Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-24 / 244. szám

24 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 október 19 kezett, hogy az olaszokat Benghaziban súlyos vereség érte. Az olasz csapatokat, melyeknek a száma mintegy nyolcezer lehetett törökök és arabok együttesen megtámadták és heves csata fejlődött ki, melyben az olaszok nyolcszáz, a törökök pedig 115 embert vesztettek. Az olaszok elmenekültek és sok fegyvert és lőszert hagytak a csatatéren. A Benghaziban levő olasz csapatoknál a fegyelem megbomlott. Aknákkal védett kikötők. Bécs, október 23. A fényes porta a nagyhatalmakhoz hivatalos jegyzéket küldött, melyben tudtukra adja, hogy Szaloniki és Szmirna kikötőt kontakt aknával látta el. A bizalmas értesítés szerint az érkező semleges hajóknak az aknasoron kivül kell megállaniok, mig egy török pilótahajó a befutásra az engedelmet meg nem adja és a hajót be nem kalauzolja. A hajók bevezetésének az a módja, hogy a pilótahajó tisztikara és legénysége az ujonan érkezett hajóra megy, a hajó egész személyzetét a fedélközbe zárják, minden nvilást, a honnan kiláthatnának, elcsuknak és a pilótahajó tisztikara veszi át a parancsnokságot és a saját legénységével bevezeti a hajót a kikötőbe. Államcsíny a szultán ellen. Drinápoly, október 23. Török tisztek elhatározták, hogy a szultánt megfosztják trónjától és helyére a jelenlegi trónörököst ültetik trónra. Kettős gyilkosság Szegeden. — A bünszerzö alkohol. — (Saját tud ősit ónktól.) Újra gyilkolt az alkohol, nemcsak azt ölte meg a testetroncsoló ital. aki vele élt, hanem az áldozat családját is tönkre tette. Vasárnap este történt, hogy egy alkoholtól elvadult férj borzalmas kegyetlenséggel meggyilkolta feleségét, majd saját maga ellen fordította a gyilkos fegyvert. Néhány pillanat és már is két árvával több lett kidobva a bizonytalanságba esetleg a legnagyobb nyomorba. A véres családi drámáról a következő tudósításunk számol be: Jung Mihálynak a gyilkos és öngyilkos asztalosnak a Brüsszeli-körut 28. számú házban volt parkettasztalos műhelye. Az üzlet elég jól ment és ez könnyelművé is tette a máskülönben tisztességes iparost. Az éjszakákat folytonosan a házon kivül töltötte és a keresményéből csak nagyon keveset adott a családjának. Később pedig szenvedélyes alkoholistává lett és napközben is igen gyakran berágott. Felesége, Balogh Zsuzsanna mindent elkövetett, hogy a férjét a rossz útról leterelje. Megtette azt is, hogy elment a férje után a korcsmába, magával vitte két gyermekét Boriskát és Gyurit, mert azt hitte, hogy ez hatással lesz a részeges emberre. Hiába való volt minden könyörgés. A férj a családi tűzhely helyett még mindig a korcsmákat bújta és nagyon gyakran megtörtént, hogy az asszony könyörgő szavaira durva ökölcsapás volt a válasz. Az ökölcsapásokból a kis gyermekeknek is bőven kijutott. Az asszony és a gyermekek a brutális ember garázdaságai elől nagyon gyakran kénytelenek voltak a szomszédba menekülni. Sőt, az sem volt ritka eset, hogy az éjszakát is a szomszédoknál töltötték, mert rettegtek a hazatérő férj bosszújától. — Ha sokat beszéltek, végzek veletek! Ez volt a részeges férj szavajárása. Ezek az előzményei a véres tragédiának. Jung Mihály vasárnap reggel elkezdte a korcsmázást. Délben részegen ült le a teritett asztalhoz. A szerencsétlen asszony már várta a szidalmakat, de legnagyobb csodálkozására a férj egy szót sem szólt. Felhasználta az alkalmat és korholni kezdte az iszákos embert: — Nem jó vége lesz ennek, fiam. — Hallgass! — volt a válasz. Az asszony erre sirva fakadt és síró bangón csak ennyit mondott az urának: — Te nem is gondolsz már ránk. Idehaza nyomorgunk, te pedig a barátaiddal folyton mulatsz. Jung Mihály most már nem szólt egy szót sem, hanem dühösen eltávozott hazulról. A Böröcz-féle korcsmába ment és ott kettőzött erővel látott neki az ivásnak. Jungné a szomszédokhoz ment panaszkodni. — Menjen át érte a korcsmába, — ajánlották a szomszédok. •— Nem merek. — Nem kell annyira félni, csak menjen át, — biztatták a szomszédok. Jungné át is ment a korcsmába és kérlelte az urát, hogy jöjjön haza. — Pusztulj innen! A szerencsétlen asszony arcát a szégyen biborpirosra festette és megalázva eltávozott a korcsmából. Este fél hétig volt Jung Mihály a Böröczféle korcsmában. Ekkor hazament. Odahaza vacsoránál találta a családját. A tizennégy éves György nevü fia és a tizenhároméves Borbála nevü leánya az asztalnál ültek, felesége pedig a diványon hevert és újságot olvasott. Az ittas ember civódni kezdett nejével. — Lelőlek mint egy kutyát! — mondta és pofozni, rugdalni kezdette. Jungné a brutális férj elől kimenekült az udvarra, ahol elbujt. Jung Mihály utána ment és bezavarta feleségét a szobába. A szegény megkínzott asszony, hogy a további civakodásnak elejét vegye, engedelmeskedett férjének és bement a szobába. Leült az asztal mellett levő diványra, kezeivel az asztalra könyökölt, nyugodtságot erőltetett magára és újságot vett a kezébe, azt kezdte olvasni. A gyermekek sirva nézték, liogy kinozza a berúgott ember az anyjukat, de szólni nem mertek. Jung tovább folytatta a civakodást, de az asszony nem válaszolt neki. Jungot bosszantotta, hogy az asszony nem válaszol. Ütlegelni kezdte, majd revolvert rántott elő és a két gyermek között ülő aszszonyra löt. Az asszony még csak egy jajszót sem hallatott hanem holtan bukott le. A golyó az asszony balhóna alatt hatolt be a testbe és a tüdőt érintve átfúrta a szivet. A gyermekek az anyjuk holttestére borultak és szivetrázó zokogással csókolták a kihűlt testet. Jung egy rövid ideig hülyén bámult bele a levegőbe, aztán a fegyver csövét saját mellének irányítva, újra lőtt. A golyó ezúttal sem tévesztett célt. Jung holtan bukott a felesége mellé. Ez a golyó is szivet roncsolt. A lövés zajára összefutottak a házbeliek. Telefonáltak a rendőrségre. Baneth Samu kerületi orvos és Lengyel István rendőrbiztos jöttek ki a helyszínre. Dolguk nem akadt, mert az orvos már csak a beállott halált konIgy végzett az alkohol egy szerencsétlen családdal. A két kis gyermekből árva lett, akikre most már csak nyomorúság és szenvedés vár. A két árvát, akik a kiálott izgalmaktól súlyos betegek, a szomszédok vették egyelőre oltalmukba. Jung és Jungné holttestét a közkórház halottas kamarájába vitték. Seiol olcsóim legkitűnőbb VARRÓGÉPEK s a világhírű párisi BESZÉLŐGÉPEK 6-8-10 kor. részletre is, mint Szántó Sándor gépnagyraktárában, Szeged, Tisza Lajos-kőrut 38. Biallagániaokkal siemben evo a Püspök-tér átellenében. NAPI HIREK A szegedi kórház orvosai. (Saját tudósítónktól.) Évtizedek óta támadják a szegedi közkórház épületét. Sajnos, ez a kórház már témának is olyan rossz, hogy az utóbbi időben nem elégszenek meg az épület támadásával. Sorra kerültek az ápolónők, a gondnok, sőt a kórház orvosai is. Csak a mult héten támadt rá egyik, — nem annyira veszélyes, mint inkább szájas beteg — a kórház és Szeged egyik legkitűnőbb és tiszteletreméltóbb orvosára, Kőhegví Lajos doktorra és akadt olyan, aki a durva álbeteg támadását a nyilvánossság előtt fokozta. Megtörténhetik, hogy valakit megtámadjanak, — de szégyenletes, ha valakit minden ok nélkül meghurcolnak. Mint például Kőhegyi Lajos drt, aki nemcsak nagyszerű és országos nevü orvos, de abszolúte úriember is, nemcsak a betegekkel, de az egészségesekkel szemben is. Ez csak egy eset, melyet csak azért említünk meg külön, mert a támadók a profeszszornak semmi elégtételt nem adtak. De ezenkívül hányszor támadják a szegedi kórház orvosait, külön-külön és egyetemben? Hányszor tármadták már a kórház igazgatóságát, gondnokságát és ápolóit? Ugy, hogy a szegedi kórház már-már a legrosszabb hirü minden kórház között. — a magyar kórházakat se véve ki. Holott orvosi körökben az egész országban tudják, hogy a szegcdi közkórház orvosi kara rendkívül képzett, modern elveket valló és tudó, akikre a legkomplikáltabb operációkat nyugodtan bizhatják, a kik a legkitűnőbb és legújabb módszer szerint kezelnek minden nyavalyát. Orvosi körökben tudják, hogy egy beteg életét épen olyan nyugodt lelkíismerettel bizhatják szegedi kórházi orvosra, mint akár budapesti, vagy bécsi newyorki kórházéira és klinikai doktorra. A mint a budaoesti vagy berlini közkórháznak meg vannak a kiváló és nagyhírű professzorai, épen ugv megtaláljuk a kitűnő és jónevü orvosokat Szegeden is. Csak hivatkozzunk a már meghurcolt Köhegvi Lajos drra, vagy Hollós József doktorra, akinek szakmunkái Párisban ismeretesebbek, mint akár Szegeden! Hivatkozunk a kórház kiváló igazgatófőorvosára, Boross József doktorra, akinek neve magyar orvosok között az elsők között szerepel. De a fiatalabbak is, igy elsősorban az óriási tudásu, modern Machánszky László, ki mint operatör csodákat ért el, s a még fiatalabb Erdclvi. Steiner, mind kiváló lelkiismeretes orvosok, akik éjt-napot összetéve munkálkodnak, fáradhatatlanul. Mert hozzátehetjük, emberfeletti, megerőltető munkát végeznek a szegedi kórházban. Állandóan háromszáznál több a súlyos betegek száma. Nemcsak Szegedről s a környékről, de egész Csongrádmegyéből, Csanád, Torontál, Bácska közelebb eső tájairól is állandóan hordják a szegedi kórházba a sulvos betegeket. Es az orvosok száma feltűnően kevés! Valósággal agyonhajszolják őket, jobban, mint az ország bármely vidékén, pedig mindenütt hajszolják őket. S a jövedelmük, az ellátásuk évtizedek óta semmit se javult. Amikor az eg., • szerű gyári munkás bérjavitást harcolhat ki, addig az orvos urak maradnak a régi jövedelem mellett s a betegek élete mellett saját megélhetésükért is rettegnek. Tény az, hogy a szegedi közkórház épülete olvan, hogv nem a támadásokra, de a lerombolásra már a mult században megérjrt. De hát ezt a sanyarú, komisz állapotot elsősorban a kórház orvosai sinvlik meg, mert modem mütőtermektől kezdve semmi se áll rendelkezésükre. És ők hangsúlyozzák ezt legj J-ban, de ők látták be legelőször, hogv nem panaszkodni, nem siránkozni kell már. Hanem uj kórházat emelni. Uj kórházat, mert a gyógyításon kivül az ő egészségük is súlyosan veszélyeztetve van már! Uj kórházi'.