Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-25 / 245. szám

2 DELMAQYARORSZAQ 1911 október 25 adós tönkre megy, annak elsősorban az osztrák hitelező látja kárát. Épen ezért mi nem hisszük el az okos osztrákokról, hogy ilyen bolondságot csináltak volna, ha nem is kapják meg a magasabb kvótát. Akárhányszor is ismételje tehát Kossuth Ferenc, nem győz meg arról, hogy az osztrák kormánynak módjában lett volna Magyarországot tönkretenni, ha a koalició nem köti meg a kiegyezést, ha mindjárt a kvóta felemelése árán is. A képviselőház ülése. — Háború a Házban. — (Saját tudósítónktól.) A Ház osztatlan figyelme mellett a mai ülés. végén válaszolt Héderváry gróf miniszterelnök Apponyi Albert gróinak az olasz-török háború dolgában előterjesztett interpellációjára. Apponyi Albert gróf tudomásul vette a választ s a Ház egyhangú helyeslése közben mutatott rá azokra a szempontokra, amelyek külügyi hivatalunknak a további békítő munkát kötelességévé teszik. Héderváry Károly gróf miniszterelnök válaszolt Apponyi Albert grófnak az olasz-török háború dolgában hozzáintézett interpellációjára. Arra való tekintettel, hogy az interpelláció fontos nemzetközi viszonylatokat érint, a választ irásba foglalta, de mivel annak fölolvasása neki nehezére esnék, az igazságügyminisztert kéri meg, hogy olvassa föl azt. Székely Ferenc igazságiigyminiszter fölolvassa a választ. Az olasz-török viszony már régebben foglalkoztatta a: közös külügyminisztériumot s igyekezett is oda hatni, hogy a két állam között a viszony ne zavartassák meg. Olaszországnak gazdasági érdekei voltak Tripoliszban, s a közös külügyi hivatal Konstantinápolyban adott barátságos tanácsaival arra törekedett, hogy ez érdekek török részről barátságos érzésekkel viseltessenek. Az előbbi török kormánynál azonban ezek a tanácsok nem találtak kellő megértésre. Törökországnak e magatartása vitte Olaszországot határozott lépésekre. Olaszország a maga lépéseiről nem értesítette ugyan szövetségeseit, ami azonban barátságos figyelemből történt, mivel Olaszország el volt határozva arra, hogy akcióját idegen közbenjárástól befolyásoltatni nem engedi. Külügyi hivatalunk ezután is fáradozott azon, hogy a konfliktus elsimítására alapot találjon, s ha e törekvés nem is járt sikerrel a kellő pillanatban, újra lépéseket tesz. Az adriai és balkáni érdekeink tekintetében bírjuk Olaszország határozott ígéretet, hogy ott minden zavaró momentumtól tartózkodni fog. Kereskedelmi érdekeink védelmében a közös külügyminiszter oly intézkedéseket szándékozik tenni, amelyek alkalmasak érdekeink teljes megvédésére. (Élénk helyeslés.) Héderváry Károly gróf hozzáfűzi még eliez, hogy a magyar kormány a külügyi mozzanatokról mindig kellő időben értesítést kap s törvényes befolyását érvényesítheti. (Helyeslés.) Apponyi Albert gróf konstatálja, hogy a válasz kiterjedt interpellációjának mind az általános nemzetközi szempontokra vonatkozó, mind pedig a mi érdekeinket érintő részére. Tüzetesen e kérdésekkel most nem akar foglalkozni, mivel a háború még tart, de megelégedéssel konstatálja, hogy a háború kitörése után is folyt akció s külügyi hivatalunk az első alkalmas pillanatban uj akcióba kezd. Azok, akik a béke létrehozásán fáradoznak, nemcsak a mi, hanem az egész müveit világ elismerésére számithatnak, örömmel tapasztalja, hogy e kijelentése a Ház minden oldalán visszhangra talál. (Általános helyeslés.) A miniszterelnök válaszának második része még megnyugtatóbb, mert Olaszországnak arról a határozott szándékáról és kijelentéséről tájékoztat, hogy a Balkánon és az Adrián minden háboruakciót elkerül. Ennek a kijelentésnek őszinteségében és komolyságában nem szabad kételkednünk. Mindezek folytán a miniszterelnök válaszát, azoknak az óhajoknak és általános szempontoknak föntartásával, melyeket interpellációjában kifejtett s most megismételt, tudomásul veszi. (Általános, élénk helyeslés és éljenzés.) A választ a Ház is tudomásul vette s ezzel az ülés félkettőkor véget ért. A szegedi munkapártból. A szegedi nemzeti munkapárt végrehajtó bizottsága délután gyűlést tartott, amelynek tárgyát a városban levő 67-es alapon álló pártárnyalatok oly módon való egyesítése képezte, hogy a volt pártok vezető férfiainak az egyesitett párt vezetőségben az őket megillető hely biztosittassék. Az ebbeli haározaotk először a 100-as bizottság, azután pedig a párt nagygyűlése elé terjesztendők. A volt Bánffy-pártot illetőleg ez a megjelent vezetőférfiaik loyális kijelentései után meg is történt, mig a volt Gerliczv-pártta\ való teljes egyesülés céljából egy szűkebb bizottság kiküldése mutatkozott szükségesnek, amely most már a teljes egvesülés módozatait megfogja állapítani. 164 millió korona házbér a fővárosban. (Saját tudósitónktóL) A fővárosi központi adószámviteli hivatala összeállítást készített arról, hogv tavaly mennyi volt a budapesti háziurak házbérjövedelme. Ez a kimutatás nagyon érdekes és nagyon tanulságos mindenképen. Ebből az összeállításból kiderül, hogy a budapesti házak nyersbérjövedelme tavaly 159,140.528 korona volt. Ebben nincsenek benne a házbérkrajcárok. Ha ezt is számításba vesszük, akkor megállapíthatjuk, hogy a főváros lakói tavaly 163.9 millió koronát fizettek házbér fejében a háziuraknak. Mivel pedig az uj lakásbérleti szabályzat értelmében a lakók a házbéren kivül még a házmesternek is tartoznak fizetni a lakásbér után két százalékot, tehát a mult esztendőben csupán a házmestereknek 3.27 millió koronát fizettek a lakók, amivel viszont 167.18 millió koronára dagad az az összeg, amelyet tavaly a budapesti lakó, még pedig az éves lakó a „tűzhelyért" fizetett. Ez az összeg bizony nagyon jelentékeny összeg, pláne, ha azt vesszük, hogy 1900-ban, szóval tiz év előtt még csak 104.7 millió korona volt a fővárosi háziurak bérjövedelme. Persze, ezelőtt tiz esztendővel még kevesebb volt a lakás is. Tiz esztendő alatt nagyon sok uj ház épült, az igaz, hogy sokat le is romboltak, szóval egy sereg bért hozó objektum eltűnt, hogy uj „adó- és bérjövedelmi alanvok" épüljenek helyükbe. Ha tehát mérlegelni akarjuk, hogy a rendes lakások szaporodása milyen arányban van a bérjövedelmek emelkedésével, akkor a következő eredményre jutunk: 1900-ban 1906-ban 1910-ben bérjövedelem 104,700.654 K 109,166.329 „ 159,140.528 „ lakások száma 155.114 157.007 174.256 Ebből a kimutatásból kiderül tehát, hogy 1900-tól 1906-ig a lakások száma kétezerrel, a házbérbevétel pedig 4.4 millióval emelkedett. Ellenben 1906-tól -910. utolsó napjáig a rendes lakások száma 17 ezerrel, a házbérbevétel pedig kerekszámban ötvenmillió koronával emelkedett, ami azt jelenti, hogy mig a rendes lakások száma 10.9 százalékkal gyarapodott, addig a nyers házbérbevétel gyarapodása (a 3 százalékot kitevő házbérmagyar vidéki városokban, általában, ez: A színház a legtöbbször rossz mozi. A mozi a legtöbbször jó színház. Például hozom, amikor a világhírű, az országoktól megbámult nagy színész: Novelli, megjelenik a magyar vidéki városok — mozijában. De még másik ilyen példát is láttam az este, ugyancsak a szegedi Uránia Színházban. Arden Enoch cimü kétf öl vonásos drámát adták elő a londoni színészek. Ez a dráma Tennyson Alfréd ugyanilyen cimü költeménye után készült. Ez a minden európai nyelven ismert költemény arról szól, hogy egy tengerész otthagyja feleségét s két kicsi gyerekét, a hajó törést szenved a viharban, a tengerész elhagyott szigetre vergődik s ott tengődik, mint valami uj rossz Robinson, tiz évig, mikor haza kerül, de már a felesége újra feleség s a más férfiú gyermekének anyja is. A tengerész a tengerbe ugrik s a másvilág szigetén lehet esetleg Robinson, mert ez se bizonyos. Eddig van. Ezt játszák meg a filmen, előttünk, angol, legjobb színészek, akik mindig legközelebb lehettek Shakespeare-hez Ezek az angol színészek játszanak előttünk, de nem a színpadon! A természetben. A háttér nem vászon- [ tenger, kérem alássan. Nincs kiirva, nincsen kikiáltva, hogy: na most jön a tenger, hahó! Nem igy jön a tenger, hanem mi megyünk hozzá egy szempillantás alatt, a tenger elé érkeztünk és az hullámosabb, félelmetesebb az Atlanti oceánon — előttünk, — mint a valóságban — esetleg — a fiumei öbölben. Jön a hajó s nem a színházi dereglye, nem is a szinpadmester tologatja s nem a kórus pfujja, hogy meggyött a hajó, éljen! — olyan buzgósággal hangsúlyozva, mintha az elszánt kartag a primadonna fizetését élvezné. S a filmről ránk zuhan az esti nap, az éjszaka beborítja a tengert, az isten sötétsége jön a valóságban, tehát ugy, ahogy a színpad eljövendő istene se tudja jobban megcsinálni. És nemcsak a tenger mérhetetlen, hanem óriási nagyok ezek az angol színészek Arden Enoch eljátszásában. Az oroszok megálmodott és átélt reálizmusa tör ki minden atomjukból. Versiták, mint maga a természet, mint maga a tenger, annak mint minden hulláma meg vizcsöppje. Nem csoda, hogy amikor három-négy évvel ezelőtt londoni és newvorki hatalmas mozikban Arden Enocliot azokon a filmeken mutatták be, mint most Szegeden, akkor Edison igazi: angol kortársai fölujjongtak, mondván: Ez a mozi aranykorszaka már, — legföljebb a beszédet adhatja még Edison vagy valamelyik hasonló isteni szikrával megáldott zseni. Hanem a mozi, mint mozi ezzel a darabbal a diadalos megérkezés. Itt már nincs is visszatérés a természethez, itt már minden a kiválasztott természet. Eltekintünk, hogy a csoportosítás olyan művészi, hogv minden pillanatot megért ink, még parallel is történnek esetek, anynvira, hogy a fantáziánk megtüzesedik, hogy legalább követni birjuk azt, ami történik. Akadnak aztán olyan pillanatok is, amikor nem érezzük a beszéd hiányát, amikor e hiányosság miatt a helyzetek, s az arcokra tükröződő indulatok inkább megdöbbentenek, sőt a sejtések örökszép országába, ragadnak, jobban, mint a szavak, — melyek bizony sokszor csakis szavak, szavak, semmi mások. Novelli a moziban .. . Most látom, hogy ez a mondat többet mond, mint az a dráma, meIvet ez, a jelzőt se kivánó színész, eljátszik. Most érzem, amikor visszagondolok az Arden Enoch urániabeli előadására, hogy a moziképek után tovább látom az igazi tragédiát: -— a színházi előadások meddő szegénysége' s a mozielőadások gazdagságát. Mert nagy tragédia ez, igen nagy . . .