Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-13 / 235. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 október 10 rónát. Az emelkedés tehát nyolc év alatt 100 százalék. A rendes kiadások emelkedése a következő tárcákra oszlik: Belügy emelkedik 9.2 millióval. Pénzügy emelkedik 8.5 millióval. Kereskedelem emelkedik 30.47 millióval. Földmivelés emelkedik 1.98 millióval. Közoktatás emelkedik 8.92 millióval. Igazságügy emelkedik 1.57 millióval. Honvédelem emelkedik 4.5 millióval. Horvát emelkedik 1.25 millió koronával. Ezeken kivül emelkedik a nyugdijak tétele 2 millióval, az államadósságok szükséglete 7.56 millióval, és a rendes közösügyi kiadásokhoz való hozzájárulás évi öszszege 4,25 millióval. Az állami üzemek céljaira 37 millióval fordítanak többek Közel 9 millió korona kell a közös hadsereg és 8 millió korona a honvédség amaz uj kiadásainak fedezésére, amelyek az uj véderőreform folyományai, de csak első (kisebb) részlete azoknak a kiadásoknak, amelyek a költségvetésbe később felveendők. A költségvetés kiadásainak lényeges emelkedését a miniszter következő uj bevételekkel akarja fedezni: Mindenekelőtt, és ez a legfontosabb, felemelik a vasúti teher- és személy díjszabást, amelyből 23 millió korona uj bevételt várnak. A dohányárak emelkedéséből 20 milliót várnak, mig a fogyasztási adókat további 20 millió koronával emelik. Emelkedik azonkívül az egyenes adók tétele 8.2 és a jogilletékeké 8.4 millió koronával. Azonkivül 55 millió korona emelkedést vár a miniszter az államvasút rendes bevételeinek emelkedéséből is. Azt a többletet, amelyre a véderőreform keresztülvitele esetén lesz szükség, nem a renden állami bevételekből, hanem államkölcsönből fedezi a kormány. SZÍNHÁZ,_MÜVESZET Színházi műsor. Október 13, péntek Az ezred apja, énekes bohózat. Páratlan 3/a, „ 14, szombat Az ezred apja, énekes bohózat. Páros % Kainz után Hartmann. (Saját tudósítónktól.) A színészetnek gyásznapja volt a mai: most temették el Hartmann Ernőt, Bécsben. A Burgtheater csodálatos nagymüvésze hirtelen halt meg: délelőtt rendezett, délután készült, este játszott, előadás után lefeküdt, másnapra ravatalra fektették. Kainz után Hartmann, s az osztrák sajtó felsir, hogy legnagyobb két színészük oda van. Csodálatos sorokban emlékeznek a német irók már is Hartmann Ernőről. Többek között Hugó von Hofmannsthal és Félix Salten is emlékeznek róla. Hugó von Hofmannsthal igy ir Hartmannról: — Keresem Hartmannt az emlékezetemben és fellibbennek előttem számtalan, tovasurrandó árnyak. Az ő lelkében sokkal több volt, mint szerepeinek összesége. Mikor emlékezünk róla, nem is képeket látunk, hanem egy kifejezhetetlen érzés fekszik lelkünkre, A hartmanni levegő ez, az a súlyos atmoszféra, mely játékát körülvette és amely felejthetetlenebből marad meg emlékezetünkben, mint alakjai. Nagy volt mint színész , és vele kihal egy világ, nem egy valódi világ, de nem is egy képzelt világ, hanem valami magasztos, ünnepi világ. Hercegek, nemeselv, polgárok és szolgák éltek abban, mindannyian harmonikus együttérzésből! és művészete vonta be őket csillogó zománccal. Együtt képeztek egy egészet és ezt neveztük mi Burgtheaternek. Hartmannró! emlékezik Salten Félix is, hozzá írja ezeket a baráti szívből jövő meleg szavakat: — A színházból jött haza és lefeküdt. Szeme előtt ipég .ott csillogott a színpad fénye, fülében még ott csengtek a közönség tapsai és mintha a közönség tetszészaja mondta volna a „jó éjszakát1', elaludt. Ekkor lépett az ágyához a halál és kezét a szivére tette. Hartmann még maga volt az igéret. Szava lágy, vonzó, behízelgő volt, de nem asszonyi as. Egy férfinak a hangja volt, akinek az asszony volt mindene, aki nem élhet aszszony nélkül, akinek léte, élvezete, indulata és nemtője volt az asszony. Nem játszotta a klaszikus daraboknak tragikus végű szerelmesét, sem volt sohasem Júliának Bomeoja. Tisztában volt azzal, hogy ezeknek a romantikusságig kiszínezett szerelme nem az igazi szerelem és ez minden szülői, vagy anyagi akadály nélkül is megsemmisült volna. Megsemmisítette őket saját szerelmüknek hirtelen fellobanása és saját érzéseik tüzének lettek áldozatai. Hartmann nem volt ezeknek a szerelmeknek hpse. Elsősorban ember volt és minden cselekedete, kiejtett szava emberi volt. Mikor ő azt mondta: Szeretlek szaván ki lehetett érezni, hogy nem először mondta nőnek ezt és nem is utoljára. Vannak emberek, akik ugy megöregszenek, hogy el sem tudjuk képzelni róluk, bogy valaha is fiatalok voltak. Hartmannt ez a sors nem érte utói. Fiatalos volt mindvégig és ha érezte is korának súlyát, egyetlen raosolylyal ezt is elintézte. A régi, fénykorabeli Burgtheaternek utolsó oszlopa dőlt ki benne, egy nagy regénynek utolsó hőse. Aki annyiszor halt meg a színpadon, bennük midig azt a látszatot keltve, hogy nemcsak komédiázik, hanem igazi élet az, ami körülötte folyik és Igazi vég, ami alakjait éri, mostan szerepet tévesztett. Aludni akart és örökre hunyta le szemeit. * A Lászlp Tivadar pirofs rózsája. Érdekes és kellemetlenül is végződhető kalandja volt ma a színtársulat egyik férfiszépének, a fiatal és tehetséges László Tivadarnak. A szinházban nézte az előadást, amikor bekopogtatott liozzá a páholyba egy szemfüles boy. — László urat keresem — mondta a fiu. — Én vagyok — felelte László. A fiu csak folytatta: — A szinészt, a szépet, a tehetségest. — Most már egészen bizonyos, hogy én vagyok — feleli a boldog László, miközben reményteljesen veszi át a boytól a sokat sejtető, rózsaszinii levelet. Es a sokat sejtető és rózsaszinii levélben ezek voltak: „Kedvesem! Soraim vétele után azonnal jöjj a Royalba. Ölelő karokkal vár Gizid. U. I. Ismertető jel: piros rózsa a gomblyukban". László idegesen és boldogan gyűrte üres zsebébe drága levélkéjét, még körül is nézett óvatosan, hogy nem sejt-e valaki valamit és rohant a Royalba. Odaér. Beér. Körülnéz. Nem is embert keresett, csak egy piros rózsát. És nem lát piros rózsát máson, csak egy mosolygó arcú, deresedő uron. Zavarba jön, leül és vár. Az emberek kihörpintik kávéikat és hazamennek. Éjfél után van már. És László ur vár. De amikor a piros rózsás, deresedő ur föláll és mosolyog, László ur megijed ettől a mosolytól és otthagyta a rózsát, az urat, a Gizit, a sok reménvt és elrohan. Egyenesen haza, ahol siratja azóta annak a kpucinernek az árát, amelyet a piros rózsás Gizi tszteletére kért kölcsön. * Macbeth ifjúsági előadásnak. Makó Lajos" igazgatása alatt szokásban volt ifjúsági előadásokat akarják újra programmba venni. Ennek az egyébként üdvös tervnek a megvitatására értekezlet lesz pénteken este a főreáliskola tanácskozó termében, melyen a középiskolák vezetői és Almássy színigazgató vesznek részt. Már be is terjesztettek egy müsor-tervezetet, melynek értelmében szinre kerülnének, mint ifjúsági előadások persze a Bánk bán, A haramiák, A képzelt beteg, A falurossza, A cigánvbáró, LÜiomfí, A proletárok, Keresd a szived, A peleskei nótárius, — no és. hogy az ifjúságnak Shakespeare-ről is legyen fogalma, előadják Macbethet, Elvben nincs éz ellen semmi kifogásunk. A középiskolákban ttmulják'a világirodalmat, tanulják Shakespearet is és nagyban liozzájárulrazüjuság- tanulmányainak -a. gyarapításához, hogy ha Shakespearet,nemcsak könyvből tanulják, de -a darabok interpretár lásával >szemléltető . módon- ,is eléjük tárják. Ez eddig helyes lenne, hogyha történetesen, mikor például a szegedi szinházban, mint írják: Macbethet adják, akkor tényleg azt játszanák; a szónak valódi Shakespead értelmében.-Ez nem akar gáncsa lenni-a szegedi színháznak, de köztudomású tény* hogy Magyarországon sehol, még az ország első színházában sem játszák el a Shakespeare darabokat ugy, hogy az hiven tükrözné vissza a klasszikus színműirodalom apjának szellemét és intencióit. A Shakespeare-darabök alakjainak megjátszásáhóz, azok hii és igaz ábrázolásához a legnagyobb drámai erő és teljes szinpadi képesség kell s ezt tudva, igazán elcsodálkozik az ember a szegedi színház vakmerőségnek is beillő ambiciőján, melylyel Shakespeare-darabok ifjúsági előadására vállalkoznak. Szép és tiszteletreméltó dolog a mii vészi ambició, nincs is ellene semmi kifogásunk, játsszák el Macbethet, — de kiméljék az ifjúságot. A közönség, a szegedi szinház publikuma — edzett publikum, amely elbírja a szegedi szinház Macbeth előadását. De ne bántsák a még romlatlan tanuló ifjúságot, hagyják meg őket abban a szent hitben, hogy Shakespeare tényleg a színműirodalom legnagyobb szellemóriása, hogy a Macbeth tényleg oly klaszszikus remekmű, amilyennek a könyvből megismerték, és ne ábrándítsák ki őket ebből a szent hitből. Sem Shakespeare — sem az ifjúság nem szolgált rá erre a büntetésre. Szépséghibák a szegedi városépítésben. tojte-éatn í (Saját tudósítónktól.) Két kiváló külföldi építész tafiulmányozza napok óta Budapestet. Az egyik Jansen Berlin újra építője, a másik Sarrien Jinn épitész, aki szintén elsőrangú tekintély a városrendezés terén. Ez a két külföldi ember nemhogy udvarolni kezdett volna a természet szépségeitől bőven megáldott gyönyörűséges fővárosnak, hanem ehelyett a szemére lobbantotta azt a rengeteg szépséghibát, amit kendőzéssel már nem igen lehet- kikorrigálni. Nviltan és becsületesem megmondták, hogy ami szépet Budapestnek a természet megadott, azt szinte mesterségesen rontják le helytelen szabályozással és építkezéssel. A bátor és sók igazságot tartalmazó kijelentésből Szegeden is sokat tanulhatunk. Szeged ez a díszes asszonyváros is belepirulh.J a két idegen igazmondásába, mert a súlyos szavak bizonv-bizony az elevenjéra koppintottak. Nagyon jó, hogy a két szaktekintély véleménye találkozik, mert az aranycirádás pompában uszó városok állandó udvarlói napirendre tértek volna a fontos kérdés felett, de igy mégis csak érdemes megállni egy-két szóra a városaink előtt és belenézni a tervezés, a városrendezés boszorkány-konyhájába. Ugyan mit főzhetnek ott? A városren dezés sóját: az esztétist nem hamisitják-e meg holmi üzleti érdekékkel? Bennünket a fővárös rendezése és tervezésé is érdekel, de mégis csak lokálpatrióták vagyunk és Szegédet érintő dolgokat tartjuk első sorosnak. Különbén is Budapestet már elintézték Jansen és Sarrien, mi meg végigjáijuk Szeged utcáit és impressziónkat a szegedi közönség elbírálására bizzuk. Lehetne még nagyon sokat irni Szeged városrendezéséről, sőt talán ;még többet a kövezésről, de ez más lapra tartozik. Annyi bizonyos, hogy. amit; Jansen Budapestre mon -