Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-18 / 239. szám

f 2 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 október 15 ira fogjuk felépíteni, mit sem változtatunk a közigazgatási érdekek előnyére, a közigazgatáson. Hanem a közgazdasági élet vezéreinek könyü volna az egész nemzetet a polgári társadalmat mégnyerni annak az eszmének, hogy a magyar nemzeti közigazgatásban a közgazdasági szakembereknek tért adjanak s általában a gyors, a gyakorlati életnek megfelelő és| előzékeny elintézés szolgálja a közgazdasági életet, .ne pedig, mint ma cselekszi, kerékkötője legy en annak. Beöthy László a liberálizmnsrál. ('-ak tegnap került nyilvánosáagra, hogy Beöthy László lesz Hieronymi Károly utódja a miniszteri székben és mára. már akad újság, amely gyanusit és rágalmaz. Egy budapesti reggeli lap azt irja az uj kereskedelmi miniszterről, hogy annak szabadéiviiségét kétségbe lehet vonni Fővárosi tudósítónknak alkalma volt e kérdésről beszélni az uj kereskedelmi miniszterrel, aki ezeket mondotta: — Szabadéi vüségemet igazán csak az vonhatja kétségbe, aki eddigi közéleti működésemet és — talán szerénytelenség nélkül mondhatom — családi hagyományaimat egyáltalán nem ismeri. Eléggé ismert dolog hogy boldogult édesatyám a régi magyar szabadelvű iránynak egyik legerősebb és legőszintébb'zászlóvivője volt és én mindenkor az ő szellemében iparkodtam cselekedni. Erős meggyőződésem, hogy ez a régi szabadelvűséi?, = amely a korszerű haladást a nemzeti fejlődéssel harmonikusan össze tudja egyeztetni, most is kell, hogy mindnyájunknak irányító eszméje legyen. . Marsall-tanácskozásu Bécsből jelentik: Ma délelőtt kezdődött meg Bécsben a tábornoki tanácskozás, melyen a király elnöklete alatt a tábornoki kar, az ujhadügyminiszter, Ferenc Ferdinánd, Frigyes, Lipót, Szalvátor és Jenő főhercegek vesznek részt. A marsalltanácson a novemberi előléptetéseken kivül egy igen fontos újításról van szó, még pedig a helyőrségi változások terén. A hadvezetőség ugyanis elhatározta, hogy ezentúl az eddiginél sokkal nagyobb számban helyez csapatokat időnként a monarchia hegyes, vidékeire. Igy akarják elérni azt, hógy lehetőleg valamennyi csapat gyakorlott legyen a nehezebb hegyvidéki akciókban. Az uj kereskedelmi miniszter. (Saját tudósítónktól.) A feledhetetlen Hieronymi Károly öröke, a kereskedelmi minisztérium közel félesztendei ideiglenesség után végleges vezetőhöz jutott: a király miniszterelnökének előterjesztésére kinevezte kereskedelemügyi miniszterré Beöthy Lászlót. Ebben a tárcában Magyarország gazdasági életének legfőbb erei futnak össze s ez a körülmény megmagyarázza, hogy az élére állított államférfiúi mindig a leggondosabb megfontolással, a rátermettségnek megkülönböztetett mérlegelésével választják meg. Hogy a messzi multakra s a kereskedelmi miniszterek fényes névsorára ne kalandozzunk el, utalunk egymagában az uj rendszernek e tekintetben tanúsított skrupulozitására. Hieronymi Károlyra bizta ennek a terjedelmes és országos jelentőségben messzekiható kormányzati ágnak ellátását, mert múltjánál, tudásánál és vasszorgalmánál fogva ezen a téren tőle várta a legeredményesebb vezetést. Amikor pedig Hieronymi kidőlt a sorból, elárvult örökét ismét olyan államférfiú gyámságára ruházta, mint a minő Lukács László pénzügymniiszter, a kiben szintén koncentrálva vannak mindazok a feltételek, melyeket az ország gazdasági érdekeinek idevágó hatalmas komplexuma elengedhetetlenül megkövetel. Beöthy László megválasztásában bizonynyal ugyanez a skrupulozitás, szakasztott az előbbi szigorú mérték érvényesült. E mellett bizonyít az a hosszú interregnum, mely alatt a tárcából háramló nagy felelősséget kénytelen volt Lukács László viselni, akinek munkabírása közmondásos ugyan, de akinek az ország egész pénzügyi kormányzatával járó terhe annyi és akkora, hogy egy embernek, még ha Lukács László is az illető, magában véve is épen elég. Annak kellett döntő szerepte játszania, különben az elhatározás aligha húzódott volna el ilyen sokáig, hogy a kit e nagyhorderejű hatáskör élére állítanak, annak a fontosságot ne a tárca, hanem egyéniségének a súlya adja meg. Hogy ez a hosszú és lelkiismeretes mérlegelés Beöthy Lászlóban teljes súlyt talált, ezt a döntést megnyugvással fogadják mindazok, akik közéletünknek ezt az érdemes, odaadó buzgalmu és puritás lelkű alakját ismerik, s akiket a közéleti jelenségek bírálatában nem elfogult egyoldalúság, hanem az igazságos megítélés elve vezet. Beöthy László évtizedek óta áll a köz szolgálatában, amelybe á sablonos jogi képzettségen kivül nagynevű külföldi tudósok utmutatása mellett szerzett bőséges gazdasági ismeretekkel lépett. önzetlen, munkaszerető és munkabiró kvalitásain kivül van azután Beöthy Lászlónak még egy erős oldala, melyet uj pozíciójában különösen haszonnal értékesíthet a köz szolgálatában. Elismert adminisztratív tehetség, aki számottevő gyakorlati sikerekre hivatkozhat már eddig is. És ha valamely hatáskör, ugy bizonynyal a kereskedelmi tárca - a/j a terrénum, ahol ez a tehetség az * em^ere'c * 10 h?iS7nö megismerésével és értékük megfele ' sírásával, a haladó kor egymás^ nyomaban saij< dzó gazdasági eszméinek he^ "j^'télése és idejében való életreváltási,? altaI keres" kedelmi, forgalmi és ipari érdek^'nknek me5" adhatja azt a kívánatos lendületeik meIy nél" kijl a fejlettebb nemzetek elkesei ?^ett vilá£~ versenyében nekünk igen könnyena lentőség nélkül való utolsó helyek valai.,|ey''kóvel kellene majd beérnünk. Beöthy László eddigi pályafutása, közéleti tevékenységében kijegecedett ezek az értékes kvalitásai bizalmat keltenek mindenekben a módon és ugyanegv eredmény nélkül ugyanama megoldhatlan nroblérnákról vitatkoznak. A teológiában ma is csak annyit tudnak annak magasabb dolgairól, mint ezer év előtt, sőt sokkal mögötíébb állanak, egy Kápila vagy Budha vagy Conficius és az egyptomiak böicsészeteinek. Mér köles tekintetében lényegileg ugyanazon elveknek hódolnak legsötétebb korban és a stoúk: Zeno, Kteanthes, Persáus, Aristo morális bölcsesége még soha sem lett felülmúlva. A jogi tudományok terén ugyanazokon az alapokon mozgunk, a melyeken a rómaiak oly- pompásan jártak, sőt maga a természettitdömány, mely annyi eredménnyel és sikerrel dicsekszik, alapjában véve nem más egy Len Kippos, Epri Kur és Lucretius Kanis régi atömismusának egy javított kiadása és isméíiéíse, akiknek hires tankölteménye az uj kor materialismus bölcsészetét magában foglalja? Ami' pedig a politikát illeti, nehezen hiszeitv hogy valaki vitathatná azt, hogy e téren továbbra haladtunk, mint a régi görögök és rómaiak. A költészetben, a festészetben és a' szobrászatban a klasszikus ókor állítja elénk az örök és halhatatlan mintaképeket és mi végül az épitőmüvészetet és mechanikát illeti, a klasszikus ókor előtt már e téren áz egyptomiak, babyloniak, indusok és perzsák oly előrehaladottak voltak és oly gyönyörű művészi munkákat produkáltak, hogy alkotásaikat ma is csodálattal bámuljuk. Mindezek dacára, annak/aki a haladásban hisz, hite fölött nem kell kétségbe esnie. Gsak nem szabad elfelejtenie, hogy a haladás sohasem m,ehet egyenes uton, hanem inkább tört vonalat fut be, ahol nagy haladást nagy visszaesés vált fel, ami miatt egy lassan emelkedő hegy oldalához hasonlít. Es nem szabad figyelmen kivül hagyni azt, hogy a kultureszme, amint egyik oldalon intensivitásban veszt, terjedelmében a másik oldalon nyer. Ha az ókor a földközi tenger körüli országokat tekintette az egész világnak, melyen kivül más nem létezett számukra, akkor a világról alkotott ezen fogalmuk és nézetük nagyon korlátolt volt azon ismeretekhez képest, mellyel ma a föld keletkezéséről birunk. És ha a régiek az eget egy fénylő pontokkal ellátott félgömb képében ismerték meg, ugy ez a képzetük roppant naiv és gyermekes volt ama nagyszerű fogalmakhoz képest, melyeket csillagászati tudományunk a nagy világrend keletkezéséről és felépítéséről napfényre hozott. Előáll most az a kérdés, miért nem volt lehetséges az, hogy a kultura azon az alapon, melyre az antik világ fektette, tovább nem fejlődhetett és mért kellett ezt a további fejlődést majdnem másfélezer esztendőn át megakasztani? Az okok részben a nagy római világrész eltűnése után létrejött barbár hordák által letört kultureszmék elsülyedésében rejlenek, részben egy uj világrészlet felébredésében, mely homlokegyenest ellentétet képezett a régi kulturával szemben és a világ folyását a világöröm és világgyőzelem ölébe helyezte. Ez oly lelki hangulatot teremtett, mely ugy a szellemi, mint az anyagi fejlődés javára szolgált. Ennek dacára az emberi szellem feszültsége ezekben a szomorú időkben még sem mert működni és a haladást előmozdítani. Azért dicsőíthető a még Krisztus előtt háromszáz évvel a ptolemausi világnézet fölötti kopernikusi szabadabb világnézet győzelme. Amerika felfedezése, a könyv nyomtatás feltalálása, a vérkeringés felismerése, végül a reformatió szelleme, mind az emberi szellem újjászületésére alkotva és teremtve a szükszivíi dogmáktól és sok egyházi akadályoktól szabadították fel a szenvedő emberiséget. De ezen eredmények és azok haladása dacára, habár nagyok és jelentékenyek voltak, csak egyes szétszórt fénypontoknak látszanak, mert csak a 19-ik századnak lehetett alkalma és ereje a tudomány uj életét igazságaihoz juttatni, miután az előző századok és a felvilágosodás százada is az utat reá egyengették. Itt már oly sok felfedezés, feltalálás, emberi tudományok és képességek fejlődései és eredményei nyilvánulnak, liogy a régi korral való összehasonlítása az utóbbi hátrányára esik. Azt kellene tehát gondolni, a tudományoknak ezen nagyszerű fejlődése következtében, hogy ugyanolyan haladást és fejlődést fogja eredményezni a világnézetre az emberi gondolkozásban a lét célja érdekében. (Folytatjuk.)