Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-12 / 234. szám

13. évtoivarr, 234. szám Csütörtök, október 12 Rízponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, c=3 Rorona-utca 15. szám budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=j Városház-utca 3. szám ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN egész évre . R 24— félévre . . . R I2-negyedévre . R 6"— egy hónapra 11 2' Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN/: 9 egész évre R 28'— fiiévre . . . R 141— | negyedévre . R V— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. J, Tdl FON-SZAM: Szerkesztősig 305 ==i Ri dóh.r.t«l 3 £ liueruitán 305 Eueapest szcrkmtcseg telefon - z5tn» t5S— l;: Mii akar az ország ? A legnagyobb, legáltalánosabb érdeklődés nyilvánul meg a mai politikai helyzet iránt. Az ország várja a vezetöpoíitikusok föllépését, kompromisszumos tárgyalását. Érdekes megfigyelni, mit akarnak a vezetőpolitikusok cs hogy mit akar az ország? Idézzük egyes, tekintélyes fővárosi lapok hangulatát, véleményét a parlamenti helyzetről. A kormány félhivatalosa, a MAGYAR NEMZET ezt irja: A kormány Berzeviczy házelnök akcióját szivesen látja. A dolgok természete szerint arról előzetesen tudomással birt és azt eleve helyeselte. Mert a kormány, amely a maga kormányzási sikereit az ő ellenfelei letörésében sohasem kereste, a helyzet békés megoldását sokkal többre becsiili a harcnál, melyet öncélnak nem tekint s igy ezt a végső szükség nélkül felidézni nincs is szándékában. Amig meg van arra a lehetőség, hogy a parlamenti és politikai helyzet békés uton, közmegegyezés utján tereitessék a normális mederbe, addig a kormány hazafias kötelességének ismeri, hogy az erre irányuló kísérletet approbálja és tőle telhetőleg előmozdítsa. A kormányelnökre a legközelebbi napok, rövid időre, passzív szerepet rónak. Be fogja várni Berzeviczy Albert tájékoztató fáradozásainak eredményét, hogy megHamburg csapszékeiben. Hamburg, október elején. Az óriási német Hansavárosnak széditő forgalma, mesés gazdagsága és ragyogó fénye mellett épen ugy meg van a félelmetes sötétsége s undorító salakja is, mint minden nagy városnak. Ott a bámulatos kikötői sürgés-forgás tőszomszédságában van a St.-Pauli városrész, mely nem csupán a tengerésznép és a munkásosztályok otthona, hanem egyszersmind a mindenféle gonosztevők búvó és mulató fészke is. Hosszú utcákon végig minden házban van csapszék, varieté, kávéház, melyek egytől-egyig a legalsóhbrendü élvezetet nyújtják a legalsóhbrendü publikum számára. Minket különösen ezek a liamburgiasan „Kaschemme"-nek nevezett csapszékek érdekelnek. Ezek is többfélék. Az egyik főképen a zseb metszők klubja. Amikor e helyiségek ittas vendégeinek felpuffadt arcát és zavaros tekintetét látjuk, nem értjük meg, honnan veszik ezek az enervált emberek a mesterségükhöz szükséges ügyességet? De a következő pillanatban látjuk, hogy az egyik rosszul világított sarokban egy gyanús alak emelkedik föl egy padról, ahol látszólag egy társával birkózott. Mind a kettő ittas; a padon fekvő aludt is s a másik felhasználta ezt a kedvező alkalmat, hogy a zsebeiben koismerje, vájjon kinálkozik-e alap, amelyre a békés megegyezés müvét felépítse. A legközelebbi poltíka jövendő alakulása ilyenképen a házelnök fáradozásainak eredményétől függ. A kormány és a mögötte sorakozó tábor őszintén kívánja, hogy ez az eredmény kedvező legyen. AZ ÚJSÁG ezt irja: Abban az esetben vehetjük komolyan Berzeviczy akcióját, mely különben Khuen grófé, ha a politikai megegyezést elegendő személyi előny kecsegtetné. Magyarán szólva: ha a kompromisszum nemcsak kiegyenlítené a többség és kisebbség obstrukciós ellentétét, hanem megint akkora egyetértést teremtene, hogy a többség és ellenzék közt szinte ne is legyen különbség. Még világosabban szólva, a kompromisszum csak mint paktum lehetséges, mely az összes pártokat közös munkaprogramba foglalja egybe, vagy sehogysem. fia Berzeviczy akciója sikerül, akkor leplezetlen ujabb koalíciót létesített, melynek egyetlen ellenzéke a népárt lenne, föltéve, hogy ezt is be nem viszik a pártba. A VILÁG irja: Berzeviczy próbálkozása nobilis, sőt biztató jelenség, ámbár e pillanatban még csak igen távoli körvonalakban bontakozik ki az az alap, amelyen a kormány és az ellenzék megegyezhetnek. De bármi legyen azoknak gondolatja, akik Berzeviczy mögött akár bizóan, akár türelmetlen kárörömmel állanak, torászszon. E művelete közben ébredt fel amaz s ebből támadt a parázs verekedés. A vendéglős engedelmével bejártuk a csapszék hátulsó helyiségeit. Sötét kamrák. Mindegyikben szerelmes párok. Jöttünk nem hozta zavarba azokat a szemérmetlen némbereket. Némelyik már őszhaju, egyik se szép, mindegyik visszataszító. Egy másik pincevendéglő közönsége nem volt ennyire undorító. Meredek, alacsony lépcsőn, majdnem meggörnyedten jutottunk le. Ez leginkább a betörők találkozási helye. Egyikük, egy kellemetlen külsejü, hosszú legény, az egyik rendőrségi kísérőnkhöz furakodott. — Ha megint nyakon csip — mondta neki — várjon, mig előbb a keresett pénzt elhelyezhettem. Azután tehet velem, amit akar. Hasonló csőcselékkel van a harmadik csapszék is tele, melynek mocskos söntéséből a tulajdonos tiszta irodájába jutottunk, ö maga még egészen fiatal ember, a csinos menyasszonyával és két törzsvendéggel egy kerek asztalt ültek körül. A házigazda előzékenyen fogadott s egy pohár jó sör elfogyasztása után körülvezetett a helyiségekben. Megmutatta azt a boltíves kamrát is, ahol gyömbérszeszt — korcsmájának specialitását — rumot s egyéb italokat gyártják. Láttuk azokat az edényeket, melyekben mintegy húszezer litert tartanak; a kemencéket, amelyekben desztillálnak; a egy dolog bizonyos: az, hogy ő maga becsületes lélekkel, feltétlenül tiszteletreméltószándékkal vette kezébe az esetleges kibontakozás fonalát. És épen ezért, meg mert különben a katasztrofális erőszak fenyeget, az ellenzék nem tehet okosabbat, mint hogy teljes bizalommal fogadja a békeközvetitőt és elmegy vele az engedékenység ama határáig, ahol egyrészt még megkíméli az országot a végzetes rázkódtatástól, másrészt pedig módot nyují a demokratikus átalakulásra, a nemzeti megújhodásra, az igazi néi> akaratának jövendőbeli megnyilvánulására* és egyáltalán arra a sokféle fejlődésre* amellyel Magyarország a modern idők szellemének ma még tengődő adósa. A NÉPSZAVA irja: Azzal mindenkinek és Berzeviczynek is tisztában kell lennie, hogy az obstrukció megszűnésének az ára az általános, egyenlő és. titkos választójog. Aki nem ezzel jön, aki ezzel még nem barátkozott meg, az a legkitűnőbb szándékokkal lehet fölszerelve, de a mai válság megoldására nem lehet alkalmas. Választójog nélkül tovább folyik az obstrukció, a választójog ellenben az obstrukció megszűntét és a rendes képviselőházi munka lehetőségét jelenti! A FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG irja: Berzeviczy lemondását ma igen határozottan és elhihetőeri megcáfolták. A képviselőchianti-palackokhoz hasonlító üvegedényeket* amikben a messze földön is hires italokat elszállítják. —Hogy van az, — kérdeztem a vendéglőst — hogy ilyen nagyszabású szeszgyártás mellett helyet adnak az aféle csőcseléknek, aminőt a söntésben láttam? — Igy van ez ősidők óta, — felelte. — A csapszék, hozzátartozik a gyárhoz. Különben is sokkal többet jövedelmez, mint a szeszgyártás és az engros-eladás. Rendesen háromnégyszáz márka folyik he naponként 10—15 pfenninges tételekből. Nem megvetendő, ugye bár? — De hogyan tud ezzel a népséggel elbánni? — Egyszerűen. A lármát és a veszekedést már ugy megszoktuk, hogy nem is halljuk. Ha pedig egyik-másik nagyon handabandázik, ugy a csaposlegények kiteszik a szűrét. A legközelebbi vendéglőben hasonló kép. Elől a szurtos söntés, hátrafelé egy alig megmászható lépcső. Lámpással kisérnek a sötét helyiségekbe. Az ablaktalan szobában keresztül-kasul feküdt tiz-tizenkét alvó ember. Alkoholbüz terjengett a levegőben.Hortyogásuk jöttünkkor se szűnt meg: nem ébredtek fel. Az éjjeli szállásért tiz pfenniget fizetnek fejenkint. Ágynemű nincs, a párnát a csizmájuk pótolja. Négy órakor felverik őket ésa hálóputrit kitakarítják.