Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-08 / 231. szám

1911 II. évfolyam, 231. szám Vasárnap, október 8 DÉLMAGYA Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, c=j Korona-utca 15. szím i—i Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=3 Városház-utca 3. szám czi ELŐFIZETESI AR SZEGEDEN egész évre . K 24'— félévre . . . K 12'negyedévre . K 6'— egy hónapra K 2Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN*,: egész évre K 28'— félévre . . . K 141— negyedévre . K 7'— egy hónapra K 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZÁM: Szerkesztősei' Í305 n.adóhivatal 3i 8 Interurbán 30 5 Budapesti, szerkesztős^ leleton-száms 17 8—12 A többség kötelessége. A házszabály az alkotmány kiegészitő része. Olyan alkotmánytörvény, amelyhez nem kell királyi szentesítés. A házszabály minden külső ingerencia nélkül a képviselőház határozatai alapján keletkezik s a házszabály egyedüli célja, hogy a képviselőház tárgyalási szabadsága, annak szabad lefolyása biztosíttassák. Épen a kisebbség, az ellenzék védelmét célozza az esetleges többségi erőszakoskodással szemben, mely a kisebbségi szólásszabadság, inditványozási szabadság korlátozására tqrne. Miként ezt láttuk a mult század elején, az utolsó rendi országgyűlések idejében, midőn az ellenzéket jóformán szóhoz jutni sem engedték és a határozathozataloknál kiszorították a teremből. A házszabály a képviselő egyéniségét védi, cselekvési szabadságát biztositja. De semmi esetre sem arra valók a házszabályok, hogy az egész parlament munkásságának megakasztója, kerékkötője legyenek. Ez ellenkezik a házszabályok céljával rendelkezésével. Ezt csak a házszabályokkal való visszaélés az a sok névszerinti szavazás, amelyben a képviselőház egész munkaideje kimerül. Ez ellen joga és kötelessége a többségnek védekezni. Az ország is sürgeti. A törvényhatóságok túlnyomó többsége, épen a legtekintélyesebb városok és vármegyék az obstrukció ellen nyilatkoztak s azt elitélték. Az országra, a nemzetre nézve károsnak mondták. Ez Ítélet alól az ellenzék ki nem vonhatja magát. Ezt nem lehet semmibe venni. Ezelőtt hat évvel az obstrukciós ellenzék, a nemzeti ellenállás pártjára állottak a törvényhatóságok. Ez kölcsönzött erkölcsi és anyagi erőt az obstrukciós ellenzéknek a kitartásra, a további küzdelemre, mely azonban, sajnos, teljesen eredménytelenül végződött, noha felemésztette a nemzet többségének lelkesedését, áldozatkészségét. A mai obstrukciós ellenzék az erkölcsi és anyagi támogatás, sőt az ország teljes rokonszenve nélkül vergődik. Politikailag pedig a magyarság rovására temérdek kárt okoz. melynek eredményei naponként tapasztalhatók. Itt van elsősorban Ausztria, mely eddig a magyarság erősségét látta a magyar parlamentben, ahol most a visszavonás, a pártülés, az engesztelhetetlen gyűlölködés tombol. Azt lehet mondani, hogy állami tekintélyünket rombolja, csorbitja az obstrukciós ellenzék ugy Ausztria előtt, mint idebenn,--a'ithi belső nemzetiségeink előtt. Ugyáh ki követelheti a történtek után azt, hogy • az oláh, a tót, a pánszláv, az aldeutsch hajoljon meg a magyar alkotmány tekintélye előtt, melyet mi magyarok sem veszünk semmibei Ugyan kitől követeljük annak az alkotmányos elvnek érvényesülését, hogy a többség akarata dönt, ha ezt az elvet csúffá tenni hagyjuk az ellenzéki kisebbségtől. Ezzel az alkotmányos élet talaját rugjuk ki lábunk alól, mert minden alkotmányos életnek archimedesi pontja az, hogy a többség akarata döntsön és ebbe meg kell nyugodni mindenkinek. Ettől nincs magasabb fórum, ahova felebbezünk. Jól mondta Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök a minap, hogy az ellenzék nagy felelősséggel tartozik a nemzetnek, ha idejekorán észre nem tér és fel nem hagy ezzel a hamis alkotmányosdi játékkal. Felelősséggel tartozik az alkotmányos alapelvet két legfőbbike ellen intézett támadásért, a mennyiben egy részről a nyilvánvaló többségi akarat érvényesülését megakadályozza, más részről pedig a házszabályok célját, mely a parlamenti tárgyalások zavartalanságát volna hivatva biztosítani — lehetetlenné teszi. De felelősséggel tartozik a nemzetnek a többség is, mely ezt a szörnyű játékot eltűri. Felelősségét a kormánypárti többségnek csak fokozza annak tudata, hogy a mult választások épen arra nyert mandátumot, egyenes megbízatást a nemzettől, hogy a parlament megfeneklett munkaképességét helyreállítsa. A nevében is ,,nemzti munkapárt" jelzi a célt, amelyre vállalkozott és a nemzeti munkapártnak ezt a vállalkozását óriási bizalomnyilatkozattal honorálta a nemzet, olyannal, mely ennek a pártnak a legvérmesebb reményeit is tulMsdrid! képek. (Puskaporos levegő. — A „hadiállapot" humora. — Szinház és mozi. — Uj Zarzuelák. — Dingesziiret.) Madrid, október elején. Emlékszem egy régi vicclap illusztrációjára, a francia-német háború idejéből. A kép egy puskaporos hordót ábrázolt, melyen az európai nagyhatalmakat jelképező alakok táncoltak. Most is ilyen kán-kán járja világ-' szerte. Az olasz-török háború kitört, a Balkán idegeskedik, Portugáliában monarchikus szelek fújnak és ide — Spanyolországba — átcsapódott a szomszédok köztársasági hangulata. De azért a hatalmak békés szándékokat hirdetnek, az uralkodók tréfálkoznak és a kormányok ugy ugrándoznak, mintha táncolnának, pedig talán csak félelmükben rugdalóznak. A szép Madridban is ugy élünk, mintha már benne lennénk a hadiállapotban, mert a mi békénk veszedelmesen hasonlit a hadiállapothoz. Alig múlik el nap, hogy arra ne ébrednénk, hogy valamelyik lapot el ne kobozták volna. És az a legnevezetesebb, hogy leginkább a mérsékelt hangú ellenzéki lapokat éri ez a kitüntetés. Mert ezek nem élnek a radikális sajtó furfangjával s egyenesen kimondják azt, ami a begyüket nyomja. Azok a „véresszájú" lapok ellenben már régen megtalálták a kibúvót. Óvatosan kerülik azt a határozott szókimondást, amelyért beverik a fejét. Burkolt szavakban fejezik ki gondolataikat. Személyeket nem neveznek meg, hanem általánosítanak. Képleteket használnak, melyekért nem vonhatják felelősségre s melyekből az olvasó mégis megérti s kiérzi, hogy kiről és miről van szó. Igy — hogy egy példát említsek — a dühös Espana Nueva egyik cikke hemzseg az eféle kifejezésektől: „Szegény bolond!" „Nincsenek mind benn" (t. i. az őrültek házába í) „Hagyjátok, teljesen elment az esze!" A szegény cenzor persze jól tudja, hogy a lap a miniszterelnököt érti „a bolond", „az eszelős", a „beszámíthatatlan neuraszténikus" kifejezésekkel, de lehetetlen jelentésébe ezeket irni: „Az Espana Nuove cikke egy meg nem 1 nevezett őrültről szól; e paSszust kihuztuk, mert az csakis a miniszterelnök úrra vonatkozhatik". Igy hát kénytelen a goromba cikket sértetlenül hagyni. A hadiállapotnak, amint látni tetszik, meg van a humora is, mert az olvasóközönség jól mulat ezen a burkolt szókimondáson és a rászedett cenzor kínszenvedésein. Máskülönben is azt tapasztalom, hogy a madridiak jó kedve mit se szenvedett. Ezt leginkább a színházak és mozik látogatottsága bizonyítja. A spanyolok színházi mániájának egyik okát különben az alig egy órás, rövid előadásokban találom. A szinházak igy akarnak a mozik erős konkurrenciája ellen védekezni. Nem mondhatnám, hogy a vétkezésnek ez a módja használna a színészet nívójának. A mozihoz való alkalmazkodás rontja az izlést s ma már — sajnos — a spanyol szinházak a kávéházak színvonalára sülyedtek. A közönség mind a két helyet ugyanazzal az intencióval, épen olyan sűrűn és egyazon csekély kiadással látogatja. Egy tucat kinemonak állandóan nagy bevételei vannak, viszont egy másik tucat szinházban este héttől éjfélig egyik „Zarzuela" követi a másikat a színpadon. A spanyol Zarzuela nem egészen azonos az igazi operettel. Három fő ismertető jele van: tisztességes, minden logikától mentes és háromnegyed óráig tart. Ehez járul a többé-kevésbé lopott könnyed zene és némi kiállítás. Az ez idő szerint divatban levő Zarzuelák tömegéből kihalászom a „Los Chicos de la Escuela" (Iskolásgyerekek) cimüt. Ebben egy hatalmas ur fia beleszeret a tanitó leányába. A gazdag a0a, természetesen ellenzi ezt a szerelmet, méH hát spanyol fogalmak szerint a tanitó a társadalmi ranglétra legalsó fokán áll. A szerző úgy szégyeníti meg a gőgös potentátot, hogy saját leányát légyotton lepik meg. Minhogy azonban ilyesmi felnőtt emberek között illetlen lenne, gyermekcsinyre fordítja át. Az öreget ez a lecke se lágyítja meg, de a fia ennek ellenére is hü