Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-13 / 235. szám

f 6 edényeket forró lng^et <4mosatta, asst a helyet, ahova a szén ny-yjKet öntik, mészszel leöntett, szóval a legpontosabban és legszigorúbban eljár hatóságunk a pusztító szörnynyel szemben. 11' • (A ftioroos nyilatkozata.) Faragó Ödön dr íitóti főorvos munkatársunk előtt a következüket mondotta el: — Elérkezett az, ideje annak, hogy a közönség komolyan íogia fel és kövesse is azokat az óvintézkedéseket, amelyekre a hatóság hirdetmények, falragászok és a hírlapokban megjelent közlemények utján hivta fel figyelmét. Nincs ugyan ok félelemre, de most már igazán üdvös .dolog íesz, ha a közönség ezeket a feleslegesnek látszó intézkedéseket betartja. A hatóság, részéről minden intézkdés megtörténik arra nézve, hogy ujabb megbetegedések elő íie forduljanak. Ennek a körülménynek tudható be az az örvendetes körülmény, hogy a kolerajárvány Szegedet és a közeli falvakat ezideig elkerülte. A hatóság a főkapitánynyal az élén a járványos megbetegedéseknél a legszélesebb körben megtette az óvóintézkedéseket. Azonnal jelentette a mai esetet táviratilag a belügyminisztériumnak. Dóczi György ürülékét felküldtem a bakteriológiai intézetnek és én remélem, hogy a vizsgálat eredménye negativ lesz. — Sokkal komolyabbnak tartom a Romlási Jánosné esetét. Munkatársunk kérdésére, bogy mit evett Komiósiné, a főorvos ezt felelte: — Szőlőt és valószinüleg a gyümölcs élvezésétől kapta meg a járványt. Későn este künn voltam a kolera-kórházban és némileg javulóban találtam. Délután félnégykor a fertőtlenítők megkezdték munkájukat. Nyolc lakást és körülbelül negyven embert fertőtlenitettek. Valamint kinyomozták azokat a helyeket is, ahol a beteg megfordult és az öszszest fertőtlenítették; az eset, mint már mondtam is, sokkal súlyosabb az előbbinél és a beteg ürülékét még a délután folyamán felkiildtem. A bakterrplögiai intézet valószinüleg igazolni fogja a klinikai megállapítást. — Hogy a járvány tovább ne terjedhessen, a főkapitány a.Mz elé rendőrt állíttatott. A házbeliek szükségleteikről csak közvetett uton gondoskodhatnak. Ijedelemre nincs ok, de fontosnak tartom, hogy a közönség óvakodjék a gyümölcs élvezésétől, tartson rendet az étkezésben és kezeit lelkiismeretesen mossa. (Védekezés a kolera ellen.) Most már bizonyos hogy az ázsiai kolera Szegedre érkezett. Somogyi Szilveszter dr főkapitány minden óvintézkedést megtett, hogy a fekete rém tovább ne terjedjen. Ez az óvintézkedés azonban még nem elég arra, hogy a veszedelmes betegséget meggátoljuk halálos munkájában. Elsősorban a közönségnek kell vigyázni. Meg kell válogatni a táplálékunkat és ami a legfontosabb étkezés előtt és után kezeinket lelkiismeretesen meg kell mosni. A tiszti főorvos véleménye szerint a veszedelem még nem nagy, lelkiismeretes védekezéssel még el lehet kerülni minden nagyobb veszedelmet. Különben is a hatóság ellenőrzi, hogy a lakosság az óvintézkedéseket haladéktalanul betartsa. 1. A piacokon az élelmiszereket hatósági orvosok szigorú vizsgálat alá veszik. 2. A Tisza vizét lovasrendőrök veszik őrizet alá, mert nagyon valószínű, hogy a Tisza vize kolera-fertőzött. 3. A lakásokat gondosan szellőztetni kell. 4.'Étkezés előtt és után a kezek gondosan megmosandók. Aki ezeket az óvintézkedéseket betartja, annak még nincs oka remegni a már igazán komollyá vált veszélytől. DÉLMAGYARORSZÁG Kereszt a városházán, — Közigazgatási dolgok Szabadkán. — (Saját tuáósitónktól.) Széo, gazdag város Szabadka, a Bácska metropolisa. Bájosan naiv ott a hamisítatlan magyar néplélek megnyilvánulása. Hogy a magvar néplélek naiv megnyilvánulásai kissé duhajak, hogy ott a bicskázás gyakoribb a kultur eseményeknél, hogy a virtus, a magyar virtus és dulakodás mind olyan, mint az úgynevezett magyar eloidűkben, mondjuk jó százesztendővel azelőtt — az nem baj, sőt annál kedvesebb, mert legalább egy darab Ösmagyarországot látunk benne megnyilatkozni. Igaz, hogy ez mind csak a mulatós Szabadkát mutatja, már pedig Szabadka közel száezer lakosához -megfelelő közigazgatás is kell. Lássuk már most, milyen is az a szabadkai közigazgatás? A közigazgatás persze a városházán összpontosul. Igy, ha betekinteni akarunk Szabadka közigazgatásába, először is odamegyünk. Nagy téren gyönyörű, levegős térségen hatalmas épület, kissé elnyújtott magyar cirádákkal, öntudatlan, szinte véletlen stílusban épitve. Borzasztó no"- torony rajta, kicsiny ablakokkal, az egyikben egy tíizohó kártyázik a másikkal és isznak. Ők a tűzjelzők, az ő kötelességük a széles vidéket kémlelni, figyelni a radanováci erdőt például, hogy mikor száll föl valahol a vörös kakas. A tornyon egy embermagasságú, gyönvörü aranvos kereszt. Hiszen ez a katolikus templom. Nem tudom elhinni, hogy ez legyen a városhaza. Vissza megvek a rendőrhöz: — Ugyan kérem, hiszen ez a templom, én a városházát keresem, ezen meg rajt' a kereszt. — Hát persze, hogy rajta van, csak menjen be az ur. Ha mondom, hogy a városháza, hát akkor az is a'! A városháza óriási hajójában tömjénillatos áhítatban állanak a posztoló szuronyos rendőrök. Az emeleten nagy sereg ember áll a tanácsterem ajtajában, bent tanácsülésen varinak a városatyák. Nagyon hangos szóval vannak, ilyet még templomban nem láttam. Verik a mellüket, még átkozódnak is. Ugy látszik még sem istentisztelet, — hanem tanácsülés; nem templom, hanem városház. Lassanként megértem, miről van szó. A tanácsi előadó elmondja, hogy nagy baj történt a toronvnval. annak is a csúcsos felivel. Azzal, hogy a kereszt fénvlik. Ugyanis — már egyáltalán nem fénvlik, mert a fényesség lekopott ro'a. Összenéznek erre a celebráfusok: mi ez? — Hát egyszerűen az, mélyen tisztelt városi tanács az Úrban, hogy az aranyozó-vállalkozó becsapott bennünket. -- Miféle aranyozó? — kérdik. — Hát az, aki a városháza tornyának keresztjét bearanyozta. Szépen kiderül, hogy a városháza tornyának hatalmas jellegét, a keresztet féléve bearanyozhatták. Fizetett ezért a város hétszáz koronát, arni nem is olyan sok. Igen ám, csakhogy az aranyozás szépen lekopott és most a szabadkai városháza fölött közönséges rézkereszt szégyenkezik, ami nem válik dicsőségére egy dúsgazdag bunyevác városnak, ahol vagy százezer ember fizet adót, ahol minden huszadik ember milliomos, ahol azonban még ma sincs vízvezeték, csatornázás ,ahol a hatvanas évekből máig rohadt siznházban paprikáscsirke- és rostélyos-szag mellett játszanak, no meg, ha ötven ember előtt esténkint. A keresztet tehát nyilván újra be kell aranyoztatni. Ha be kell, akkor nyilván le kell venni az irdatlan magasból. A vállalkozó véleménye szerint a keresztlevétel háromezerkétszáz koronába kerül. Egy fillérrel se kevesebbe. Az újrafestés további hétszáz korona; ha tehát a szabadkai városháza tornyának keresztjét újra csillogónak látni akarják, ez a városnak háromezerkilencszáz koronájába 1911 október 15 kerül. Ennyit pedig csak megér az, hogy anno 1911-ben Magyarország harmadik legnagyobb városában még a városházán is kicsúcsosodjék a kongregációs szellem. Tehát, —- amit az elején mondtunk. Bájos, város Szabadka a maga őseredetiségében. Olyan, mint száz év előtt. A „hit világossága" mé gma is elhomályosítja a. közigazga-tás hiányosságait. A városháza inkább templom, mint városháza, ahol a kereszt bearanyozására négyezer koronákat fizetnek, de kulturális és közigazgatási szükségletekre, arra nincs pénz, nem is kell, mert ahol bor van, meg kártya, meg cigány, — minek ott vízvezeték, csatornázás, meg rendes szinház. NAPI HIREK Kereskedaimi főiskola Szegeden. (Saját tudósítónktól.) A Szegedi Lloyd-társulat és a Szegedi Kereskedelmi Testület Obláth Lipót elnöklete alatt közös értekezletet tartottak, melyen jelen voltak a Lloyd társulat képviseletében Weiner Miksa és Csányi János igazgatók, Bokor Adolf, dr Fülöp Zsigmond, Glüeksthal Lajos, Marer Gyula, várhelyi Rózsa Izsó, Perjéssy László és Vermes Zsigmond titkár, a Kereskedelmi testület képviseletében Kiss Arnold alelnök, bástyái Holtzer Aladár, Wagner Gusztáv és Sziklai Jenő titkár. Obláth Lipót elnök utalt arra, hogy egy II. felső kereskedelmi iskola felállításának eszméje merült fel. Minthogy azonban egyidejűleg tért hóditott az a felfogás, hogy inkább egy kereskedelmi főiskola volna létesítendő, felkéri az éríekezelten képviselt testületek tagjait, hogy ezen ügyben fejsék ki álláspontjukat. Első sorban Perjéssy László kamarai titkár kért szót és hangsúlyozta, hogy Szegeden nincs szükség egy II. felső kereskedelmi iskolára, hanem csatlakozik Csányi János igazgató álláspontjához, hogv egv magasabb fokú kereskedelmi iskola felállítása Szegeden feltétlenül kívánatos lenne, melyhez az illető miniszterek hozzájárulása megnyerhető volna, Fülöp Zsigmond a Perjéssy László által kifejtettek alapján, melyek teljes mértékben tájékoztatást nyújtottak neki arra nézve, hogy egy kereskedelmi főiskola felállítása a kívánt eredménynyel járna, ezt az eszmét készséggel a magáévá teszi. Várhelyi Rósa Izsó dr hasonló értelemben nyilatkozott, mindenekelőtt szükségesnek tartja, hogy az értekezlet elé egy kölségvetés terjesztessék a szükségleti és fedezeti tételek megfelelő számadataival egy tantervvel együtt ugy a II. felső kereskedelmi iskola, mint a kereskedelmi főiskolára vonatkozólag és csak ezek után lehetne megállapítani, hogy mire kéressék ki a miniszterelnöktől ezek közül az engedély. Weiner Miksa kereskedelmi főiskola létesítése mellett foglal állást, kifejtvén, hogy e testületek az állam és a város részéről csak ebben az esetben számithatnának véleménye szerint hathatós támogatásra. Csányi János meggyőző érvekkel előadja, ohgy milyen körülmények érlelték meg benne az eszmét egy kereskedelmi főiskola felállítását illetőleg. Szerinte feltétlenül meg van a létjogosultsága egv kereskedelmi főiskolának, melvben a hallgatók magasabb fokú kiképeztetést nyernének. Ugy bástyái Holzer Aladár, mint Glüeksthal Lajos a Csányi János igazgató által elmondottakhoz való készséges csatlakozás mellett, előterjesztéséhez hozzájárulnak. Az értekezlet abban állapodott meg, hogy saját kebeléből egy szűkebb bizottságot kiild ki, mely rövid időn belül tantervet, költségvetést készit el és ezeket az értekezletnek egy legközelebb tartandó ülésben bemutatja.