérlik is a támadást, kiirtjuk őket egy szálig; de még ha el is kell pusztulnunk, ne vethesse senki a szemünkre, hogy hiába valóan kegyetlenek voltunk. (Folytatjuk.) Felelős szerkesztő Pásztor József Lapkiadó-tulajdonos a Dólmagyarország hírlap- ós nyomdavállalat Nyomtatta a Délmagyarország hirlap- és nyomda vállalat Szegeden. Korona-utca 15. (Bokor-Dalot.a REICHER ARTÚR OKL. GÉPÉSZMÉRNÖK Épület- és mülakatosáruk, vasszerkezetek és szállító :: :: eszközök gyára :: :: Szeged, Laudonu. 16 Elfogad minden szakmabeli munkát és különösen mindenféle w% 2156 gépek és kazánok javítását, — szerelését, tervezéseket stb. stb. • w sztolokat Redőnyös iratszekrényeket Modern irodaberendezéseket legjutányosabban szállít Lusztig Ferenc mfiasztalosflyára Budapest—Erzsébetfalva (Közmüheiyteiep) s