Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-13 / 209. szám

iüii szeptember iá DÉLMAÜ¥ÁRuR$2ÁÜ 3. pénzügyi bizottság belenyugodott ebbe a ki­jelentésbe pedig ke'vés biztosíték van ebben az országra nézve. Pajzs ezután megpróbálta kibeszélni az ülést. Az ülés bárom órakor végződött. A fekete halál. — Ujabb áldozatok mindenfelé. — (Saját tudósítónktól.) Egyre nagyobb, fe­nyegetőbb a kolera veszedelme. Ma a bakte­riológiai vizsgálat megállapította, hogy Ku­picza Mihály, egy kotróhajó matróza, akit tegnap szállítottak a budapesti járványkór­házba, ázsiai kolerában betegedett meg. Kon­statálták az ázsiai kolerát Kovács János ese­tében is. Kovács a Dunagőzhajós Társaság 339. számú uszályán kapta a fertőzést. A ha­jót vesztegzár alá helyezték, a legénységet megfigyelik öt napig a fertőtlenítővel kapcso­latos kolera-barakban. Ma délelőtt akarták a budapesti járvány-kórházból elbocsájtani Sütő Lajos táviratkézbesitőt, akit egy kolera­gyanus beteggel öt napig megfigyeltek. Ma telt le az inkubációs időszak és Sütőn nem mutatkoztak a kolera jelei. Mielőtt elbocsá­tották volna, alaposan megvizsgálták és a bakteriológiai vizsgálat megállapította, hogy a távirat-kézbesitő veszedelmes bacilliís-gaz­da. Ugyancsak bacilluy-rejtö a hétéves Grekó Sándor, a kolerás Kapitány Rozál hajókor­mányosné kis fia. A két bacillus-gazdát szi­gorú megfigyelés alatt tartják a járvány-kór­házban. Vasárnap a budai Rác-fiirdő uszodá­jának mosodájában két alkalmazott, a kabin­fürdőben két vendég koleragyanusan meg­betegedett. A koleragyanus betegeket a jár­vány-kórházban megfigyelik, a fürdőhelyisé­geket fertőtlenítették. A belügyminisztérium rendeletére Po­zsonytól Orsováig kirendelt orvosok szigo­rúan figyelik a járómüveket. A vidéken is történt néhány koleraeset. Ma Csurogon koleragyanusan megbetegedett Farkas Mihályné, aki a muzslai búcsúról ha­zatérve lett rosszul. Palkovics főszolgabíró szigorú intézkedéseket tett a védekezés ér­dekében. Amig Magyarországon igy kisért a kolera, addig a' Balkánon veszedelmesen pnsztit. Mindennap tömeges halálesetről érkezik je­lentés. Ma Bukarestből táviratozzák, hogy a bakteriológiai vizsgálat szerint Brailában há­rom koleraeset merült fel. A betegek közül két asszony meghalt, atyjuk, a harmadik be­teg, javulófélben van. A sajtót azonnal értesí­tették a vizsgálat eredményéről, hogy a kö­zönség a hatóságokat a szigorú egészségügyi intézkedésekben támogassa. Üszkiibből jelentik: Tegnap hivatalosan nyolc uj koleramegbetegedést és hat haldl­esetet állapítottak meg. A gyümölcs árusítá­sát mindenütt eltiltották és az összes gyü­mölcskészleteket elkobozták. Rómából táviratozzák: Kontabulóból érke­zett távirat-jelentés nagy zavargásról ad hirt, melyre az adott okot, hogy a hatóság a ko­lerajárvány miatt az összes templomokat be­záratta. A felbőszült utcai törneg a szükség­barakkok ellen intézett támadást és több ilyen iából épitett házat földig rombolt. A rend helyreállítására csendőföket küldöttek ki, a nép azonban ezeket is megtámadta és néhá­nyat súlyosan megsebesített. Ketardban is volt utcai tüntetés. A tömeg a bezárt templo­mok előtt csoportosult és követelte kinyitá­sukat. Szófiából táviratozák: Az Alla Kerim gő­zöst, amelyről két kolerás holttestet dobtak a burgasi vizekbe, egy bolgár hadihajó üldö­zőbe vette. Mauglia .körül feltartóztatta és a román hatóságoknak szolgáltatta át. Krassoszörény bemutatkozása az országnak. — fi lugosi kiáliiíás. — (Saját tudósítónktól.) Még néhány nap és Lúgos csendes utcáit csaknem világvárosi élénkség tölti be. Készül a lugosi ipari és me­zőgazdasági kiállítás. Ez a nagyszabású ki­állítás van hivatva bizonyságot tenni arról, hogy a magyar ipar és mezőgazdaság még olyan nemzetiségi vidéken is, mint Krassó­szörénymegye, hatalmas lendületet nyert az utóbbi negyed-évszázad alatt és fejlődése napról-napra fokozatosan halad ama szín­vonal felé, melynek elérése a magyar iparo­sok és gazdák főcélja és törekvése. (Ezer kiállító.) Lázas munka folyik már hónapok óta a Krassószörénymegyei Gazdasági Egyesület irodájiában. Az egyik asztalnál építési terv­rajzok készültek, a másiknál egy levélha­lom között dolgozik serényen Póka József, a gazdasági egyesület agilis titkára. Az elő­szobában felek várakoznak, az egyik beje­lenti- részvételét, a másik fölvilágosítást kér. De nemcsak itt, hanem a főispáni kisterem­ben is a kiállítás ügye van napirenden. Ugyanis e helyen gyűlnek egybe a kiállítási bizottság buzgó tagjai és alkalomról-alka­lomra tárgyalgatnak a kiállítás fontosabb dolgairól. A helyzet mindinkább előnyösebb formában mutatkozik. A' mai nappal már azt az örvendetes hirt közölhetjük, hogy az előkészületek csaknem teljesen befejezést nyertek. Sőt már a szervezési munkálatok is elkészültek. Hogy a szervezést mily ész­szerűen kezelték, leginkább az bizonyítja, hogy a kiállításra 040 kiállító, 10.000 kiállí­tandó tárgy nyal jelentette be részvételét. Olyan emberek, kik már nem egy ipari és mezőgazdasági kiállítást láttak, váltig azt hangoztatják, hogy a lugosi kiállítás oly nagymérvűnek mutatkozik, melyhez hasonló még alig volt eddig magyar vidéki városban. (A kiállítási terület.) A kiállítás területének kitűnő hely lett ki­szemelve: az úgynevezett Sátortábor, a ka­tonai gyakorlótér, mely 32 hold terjedelmű. Már messziről jó benyomást tesz. Pláne, ha ma keressük föl, néni hihetjük el, hogy Lú­goson vagyunk. Messziről szemünkbe ötlik a hatalmas kiállítási diszkapu, mely nem­csak régi jogon érdemli meg a „disz" jelzőt, hiszen oly pompásan készült, mintha világ­kiállítás készülne Lúgoson. De nem érünk rá sokáig csodálni a kapu szépségét, mert figyelmünket leköti és kíváncsiságunkat föl ébreszti mindaz, ami a kapun belül látható: a csarnokok és a pavillonok. Meglepetést nyújt még az úgynevezett bankettcsarnok, melynek hossza meghaladja a hatvan métert. A kiállítási terület közepén van fölállítva hét hatalmas istálló, 40—70 méternyi hosszú­ságnak, melyek 500 darab szarvasmarha be­fogadására elegendők. A területen az épít­kezésen kivül fölötte szép látványosságot nyújtanak az újonnan létesített parkok. (Akiket várnak.) A lugosi kiállítás országszerte nagy érdek­lődóst keltett. Ezt leginkább azzal lehet bi­zonyítani, liogy a kiállításon való részvéte­lüket többek között a következők jelentet­ték be: Serényi Béla gróf földmivelésiigyi mi­niszter, Kálmán Gusztáv államtitkár, Darányi Ignác, a Magyar Gazdaszövetség elnöke, Károlyi Mihály gróf, az OMGE. elnöke, Zselenski Róbert gróf és Bujánovics Sándor, az OMGE. alelnökei, Rnbinek Gyula, az OMGE. igazgatója. Továbbá: Ráday Gedeon gróf pestmegyei, Joanovich Sándor temesmegyei, Dellimanits torontál megyei, Dániel Tibor báró verseci és Kállay Zoltán valóságos belső titkos ta­nácsos, hevesmegyei főispánok, Keglevich > Gábor gróf, Thék Endre, Szilassy Zoltán,. .Ir szenszky Pál, Buday Barna, Teleki József, Tibor és Gyula grófok, Serfőző Géza, Bei náth István, Gellért Mór, Meskó Pál stb. Mindeme kedvező előjelek azt a renlényt táplálja bennünk, hogy a lugosi kiállítás fényes eredményű és igen szép lefolyású lesz, ami a szegény, árvizsvjtott gazdáknak és iparosoknak erőt és kitartást fog kölosö ­nözni. A tápéi kolturbotráriy. — Analfabéták a községi elöljárói,: ban és képuiselőfestülstben. (Kiküldött munkatársunktól.) lapé köz ­ség kulturbotránya, — amelyről már megem­lékezett a Délmagyar ország szomorú fe jezete a magyar közoktatásügy történétének. A községi képviselőtestület határozatával, amelyhez még hozzátoldották azt is, boy. az csak birtokon kivül felebbezhető meg,/ ki akarták lakoltatni, szélnek akarták eres; ­teni a község tanítóját, aki már kilenc év- ót.s tanította és nevelte a község gyermekeit. Ennek a határozatnak az előzményi- i' kihív- " ják a legkíméletlenebb kritikát. Ez a határo­zat tükörképe a magyar falú csökönyös el­maradottságának és a kulturávai s/.emben való megdöbbentő érzéketlenségének. A tápéi kulturbotrányt személyi harcok " idézték elő, de statisztált hozzá az elöljáró­ság, a képviselőtestület és az iskolaszék. Egy. ember az orránál fogva vezetheti az egész, községet, amellyel még azt ás el lehetne'hatá­roztathatni, hogy be kell csukni az iskolákat,, mert a tanulás ártalmas a gyermekekre. Idegenkednek attól, ami valamiben különbö ­zik a régitől, kiüldözik azt. aki ujitásökröl-m haladásról beszél. Ebben a miifeuben nem­sarjadhat a kultura, esak az a szégyeiibatá-'­rozat, amely útilaput köt a tán t tó talpára.' Ábrahám Jenő tanító, aki körül az egész' harc megindult, már kilenc éve ezerkétszáz korona évi fizetésből tengődik. Sárból éeáh az a viskó, amelyben lakik és hogy l ó rá.­dőljön, téglákkal van alátámasztva. Évek .•b.E többször -panaszkodott, hogy abban élet­veszélyes a tartózkodás, de rá m ni Ii-.dei . ii-' tek a szavára. Néhány hónappal ezelőtt aztán kérvényt intézett a szegcdi tanfelügyelőség­hez, amely a közoktatásügyi' bízoíiság utján elrendelte a község négy tanítói iak:V,á:m!; á kitatarozását. Ezt a határozni..! :•/, eíua-h szünidőben végre is hajtották, ó.e az egyik tanítónak, Ábrahám Jenőnek a lakását anégi állapotban hagyták. A tanító ugyanis a sziin ­időben távol volt a községtől, de bejelentette a cimét, ha talán szükség lenne reá. Amikor-' visszatért a községbe, meglepetve tapasz­talta, hogy a lakásán semmi nyoma á-javítá­soknak. Bonyhai Sándor községi jegyzőhöz fordult fölvilágositásért, aki egyben a községi iskolaszék elnöke. Az kijelentette neki, högv mivel nem volt a községben a javítások' kív­jén, most már várjon a jövő évig. Ábrahám Jenő ebbe nem nyugodott bele, bariéin W, esetről jelentést tett a közigazgatási bizotc­ságnak. Annák a rendelkezésére végre kfiávi­tották a tanitó lakását. Attól kezdve rossz szemmel néztek a tanítóra, aki szénibe meri helyezkedni a község indolenciájával. Ennek az üldözésnek az eredménye, az a. botrányos határozat. Miniszteri rendelkezés következtében ugyanis, amint már megírtuk,, a község négy iskolája közül kettő maradt községi kezelésben, kettő pedig, amely már az 1881-iki szerződés előtt is egyházi Íönhíuó­ság alatt állott, újból az egyház birtokába k. riilt. Bonyhai Sándor iskolaszéki elnök hu ná­ciójára Ábrahám Jenő tanítót egy másik férfi tanítóval együtt áthelyezték az egyházi iskolába, a községiben pedig két nőtanitó maradt volna. Ezt a határozatot sérelmesnek és személyi hajsza következményeinek találta Ábrahám Jenő. Beadványára Nagy Sándor cson^rád-

Next

/
Oldalképek
Tartalom