Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-22 / 243. szám

2 DELMAQYARORSZÁQ 1911 október 22 az államvasutak a koaliciós korbeli szénszállítási szerződéseket megkötötték. Az államvasutak milliókkal károsodtak, mert ezeket a szerződéseket ahoz nem értő hivatalnokok kötötték. Ilyen üzletek megkötésével kereskedő embereket kellene megbízni és nem hivatalnokokat. Vilmos német császár egy bankigazgatót nevezett ki gyarmatügyi miniszterré és egy nagykereskedőt pénzügyminiszterré. Miért ne lehetne nálunk egy bankigazgatót vagy kereskedőt legalább is a kereskedelmi osztály élére egy szakértő üzletembert állítani? A magyar kereskedő világ érdeke, hogy az államvasutak reformja megvalósításánál a kereskedelem kívánságai első sorban tartassanak szem előtt. Az államvasút csak igy teljesítheti azt a nagy közgazdasági feladatot, melyet az ország tőle jogosan elvár. Csak örülnünk kell, amikor minden jel arra vall, hogy a Khuen-kormány nemcsak fölismerte a magyarországi kereskedők létérdekeit, hanem érettük mindent megtenni kész. Csak az ország elismerése kiséli a kormány reformterveit ezen a téren is. Változás a hadügyminisztériumbanBécsi tudósítónk jelenti: A hadügyminisztérium elnöki osztályának vezetője, Urbán Nándor ezredes novemberben elhagyja mai állását ós mint vezérőrnagy egy felsőmagyarországi dandár vezetését veszi át. Utóda a hadügyminisztériumban Boog Adolf ezredes lesz. A walesi herceg veszedelemben. London, ból táviratozzák: A Hindostan hadihajóra Portland előtt a lövési gyakorlatokon a Colossus hadihajóról hatfontos ágyúgolyóval lőttek. Egy löveg találta a Hindostan-t, amelyen a walesi herceg mint kadett szolgái. A gyakorlatot nynmban lefújták. A hatalmas ágyugoiyó senkit sem sebesített meg. Flottánk és a háború. Pólai távirat alapján hirt adtunk arról, hogy a haditengerészetnél a negyedik évüket kiszolgált matrózokat nem bocsátják haza és hogy a flotta egy része készenlétben áll. Félhivatalosan most azt jelentik, hogy a legénység szolgálati ideje tulajdonkép december végén jár le és ha előbb humanitárius szempontból szoktak is történni szabadságolások, az esetrőlestere az újoncok létszámától, bevonulásától és kiképzésétől függ. Ugyancsák félhivatalosan azt jelnetik, hogy a flotta csak a „normális készenléti állapotban" van. Liszt Ferenc. Irta ifjabb Jeszenszky Sándor dr. A mult század egyik legragyogóbb talentuma és legzseniálisabb embere volt Liszt Ferenc. Fölényes elméje, a zseni bámulatos ösztöne, bár talentuma teljesen zenei termé" szetü volt, az emberi munka bármely terű" létén a legnagyobb eredményeket biztosíthatták volna neki. Működését s hatását vizsgálva, részben látjuk, részben csak sejtjük azt a bámulatos sokoldalúságot, amely az ő speciális zenei talentumát nem forgácsolta szét, hanem épen annak különös egyéni és általános nagy értéket adott. Az emberi fajnak Liszt Ferenc egyik legszebb példánya, Kiváltságos egészség és szépség, a zsenialitás és tehetség kincseivel olyan gazdagon volt megáldva, hogy hasonló harmóniában egyesülve e szerencsés tulajdonságokat, az emberiség többi nagyjai között sem igen találjuk. Kiváltságos tulajdonai kiváltságos életpályára utalták. A köznapi ember sorsa, szerencséje nem illethette őt az életben. A hatások, amelyek hozzáértek, termékenységükben megsokszorozódva, megújhodva hullottak vissza a lelkéből az élet virágzó utjává téve mindazon vidéket, ahol termékeny tehetsége csak egyszer megfordult. Ahová csak elért az ő alkotó szelleme, mindenütt uj és maradandó emléket hagyott maga után. Zeneszerzői működését nem befolyásolja a Beethoven utáni idők habozó keresgélése. Első szerzeményétől az utolsóig egy müvében sem látunk művészeti meggyőződósében változást, hanem minden müvén keresztül vonul az a fejlődés, amely az öntudatos, mély művészi meggyőződés, a vele született hatalmas artisztikus érzék s a külsőségektől mentes., a korszellem felett diadalmaskodó egyéniség eredménye. Mikor a zenei megnyilatkozások legmajtasabb műfaja, a szimfónia Beethovennél uj tartalmat kapva, eredeti formáját veszti s titán! arányokat ölt, Liszt Ferenc az egyetlen, aki e fejlődóst megérti s nagy tehetsége és főleg mély értelme folytán követni tudja. Elmélyedő lélek, aki filozófiai mélységekbe száll alá, bár zsenialitása mindent áttekintő magasságokból nézi a világot. A lényeg felé vonzódik s kiveti magából csak a felszinen mozgó, idővel elértéktelenedő sallangos külsőségeket. A zongoraművészeinek is uj termékenyítő forrásokat nyit. Még mindég a spinét kereteiben mozgó, fejlődésre már képtelen, gátló szabályokkal körülbástyázott, jelentéktelen nehézségek tulhajtásában kimerülő gyöngyöző futamok virtuozitását korszakos jelentőségű reformokkal teszi életképessé. A zongorajátékot monumentálissá teszi, dynamikai effektusokkal a zongora kifejező erejót nem is remélt magasságokba fejleszti. Uj és fejlődésképes technikai nehézségeket állit fel, amelyek életképes voltára legfőbb biztosíték a Beethoven örökbecsű utolsó szonátáinak technikai követelményei voltak. A régi szabályokat megsemmisíti,helyébe a célszerűség és a képességek fejleszthetőségének elvét állitja. Ezekkel a zongorairodalmat teljesen uj területedre viszi, univerzális hangszerré téve a zongorát. Előadásának újszerűsége revidiálta a régi zongorairodalmat is és régi gyémántok mint ragyogó tüzű brilliansok kerültek ki keze alól. Maga a zongora mint hangszer az ő hatása következtében fejlődésének korszakos idejét élte és sem előtte sem utána nem fejlődött annyit, mir.t az ő működésének ideje alatt. Irodalmi müvei az irói készségnek ragyogó példányai. Liszt egyénisége a legbámulatraméltóbb. Halmozva voltak benne mindazok az emberi tulajdonságok, amelyek másoknál mintázta Strindberg fejét, igy kiáltott föl: — A legjobb szobrom! E kiáltást Strindberg lényének hipnotizáló ereje diktálta. Ez a félelmetes tekintet mindig az emberarcokra néz, mindig hangsúlyozza: Itt is rohadtok, ott is fekély, kivetni való, emezen a társadalmi bajon már boncolás se segit, amazt a genyt kivághatod magadból. És az élőket ugy boncolja, mintha halottak volnának már. De a hibákat nem ugy mutatja, mint a próféták szokták, Buddhától Tolstojig, sőt innen. Emberibb a prófétáknál, ő csak az ember hibáiról veszi a szavakat, a többit mind az emberre bizza. Egyedül rá. Hogy pedig ő gyűlöl és hogy ő kegyetlen, rendkívül érthető. Mert az emberi bűnök rögtön erényekké változnának, ha a legkisebb szeretet éri őket. Erős a hitem, hogy a szeretet örökös beavatkozása miatt marad változatlan a bün. Igy is jó — igy is megélünk. De hogyan? Hát ezt mutatja meg Strindberg. De gonoszul. A mi gonoszságunkat látja s csak vagyunk annyira egoisták, hogy mi meg Strindberg módszerét lássuk gonosznak. Strindberg pedig többet tesz, mintha szeretne bennünket! Strindberg Ágost. A nevét magyarul olyan keveset, olyan kevesen írják le. Magyarország számára eztán születik, dacára, hogy a világ számára 1849-ben megszületett Stockholmban. A kövi gyereknél is szenvedőbb ifjú fölserdült, tanitó lett, majd az egyetemekre ment. Később újságíró lett és mindenkit megmart. Kezdték gyűlölni és Strindberg kezdte meglátni az ösvényt, amelyen járni fog. Mikor — huszonöt éves korában — Miister Olaf cimü drámája fényesen megbukott, akkor lett igazán drámaíróvá s csakis iróvá. Később európai körútra ment. Szatírája végigkorbácsolt országokon, nemzeteken. Amikor a férfiak helyett inkább a nők ellen irt, a férfiak kacagtak neki. És ez lett az első őszinte sikere. Nőgyűlölő jelzővel tüntették ki különösen Németországban, ha nem is nagyon jó, de nagyon rosszhangzásu neve lett. Német színpadok befogadták a drámáit. A regényeit elolvasták. Különösen meséi, majd a Kék könyve százezer példányokban mételyezték meg az embereket, de nem nagyon, mert Strindberget könnyű félreérteni s mert ifjú óriásoknak nehéz még másolni is, nemhogy utánozni. Szóval még a tanítványai se szeretik, nahát. Különös, hogy a németek birodalma fogadta be legjobban a svéd Strindberg művészetét, akárcsak a nagy angol Shaxvét. Ez annál érdekesebb, mert Strindberg még Angliában és Franciaországban se eléggé ismert, Magyarország felé meg egyáltalán nem hóditott. Magyarországon néhány éven ezelőtt — véletlenül — egy kismesefüzet jelent meg, aztán -•— mostanában — husz-huszonöt novellája. Drámái közül Fröken Julié került magyar színpadon előadásra, de ezt nem adták ki füzetalakban. A Thália-társaság Fröken Julién kivül előadta Apa cimü drámáját, mely eredetben Zola Emil ragyogó előszavaival jelent meg, németül. (Ez a dráma egyik legpogányibb strindbergi lélektan.) Magyarra ültetve megjelent a rnult hónapban Számum cimü drámai költeménye: buja, keleti muzsika ez s olyan, mintha rohadó halottak ébrednének viharban szerelmi nászra. És Strindbergnek még egy drámáját mutatták be magyar színpadon, a Pajtásokat. Most, Szegeden. Igazán szépen bukott meg, de a jövő héten újra megy az Ártatlan Zsuzsi is. (Pardon, ezt nem is ő irta.) Pont. Ennyi Strindberg a magyar nyelvé — de va.ijon mennyi a magyar közönségé? Semennyi. Azt az ibseni ideát, hogy: az az erős ember, aki egyedül áll, — senki nem valósította ugy meg, ahogy Strindberg. Akinek ereje nagyobb az egyedülvalóságnál. Bár ebben a tekintetben is kiváltságos. Annyira, hogy amikor mindent, sőt mindenkit megbánt, nem lehet visszabántani. Egyszerűen nem lehet, hisz nincsenek ideái, nincsenek kitűzött céljai, semmi elképzelhető irányban sincsenek. Nem hisz senkiben. Nem remél senkitől. Nem épit senki számára. Nem keres szépségeket. Nincsenek szentségei. Hanem csak viharszerüen jön s megszólal és beszéltet. Mindent elénk ád ilyenmódon: a hitet, a társadalmi épületet, a szépségeket, a szentségeket. És látjuk általa, hogy minden mögött kegyetlenség lapul. Avagy nem őrületes-e, mikor elénk