Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-22 / 243. szám

12 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 október 19 Köszönetnyilvánítás. Mindazon barátainknak, ösmerőseipknek ós jóakaróinknak, kik felejthetetlen drága jó férjem, illetve gyermekünk és testvérünk könyvkereskedő' elhunyta alkalmából részvétükkel mélységes fájdalmunkat enyhiteni igyekeztek fogadják j ezúton is hálás köszönetünket. Özv. ifj. Árvay Sátáorné idsb, Arvay Sándor és családja. | Noríh British vezcrügynöUsésétői Szeged. Alapíttatott Londonban 1809-ik évben. || ssssa Vagy cm 628 ímsjhő korona, qq •g T. c. £1 aj Tudomására adjuk, hogy intézetünk a leg•g olcsóbb és legelőnyösebb feltételek mellett elfogad öj mindenféle tüz-, élet-, baleset-, jég- és betöréses lopás elleni biztosításokat, as előforduló károía kat pontosan rendezi. Aki nálunk biztosit, saját gazdasági érdekeit S is támogatja, mert dijaink legolcsóbbak, ezenkívül « ügyfeleinket a következő előnyökben részesítjük. — Jó elfogadványaikat a legolcsóbb kamat íg ellenében elhelyezzük. Kieszközlünk előnyös § jelzálogkölcsönt föld és házbirtokra külön di« jazás nélkül. Végül az 1912. évben létesítendő S nagy alaptőkével rendelkező bankunknál biztositott feleink földbirtokos, gyáros, iparos, ház•3 tulajdonos és kereskedő legolcsóbb hitelt igényelhet. Kiváló tisztelettel Koitii British angol biitaiitó társaság vekiűitncksép nevében: Horvát Mór. titkár. Hivatal: kf h I hanni valamerre és, mint mindig, lia nem tudta liovémenjen, legszívesebben egy játszma billiardhoz látott volna. Szégyelte magát, ezért az alkalmatlan gondolatáért és elfojtani törekedett. Azután, mintha nehéz álomból ébredt volna, megtörten, de nyugalommal fogott a munkához. A gyógytár ablakai, üvegcséi és nagy tarka üvegei mind össze voltak törve és szerte hevertek a poros padlón, melyen vércseppek látszottak és rohadó rongyok meg piszkos rózsaszín gyapotcsomók, — kitépett belekhez hasonlóan. Mindez különös, szokatlan képet adott a teremnek; ugy hatott, mint a lakás, melyből épen kiköltöztek. — Doktor ur, mi történjék a halottakkal? — szólt az utcáról bekerült sok emberen át odaférközve a kötszeres, akinek arca aggodalmat mutatott, de a félelemnek nyoma sem volt rajta. Lawrenko közelebb ment és megnézte a halottakat. A szük helyen sorjában és egymás fölé rakva, mint az ölfa, feküdtek ott és kinyújtott lábaikkal akadályozták az élőket a menésben. Sokan mezitlen voltak, testük hidegen és borzalmasan esett szemügybe. Az első, kihez Lawrenko lehajolt, óriás kövér ember volt, láthatóan szokatlan erejű és a melle kemény, boltozatos! olyan, mint egy fenevad. A mellén pedig egészen kiesi, szembeünő sötét pont látszott. — Itt támadt neki a halál, — mondta Lawrenko elgondolkozva, anélkül, liogy odafigyelne. Folyt, köv.) Felelős szerkesztő Pásztor József Lapkiadó-tulajdonos a Déimagyarország hirlap- ós nyomdavállalat Nyomtatta a Délmagyarország hirlap- és nyomda vállalat Szegeden. Korona-utca 15. (Bokor-Dalatr. ffiföl ÜÍfflŰSMIL-1. TISZA LAJOS-KÖRUT 57. SZÁM. • TELEFON 10—67, — Rendez kereskedői fizetésképtelenségeket és fizetési halasztásokat. Eljár vendéglői és kávéházi üzle.„ = tek adás-vételénél és azokat finan- § ~f _ _ =. ' trr cirozza. — Óvadékokat ad főpincóreknek és vállalkozóknak. — Leszámítol konyvköveteiéseket Financiroz ipari vállalatokat és elvállalja azok künnlevő követeléseinek behajtását, ion c09 o-i REGÉNY. A vihar. liödt és undorító lehelletét. Lawrenko ugy érezte, liogy a lelke törik meg. Leírhatatlan szégyen, düh és felzuduló harag szállta meg. — A barom! — kiáltotta magánkívül és vak indulattal feléje rúgott. A részeg ember vissza akart ütni, de ökle bágyadtan hullott alá, teste megingott és egészen lehanyatlott a földre. — Hátha megölted?! — járta át Lawrenkot a gondolat. Az izgalomtól remegőn szorította össze fogait, odább ment és zsebkendőjével görcsösen dörzsölgette verejtékben ázó homlokát. — Doktor — szólt az egyik ápoló — itt nem boldogulunk. Be kellene mennünk valamelyik házba. — Legjobb, ha a gyógytárba viszik a sebesülteket! Morosow-féle — mondta az egyik diákleány. Lawrenko egy pillanatra gondolataiba merült. És hirtelen undoknak és idegennek érzett mindenkit. Az egész idő alatt, mig emberei a sötétben áthatoltak a tömegen — mely összekeveredett, kiáltozott, szitkozódott és fenyegetően forrott — és útközben még két sebesültet szedve fel, a gyógy tárig jutottak, Lawrenko folyton egyet gondolt. Iszonyodással és keserű busongássl volt tele ez a gondolata. Bizonynyal igazuk van, hogy ők szerencsétlenek és joguk van hozzá, mikor enni akarnak. De ha már az első napon, melyen a szabadság gyönyörét és — a hosszas sanyaruság után — az igazi emberi élet első nyomait érzik, sem tudnak egyebet, mint rabolni és gyikolni! Nem a legsúlyosabb bizonyiték-e ez arra, liogy alakuljon életük bármint, legyenek, akármily körülmények is, valóban boldogok sohasem lesznek és a világ mindig csak ugyanaz a vérmes küzdelem lesz a harapás kenyérért? . . . Azelőtt ketten marakodtak, most báromra szaporodtak és egymás szájából tépik ki a falatot, mig jön egy negyedik s aztán igy megy ez tovább végnélkül. Kínos gondolatok egész tömege rajzott a fejében. Beteges jóindulattal iparkodott ugy látni, hogy az emberek nem okai szerencsétlenségüknek. De undorérzete mindannyiszor keresztültörte ennek a gondolatnak csenevész gátjait és magával ragadta. Majd a tábornok egyenruhás kövér alakja, majd a véresarcu részeg gézengúzé-vetitődött szemei elé és izzó gyűlöletre bevitette a szivét. Töméntelen utálattal telt el, szeretett volna mindent egyetlen roppant ökölcsapással összezúzni. És azután hirtelen az jutott eszébe, hogy ma egész nap fénylettek a napsugarak, derűt hintett a kék égbolt és ő abból mitsem vett észre. Közéje és a nap közé hol egy éhes ember furakodott, hol egy jóllakott és mind oly undorítók, nyersek és kegyetlenek voltak, A kívánsága lett, elvetni magától mindent, kárhozatot hirdetve az öklét rázni, tovaro— Egy orosz barrikádharcos regénye. — Irta M, Arzybasew. 43 bőröndös és finom bőrdiszmfivek készítője Szeged, Iskola-utca 14 Brauswoíter órással szemben. Utazók figyelmébe! Ajánlja duían felszerelt raktárát, helyszűke miatt nagyon olcsó árban, úgymint: kézi bőröndök, pénztárcák, levéltárcák, levéltárcák, szivartárcák, valamint nagyon szép ridikülök óriási nagy választékban. — Hát ti mit kerestek erre; nem látod a vörös keresztet, fickó? — kiáltotta hirtelen •gy betegápoló, egész közel Lawrenkohoz. Lawrenko félig szédiiletben és érzéketlenül támolygott a hang irányába. Különös, ijesztő auhanással és nehezen nyögve, mint egy haldokló, esett valaki a lábaihoz és majdnem feldöntötte őt is. Mi ez? Egy sebesült? — szólt és remegve hajolt föléje. Közben a csapatból is odajött két ember. Egy diák a földre tette pislákoló lámpáját és »iipak világánál Lawrenko egy eszméletlen •niber összezúzott, véres arcát látta. . — Megsebesült? Hol, mutassa? — kérdezte m ápoló,és megfordítani próbálta a földhöz lapuló embert. Az motyogott valamit, de lehetetlen volt megérteni a szavát. Lawrenko lehajolt és hirtelen förtelmes pálinkaszagot érzett és egy cafrangos, kis batyut pillantott meg, melyből néhány csomag tea, több üveg és tépett, összemarcaneangolt selyemszövetek tűntek ki. — Ez részeg! — kiáltotta ámulva a diák. Az ember inogva emelkedett fel és ülve, fékg még fekve, kezével Lawrenko felé kapkodott és megint arcába fújta