Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-11 / 233. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 október 10 URA-N-I-A | MAGYAR TUDOMÁNYOS SZÍNHÁZ fe Rállay-(Bid)-í:tea, Ko!izer-{H1kó)-ps!c!a. Teleion 87 K 'EP btózjíató-tulajdoiios: Abonyi Mihály. pf*jg et*>s X1 Ma szerdán október hó 11-én JC £ MŰSOR: egk ufíjj 1. Moníeoassino, természeti fölvétel b„)s K«i3 2. Lea mint szeliditónS, humoros fit;í /3. A nyakkendő, amerikai dráma o ,.,'^j, 4. Bandika süket, humoros sfi éffi 5. Pergolesi, szenzációs dráma ÚU ,/pSrt 6. A hócipők használata Schwarzxvaldban, £Kj természeti felvétel ep? 7. Nanke téli sportot űz, humoros iii'h 8 A vüáa'Hó lorony, megható dráma I0S H?8 Minden délután */«6 órako.' gyermekeiöadús. 5s* s3j8í —-— —— . : rjjs Az előadások kozdete hétköznapokon d. u. LV' tus 5, 7 és 9 órakor, vasár <s ünnepnapokon r'"" délután 2 órától 11 óráig folytatólagosan, p; ' M" Helyárak. Fentariott hely 1 kor., 1 hely 80 fill., ; - r. II. hely 60 fill., III. hely 30 fii . Gyermekeknek X 15W40, II. hely 30, III. hely 20 fill. Katonák „jA, őrmestertől L felé II. hely 3'), III. hely 20 fill. •VtmVAT A A vihar. — Egy orosz barrikádharcos regénye. — Irta M. Anvybasew. 32 Lawranko csapata a bulváron, azon a sé­tatéren állott volt fel, ahol máskor este a zene szólt. Fehér zászlója és rajta a nagy vörös kereszt feltűnést keltett és azt a gon­dolatot ébresztette, hogy mind ez emberek között, akik nem sejtették sorsukat, egy van, aki előrelátja a halált és szenvedést. Lawrenko észrevette a kedvezőtlen hatást, melyet csapata okozott. Összeráncolta homlo­kát és kitért az arramenők pillantásai elől, melyek ijedt kíváncsisággal szegződtek az ápolók és betegvivők jelvényeire és kocsijai­ra. Attól tartott, ha más helyet választ, a katonaság könnyen elvághatja a parttól s akkor a kikötő segély nélkül marad. Déltájban, mikor lehangoltan ült az egyik kocsi fellépőjén, egy fiatal diák, aki kövér volt, mint egy duzzadó, friss ugorka, izzadva és fellievülten sietett hozzája. Körül szima­tolt és aztán megsúgta neki, hogy sehol sem tud Sarnitzki doktorra ráakadni. —A lakásán nincs, a tömegben, a gyül­helyeken, — sehol nincs. A szakaszunk ta­nácstalanul áll. Nem gondolja, doktor, hogy ez aljasság? Miért volna aljasság? — kérdezte Lawrenko busán. ••— Ha elfogták volna, már tudomásunk lenne róla, — vélte a diák mogorván és megint körülsanditott. — Talán nem, — válaszolt Lawrenko dühvel. Azonnal felfogta, miről van szó és oly le­vert lett, mintha Sarnitzki gyávasága reá is nehezednék és bemocskolná a lelkét — Végtére az ilyen is ember! — mormogta megvetően és a tér elejéig ment. Sötéten né­zett alá a kikötőre. Bensőjében egészen uj, de fájó és nyomasztó érzés csírázott. Nyugtalanul hemzsegő, uj hangyabolyok özönlöttek elő a távoli utcákból és a tetők, er­kélyek és ablakok is élénk, kis fekete alakok­kal voltak megrakva. Az általános ingerült­ség egyre feszültebb lett: véres összeütközé­sek és emberáldozatok hire bukkant elő min­denfelől. Mikor pedig az a hir jött, hogy a ki­kötő mögött és azon a környéken, ahol Law­renko emberei vannak, gépfegyverek állanak és a bulvárok udvaraiban katonák rejtőznek, észrevétlen, de vadul nőtt az izgalmas düh. Az arcokon bősz kifejezés jelent meg. A gond­talanul fénylő szemek, a derűs szögletii ajkak, várakozásos pillantások helyett sötét pillan­tások, összeszorított ajkak, vérhullámokba bo­rult, haragos arcok látszottak. Közben oly­kor meghalkult a lárma és akkor mintha messziről közelgő, tompa léptek hallattszottak volna. Lawrenko mindinkább elszomorodott és egyre biztosabban érezte, hogy ezzel a nappal vége lesz számára mindennek. Ez előérzetben ugy látta egész környezetét, mintha testetle­nül hanyatlana el fekete fátyolok alatt. Kí­vánsága lett, hogy elmenjen, tovasiessen, amig van idő. Elmenjen valahová, ahol virág van, pázsit és napsugár — és nincsenek em­berek. Zöldelő magányba, ahol leheverhet a földre, odasimulhat hozzá fáradt testével, néz­heti a fénylő csillagokaté s a távoli eget; el­zokog'hatja örömét és fájdalmát és élhet to­vább . . . tovább. Ehelyett Lawrenko ottmaradt a sokadalom árjában az ezer embertől tapodott forrongó bulváron. Mint a légy, mely pókhálóba akad, a szálak közt vergődik és kétségbeesetten csapkod apró szárnyaival, mig végül kime­rülten, eltompult erővel hagyja abba a moz­gást ugy, Lawrenko is, — aki már hitte, ami itt történik, förtelmes, hasztalan és kétségbe­ejtő; mennie kell, mindenképp mennie kell —• végül elzsibbadt érzéssel és közönyösen nézte az emberek tovaözönlő árját. Diákok — fiuk és leányok — vették körül, fehér kötővel karjukon. Kivehető volt, hogy őszinte ifjúi lelkesedésük dacára kinos és szo­rongott helyzetben vannak és mindjük lehető közel akar maradni a kövér, öreg emberhez, aki bizonynyal jobban tudja, minek kell tör­ténnie. — Mondja, doktor ur, ugy-e azoknak nincs joguk a vöröskeresztesekre is lőni? — kér­dezte többször is egy piszeorru apró diák­kisasszony és pici, fekete madár szemeiben nyilt és egészen gyermeki szerelem reszketett. — Hát lehet valakinek joga lelőni az egyik embert és nem a másikat? Ha az emberek egyszer rászánták magukat az ölésre — nem-e mindegy akkor, hogy kit ölnek meg? — véle­kedett Lawrenko boszusan, de megnyugtatóul hozzátette: — - Nem, természetesen, nincs reá joguk Ugyanakkor azonban tisztán állt előtte a Lite, hogy biztatása hamis, mert a remények ellenkezője fog történni. És ekkor annyira sajnálta ezeket a viruló, boldog és még zava­rukban és aggódásaikban is kedves fiatalo­kat, hogy belesajdult a szive a gondolatba. Érezte, liogy itt tennie kell valamit és ez nyughatlan ösztönözte. Kocsit kért hát, át­adta csapatát a legidősebb diáknak és a vá­rosházára hajtatott, ahol akkorára már a leg­tekintélyesebb polgárok gyűltek volt egybe. — Meg fogom nekik mondani, mi az, ami bennünket fenyeget! — futotta át a lázas gondolat; emellett azonban nem is sejtette, kivel és niit fog beszélni. (Folytatjuk.) Felelős szerkesztő Pásztor József Lapkiadó-tulajdonos a Délmagyarország hirlap- ós nyomdavállalat Nyomtatta a Délmag) arország hirlap- és nyomda váilalat Szegeden, Korona-utca 15. (Bokor-palota MÚŰ fel ÖiS m beton- ős műkő-vállalata ia-tt. 8. ba Tisztelettel tudatom a n. ó. közönséggel, hogy a jó hírnévnek örvendő Lindesberg Mór ur cementgyárából kiléptem, ahol 18 évig mint munkavezető voltam alkal­mazva és a mai napon önállósítottam magam,beton ésműkő-vállalatotnyitottam Tisztelettel KíltOnCl István. WSS í esíSH \mm GUMMl­különlegesség. A tudomány mai állása s_:e­v) rint bebizci y ­tóit legjobb létező fcüMMi M jfH 1 több mint 2000 orvos által leg­megbízhatóbb­nak van ajánlva. Kap­ható minden gyógytárban, V jobb drogae­riában stb. 2 óvi jót- --á állás. ,•4^ asa Ara tucatonként 4, 6, 8 és 10 korona. Követelje azonban, hogy szállítója önnek csakis OLLA-t adjon éa ne engecíjen magának csekélyebb értékű silány utánzatot mint „ép oly jót" feldicsérni. — Az elárusító helyek kimutat íaát és árjegyzéket ingyen küld az ÜLLA gummigyár Wien, 11/806, l-'raterstrasse 57. Szegeden kapható : Vajda Imre és Társa, Varró Béla Sandberg Henrik, Barcsay Károly. 1021 m Kpfpvfpk I ük mi UaluplU A Vizgyógymód edz ős gyógyít idegesség, agy- és szivbántmalak, álmatlanság, emésztési zavarok, köszvény, csuz stb. sikerrel kezel­hetők a Wagner-fürdŐ külön férfi és női gyógyosztályában. Ki­:-: próbált kezelő és kezelőnő. :-: íMskáá- és ziíhanyifilrdőnlieí is a nagy­érdemű közönség figyelmébe ajánljuk. U1ŰÍ1. áLAKJ±i i jáüatrroa-ÁSETALos I'SZKGBII, Ö'RGONA-UTCA 1. Elvállal minden e szakmába vágó munkát, úgymint: háló-, ebédlő-, uriszpba és szaicrn­berendezéseket. Tervekkel és költségvetés­= ssel késaséggel sseoígál. bűsb véozett íiu fizetéssel azonnal felvétetnek > sjeimagyar ország < könyvnyomdába!!

Next

/
Oldalképek
Tartalom