Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-20 / 241. szám

264 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 október 19 lálják olcsó dcsöségiiket. A gyakorlati életben rálicitálni mindenre lehet és az elérhető jő megrontására, lehetetlenné tételére nincs biztosabb mód, mint az elérhetetlen jobbal állítani szembe az eiéihető jót. Ez történt akkor, amikor az egész ellenzék a íegnagyobb vehemenciával követelte a kilences bizottság programmja mellett a magyar szolgálati és vezénvleti nyelvet. Tudjt k azt is, kompetens tanuktól, az akkori koai.ció vezetőinek nyilatkozatából, hogy elsősorban a koaliciós pártok szétválása folytán nem sikerült ezt keresztülvinni a koalíciónak sem. És a midőn a koalició kezéből kiesett gyeplőt mások vették át, amikor megalakult a munkapárt, amely az országhoz fordult és attól kért mandátumot a közügyek vitelére, akkor teljes világossággal első sorban azt a kérdést állította a választók elé, Akarjátok-e, hogy további krízisben, további bonyodalmakban maradjon a magyar nemzet a századnyelv miatt, vagy követtek-e bennünket, akik azt hirdettük, hogy a kilences bizottság munkálatait meg kell valósitani a hadseregnek, annak a hadseregnek, amely bennünket védelmez, amely a mi céljainkat szolgálja, a melyre nekünk szükségünk van és amelyre minden junktim nélkül, minden ellenszolgáltatás nélkül meg kell adni az újoncokat. Ez a kérdés állott mindenek előtt a nemzet előtt és ha volt valaha a világon kérdés, amelyet kétség nélkül döntött el az ország, ugy ez a kérdés. És merészebb állitást soha nem hallottam életemben, mint az ellenzéknek azt az állítását, hogy ebben a kérdésben nem döntött a nemzet. (Percekig tartó taps és éljenzés.) Tiszelt Uraim! Más alkalommal már igyekeztem bebizonyítani, hogy a véderő ilyen mérvű fejlesztésére okvetlenül szükség van. És ha hallottam is általános szólamokat, általános vádakat arra nézve, hogy túlzás a véderőnek fejlesztése, ha emlékezetem nem csal, mindazok az ellenzéki urak, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak, adósok maradtak azzal a válaszszal, hogy hol lehetne az áldozatokat kisebbíteni, a véderő fejlesztésének határát szűkebbre szabni. (A teher emelkedése.) A teher-emelkedést három csoportba sorozzák. Az első, a közös hadsereg katonai fejlődésének tulajdonképeni fokozása, amelyre nézve ellenzéki oldalról állították fel zsinórmértékül azt, hogy a fejlődés intenzív és ne extensiv legyen. Azt hiszem, hogy ez az elv, ebben a javaslatban teljes mértékben meg van valősitva, mert ez a javaslat nem kíván több újoncot, eltekintve a kétéves katonai szolgálattól, amelyre még visszatérek. A javaslat nem kiván többet, mint amennyi szükséges arra, hogy a mi hadosztályunkat felszereljék mindazokkal a csapatokkal, mindazokkal a szervekel, és olyan számú tüzérséggel, amilyenekkel a modern fejlődés mellett az esetleg velünk szembejöhető európai hadseregek el vannak látva. (A két éves szolgálat.) Az egyenlő teherviselés nagy elvét visszük egy óriási lépéssel előre a kétéves katonai szolgálat által. Véget vetünk annak a nagy szerencsejátéknak, amely szerint, ma a magyar fiatalság a közös hadseregbe, a honvédséghez, vagy a póttartalékba jutott és ehez képest viselte a maga szolgálati terhét. Ezt, ha nem is tudjuk teljesen eltörölni, mert hiszen maradnak, három éves katonák is, de lényegesen csökkentjük akkor, amikor behozzuk a kétéves katonai szolgálatot, egyenlővé tesszük a teherviselést gazdaságosabbá annak a tehernek elosztását, amelyeket nem nagyon érzünk mi, akik egy évig szolgáltunk csak, de érzi az a szegény ember, aki nem bir az egyéves önkéntesség előnyeivel. Ezután hosszasan foglalkozik a póttartalékosok helyzetével és kifejti, hogy a póttartalék nagy részét teljesen eltörli a javaslat. Beszédjét igy folytatja: (Az obstrukció okai.) Tiszteit Uraim! Bekövetkezik az a világrenditő esemény, hogy a főváros illetékes tényezője egy zuglaptól a kolpoltázs jogát megvonta. Egyszerre megint ez vált olyan merényletté, amelyre csak névszerinti szavazással lehet felelni. Röstelkedve hozom elő ezt az ügyet, de kénytelen vagyok előhozni, hogy rámutassak arra, hogy azok a pártok, amelyek belesodortatták magukat az obstrukcióba, mennyire érzik, hogy arra nincs és nem is lehet komoly jogcímük. És milyen siralmas kibúvó ajtókhoz voltak kénytelenek folyamodni? Ez indokolta a kormánynak és a többségnek azt a magatartását, hogy szemben ezekkel a jelentőségekkel, messzemenő türelmet tanusitson. Eltelt egyik hónap a másik után, anélkül, hogy az obstrukció megszűnt volna. És maamidőn az egész közvélemény nyomása mind erősebben nyilvánult meg a kormány előtt, lehetetlen tovább is tétlenül szemlélni az eseményeket. Megindultak az eszmecserék, melyek a befejezésektől talán messze állnak, de amelyek nem tüntetik föl remnytelennek a helyzetet. Talán jobb volna erről nem beszélni. De gondolkodás után azon meggyőződésre jutottam, hogy nem árt, ha erről beszélek és ha kimondom azt, hogy a harctól sem riadok vissza. Mindenki tudja, hogyha rákerülne a sor, ha belékényszeritenénk, minden gondolkodás és habozás nélkül a sikerbe vetett teljes reménynyel mennénk bele a küzdelembe. (Percekig tartó lelkes éljenzés és taps.) Én mondom azt, hogy nem lehet komoly ember és nem lehet igaz hazafi. Magyarországon az, aki örömmel keresné ezt a küzdelmet és aki szivesen ne fogadná azt, hogy ennek a küzdelemnek a kényszerűsége elmúljon felettünk. De azok az ellenzéki faktorok, akik igazán értéket jelentenek az országra nézve, igyeeztek az objektív küzdelem terére vezetni a pártokat. Nagyon ártana az országnak ^és a közéletnek, ha a pártok ismét túlzásba ragadtatnák magukat. (Berzeviczy akciója.) Berzeviczy elnök akcióját támogatja Justh Gyula és Justh Gyulák békülékeny hangulatukban támogatják a koaliciós kormány volt vezértagjai is. Hivatkozik ezután Andrássy Gyula gróf és Apponyi Albert gróf beszédeire, amelyeket azok a véderőjavaslatok tárgyalása során mondottak el. Szemelvényeket olvas föl a beszédből. Mind a kettő azonos eszmemenetet folytatott. Mind a kettő a házszabály revízió szükségességét elismerte. Különösen Andrássy Gyula gróf, aki nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a november 18. alkalmával a házszabályreform végrehajtásának imódja miatt elvágták a többségtől az utat, amely a házszabályreform tartalmát helyeselte. Utal ebben a tekintetben Andrássy Gyulának az akkori küzdelem idején, az 1904. év végén megjelent nyilt levelére, amelyben az kijelenti, hogy egyik célja lesz kivivni azt, hogy a szabálytalan november 18-iki határozat hatályát veszítse, a másik célja pedig az, hogy a nemzetnek nap-nap után mindhangosabban megnyilvánuló azon akarata, hogy a házszabályok módosíttassanak, érvényesíttessék. Igen erősen hangsúlyozzák, Andrássy és Apponyi, hogy nálunk az Ausztriával való viszony szempontjából van csak szükség az obstrukcióra. — Azok az urak, akik kicsavarták kezemből a gyeplőt, jóhiszemiileg járhattak el. Hazafiúi érzületük erejét követve járhattak el akkor abban a meggyőződésben, hogy tényleg meg kell menteni az obstrukció életképességét Magyarországon. Azóta azonban keresztül mentek ők is az élet iskoláján, megiküzdöttek ők is az obstrukcióval. Ok azonban már nem léphettek arra az útra, amelyre én léptem. Most, ha a kormány érvényesíteni akarja • a nemzeti akaratot, akkor az a jogosult törekvés, az a hazafiúi kötelesség teljesítése: ellenszegülni a parlamenti anarkiának, a parlamenti forradalomnak. A parlamenti nihilizmusnak általuk is megbélyegzett eszközeivel. És ha ők a parlamenti forradalom eszközét, az obstrukciót kivételes esetekben lehetségesnek tartják, kérdezem, hát vannak-e olyan kivételes, borzasztó körülmények, amelyekhez csak forradalmi eszközökkel szabad nvulni ebben az országban? Ezután hosszasan foglalkozik még az obstrukcióval, elitéli az ellenzéket és áttér a jelen politikai helyzetre. (A mai helyzet.) Végzetes dolog volna, — úgymond — meg nem tenni mindent, ami a békés elhatározást könnyebbé teszi a kiegyenlítés utjának keresésében. Meg kell ragadni minden alkalmat, hogy megnyugtassuk az esetleges aggódókat, meg kell ragadni minden olyan alkalmat, a melyet megad minden törvényjavaslatnak normális eszközökkel való lojális tárgyalása; hogy annak a javaslatnak részleteinél, engedve a kapacitáció előtt, a javaslat egyes diszpozícióinál tegyünk meg mindent, amit a kisebbség megnyugtatására lehetséges. A tizenkettedik órában vagyunk! Siessünk! A nemzetnek nagy érdekei parancsolólag követelik. hogy el ne posványosodjék a helyzott. Ma parancsot kaptunk a nemzettől arra, hogy a tőle helyeselt programm alapján vigyük ügyét és intézkedjünk sorsáról. Nekünk ez elől meghátrálni nem lehet. (Befejező szavak.) Beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be: — Hogy ezt a kötelességet milyen taktika mellett, milyen helyzetben, milyen eszközök alkalmazásával kell majd megoldanunk, annak megállapítása nem az én feladatom. Ezt állaoitsák meg azok, akik felelősek ma nz irányításért és akiknek kezében teljes megnyugvással látom ezt a felelősséget. Én, tisztelt Uraim, csak egvről biztosithatom unöket, — arról, hogy ha elérhetjük célunkat, normális, békés parlamenti küzdelemmel, örömmel teszem ezt meg. Ha bele kényszerittettünk a harcba, akkor sajnálva bár, hogy ok nélkül belekeverték a nemzet közéletébe a pártszen vedéivt, de habozás nekiül, ingadozás nélkül, teljes bizalommal a sikerben, az Isteniemtől nyert tehetségem teljes megfeszítésével fogom ezt a nagy és szent nemzeti ügyet szolgálni. Ünneplik Tisza Istvánt. Tisza István gróf beszéde után, a Nyári színkör helységét zsúfolásig megtöltő polgárság szűnni nem akaró zajos tapssal és éljenzéssel tűntetett Arad város képviselője mellett. A tüntetésnek csak hosszú idő multán volt vége, amikor is szólásra emelkedett Kintzip János, a párt alelnöke, aki meleg szavakban köszönte meg a beszámoló megtartását, és mint az önzetlen hazafiság mintaképét ünnepelte Tisza István grófot. Rendzavarás sem a beszé'd alatt, sem az ünnepség alkalmával sehol nem történt. A beszámoló után fényes bankett volt, amelyen Arad város előkelősége részt vett. Az Aradon megjelent országgyűlési képviselők délután 5 órakor megkoszorúzták a vértanuk sir ját. Mikor tárgyalják a költségvetést? A jövő évi költségvetést hamarosan letárgyalja a pénzügyi bizottság. A tárgyalási tervről Lukács László pénzügyminiszter a következőket mondotta: — A pénzügyi bizottság a jövő héten ül össze a költségvetési törvényjavaslat tárgyalására, de hogy melyik napon, még nem tudom. A napot a pénzügyi bizottság elnöke, Láng Lajos báró állapítja meg és vele még nem volt alkalmam a pénzügyi bizottság öszszehivásárol beszélni. Láng Lajos báró a pénzügyi bizottság elnöke, igy nyilatkozott: